Új Ifjúság, 1972. július-december (21. évfolyam, 27-52. szám)

1972-09-12 / 37. szám

KÖNYVKIADÁSUNK JELENE ÉS TÁVLATAI

Beszélgetés Mayer Judittal, a Madách Kiadó fordítás irodalom szerkesztősége vezető szerkesztőjével

Olvasóink még bizonyára emlékeznek rá, hagy annak idején, amikor a Madách eredeti müvek szerkesztőségének vezetőjével beszélgettünk, megígértük, hogy sorra vesszük a kiadó minden osztályát. Így jutottunk most el a fordításirodalom szerkesztőségébe, ahol Mayer (üdítőt, a szerkesztőség vezetőjét kérdezzük.

— Ügy gondoljuk, a Madách Könyv és Lapkiadó n. v. szempontjából is nagy jelentőséggel bír a fordításirodalom megjelentetése, a hídszerep vállalása. Éppen ilyen nagy jelentőségű ez a szlbvák és a cseh irodalom szempontjából. Hány fordításkötetet jelentet meg a Madách Kiadó évente?

— A Madách Kiadó és elődei érdemes munkát végeztek a szlovák és a cseh irodalom magyar fordításainak kiadása terén. S mivel a művek legnagyobb része magyarországi kiadókkal közös kiadásban jelent é? jelenik meg, valóban elmondhatjuk, hogy közvetítjük a szlovák és a cseh irodalmat nemcsak a hazat magyar olvasóhoz, hanem az országhatárokon túlra Is. A kiadó terveiben a fordításirodalom általában a kiadványok mintegy felét teszi ki. Ez évente 18 — 20 könyvet jelentett és jelent.

Mint a szlovák, mint a csen irodalomból adunk ki klasszikus müveket, kortársirodamat és természetesen Ifjúsági irodalmat is. Megállapíthatjuk, hogy a szlovák és a cseh irodalom klasszikusainak legjobb művei az elmúlt két és fél évtized során úgyszólván mind megjentek magyarul, úgyhogy ezek közül most már jó néhány új kiadásban lát napvilágot. állandóan figyelemmel kísérjük a szlovák és a cseh könyvkiadást, hogy a kortárs- irodalomból- azokat a műveket válogassuk ki fordításra, amelyek minden szempontból méltón képviselik a hazai irodalom felszabadulás utáni szakaszát. Á válogatásban szigorúan szem előtt tartjuk szocialista országunk kultúrpolitikai elveit.

— Magyarországon elégedettek-e fordításaink színvonalával?

— Fordításaink színvonalával — ezt nyugott lelkiismerettel mondhatjuk — általában elégedettek Magyarországon is.

— A kiadónak, pontosabban a fordításirodalom szerkesztőségének fontos szerep jut a fordítógárda nevelésében, irányításában. Nem látná-e jónak időnként összehívni a fordítókat (különösen a kezdőket) és elbeszélgetni velük bizonyos fordítói elvekről? Egyáltalán,

hogy lehet valakiből fordító és jó műfordító?

— Ami a fordítók nevelését, irányítását illeti, a kiadó a maga részéről eddig is megtette, ezután is megteszi a lehetőt. Foglalkoztat fiatal, kezdő fordítókat és alkalmat ad nekik rá, hogy beletanuljanak ebbe az igényes munkába. A kiadó dolgozói gondosan foglalkoznak minden benyújtott fordítással, s külön figyelmet szentelnek a kezdők munkájának. A fordítás során felmerülő problémákat megbeszélik a fordítókkal, tájékoztatást és tanácsot is adnak. Szeretném azonban megjegyezni, hogy véleményem szerint a fordítógárda nevelése nem csupán a kiadó és nem csupán egy kiadó feladata. Erre nagyon alkalmas volna a fordítók szervezete, amelyről már sok szó esett, de mind ez ideig nem sikerült tető alá hozni. Sajnos, a kiadónak nem volt és nem is igen lesz egyhamar módja rá, hogy a fordítókkal amolyan szemináriumfélét rendezzen. Vannak bevált, tapasztalt fordítóink,, akiknek erre már nincs szükségük, a kezdőknek viszont minden bizonnyal hasznukra válnék az ilyesmi. Mégis azt kell mondanom, nem tartom döntőnek az Irányításnak ezt a módját. A fordítást ugyanis nem lehet abban az értelemben tanítani vagy megtanulni, mint mondjuk az algebrát, éppúgy

nem lehet, mint magát az írást. Hogy hogyan lehet valakiből jó műfordító? Bizonyos adottságok, készségek kellenek hozzá, de legalább annyira kell a türelem, szorgalom és a becsületes igyekezet, meg persze a gyakorlat. A fordítás alkotó munka, de ugyanakkor a fordító erősen meg is van kötve az író szemléletével, szándékával, kifejezésmódjával — egyszóval bizonyos önmegtagadás és alázat nélkül jé műfordítás nemigen születhetik.

— Az elkövetkező években növelik-e a fordított kötetek számát, vagy megmaradnak a jelenlegi mennyiségnél?

— A lefordított müvek száma a kiadó évi terveiben abban az aránvban növekedik majd, ahogy az összes kiadványok száma.

— Mint a fordításirodalom szerkesztőségének a vezetője, ha a mesebeli három kívánsága teljesülne, mit kívánna magának, a szerkesztőségnek és a kiadónak?

— Hogy mit kívánnék? Jől sikerült könyveket — s ebben minden benne van: a jól választott műveken, a sikerült fordításokon kezdve, a nyomdákkal való jó együttműködésen át a könyv szép külső kiállításáig s az olvasóközönség elégedettségéig. A kiadónak pedig olyan elhelyezést kívánnék, amely lehetővé teszi, hogy valóban az irodalom műhelyévé váljék.

Beszélgetett: Tóth Elemér

RÓLUNK VAN SZÓ

■ . , ... _,L

Az új tanév küszöbén állunk. A fiatalok hada, akik a két -hónap alatt szervezeten kívül tartózkodtak, ismét munkához látnak. Időszerű hát szólni arról, milyen szerepet tölt be a SZISZ életében a kultúra; időszerű ez annál Is Inkább, mert ifjúságunk nagy eseménynek néz elébe, készül a SZISZ I. országos kongresszusára. És itt szó esik a kultúráról Is: mindarról, amit érte tettünk és amit még tennünk kell.

Egy valami azonban világos: a kultúra területén kifejtett tevékenység és egyáltalán a fiatalokkal való bármilyen foglalkozás akkor lesz csupán eredményes és, hatékony, ha ismerjük érdeklődési körüket. Egész sor ilyen irányú kísérletet végeztek az utóbbi időben. Azzal, miként viszonyulnak a fiatalok a kultúrához, legbehatőbban a kulturális ügyekkel foglalkozó kutatóintézet foglalkozott, s érdekes, sőt olykor meghökkentő megállapításokra jutott — a szó jobbik és rosz- szabbik értelmében. Példaképp hadd idézzünk néhányat ezekből a megállapításokból:

• Fiataljaink többsége napi 2—3 óra szabad idővel rendelkezik. Hogy mire fordítja? Első helyen szerepel a mozilátogatás, utána az olvasás, s csak ezután következik a tévénézés, a negyedik helyre került az aktív sportolás, majd a tánc és a randevúzás, zenehallgatás (magnó).

• A 15—24 éves fiatalok 7,9 százalékának nincs semmilyen vesszőparipája, a többiek is inkább egyénileg hódolnak szenvedélyüknek, az érdekkörökbe való bekapcsolódás — még az Ifjúsági szervezett mellett működőkbe is — sajnos nem számottevő.

• A 2000 lakosúnál kisebb falvak kulturális és szórakozási lehetőségeit a fiúk, lányok 60 százaléka kifogásolta.

@ A könyvolvasás tehét a kedvenc időtöltési lehetőségek

között a második helyen szerepel. Az ifjúság 91,3 százaléka olvas, ám Igazi, aktív olvasó — heti egy-két „könyvadaggal“ — mindössze 28 százalék.

© A klubokban fiataljaink szórakozni és kikapcsolódni szeretnének; Igényük a táncot, a sportot; lemezeket hallgatnának, esztrád- és vetélkedő műsorokat rendeznének, érdekkörökben dolgoznának. Kevésbé érdekli őket a komolyabb fajsúlyú szórakozás, mint pl. hangverseny, irodalmi estek stb.

® Figyelemreméltó és elgondolkodtató, hogy a 15—24 éves fiatalok 63 százalékát nem vonzzák a művészi jellegű kedvtelések—

... és így sorolhatnám tovább. Minden észrevételt akár kü- lön-külön is elemezhetnénk. Elgondolkodhatnánk afölött, miért bánnak az ifjúsági klubokban oly mostohán a filmmel, a fiatalok körében oly népszerű szórakozási lehetőséggel; vagy miért hódolnak fiataljaink elszigetelten, klubon kívül kedvteléseiknek. Talán azzal érvelhetnénk, hogy sajnos kevés a tapasztalt, a szakavatott vezető, de egyéb okok is közrejátszhatnak, amelyeket sürgősen fel kell számolni, hogy fiataljaink kedvet kapjanak művészi képességeik kibontakoztatásához. Sajnos, minderről szólni nem fór bele e kis írás szűk kereteibe.

Mégis megemlítettük őket, rá akartunk mutatni, hogy ezen a téren hol rejlenek tartalékaink. Még egy-két nap, s a SZlSZ-tagok kipihenve, felfrissülve újra munkához látnak. Gondolkozzanak hát el a fent említettek fölött, s az adott körülményeket figyelembe véve cselekedjenek. Ám ne tévesz- szék össze, hogy mást jelent eleget tenni az igényeknek, és mást csak úgy alávetni magukat. És épp itt kezdődik az a bizonyos alkotó kultúrpolitikai munka a fiatalokkal, annak művészete, hogy ezt a tevékenységet színessé és vonzóvá varázsoljuk, amellett tevékenységünk mély nevelői értelmet kapjon.

(-a-)

RÖVIDESEN MEGJELENIK!

A Madách Kuuyv- és Lapkiadó n. v. gondozásában rövidesen megjelenik az 1973-as év kalendáriuma. A kalendárium gazdagon illusztrált, neves képzőművsészek alkotásait közli. Bő válogatással matatja be irodalmunk jeles képviselőit is, úgyhogy mind a prózát, mind a verset kedvelő olvasók érdeklődéssel forgathatják. Az alább bemutatott illusztrációk Kopócs Tibort dicsérik, és május, július, valamint augusztus hónapokat vezetik be a kalendáriumban. ; /

„Augusztus“

NEM VOLT UBORKASZEZON

Nem én találtam ki. hiszen sokan mondták és mondják, hogy nyáron lalvaink kulturális életét az uborkaszezon jellemzi. Nos, inennyi ebben az igazság? Ha a szlovákiai magyar Halatok idei kulturális tevékenységét tesszük mérlegre, azt látjuk, hogy nagyon kevés. Ifjúságunk akarása, rátermettsége és koltúrszomja erről ad tanúságot, hogy a kulturális élet nyári tespedését már száműzték.

Mondhatjuk, mögöttünk a nyár. Nem a szokásos nyár, már az időjárás tekintetében sem. Mert inig az ország egyik felében a szinte mindennapos zivatar többször is „elmosta“ a jól felkészített kulturális rendezvényt másutt még este nyoic-kilenc órakor is harmincfokos hőséggel keltett megbirkózniuk a fellépőknek.

Ezt nem azért említem, mintha az időjárás különösebben befolyásolta volna az országos vagy a járási és helyi kulturális rendezvények színvonalát, látogatottságát. Egyik is, másik is olyao volt, hogy nem kell kifogásokat keresni, nem szükséges megmagyarázni a bizonyítványt. Persze ezt a megállapítást hagyhattam volna későbbre, e -rövid írás végére, de hát ■ tény az ott is csak tény

marad, s aligba nyomna többet a latban.

De térjek vissza az idei nyárt kulturális rendezvényekhez, s a- zon belül is az ifjúság bekapcsolódásához. Már a számszerüség is sokat elárul, pedig valamennyi számba vehető kulturális megmozdulásról nincs is statisztikai kimutatás. Nem is azért tanulta meg és mutatta be több ezer fiatat az igényesebbnél igényesebb műsorszámokat, hogy a statisztikát gyarapítsa, hanem azért, mert kikfvánkozott belőle a ..mondanivaló“. Vagy vegyük például a különböző rendezvényeket megtekintő több tfzezer fiatalt. Aligha a kadt közöttük egy is, aki azért sorakozott a nézők népes táborába. hogy ő is egy adat legyen a számrengetegben. Inkább az az igazság, hogy sok-sok sikeres fel lépésnek a maguk módján a nézők is aktív részeseivé váltak.

Nehéz lenne eldönteni, bogy a sok színvonalas műsor közül melyik volt a legszebb, a legtartalmasabb. Talán nem is lenne helyes e Jókai- vagy a Kodály-na- pokat. a hangulatos járási rendezvényekkel vagy akár a želie- zovoei JZselfz) és a gombaszögi országos ünnepélyekkel összehasonlítani. Mert mindegyiknek megvolt a sajátossága. Az évfordulókra épített „napok“ verseny jellege komollyá tette a bemutatókat. Zselíz és Gembaszög inkább a szúrakoztatásröl gondoskodott. Különösen az utóbbi, a- hol egy-egy napon közel tizenötezer ember fordult meg és szó- rakozutt; s szinte minden igényt kielégített. A járási rendezvények is nevelo-szúrakoztatúak voltak, s népeink barátságát, együvé tartozását bizonyították.

Előfordult az is, hogy a fellépésre jelentkezők nem jutottak „szóhoz“, esetleg a fellépésre bejelentett számok némelyikét törölni kellett a zsúfoltság miatt. Ez főként az egynapos járási vagy körzeti rendezvényeken adódott elő, Így volt ez jé, így bizonyították be leginkább a vidék emberei, elsősorban a fiatalok, hogy ők is a kultúra tolmácsolni és ..fogyasztói“. Azt Is, hogy a rádió, a televízió még nem minden, Az emberek, mindenekelőtt a fiatalok. találkozni, barátkozni akarnak. Vagy mivel magyarázhatnánk azt. ha nem a kultúra szereteté- vel. hogy például a rožňavai (Rozsnyói járásban lezajlott országos fgnmhaszögi) rendezvény mellett a Krasznahorkáa rendezett járási ünnepélyen is 4300-an vettek részt?

Sorolhatnám még a többi járási rendezvényt is, mert mindegyikben volt valami más, több vagy kevesebb a többinél. Egyben azonban eléggé azonos volt valamennyi: a fellépőknek megközelítőleg 75, az összes jelenlévőknek pedig a 60—70 százalékát az ifjúság alkotta. A Nové Zámky-i (Érsekújvár) járásban Svodínban (Szögyénl a fiatalok még külön fesztivált is rendeztek az ifjú színjátszóknak.

fia az ember a több százra menő inüsorszániul felidézi magában. akaratlanul Is elcsodálkozik — hogyan, mikor tanulták meg a sok-sok dallamot, színpompás játékot, táncot. Mert vitathatatlan, hogy sok órát kellett eltölteni tanulással. gyakorlással, amig egy- egy értékes, tartalmas müsorszám a több tízezres közönség elé került. Egy bizonyos, hogy az idei nyáron nem a tespndés, nem az uborkaszezon, hanem a pezsgés jellemezte a kulturális életet. Tény. hogy a felkészülés legnagyobb része nem a nyári hónapokra esett, de ez néni csökkenti a sikert; joggal feltételezhetjük, hogy ifjúságunk is tudja — Idegében kell vetni, hogy gazdagon arathassunk.

Haraszti Gyula