Új Ifjúság, 1972. július-december (21. évfolyam, 27-52. szám)
1972-09-12 / 37. szám
\ A Csallóköz peremen Ebben a kultúrházban tartjuk nagy nyári versenyünk nyilvános sorsolását. Képünkön ifj. Retkes Lajos, az elnök fia, újdonsült közgazdász, és Szobi Kálmán, a szövetkezeti klub vezetője A Csallóköz délkeleti csücskében, ahol a tükörsima róna földabrosza már dombokká gyfirödik, fekszik Búő (Búcs) község. A régebbi és újabb történelmi feljegyzések nemigen emlegetik. Ma úgy Ismerik a környéken mint a dolgos és elégedett szövetkezeti parasztok faluját. Ennél többet első lélegzetre aligha mondhatnánk Búéról. A figyelmesebb olvasónak azonban ismerősen hangzik a falu neve. S nem téved, mert szeptember 23-án Bü- čon tartjuk nagy nyári versenyünk nyilvános sorsolását. Hogy miért esett a választás éppen e községre? Szándékosan vagy puszta véletlenül? Mivel ez a kérdés szóban Retkes Lajos szövetkezeti elnök és írásban már többször is elhangzott, íme a magyarázat. Amikor még csak a nagy nyári verseny megszervezésének puszta gondolatát latolgattuk a rádió munkatársaival, egy szép napon — puszta véletlenül — találkoztunk Retkes Lajos bácsival, a búéi szövetkezet elnökével, a Szlovák Nemzeti Tanács képviselőjével A régi ismeretség ürügyén csak úgy felvetettem neki, hogy nem rendezhetnénk-e meg községükben nagy nyári versenyünk nyilvános sorsolását. Az ajánlatot azért merészeltem megkockáztatni, mert Lajos bácsit mindig olyan embernek ismertem, aki szereti a kul túrát, meg mindent, ami szebbé, jobbá, teljesebbé teszi a dolgozó ember életét. Nem csalódtam, habozás nékül elfogadta az ajánlatot. Mint a továbbiakból kiderül. keresve sem találtunk volna jobb házigazdát, mint Lajos bácsi és a búda k. # © Egy régi közmondás azt tartja, hogy egy emberről csak akkor mondj véleményt, 1 ha megettél vele egy zsák sót. Nos, én Lajos bácsival és a búcsiakkal jóformán egy kanálra való sót sem ettem még meg, így csak azt adhatom közre, amit rövid látogatásom alatt láttam, hallottam, tapasztaltam. De ez ts elég hízelgő a községre és lakóira nézr ve. © © Húsz évvel ezelőtt — lassan ez már közhelyként hat — akárcsak a többi faluban, itt is megindult a társadalmi mozgás, amely gyökerestől megváltoztatta az életet — megkezdődött a falu szocializálása. Ugyancsak felesleges lenne a kezdeti nehézségekről beszélni, ilyen vagy amolyan formában minden faluban felmerültek. Elégedjünk meg talán a szövetkezeti elnök szavaival. — Akkoriban többször is űgv állt a kérdés, hogy maradunk-e együtt, vagy ki-ki megy a maga útjára. Voltak olyanok, akik hátat fordítottak a szövetkezetnek. Mi jártunk Jól, akik maradtunk. Szavai igazát egész sor példával bizonyítja, többek között az elmúlt év eredményeivel. A 2000 hektáros szövetkezet múlt évi össztermelése közel 27 és fél millió korona volt. Húsz évvel ezelőtt . jóformán- a semmiből kezd- ték, ma. a szövetkezeti vagyon értéke meghaladja a 60 millió koronát. Csupán a múlt évben 6 millió korona értékkel gyarapodott Felépítettek egy 2 millió 200 ezer korona értékű hűtőházat, több, mint másfél millió koronáért öntözőberendezést építettek — hogy csak a nagyobb vállalkozásokat említsem —, amelynek a haszna csak ezután mutatkozik meg. De ezek inkább elvont számok és tények, az emberek többnyire a saját jövedelmünkön keresztül szemlélik a világot. Hívjunk hát segítségül egy ilyen statisztikát. A búCi szövetkezetben az egy napra és egy főre eső kereset 90,30 korona. Az átlagos napi munkaidő 8,6 óra, ami úgyszólván ipari jellegű munkaszervezésre vall. Viszont kevés ipari üzemben fizetnek 10,50 koronás órabért. Márpedig a felsoroltakból ez következik. S hol van még a természetbeni és egyéb Juttatások? Mindent egybevetve, a bú- ői szövetkezet tagjai megtalálják számításukat. Ezt fejtegette Nagy János, a 22 esztendős kombajnos is, aki tavaly az SZK 4-es típusok kategóriájában a járási verseny második helyén végzett Marcsa Józseffel. — Tavaly havi 2800 konáš átlagra Jöttem ki — mondja. — Ennyit keresnék mondjuk, ha elmennék a párkányi (Štúrovo — a szerk. megj.) papírgyárba dolgozni. Csakhogy akkor leszámíthatnám az útiköltséget, ha nem is sok, a koszt is többe kerülne, költekezni is több alkalmam lenne, úgyhogy lényegében kevesebbet tehetnék félre. így meg ráadásul állandóan itthon vagyok. Egyszerű, sokatmondó okfejtés. De még ennél is meggyőzőbb érv a falu arculata. A felszabadulás óta — gyakorlatilag az utóbbi 20 esztendőben — a községben 260 új ház épült és legalább 100 — 110 házat tataroztak vagy korszerűsítettek. A személyautók száma 60. © © Az elmondottak után nem meglepő, hogy a búői szövetkezetben nincs munkaerőhiány, nincs generációs probléma, nincs baj a fiatalokkal, az utánpótlással. A szövetkezeti tagok átlagos életkora 38 év. A speciális csoportokban — helyt szójárásban fgv nevezik a zöldség és szőlőtermesztő, valamint a kertészeti csoportot — jóformán csak fiatalok dolgoznak. Bár csak az összterület 8 százalékán gazdálkodnak, tavaly a jövedelem 30,5 százalékát termelték ki. — Ezek a legfegyelme-Háront a lány... Paratlicsninszedo zettebb csoportok — mond-ségkertészetében. Balról jobbra: zetősége az emberekről való gondoskodást, az emberek, köztük a fiatalok Igényeinek kielégítését elsőrendű .feladatának tekinti. A szövetkezet évi költségvetéséből 350 ezer koronát fordít a kulturális élet fejlesztésére. Ez magában véve nyilván még nem sokat jelent, mert Jó néhány szövetkezet bizonyára ennél lényegesen többet ts juttat a kulturális alapba. Az a kérdés, mire és miként fordítják a pénzt, mert nem mindenütt találják meg ennek a legmegfelelőbb módját. Ha kirándulásokat szerveznek belőle, akkor a tagoknak legfeljebb egy szép emlékűk marad, de ettől még lehet sivár a falu kulturális és társadalmi élete. Búőon a szövetkezet a hnb-től gondjaiba vette a kultúrházat és szövetkezeti klubot nyitott benne. Maga az épület már nem a legkorszerűbb, de eléggé tágas, nagy színpaddal és nézőtérrel, néhány kisebb helyiséggel. Szerencsés ötlet volt a klub vezetését hivatásos dolgozóra bízni. Értelmi szerzője szintén a szövetkezeti elnök. Hogy megérl-e? — Hogy meg-e? — Ismétli meg a kérdést az elnök. — Szerintem ez nem anyagiak kérdése. Az emberek elégedettségét nem lehet pénzben mérni. Ha erről van sző, nem szabad sajnálni a legnagyobb anyagi áldozatot sem. Búfion e szerint az elv szerint igazodnak zett helyiségben van az ifjúsági klub, amely minden este nyitva tart. A fiatalok kedvelt találkozóhelye. Esténként 25 — 30 fiatal tölti be. 18 — 20 újság és folyóirat, könyvek, sakk, tévé vagy zenegép melletti szórakozás között válogathatnak. Jobb ez, mint a kocsma. Nem ritkák azonban a politikai előadások, viták, akadémiák sem. Nagy nyári versenyünk kérdéseit például minden szerdán közösen vitatták meg, és azt mondják, hogy ezek a viták nagyon tanulságosak voltak. Ezenkívül honvédelmi előadássorozatot. főző —• és varrötanfolyamot is tartottak. Tavaly — a mindennapos klubösszejöveteleken kívül — a szövetkezeti klubban 191 szervezett akció volt, tehát minden második napra jutott valami érdekes, hasznos időtöltés. Rendszeres vendége a búcsl szövetkezeti klubnak a MATESZ társulata, de gyakran sor kerül más társulat vagy művészegyüttes fellépésére Is. BúCon mindig hálás közönségre találnak. Részben azért is választottuk nagy nyári versenyünk nyilvános sorsolásának színhelyévé. A szövetkezeti klub vezetője és szíve-lelke Szobi Kálmán. Fáradhatalanul szervez és arra törekszik, hogy a fiatalság, de a falu többi polgára is jől érezze magát a klubban. Irodalmi színpadot szervezett, amely az utóbbi években egvre figyelemreméltóbb eredménveket ér Ja az elnök, s a közgazdasági kérdésekben 'jártas szakember kifejti, hogy a korszerű üzemszervezésben milyen óriási jelentősége van a mynkaerkölcsnek és a munkafeevelemnek. ©' 9 Persze a fiatalokat nem lehet üres szólamokkal megtartani, de még pénzzel sem. A mai fiataloknak a pénz már nem minden, s különösen nem az, ha nincs mire fordítania, ha nincs kulturális élet, nincs szórakozási lehetőség. A legtöbb falubői éppen ezért menekülnek. Mivel tartják meg őket Búőon? Megtalálták ennek is a módját. A szövetkezet velányok a szövetkezet zöld- Gonosz Edit, Csokes Matild és Csekes Ilona A klubnak saját könyvtára van, 3500 kötettel. A könyvtár állományának feltöltéséről példamutatóan gondoskodnak. Az egyéb vásárláson kívül szerződést kötöttek a Madách Kiadóval, hogy minden egyes eredeti kiadványát két példányban átveszik. Ha minden egyes üzemi vagy szövetkezeti klub, intézmény vagy népkönyvtár követné példájukat, akkor Íróink, költőink alkotásai nem 3 — 400- as, hanem lényegesen magasabb példányszámban jelenhetnének meg. A szövetkezeti klubban egy kis, ízlésesen berendeel a hazai magyar kulturális rendezvényeken, legutóbb például a komáromi jókal-napokon. Tavaly többek között 7 bemutatót tartottak a színpad lelkes tagjai. Ha több olyan szív-lélek szervező és támogató lenne falvalnkon, mint a búcsi elöljáróság, akkor jobb úton lenne nemzetiségi kultúránk ügye, akkor több faluról elmondhatnánk, hogy lakói elégedettek és a kor szellemének megfelelő körülmények között élnek és dolgoznak, mint ők Itt, a Csallóköz peremén. Palágyi Lajos > ) FIATALOK TALÁLKOZÓJA Amint Bánovce nad Bebravouból kikanyarodik a miiül, néhány kanyar után az utazó a völgyet övező hegykoszorú egyik kiszögellésé ben érdekes, elnyúlt hátú hegyet pillanthat meg. Fenn a hegy tetején hatalmas fehér oszlop. A hegy neve Jankov vŕšok, a hatalmas fehér márvánvnszlop a Szlovák Nemzeti Felkelés hőseinek tiszteletére emelt emlékmű. Huszonnyolc évvel ezelőtt harci zajtól visszhangozlak ezek a hegyek. A partizánok vérüket ontva és életüket áldozva vívták nagy csatájukat hazánk szabadságáért. Néhány nappal ezelőtt ismét hangosak lettek a emlékművet övező erdők. Most azonban nem puskaropogás és a halál nesze verte fel az erdők kegyeletes csendjét, hanem az élet zaja, harsány, fiatalos nevetés és kiáltás. Az emlékmű melletti tisztáson rendezte meg a SZISZ nyugat-szlovákiai kerületi bizottsága az ifjú turisták első, háromnapos találkozóját. A találkozó része volt a Szlovák Nemzeti Felkelés jubileumára rendezett ünnepségeknek. A Gustáv Varga, a SZISZ kerületi bizottságának titkára által vezetett „stáb“ gazdag és változatos műsort készített elő a háromnapos találkozóra. Pénteken este a kissé „csípős“ hőmérséklet ellenére több mint nyolcszáz fiatal éjfélig kitartott az amfiteátrum nézőterén, amíg a színpadon peregtek az egyes járások' műsor- számai. A műsorban megcsodálhattuk a Nitrai Pedagógiai Fakultás „Ponitran“ nevű együttesének műsorát, a trnavai „Fortuna“ irodalmi színpad szép szavalását, a pribetai citera- zenekart és táncosokat, a Dunajský Klátov-i (Dunatőkés) Állami Gazdaság SZISZ-szerveze- tének kultúrcsoportját és még sok-sok ügyes szereplőt. Szombat elsősorban a sportolóké volt. Terepfutás, röplabdázás, lövészet, zsákbanfutás, és ki tudná még elsorolni, hányféleképpen vetélkedtek az egyes járások csapatai. Délntán egy kis ünnepségen gyalogos, motorkerékpáros és lovas staféta adta át Eugen Thurzo elvtársnak, az SZLKP kerületi bizottsága első titkárának a SZISZ kerületi szervezetének e SZISZ I. kongresszusára vállalt kötelezettségek teljesítéséről szóló okmányt. A háromnapos rendezvény élményekben leggazdagabb része a fiatalok találkozása volt a partizánharcok veteránjaival. Csoportokba osztva a volt partizánok elvezették a fiatalokat az erdőben a harcok színhelyére, és itt mondták el élményeiket-tapasztalataikat. Ennél szemléletesebb képet nem kaphattak a fiatalok a Szlovák Nemzeti Felkelésről. Az élménydús napot hatalmas tábortűz és pazar tűzijáték zárta be. Az ünnepségek vasárnap csúcsosodtak ki, amikor közel tizenötezres tömeg gyűlt össze az emlékműnél tartott ünnepi gyűlésen. Az ünnepi beszédet Matej Lúöan, a csehszlovák szövetségi kormány alelnöke tartotta. Ismét csendesek az erdők a jankov vŕšokon. A fiatalok lelkében azonban még soká visszhangzanak majd a három gazdag nap emlékei. —hr— Épül a táfcijr a háttérben a koniárnoi (Komárom) járás sikereit hirdető tabló. Felvonulás az ünnepségre A staféta átadja a kötelezettség teljesítéséről szóló okmányt.
