Új Ifjúság, 1972. július-december (21. évfolyam, 27-52. szám)
1972-08-29 / 35. szám
új Ifiúság 7 fejj PALÄGYI LAJOS: A kereskedelemmel a lelek szerint nemcsak nekem szokott meggyűlni a bajom, hanem az illetékeseknek is. Sőt, az illetékesek közül is a legilletékesebbnek. Ki sem találnák, hogy kinek, magának a belkereskedelmi miniszternek. Deztder Gogával, a szlovák belkereskedelmi miniszterrel játszödott le az alábbi epizód, s ha az ember nem tartana attól, hogy vele ts éppúgy megtörténhet, akkor talán harsányat nevetne rajta. De inkább hallgasson, mert legközelebb 6 lehet az áldozat. A miniszter egy ízben a közönséges, akarom mondani a kedves vevő szerepében szóvá tett valamit az egyik boltban. Vesztére, mert az elárusítónö válogatlan szavakkal ráripáko- dott: „Nézzük csak a ficsúrtl Azt hiszi, ha fehér ingben jár és nyakkendőt visel, akkor neki már mindent szabad.“ Ami azt illeti, minisztert így még nem utasítottak rendre, annyi szent. Tartsanak, aminek akarnak, én ennek, és minden előző kirohanásom ellenére azt mondom, hogy le a kalappal a kereskedelem előtt. Hogy miért rázom így a rongyot? Azért kedveskéim, mert az utóbbi időben a figyelmesség olyan kézzelfogható megnyilvánulásaival halmoz el, hogy ha farkam lenne, akkor a megelégedéstől megcsóválnám.. Bratislavában, a Štefánik utcai hentesüzletben például öles betűk hirdetik, hogy a kedves vevő kifejezett óhajára kilogrammonként 1 vagy 2 koronáért — attól függ, hogy milyen drága — lehámozzák a szalámi héját. Már ez ts megható, hogy potom áron csak úgy a vevő kénye-kedve szerint strapái ják magukat. De ez még semmi. Időnként itt veszek früstökre tíz-tizenöt deka szalámit, és akár hiszik, akár nem, rendszerint hozzácsomagolják a máséról lefejtett szalámihéjat és végeket is. Mégcsak fel sem számolják. Még mondják, hogy nincs protekcióm...,. zottsága az elmúlt hetekben pontosan 368 073 darabot kapott! Milyen is volt hát a döntő? Kellemesen szórakoztató, pergő ütemű s mindvégig nyílt... Számtalan orgonasípra emlékeztető, sokszínű virággal díszített, ötletes színpadon versengtek az előzetes selejtezők s az elődöntők sűrű rostáján túljutott I dalok, Illetve előadók. A tét Jelentős: Ki írta az év legjobb magyar táncdalát, és ki kap az énekesek közül előadói díjat? A mezőny, a közönség többször Is lázba jön. Ilyenkor vastaps csattan, s a színpadra hosszú ívben repülnek rózsa-, szegfű- és kardvlrágcsokrok. Ráadás azonban nincs, szünet nélkül pereg egymás után a tizenöt táncdal... Aztán a zsűri tanácskozni vonul vissza, s az eredményhirdetés után a legjobbak bőven kárpótolnak mindenkit az előbb elmaradt ráadásokért... A győztesek sorrendjét fölsorolni, gondolom, hasztalan szószaporítás lenne, hiszen akit érdekel a tánczene, ezt amúgyis ismeri már mind a budapesti, mind pedig a bratislaval televízió közvetítéséből. E helyett Inkább néhány értékelőösszegező észrevételt érdemes Itt papírra vetni, hiszen a táncdalfesztiválnak a csehszlovákiai magyar fiatalok körében is széles körű hallgatósága van. Ezt bizonyítja a csehszlovákiai magyar fia- j talok hagyományos táncdalfesztiválja vagy a Csehszlovák Rádió magyar nyelvű adásának szerkesztőségébe érkező kívánságlevelek száma Is. A Táncdalfesztivál ’72-nek — akárcsak elődeinek — kétségtelenül egyik legpozitívabb eredménye, hogy az előzetes zsűrihez összesen több mint nyolcszáz új táncdal érkezett megítélésre. A három elődöntő során ebből a legjobbnak tartott negyvennyolcat mutatták be, majd a bíráló * bizottság egyenes pontozása, illetve a postán érkező közönségszavazatok százezreinek összesítésével tizenöt dal jutott a döntőbe. E számok s előadóik a mai magyar tánczene érdekes útkereséséről, tavaly Indult, határozott művészi fejlődésének folytatásáról tanúskodtak. Természetesen, a július 22-től bemutatott közel félszáz új magyar táncdal mindegyike nem lehet kiváló. Törvényszerűen akad közöttük jobb s rosz- szabb. Aligha van olyan táncdalfesztivál a világon, melyen a bemutatott dalok mindegyike osztatlan sikert arat. A sikeres táncdalhoz egy-egy vérbeli slágerhez fantéziadús ritmusú, fülbemászó dallam, hatásos, korszerű szöveg és jó előadás szükséges. Ezeknek a követelményeknek egy-egy fesztiválon általában négy-öt dal szokott megfelelni. Az Idei táncdalfesztívál bizonyítja: eme íratlan szabály alól a magyarországi könv- nyüzenei élet sem kivétel. A magyar tánczene azonban nem csupán „számszerűleg“, hanem — a tavaly megkezdett úton haladva — minőségben is európai színvonalra emelkedik. Ennek több árnyalatát s bizonyítékát láttuk a döntőn. Különösen a fesztiválszámok dallamvilágára vonatkozik ez a megállapítás. Ékesen bizonyítja ezt Koncz Tibor — Szenes Iván: Add már uram az esőt című, a soul-muzsika motívumaira épülő száma, melynek erényeit csak tovább fokozta Kovács Kati hibátlan, szinte szuggesztív előadása. Az elmúlt esztendők számos sikere után is tud ze- I neileg újítani a külföldön is jól ismert Illés Lajos, akinek Mondd el, ha kell c. számát (Bródy János szövegével) Koncz Zsuzsa énekelte. Korda György-nek ez idén elsősorban a közönség körében volt nagy sikere. Németh Gábor — Szenes Iván: Hol vagytok cimborák? c. dalára 21538 szavazat érkezett, s ezzel a közönség díját kapta. Az utóbbi esztendőkben reneszánszát éli az olasz tánczene Is. Nem véletlen hát, hogy ebben a hangvételben született a Két összeillő ember című szám (Havasy Viktor — S. Nagy István), melyet a rokonszenves Szécsi Pál énekelt a tőle megszokott biztonsággal. A magyar tánczene minőségi fejlődését bizonyítja, hogy a tavalyi fesztiválhoz viszonyítva keA népszerű Koncz Zsuzsa ezúttal sem okozott csalódást: második lett Foto: Deák István vesebb olyan dal szerepelt a döntőben, melynek művészi igényesség szempontjából aligha volt helye a legjobbak között. Ha mégis akadt Ilyen, úgy elsősorban A csalódott szerelmesek Indulója, a Minden Jót, Mónika, és Az első beatzenész sorolható ide, bár ezek a dalok Is bizonyára szép számmal találtak hódolókra. Számos szakemberben és „puszta táncdalked- velőben“ fogalmazódott meg az elmúlt napokban és hetekben a kérdés: Ml volt az idei táncdalfesztivál legnagyobb eredménye? Véleményein szerint: fiatal, eddig csak alig vagy egyáltalán nem ismert zeneszerzők, szövegírók s énekesek bemutatkozása. Es nem is akármilyen premier volt ez! Ezt igazolja a tehetséges Cserháti Zsuzsa, illetve a ritka-pontos vokális összhangban éneklő érdekes felállásban játszó Generál-együttes előadói díja. Ugyancsak fiatal zeneszerzők és szövegírók „ludasak“ mind a Corvina-együttes (Szigeti Ferenc—Soltész Rezső: Egy viharos éjszakán), mind a Bergendy-együttes (Latzin Norbert—Daniién Ferenc: Ogv szeretném) váratlan sikerében, hiszen mindkét együttes szinte egy évtizede eredménytelenül ostromolta a magyar pop-zene szorosabb élvonalát. Érdemtelenül mellőzte a zsűri a tavaly érettségizett Katona Klári kedves, őszinte előadásmódját (Gyulai—S. Nagy: Bővizű forrás). Meglepetés volt az alig néhány hónapja ismert Szűcs Judit kiforrott, jó énektudása Is. (Fáy— Neményi: Szólj már vagy kiabálj!) Több vonatkozásban tehát művészi előrelépést, fejlődést, bíztató összképet nyújtott az elmúlt esztendő tánczenei terméséről a fesztivál döntője. Része van ebben az elődöntők zsűrijének is, mely elsősorban a korszerű pop-zenei igényeknek megfelelő dalokra „figyelt oda“, kiselejtezve ezzel a dallamukban konzervatív, operettszerű: szövegükben az ugyancsak gerlebúgásos, akár „egész regényt elmondani akaró“ számokat. Végezetül csupán annyit, hogy az idei táncdalfesztivál nem csupán új dalokat és slágereket „termett“, hanem a fesztivál külsőségeinek hagyományos keretein belül művészileg számos újszerű, útkereső szándéknak, több fiatal arc bemutatkozásának lehettünk tanúi. Ez pedig bőven elég ahhoz, hogy teljesítse küldetését. Budapest, 1972. aug. 18—19. BORSAI M. Péter A győztes szám előadója és szerzője: Kovács Kati és Koncz Tibor Augusztus 18-án tánczene, hangos beat-muzsika, a reflektorok föllobbanó, erős fénye verte föl nyári álmából a budapesti Erkel Színházat. Ez idén is — immár hagyományosan — itt zajlott le a fiatalok és idősebbek által egyaránt nagy figyelemmel kísért Táncdalfesztivál '72 döntője, és hadd mondjam el: a táncdalfesztivál — mint az efféle rendezvények világszerte — déli szomszédainknál ts néhány hétre hatalmába keríti az egész országot. Ezért hát aki esetleg a zsűri taglétszámának pontos megállapításába fog, bizony kockázatos vállalkozásba kezd... Hogy miért? Nos, a hivatalos, nemzetközi bíráló bizottság is meglehetősen népes volt, de ha a rádióban hallható s a képernyőn látható, döntéseikért felelős szakemberek számához hozzáadnák a szavazólapon véleményt nyilvánító tízezreket, a végeredmény még mindig hamis lenne... Zsűritag volt ugyanis a rádióhallgatók s tévénézők mindegyike, és bár nem élt közvetlenül szavazati jogával, de családi vagy szükebb baráti körben vitatkozott, nyilatkozott a látottakról, hallottakról. Mert slágerré érlelni egy-egy dalt csak a közönség tud... Nem véletlen hát, hogy a budapesti utcákon, a kirakatokban, a döntő után továbbra is falragaszok, közkedvelt énekesek portréi mosolyognak a járókelőkre; a forgalmas aluljárók s útkereszteződések nyüzsgésében az újság mellett az idei táncdalfesztivál kottafüzetét kínálja érces hangon a rikkancs; a hanglemezboltok többségéből pedig az első elődöntőtől bemutatott közel félszáz új táncdal akkordjai vegyülnek az utca zajával. Természetesen, a döntőbe jutott tizenöt szám csendül föl mindenütt a leggyakrabban, sőt, a díjkiosztás óta még tovább szűkült a leginkább keresett lemezek Jegyzéke. Persze, a többiből Is íogy jócskán... A táncdalfesztivál, e kellemes-kedves nyári játék évről évre hatalmába keríti az országot. Bizonyltja ezt a Magyarországon nagyon népszerű közönségszavazatok száma, melyből a fesztivál szerkesztő biSlawomira Studzinská Lemezzel köszöntik a Szocialista Ifjúsági Szövetség kongresszusát a SZISZ KB együttesének tagjai, Jifí Stédroű, Helena Vrtichová és Jana Matysová. Jindrieh Bra- bec—Jifí Aplt szerzeményének címe: „Do kroku zpívej“. A szlovák kulturális értékek exporttársasága, a Slovart nagyszabású hanglemez- és zenemű-kiállítást rendezett Lenlngrádban. A kiállítás bemutatta a három csehszlovák zeneműkiadó, a Supra- phon, az OPUS és a Pánton majdnem teljes produkcióját. Az eladással egybekötött kiállítás nagy sikert aratott. Pár nap alatt 20 ezer hanglemez kelt el. Viszonzásul szeptemberben a szovjet Melodija zeneműkiadó rendez kiállítást Bratislavában. Oj magyar beat-együttes bontogatja erőteljesen szárnyait, a Tau- rus-ex-T 25—75—82. A nevük egy kicsit furcsa és titokzatos, de ettől függetlenül jól muzsikálnak. A basszusgitáros Som Lajos szerint: „Igényes eszközökkel dolgozó hard-rockot.“ Rövidesen megjelenik első kislemezük. Az egyik oldalán a Szólíts meg, vándor, a másikon a Zöld csillag című számokat találják majd a lemezvásárlók. A Magyar Televízióban elkészült az Illés- és a Bergendy-show. Mindkettő az együttesek legutóbbi nagylemeze zenéjére készült. A Televízió rövidesen műsorára tűzi őket. Most forgatják Balatonbog- láron a Kaláka-együttes show-mű- sorát, és nemsokára a kamerák elé kerül az Élő Ómega-nagylemez alapján készülő Omega-show is. A táncdalfesztívál miatt nagyüzem van a Magyar Hanglemez- gyártó Vállalatban. A fesztiváli számok kisajtolása minden mást háttérbe szorított. Nem érkeztek kisajtolni többek között a Ki mit tud? sikeres slágereit sem. A felvételek azonban elkészültek, és a Kövér nap s a Lehajtott fejjel című számok rövidesen kaphatók lesznek. A müncheni olimpián nemcsak a világ legjobb sportolói, hanem a pop-zene legjobb művelői is ta- lálkoznas. Hazai részről Helena Vondráčková és Karel Gott szórakoztatják majd az olimpia közönségét, Magyarországról Zalatnay Saroltát hívták meg. Nemzetközi tanácskozást rendeznek Bécsben szeptember 25-e és 30-a között a pop-zene hatásáról a fiatalokra. Tíz esztendeje rendeznek a lengyelországi Opoléban nyári köny- nyűzenei fesztivált. A háromnapos eseménysorozaton a lengyel köny- nyűzenei élet minden számottevő képviselője — zenekarok, énekesek — felvonul, s új tehetséges is bemutatkoznak. Az idén Igen nagy sikere volt a debütáló Sla- womira Studzianskának, aki bájos megjelenéséhez még szép énekhangot is társított, ami kétségtelenül nem előnytelen tulajdonság kezdő énekesnőnél. Jifí Štédroä TÁNCDALFESZTIVÁL 72
