Új Ifjúság, 1972. január-június (21. évfolyam, 1-26. szám)

1972-02-22 / 8. szám

^ //

____ >• v neves*

nyomozók mesék

A ROSSZ HIRU ASSZONY

A gyermekek rémült sikollyal futottak szerteszét. Kétségbeesett igyekezettel kaposzkodtak ki a mély szakadékból. Rohantak a legközelebbi libereci házhoz, és ismét magára hagyták a bozótos szakadékot. A bokrok közt két nyitott bőrönd és egy zsák feküdt. A bőröndökben egy asszony feldarabolt teste... A felfedezésről néhány perccel később tudomást szerzett a libereci rendőrség is — meséli Zahrádky őrnagy, a prágai rendőrség nyomozója.

Az eset egyértelműen gyilkosságra vallott. Nem tudtuk azonban, hogy ki lehet ez a negyven év körüli nő, akinek a holttestét megtaláltuk. Hogyan derítsük ki, hogy ki a tettes, ha egyszer az áldozatot se ismerjük.

Kezdetben az ilyen irányú nyomozásunk meglehetősen reménytelennek mutatkozott. A felszabdalt nőt senki se ismerte. Rengeteg munkába került, amíg a kilétét sikerült megállapítanunk. Az áldozat, Marie Rem- ková, évekkel ezelőtt Liberecben élt a férjével.

Ez azonban már elég régen volt, mert az emberek alig emlékeztek rá és a mészáros férjére. Akik mégis emlékeztek, nem a legjobbat mondhatták. Az asszonynak rossz híre volt, könnyelmű életet élt, sokszor kirúgott a hámból. És mit szólt mindehhez a férj? A férj rendes ember volt, jószívű, mindent megbocsátó. Más az ő helyében már rég elzavarta volna az asszonyt. De ő egyre hajtogatta: legyen már eszed, Marika, nőjön be a fejed lágya, hiszen tudod, hogy én mindent megteszek érted. Végül Is annyi botrányt okozott, hbgy az ember nem bírta a sok szégyent, szakított a foglalkozásával, és az észak-csehországi Cho- tounba költöztek.

Ilyen volt az áldozat előélete.

Az .orvosok véleménye szerint a halál néhány nappal a hulla felfedezése előtt következett be. A boncolás megállapította, hogy az áldozat koponyája betört, és az agyvelő halálos sérülést szenvedett. Csak a halála után darabolták fel. De hogyan került a bokrok közé? És pont Liberecben, ahol évekkel ezelőtt élt?

A libereci rendőrség semmi többet nem tudott megállapítani. Így került az ügy Prágába Zahrádky őrnagyhoz, aki egyike a legtapasztaltabb bűnügyi nyomozóinknak.

— Együtt mentünk Chotounba — folytatja elbeszélését az őrnagy — a- hol az emberek elmondták, hogy a Remek házaspár az állami gazdaságban dolgozott, és egyedül éltek a számukra kiutalt házban. Innen a- zonban nemrég elköltöztek.

A férjről a lehető legjobb véleményeket hallottuk: tisztességes, dolgos, művelt, mindenkivel Jól megfért. Tehát ugyanaz a vélemény, mint Liberecben. A felesége itt is folytatta hírhedt életét. Nem egy férfival teremtett viszonyt, és ezt a fér] nehezen viselte el. A faluban úgy tudták, hogy végül is a válás mellett döntöttek. Eladták mindenüket, és elköltöztek. A házuk mindmáig üresen áll.

Felkerestük a házat, ahol csupán néhány fölösleges holmit találtunk. Sehol semmi — és mégis! Alaposabb vizsgálat során gondosan felmosott vércsöppekre bukkantunk. Körülbelül 165 cm magasságban véres volt az ajtókeret is. Amikor a specialisták megvizsgálták a vért, megállapították, hogy ugyanabba a csoportba tartozik mint a meggyilkolt asszony vére.

Az esetre tehát fény derült. A gyilkos a férj, aki féltékenységből ölt. De hol a gyilkos? Hová lett Remek? Nem tudunk rábukkanni. Se a rokonok, se az ismerősök nem látták, nem tudtak róla semmit. Országos körözésbe fogtunk. Mintha a föld nyelte volna el. Azt hittük, hogy valami elhagyott helyen öngyilkosságot követett el. Ilyesmi gyakran előfordul. Megölik o feleségüket, aztán felakasztják magukat, beugranak a szakadékba, vagy a sűrű bozótban felmetszik az ereiket.

Biztosan őt is hirtelen felindulásában ölte meg, aztán megijedt. A testet ki tudja miért, Liberecbe vitte, aztán öngyilkos lett.

Mivel Remek holttestére sehol se bukkantunk rá, az eset elzáratlan maradt. Elmúlt két év, amikor Remek egyik hozzátartozója levelet vitt a rendőrségre. A levelet Bécsben adták fel, és Remek írta. Közölte, hogy Bécsben dolgozik mint munkás. Az esetről egy szót se írt, csupán a megszokott módon közölte, hogy Jól van, és érdeklődött, hogy mi újság odahaza stb.

Kértük az osztrák hatóságokat, hogy mivel gyilkosságért körözzük, adják ki. Bizonyos idő múlva ki is adták, és mi Prágába szállítottuk.

— Én ugyan megöltem, de gyilkos nem vagyok — mondta Remek azonnal. Hogyan is ölhetnék meg bárkit? Képtelen lennék rá. Az egész véletlenül történt...

Remek elmondta, hogy már eladtak mindent, és el akartak költözni, amikor. a dolog megesett. Napközben váratlanul tért haza, $s otthon összeölelkezve találta a feleségét az egyik szeretőjével. A férfit minden magyarázkodás nélkül kidobta, aztán a házastársak veszekedni kezdtek. A veszekedés egyre jobban elfajult.

Az asszony végtelenül dühös volt, hogy azt a másikat kidobta, hogy

megzavarta őket szerelmeskedésükben. Egyszer csak a heves veszekedés során az asszony felkapta az asztalon levő konyhakést, és a férjére vetette magát. A fér] felugrott, elhajolt a szúrás elől, és az asz- szonyt az ajtónak lódította. Az ne- klrepült az ajtófélfának, felkiáltott, és a földre roskadt. Meghalt.

— Mit tehettem? — kérdezte Remek. >

Ezt kérdezte azon az estén is magától. Rosszat sejtett Tanúja nem volt, félt, hogy ráfogják a gyilkosságot. Egész éjszaka töprengett. Arra gondolt, tudja az egész falu, hogy el akartak költözni — így Is fog cselekedni! Reggel elköszönt a szomszédoktól. Azt mondta, hogy a felesége előre ment.

Aztán feldarabolta a hullát, és becsomagolta a két bőröndbe. Gondosan felmosta a vért, taxit hívott, és Liberecbe utazott. Itt keresett egy elhagyott zugot, és a bőröndöket a bokrok közt hagyta.

Csak később jött rá, hogy nagy hibát követett el. A bőröndöket biztosan megtalálják, felismerik a feleségét, és őt körözni fogják. Ezért egy időre Szlovákiába költözött, brigád- munkát végzett, de érezte, hogy ez sokáig nem tarthat. Végül is Ausztriába szökött, ahol politikai menekültnek adta ki magát, hogy tartózkodási engedélyt és munkát kaphasson.

Két évvel később megírta az említett levelet, hogy kipuhatolja itthon a helyzetet. Ügy gondolta, hogy ha nem körözik, akkor hazajön. Neon számolt azonban azzal, hogy a levele a rendőrség kezébe kerül.

így mesélte el Remek a dolgokat. És igazat mondott. Az eset gondos rekonstrukciója őt igazolta.

A bíróság is Remeknek adott igazat — a trágédía önvédelem során következett be. Remek ugyan kapott két évet, de ezt a büntetést tiltott határátlépésért szabták ki rá.

STAN BISHOFF:

ISTEN SZOLGÁJA

J

immy még egy kutató pillantást vetett tükörképére. Elégedett mosollyal megigazította az ezilstláncon nyakában légé keresztet, és fejére tette a fekete kalapot. Barátja, Sam, beledugta orrát a whiskys pohárba, majd Jimmyre nézett.

— Én a te helyedben ma szünnapot tartanék — tanácsolta. — Ma péntek van, tlzenharmadíka.

Jimmy csak legyintett, és fölvette az asztalról a bibliát.

— Az idd pénz — dörmögte haragosan. — Ez a hecc az áltiszte- lendövel egyre inkább beszédtéma a városban. Ki kell használnom az alkalmat, mielőtt veszélyessé válik a helyzet.

— Hát sok szerencsét! — vetette oda Sam, és gyanakodva barátja után nézett, aki méltóságteljes léptekkel elhagyta a barakkot.

Jimmy Chicago északi városnegyedébe tartott. Errefelé lakott az istenfélő, dúsgazdag Cummings asszony. Jimmy megtudta, hogy az asszony egyedül él.

Miközben a ház felé közeledett, az áltisztelendö nyakában megcsillant a feszület. Megnyomta a csengőt.

Cummingsné mély tisztelettel hallgatta Jimmy szavait.

— Az éhezők számára gyűjt alamizsnát — bólintott helyeslőleg. — Nemes elgondolás. Sajnos, az emberek közönyösek, nagyon keveset tesznek a nyomorgók megsegítésére. Lépjen be, tisztelendő űr!

Jimmy komoly arccal foglalt helyet a székben.

— Az emberek nagyon lelketlenek — folytatta egy parányi szemrehányással a hangjában az asz- szony. — Blacksmith tisztelendő is telefonált egyébként a múlt héten, hogy alamizsnát gyűjt a szegényeknek. ön bizonyára Ismeri Blacksmith tisztelendőt.

— Isten templomának szilárd oszlopa ebben a romlott világban — bólintott Jimmy.

Cummingsné izgatott volt, látszott rajta, hogy a lelkiatya látogatása nagy hatással van rá. Aztán hirtelen feleszmélt és felkiáltott:

— Édes Istenem, hová is tettem a pénzesdobozt?

Eltöprengett, aztán egy antik szekrénykéhez lépett, és elővett egy faragott dobozt. Jimmy odalesett, és látta, hogy a doboz telis-tele van pénzzel. Cummingsné meleg mosollyal Jimmy kezébe tett egy százdolláros bankjegyet, és visszarakta a dobozt a szekrénybe. Aztán valami eszébe jutott, és a homlokára csapott:

— Istenem, milyen figyelmetlen Is vagyok! Pénzt adok az éhezőknek, és közben eszembe sem jut, hogy megkérdezzem, ön ebédelt-e. Ml volna, ha sebtében sütnék egy darab húst?

Jimmy előbb arra gondolt, hogy elutasítja az ajánlatot, de eszébe jutott a pénzesdoboz, és meggondolta magát.

— Szívesen megenném — mondta. — Ha nem sérteném meg. kérném, hirtelen süsse át a húst.

Az asszony szolgálatkészen kiszaladt a konyhába. Jimmy abban a pillanatban a szekrénynél termett, és mohén a pénz után nyúlt. Mielőtt azonban egy bankjegyet is elvehetett volna, lépteket hallott. Az ablakhoz lépett. Cummingsné lépett be. Megtérített.

— Egy pillanatig legyen még türelemmel, tisztelendő uram, a hús öt percen belül megsül. S hozok egy pohár finom hideg bort is.

— Isten fizesse meg — hálálkodott Jimmy.

Amikor a háziasszony visszament a konyhába, Ismét a szekrényhez lépett, és lövette a dobozt. Az ezreseket a zsebébe tömte, a százasokból is elvett valamennyit, majd az egyik asztalról fölvett egy újságlapot, összehajtogatva a dobozba tette, s • megmaradt pénzt elrendezte rajta. Az egész nem tartott két percig.

— Mit csinál ott? — hallotta Cummingsné hangját. Az asszony az ebédlő ajtajában állt, jobb kezében az üveg, baljában egy borospohár.

Jimmy egy szempillanjás alatt visszanyerte hidegvérét.

— Akinek ilyen sok pénze van, mint önnek, Cummingsné, az nem nyugtathatja meg lelkiismeretét azzal, ha egy nyomorúságos százast ad a szegényeknek.

— És ön önhatalmúlag elveszi az én pénzemet — förmedt rá az asszony, és megragadta Jimmy kezét. — Egyáltalában pap ön?

Jimmy csak egy pillanatig habozott. Kinn gyönyörűen sütött a nap. és neki a világ minden kincséért sem volt kedve visszamenni a börtönbe. Durván ellökte az ősz hajú asszonyt, majd ujjaival átkulcsolta Cummingsné sovány, inas nyakát. A borospohár izzé-porrá tört a szőnyegen.

Ekkor élesen és fenyegetően

felberregett a bejárati ajtó csengője. Jimmy ösztönösen lazított a szorításon. Cummingsné görcsösen kapkodott levegő után. aiig állt a lábán. Az áltisztelendő homlokát kiverte a veriték. Ismét elfogta a pánik, és fojtogatni kezdte az asszonyt.

A háta mögött csörömpölve betört az ablaküveg. Revolverrel a kezében egy rendőr ugrott be. utána még egy.

— Kezeket fel! — hangzott ■ parancs, és Jimmy két revolverrel nézett farkasszemet. Nem volt mit tennie, engedelmeskedett a felszólításnak.

Cummings asszony eltántorgott a legközelebbi székig. Az egyik rendőr udvariasan odasegltette.

— Jő emberismeretről tett tanúbizonyságot — dtcsérte meg az asszonyt. — Ha nem telefonált volna, ez a gonosztevő hidegvé- rúen megöli. Ja, nem is kérdeztem, honnan tudta, hogy nem pap?

Cummingsné elmosolyodott:

— Felajánlottam, hogy sütök húst neki, és ő elfogadta.

— Nem értem, ml ebben a különös.

— Ma nagypéntek van, a húsvét előtti nagyböjt. A vallás szigorúan tiltja a húsevést.

Jimmy agyán átfutott, hogy milyen igaza volt Samnak, Barátja figyelmeztette, hogy péntek van és tlzenharmadíka!

• „Betty“: Ha valaki szerelmes, még nem kell feltétlenül verset írnia. Felszínes, dadogó sorokra futotta csupán „költői“ erejéből. Tanulnia kell! Még akkor Is, ha, mint a Rémképek című versében, ezt vallja: / Tűnjetek el tőlem, mint szememből az álmok. / Ne kísértsetek Euklidesz tételek, / mert én eléggé félek tőletek. /

0 „így Indulok“: Verseiben tehetséget látunkl A versek logikai, képi felépítésével azonban még baj van. A legsikerültebbek a Most, A magány, A kitépett füzetlap (!) s a Föld cí- műek. Míg a Közel címűt nagyon ismerősnek találtuk. (Lapozza fel Tóth Elemér Kérgek című kötetének azonos című verséti) Tanuljon, művelje magáti Idővel jelentkezzen újra!

0 „Gyalogtündér“: Íráskészsége szembetűnői . Tanuljon, dolgozzon! Fejlődése érdekében fogadja meg Gorkij tanácsát: „Az elbeszéléstől megköveteljük a cselekmény helyének pontos ábrázolását, a szereplők életszerűségét, a nyelvezet pontosságát és színességét; az elbeszélést égy kell megírni, hogy az olvasó lássa mindazt, amit a szerző elbeszél!“ jelentkezzen újabb írásaival!

0 „Liliom": Kevés!

0 B. L. Komárno (Komárom): „...kérem jelentessék meg!“ — írja kísérőlevelében. A szerkesztőt, ha Ilyet olvas, mindjárt elfogja a vágy s lássuk a „medvét“ felkiáltássá! veti magát a versekre. S mennyire örül a szíve, amikor Ilyen sorokat olvashat: / Erős nő volt és egyben szende gyermek, / a földön gyermek, férfi pajzsa. / Mint a madár az ágon, mely / viharban is zengi dalát. / stb. Erősen lebeszéljük! Persze csak az írásről, a tanulásról nemi

• „Henike“: Verseiben csupán magyar nóta ízeket találtunk. Sokat kell tanulnia, ha az elkövetkezőkben közölhetőt akar írni. Ne feledje el Kosztolányi „mondását“: „Annyiban vagyok, amennyiben különbözöm: — ez minden költő jelszava...“

Shakespeare szép szavait nem véletlenül idézzük e gondolatsor elmében. A szerelmes fiatal nem csupán a világot látja rózsaszínben, de a szerelmesét is szebbnek, jobbnak, nemesebbnek hiszi, mint amilyen a valóságban. „Ravasz szerelem — sóhajt a költő — könnyel fátyoloztad szemem, hogy benned ne lássa a rosszat“. A szerelem e vak fellángolását normális körülmények között csakhamar követi egy józanabb, letisztultabb szakasza. Cgy jó, ha ez még a házasság előtt bekövetkezik, mert Így mindkét fiatalnak lehetősége nyílik arra, hogy a partnerét alaposabban megismerhesse. Már említettük, hogy az alapos megismerkedés során ne üljünk fel különböző hiedelmeknek, kártyavető javasasszonyoknak, tenyérből olvasó jövendőmondóknak és csillagjésoknak. Sokkal okosabb, ha a pszichológusok tudományosan megalapozott tanácsaira hallgatunk, hogy a házasságunk valóban azzá váljék, aminek lennie kell, vagyis két lény tökéletes szövetségévé.

Gyakran megesik velünk — figyelmeztetnek a pszichológusok —, hogy valakinek egy bizonyos személyi tulajdonsága annyira lenyűgöz bennünket, hogy más, sokkal lényegesebb tulajdonságait nem is vesszük észre. Az ilyen optikaj csalódás elsősorban a szerelmeseket vezélyezteti. Az első pillanatban szembeötlő emberi tulajdonság — a szépség, férfias külső, magabiztos fellépés — ugyanis igen gyakran komoly emberi fogyatékosságokat takar. Ha valaki fölényes magabiztonsággal, talpraesetten viselkedik a nőkkel szemben, nem biztos, hogy ugyanilyen önálló a gondolkodásában, fölényesen magabiztos és talpraesett a mindennapi életben, céljai megvalósításában.

És ezzel el is jutottunk mondanivalónk lényegéhez. Képzeljük el azt a nőt, akt felszínes benyomások alapján kialakított a férjéről egy alapvető véleményt, és ennek megfelelően olyan követelményeket támaszt vele szemben, amelyeket az képtelen teljesíteni, mivel egyszerűen szólva az asszony nem hőssel, hanem csak szájhőssel áll szemben. Érthető, hogy ilyen körülmények között a két ember kapcsolata aligha alakulhat sikeresen. Napról napra kegyetlen csalódások érik az asszonyt, és ez gyakori nézet- eltéréshez vezet.

Pszichológusok megállapították, hogy annál nagyobb a remény a sikeres, jól sikerült házasságra, minél jobban megegyezik az önmagunkról alkotott véleményünk azzal a véleménnyel, amelyet a partnerünk rólunk kialakít. Ez a véleményharmónia igen fontos szerepet tölt be az együttélés során, mivel lehetővé teszi egymás segítését, formálását és ellenőrzését.

Ahány boldogtalan és sikertelen házasságot megvizsgáltak, szinte mindegyikről kiderült, hogy a házastársak önmagukról sokkal jobban vélekednek, mint a partnerük róluk. Meg vannak róla győződve, hogy az élettársuk elfogult velük szemben. Ezzel szemben a boldog és sikeres házasságok során, ha van is eltérés egymás értékelésében, akkor ez minden esetben abból ered, hogy idealizálják egymást. Ez azt jelenti például, hogy a férj lebecsüli magát, miközben a feleségét csupa szeretőiből túlbecsüli. Ugyanez fordítva is megesik; a feleség önmagát leértékeli, a férjét viszont kedves, szívélyes és barátságos embernek tartja. Az ilyen jóindulatú véleménykülönbségből azonban aligha származik komoly konfliktns. Ugyanakkor a másik fél rosszindulatúan elfogult értékelése gyakran vezet a házasság széthullásához.

A pszichológusok és orvosok azt is megvizsgálták, hogy milyen típusú emberek valók egymáshoz, és mely emberi típusok azok, amelyek nem férnek egymással össze.

Tételezzük fel, hogy az emberek kapcsolatában két fő irányzat érvényesül: hatalmaskodé uralomvágy és szolga- lelkűség — érzelmi szempontból pedig: ellenséges gyűlölet és szeretet. A sikeres házasságok esetében megfigyelték, hogy bennük a férj a domináns elem, a család oszlopa, jé benyomást keltő, tekintélyes egyéniség, akit a felesége is ilyennek tart. Ugyanakkor azonban a feleség is domináns elemnek tartja magát, és a férj is ilyennek értékeli őt. Ezzel szemben a sikertelen házasságok esetében a férj ugyan a család oszlopának tartja magát, de a feleségnek más róla a véleménye. A feleség önmagát el- nézönek, engedelmesnek, szerénynek, alkaimazkodónak tartja, de — és ez igen lényeges! ~ a férje ugyanakkor uralomvágyénak, parancsolgató típusnak véli.

Mindenből világosan kiderül, hogy a sikeres és boldog házasságok nagyrészt attól függnek, hogy a házastársak mennyire képesek a másik helyzetébe beleélni magukat, mennyire reális az életársukról alkotott véleményük, és mennyire elégedettek a reális értékelés alapján kiválasztott partnerükkel. Mindez kifejezésre jut abban is, hogy a házastársak mennyire tartják a partnerüket vonzónak. Hogy milyen típusú emberek milyen tipusúakhoz vonzódnak. azzal kapcsolatban is érdekes megállapításokat szereztek. Például a megértő, gondos, biztonságot nyújtó férfiakhoz csak a hozzájuk hasonló típusú nők, vagy pedig a segítségre szoruló nők vonzódnak. A kemény, szigorú, rideg, önfejű, a mások hibáját nem tűrő férfiak viszont leggyakrabban a gyenge egyéniségű, engedelmes, lázadásra képtelen, belenyugvé, mások irányítására szoruló nőkhöz vonzódnak.

Ezzel szemben az önállótlan férfiak nemigen vesznek feleségül önállótlan nőket, viszont előnyben részesítik a keményebb, agresszívabb, parancsolgató, talpraesett hölgyeket. Azok a nők, akikben rejtett agresszivitás lakozik, szívesen mennek férjhez önmagukat kínzó, tépelődö férfiakhoz. (Folytatjuk)