Új Ifjúság, 1972. január-június (21. évfolyam, 1-26. szám)
1972-01-04 / 1. szám
6 új ifjúság Ha elkapja a rajtot — Mit gondol, mikor dőlt el, hogy nagy futó lesz? — Talán, amikor nem vittek ki az olimpiára Mexikóba. — Pedig nagyon törte magát 1968 nyarán... — Igen, de féltem. Még gyengék voltak az idegeim. Egy súlyos vereség az olimpián esetleg teljesen visszavetett volna. — Végül is otthon maradt. — Edzőm megértette a szakvezetőséggel, hogy korai engem még a mélyvízbe dobni... — Az idő kit igazolt? — Szerencsére bennünket. Honfitársam, Szapeja ellen nagy csatára készültem, ő volt az első szovjet vágtázó, aki 10 másodperc a- latt futotta a százat. A mexikói defekt után már nem tudott kilábolni a hullámvölgyből... — A helsinki Európa-bajnokságon úgy nyert, ahogy akart. Az öreg kontinensen talán nincs is ellenfele. — Nagyon örültem az aranyéremnek, de nem erre a sikerre vagyok a legbüszkébb. — Hanem? — Egymás után kétszer is megvertem az a- merikai sprintereket. 1970-ben a leningrádi Szovjetunió — USA találkozón, állítólag azért nyertem 100-on, mert az indító elengedett. Erre 1971-ben Berkeleyben megelőztem Greent aki már 9,9-et is sprintéit. — Legjobb eredménye? — Többször mértek 100-on kerek tizet, jó ideje már enyém a 200 sík Európa-bajnoki csúcsa is, 20,2-vel. — Legjobb barátja és segítőtársa? — Edzőm. V. Petrovszkij. Nemcsak tréner, hanem mellesleg a biológiai tudományok doktora is. — Hobby? — Szeretem a mozit és a krimit. — Tanulmányok? — A tavalyi évfolyamot jelessel zártam a kijevi Testnevelési Főiskolán. És nehogy azt higyje, csupán azért, mert vitrinemben sok a trófea. — Mit kérdeznek leggyakrabban a 22 éves fiatalembertől a riporterek? — Mi lesz akkor, ha egyszer istenigazából sikerül elkapnom a rajtot? — És mit válaszol? — Mit lehet erre válaszolni?... — Edzője szerint ez 1-2 tized előnyt jelent... — Ha ő mondja... Interjúalany: Valerij Borzov Araikor 1972. augusztus 26-án délután 15.00 érakor Münchenben megkezdődik a XX. olimpiai játékok megnyitó ünnepsége, világszerte összesen mintegy egymil- liárd ember tekint majd feszült figyelemmel a tv képernyőjére. S ezután több ezer kommentátor és újságíró 45 nyelven számol majd be Münchentől Kiéiig 31 > sportpálya eseményeiről. A sportot nem lehet többé különválasztani a gazda- | Ságtól, s a távközlés problémáival nem lehet megbír- I kóznt a technika tömeges bevetése nélkül. Az atléták H versenyeivel párhuzamosan a tulajdonképpeni sport- E eseményektől távol is rekordok születnek. Minden ed- | diginél inkább elmondhatjuk, hogy a müncheni nagy- | szabású nemzetközi rendezvény hatalmas mértékben tó j3 maszkodlk az elektronika vívmányaira, hogy sikerre g vigye a játékokat. A Siemens-konszern nagy részt vállalt a müncheni I olimpiai város elektrotechnikai berendezéseinek létre- | hozásában, valamint számos közlekedési program meg- I valósításában amelyekre a müncheni olimpiai játékok 8 sikere szempontjából szükség volt. Ezenkívül olyan B távközlési rendszert épített ki. amilyen a sport vilá | gában eddig még sohasem létezett, 1972-ben öt nagy számítógépet. — 4004 típusú gépek- § röl van szó — állítanak a versenyszámok és megszer- | vezésük szolgálatába, A gépek próbaüzemeltetése mái 8 megkezdődött. Ezek a számítógépek 15 000 kilométer! hosszú vezetékkel kapcsolódnak 400 távírógéphez, 50 3 adatfeldolgozó géphez és 100 eredményhirdető készü- H lékhez a versenyek színhelyén, a sajtóközpontokban és | a tájékoztatási irodákban. Hatalmas tv-központot létesítenek, hogy a játékokat | közvetíthessék a világ minden részébe. A központból jj egyszerre 12 program sugározható, és 60 kommentátor jjj ismertetheti a versenyek lefolyását. A tv-központ te- | vékenységéhez tartozik a belső hálózat, amely az olim- í| pia területén Információkat sugároz az újságírók és a $ szervezők számára. A tv-láncba kapcsolt 3000 vevő- | I készüléken 15 program vehető. Nemsokára az ég felé kukorékol egy harsona és a nagyon távoli Sapporó- ban megkezdődnek az öt színes karika hófehér téli játékai. Japán hűvös fesztiválja a tizennegyedik a téli olimpiák sorában. Az első tíz találkozó furcsa, izgalmas és nagyszerű pillanatai közül idézünk most néhányat. MAGÁNY JSero Mántyranta, a sífutás olimpiai bajnoka: — Messziről jöttem Innsbruckba. A Lappföldön élek. tizenöt kilométerrel túl az északi sarkkörön. Magányos vidék Én is magányos ember vagyok. — Két bátyám együtt jár ki fát vágni Én mindig egyedül. Mosl már edzéseimet is egyedül végzem, más nemigen tud lépést tartani velem Negyvenfokos hidegben futok, és csak egy szál vékony ruha van rajtam. Kénytelen vagyok gyorsan mozogni, hogy meg ne fagyjak. A bázam tele van virággal, és a kétéves kisfiam most tanúi síelni. Nem könnyű az életem, de — nagyon szép. **«*» «, ÓM».* VALLOMÁS A gyorskorcsolya vitaglujnoksá- gát már 1889-ben megrendezték. Szikkadt képű északi óriások (Thunberg. Ballangrud, Seyfíart, Engestangen. Skutnabb) suhannak át a gyors játék őstörténetében, azután felbukkan egy uborkaorrú mőkamester. Jevgenyij Grtsin ke- r'kpáron készülődik olimpiai babérokat tépázni, tagja a Helsinkibe készülődő szovjet országúti válogatottnak. Aztán az orvosok súlyos szívbántalmakat fedeznek fel nála. Grisin valahogy nem tud isteniga- zábőí hinni e baljós Ítéletben, s a következő tizenkét esztendő során egy szekérderék világrekordot fut, négy olimpiai aranyérmet nyer avorskorcsolyába n. A sportág csúcspontja, vezéralakja és halhatatlanja azonban egy roppant kellemes külsejű szőke lány, Cseljablnszkből. Ligyija Szkoblíková tiszta szívből sajnálja, hogy Innsbruck csak négy számban rendez női gyorskorcsolya versenyeket. Így csak négy olimpiai aranyat nyerhet. Csak. ■mmm ÁLOM — Nevem Jean-Claude Killy, Saint Cloudban születtem. őseim Írországból hajóztak át, zsoldosként harcoltak Napóleon seregében. Az 6 nevük még Kelly volt. Sosem éltem könnyen. Kilencéves koromban tüdöbajt kaptam, hosszú hónapokat töltöttem kórházban. Versenyzői pályám Is tele volt csalódással, csúnya, keserves sérülésekkel. Akkoriban a vidám fickót játszottam, bohócnak ismertek. Nem akartam mutatni, hogy fáj valami. Most már erre sincs szükségem többé. Szeretem a veszélyt, a kockázatot. A múlt nyáron tanultam meg úszni,- rögtön nekivágtam egy folyónak. Majdnem belefulladtam. Valószínűleg autóversenyzőként fejezem be pályafutásomat. Talán az életemet is. Ez 1968-ban hangzott el. Jean-Claude Killy ma egy nagy slgyár ügynöke. Toralf Engan, a síugrás olimpiai bajnoka: — Gyakran félek. Előfordul, hogy ködös az idő és az ember még a sánc végét sem látja onnét felülről. Ilyenkor valósággal vakrepülő mutatványt kell végeznie a síugrónak. Ugrás közben állandóan számolgatok magamban, és reménykedem, hogy minden jól végződik. Repülőgépre sosem ülök, tisztelem a magasságot. Van egy Volkswagenom, a legtávolabbi versenyekre is azon járok. A kimerítő versenyek után rendszerint azt álmodom, hogy ülök a volánnál és egy fának rohanok a kocsimmal. Verítékezve ébredek, s akkor nevetnem kell, hogy az egészsböl egy szó sem igaz. LEJTŐ Az alpesi számok két „telitalálatosa“ természetesen Toni Sailer és Jean-Claude Killy. Az osztrák legény — „Kitzbühel fehér villáma“ — három versenyszámból hármat nyert Cor- tinában, a „repülő vámőr“ pedig háromból hármat Grenoble-ban. Csak hát akadt ám rajtuk kívül más sajátos egyéniség is a szédítő lejtőkön Például Laila Nilson, egy tizenhatesztendős szőke hajadon Norvégiából. Ez a Lalia Nilson Garmisch Partenkirchenben (1936) a lesiklásban 19 mp-cel vert rá Christi Cranzra, e sportág sokszoros világbajnoknőjére. Ez o- lyanféle teljesítmény volt, mintha Kovács Pistike III. B-s a Dembinszky utcából, az első menetben kiütné Cassius Clayt. Igen ám, csakhogy ez a Laila tudott még egyet s mást a lesikláson kívül is. Abban az évben ő tartotta az összes női gyorskorcsolyázó szám világcsúcsát, s azon kívül állandó tagja volt a norvég teniszválogatottnak. Istenem, nyáron is el kell tölteni valamivel az időt... ' Peterdi Pál BÉKE Testvérharc Grenoble-ban: nagy tengerentúli pofonok a Kanada — Egyesült Államok mérkőzésen. A kanadai kapu mögött hatalmas transzparenst emelt magasba egy szakállas ember, minden balhorog után. A táblán egyetlen szó állt: — Pax! Ami magyarul annyit jelent: „Béke!" Ross és Lilyholm azonban nyugodtan marcangolta egymást tovább, egészen a mérkőzés végéig. Lehet, hogy a latin nem kötelező tantárgy a Nagy Víz túlsó partján?
