Új Ifjúság, 1972. január-június (21. évfolyam, 1-26. szám)
1972-01-04 / 1. szám
■ ■ V'V i ■ ' ►? . • . # • • f•t * m9 u| iffusag 7 mm Hanglemezújdonságok POP-PLETYKÁK Zora Kolínska mm mmmmm msmmnmma IMI H at páholy, három-három egymás fölött. Bennük filmről, színpadról jól ismert arcok. A „Párbaj az emlékezettel“ című televíziós vetélkedőn vagyunk. A műsorvezető egyenként bemutatja a közreműködő művészeket. A kamera egyik páholyról a másikra ugrál. Egy pillanatra megáll egy megnyerő, Joviális arcélen. A megállapíthatatlan korú térti meghajol, a műsorvezető a nevét mondja, de a hangja elvesz a közönség kitörő nevetésében. Egy pillanatig vár, majd amikor elcsendesedik a terem, megismétli, amit Ismételni amúgy is felesleges: Jaroslav Stereí. Hát igen. Jaroslav Stereí az a férfi, akinek elég megjelenni, hogy a közönség máris jókedvre derüljön. Lassan a cseh komédia, a kabaré és az összes rokon műfajok klasszikusának tekinthető. Nem viccel, nem bohóckodik, de amit tesz. az éppen elég ahhoz, hogy szebbé varázsolja mások pillanatait. A vetélkedőn is legtöbbször öt „szúrták" ki a versenyben álló felek, mert mindenki azt remélte, hogy mond egy jő viccet, vagy tréfával elüti a dolgot, de erre hiába vártak. Ehelyett egészen másik oldaláréi mutatkozott be. Hogy szellemes és jő helyzetfelismerő, azt már eddig is tudtuk, de hogy ilyen tájékozott legyen a legkülönbözőbb tudományágakban, arról csak most győződtünk meg. A legváratlanabb kérdésekre is mindig hibátlanul válaszolt, úgyhogy lassan már a rendező is dühös lett. mert a vetélkedőbe feszültség kell. De ha Stercl mindent tud, akkor a részvevők helyzete egyszerű, elgg. ha őt hívják segítőtársnak, és rá- hóllntanak a válaszára. Nincs meglepetés, nincs Izgalom. A' közönség pedig azt hiszi, hogy mindent előre megjátszottak, a szereplők ismerik a kérdéseket. De így Is sokan voltak, akik úgy vélekedtek, hogy ez a Stereí, az egy koponya. „Szóval az úgy van, hogy a legostobább emberre is rátapad valami. De beszéljünk komolyan. a londoni úti klasszikus gimnáziumban tanultam. Elölhetik, hogy nem jószántomból. hogyisne, csak az enyéim doktort vagy mi az ördögöt akartak belőlem nevelni. Gondoltam, nem szegem kedvüket, ha már egyszer klasszikus műveltségű fiút akarnak belőlem, és a harmadik osztályt készségesen megismételtem. De valahogy továbbra sem tetszettem a tanáraimnak. másrészt én sem voltam tőlük elragadtatva. úgyhogy kölcsönös megegyezés és engedmények árán átléptem a reálgimnáziumra. Ogy, ahogy amott hadilábon álltam a latinnal és a göröggel, emitt nem ment a francia. De nem ez volt a legrosszabb, s alapjában véve már nem is tudom, mivel gyűlt meg legjobban a bajom, elég az hozzá, hogy itt sem kerültem a végzett növendékek tablójára. No azért mégse higgyék, hogy teljesen töldc- jű vagyok, mert az ipariskolát befejeztem. Sőt. azt is mondhatom, hogy szép sikerrel. Négy é- vet le is húztam az építőiparban, számítgattam a beton szilárdságát, meg hasonló értelmetlenségeket. Szabad időmben és a hosszú téli estéken kabarészámokat írtam, más estéken pedig előadtam őket a nuslel sörözőben. Az emberek a hasukat lógták nevettűkben. Máig sem tudom, hogy az én számaimtől-e vagy attól, hogy előttem egy pasas balladákat énekelt. Aztán végképp megragadtam a színpadnál...“ Mikor is volt ez tulajdonképpen? „Körülbelül harminchatban. Komikusként természetesen. Szólókomikuskent. Mindent egyeTudják az úgy van. hogy időnként kockáztatni is kell az embernek. Nagyon sok fogalom latin vagy görög eredetű, és én nagyon jó hasznát vettem nyelvtudásomnak. Persze, Így is tévedhet az ember. Én például összekevertem a Gaiea Kupát Galileivel. Mentségemre szolgáljon, hogy a teniszsportban nem vagyok jártas. Még csak azt sem mondhatom, hogy szándékosan őül csináltam. És az az érzésem, hogy elég tűrhetően csináltam. Mivel azonban szerettem volna mindent megismerni, leszerződtem egy teljesen komoly színházhoz, az Urániához. Ez még a háború előtt volt.“ Mikor tért át mai szerepkörére? „Az az érzésem, hogy ez negyvenkettőben lehetett, amikor a Rokokóban dolgoztam. Ott Ismét visszatértem az irodalmi kabaréhoz, és a kabaréhoz általában. Jirí Sovákkal. Martin Rü- íekkel, Jindra Hoimanovával. Bohumil Kŕtžekkel, Zorka Polanovával és a többiekkel. Tulajdonképpen itt éltem át a háborút. Aztán vidékre mentem színházat csinálni, de rájöttem, hogy ez bizonytalan kenyér...“ Beszéljünk talán a „Párbaj az emlékezettel“ című népszerű eetélkedósorozatról, amelyben oly kiválóan szerepeltfélre akartam vezetni a versenyzőt Eszem ágában sem volt. No de aztán jött egy testhez állő kérdés. Méghogy mi az a „pacok“. A tapasztalt építő minden önteltségével kihúztam magam, és gondolkodás nélkül rávágtam, hogy mészhabarcs, illetve: egyszerűen oltott mész. A versenyző is rábólintott. A zsűri azonban — legnagyobb csodálatomra — helytelennek minősítette a választ, merthogy a padok az cementhabarcs. Akkor a- laposan megingott az önbizalmam, és egy hónapig bántotta a lelkiismeretemet, hogy ilyen szakmába vágó kérdésre sem tudtam válaszolni. Megjegyzem, erről azért mégsem voltam szentül meggyőződve. A következő vetélkedőn aztán a •zsűri nyilvánosan is bocsánatot kért tőlem, hogy a válaszom mégiscsak helyes volt. mert a párok valóban mészhabarcs. Ebből látszik, hogy még a zsűri Is tévedhet.“ Áruljon el egy megbízható receptet a boldogságra! „Ne vegyünk mindent olyan komolyan! Még önmagunkal sem!" De ha éppen rossz kedvünk van? ...Akkor azt se vegyük komolyan. És gyorsan tegyünk valamit, hogy elmúljék. Persze, ez nálam foglalkozásból eredő betegség. A jókedv a szakmám. A néző, aki megvette a belépőjegyet, nem kíváncsi a savanyú pofámra. De még így is szerencsém van. Az emberek el sem hinnék, ha rossz kedvem lenne. Egyszer nem a legjobb hangulatban léptem színpadra. A közönség változatlanul nevetett, azt hitte viccelek. És igaza volt. A nevetés becses fűszer, minek kevernénk fejfájással? De hogy a kérdésre egészen pontosan válaszoljak: ha már végképp rossz kedvem van, akkor fogom magam, és a nyakamba veszem az erdőt, s akár egy napot is elsétálok benne Hogy ez az erdei séta (dónként egy hangulatos kis kocsmában végződik, az már nem tartozik ide.“ Az említett menetgyakorlaton kívül van még valamilyen kedvtelése, hobbyja? „A mi szakmánkban a hobbyra nem sok idő Jut. mert a nevettetés nem könnyű dolog, és sok időt követel. Viszont a kedvteléshez is idő kell. De ha mégis van egy kis szabad idom grafikákat és ex libriseket gyűjtök, de tényleg csak kedvtelésből. Nem tartozom a megszállt gyűjtők közé. Aztán érdekel a kabaré története. Nálunk a kabaré óriási fejlődésen ment ár, a népi daljátékoktól, rigmusoktól, az Arénán és az Osvohozené divadlo színpadán keresztül egész a mai látványos műsorokig. Sokat változott — a színészek és a közönség is. Aztán e fejlő1- désbe beleszólt a technika, és az ember időnként azt sem tudja, kinek csinál kabarét. Lassan már nincs is meghatározott közönsége. E- zekröl a problémákról mindig el kell gondolkozni, s olyan kedvtelés ez, amely egymillió évre is elég." Határozza meg a boldogság fogalmát! „Megkísérelem. Költői kifejezéssel élve; a boldogság aranymadár, sajnos, alig emelkedik a magasba, máris van valaki, aki igyekszik szárnyát szegni. De beszéljünk ismét komolyan. A boldogság olyan, mint a francia konyha. Mindenből legyen benne egy csipetnyi — siker, e- gészség. pénz. elégedettség. De hangsúlyozom, mindenből csak egy csipetnyi, nehogy megártson." Az ön boldogságához mi hiányzik? „Micsoda kérdés! De nem baj. Ismerik ezt az adomát? Az absztrakt képek kiállításán az egyik látogató megkérdi a művészt: „Elnézést, Mester, teljes mértékben egyetértek a képeivel, de megmondhatná nekem, miből tudja, hogy már teljesen készek, és nem hiányzik róluk semmi?" Az én boldogságommal is valahogy így vagyok. Hiányzik még hozzá valami? Vagy már teljesen boldog ember vagyok, csak még nem tudok róla... (te) mmmmmmmmmmmmmi tm^mmmmmmmmmm Severine, eredeti nevén Josiane Grlzeau, aki Dublinben Monaco számára szerezte meg a győzelmet. tövűre nem rendezik meg az Eurovtzió J dalfesztiválját. Olaszországban már mln- ** den előkészület megtörtént egy hasonló szórakoztató zenei rendezvény beindítására!' Ezt mondta egy olasz menedzser a jugoszláviai pőrééi Aranydelfin fesztivál zárt körű fogadásán. Hasonlóképpen nyilatkozott egy spanyol meg egy német szervező is. Már két éve beszélnek arról, is, hogy Monsieur Chevry, az összes látványos cannes-l rendezvény „varázslója'“ készül fesztivált palotájában egy világraszóló könnyűzenei fesztivál megrendezésére. Ez lenne hívatott folytatni az Eurovtzió tagállamai által létrehozott könnyűzenei szemlét. Érdekes, hogy a „fól értesült körökből származó hírek" a lehető legképtelenebb variációkról szólnak, de egyik sem igaz. Ugyanis még a nyár elején a spanyolországi Costa de Sóiban megbeszélésre jött össze az Eurovtzió programbizottsága (EBU). Szokásához híven zárt ajtók mögött tárgyalt, és az ülés végeztével nem adtak ki semmiféle hivatalos közleményt. Az említeti összejövetelnek egyik legfontosabb napirendjeként az Eurovízió dalfesztiválja szerepelt. Elemezték azokat az eredményeket, amelyek a Dublinban hozott reformintézkedéseknek köszönhetők. Valamennyien egyetértettek abban, hogy a legutóbbi nemzetközi pontozási rendszer bevált. Csupán azt kifogásolták, hogy a műsornak éppen ez a része — mármint a szavazatok összegezése — kissé vontatott volt. Elismerő osztályzatot kapott az a próbálkozás is, hogy az énekesek fellépése előtt rövid filmbetétet adtak egy-egy ország turisztikai attrakcióiról. Leszögezték, hogy a dublini slágerparádé volt az, amelyet a legtöbben néztek meg az összes eddigi ha sonlő rendezvények közül (ugyanis az Inter- viziö is bekapcsolódott közvetítésébe, valamint átvette a dél-amerikai, az ausztrál és a CBS 'évéhálózat Is). A programbizottság mindezek kapcsán megállapította, hogy szó sem lehet a hagyományos euroviziós dalfesztivál megszüntetéséről, lövőre Monacora vár a házigazda szerepe. Severine jóvoltából Monte-Carlóban lázas sietséggel készülnek a dalverseny megtartására, jelenleg az okoz fejfájást a szervezőknek, hogy nincs elegendő pénzük. Bizonyos azonban, hogy hamarosan ez ts megoldódik, mert a befekte tés — legalábbis eddig senki nem panaszkodott — busásan megtérül. Az eddigi találgatásokra pedig csak egy magyarázat van: az ellentétben álló hírléggömböket meghatározott céllal és időzítve púk kantfák szét azok, akik pillanatnyilag nem részesülnek a fesztivál hozta nyereségből. CQ 2 2 (S3 3 ^ CD cn »VT A napokban kariilt forgalomba egy lomoz, amely elsősorban az örökzöld melódiák kedvelőinek szerez örömet. Hermely Gabriella tolmácsolásában kínálja rajta az OPUS a szlovák szving fénykorára emlékeztető számokat. A „Najkrajšia spomienka“ cfmű lemezen a címadó számon kívül többek között a következő slágerek vannak: „Môj manžel, Nádej nájde nás. Ve- rfm“ stb. A másik lemezen „Verše písané na vodu“ eimmel Zora Kolínska legsikeresebb számai kerülnek a hanglemezboltokba. Hogy csak néhányat említsünk: „Vefkf voz. Prstoklad, Moja hra. Modrá serenáda. Ráno bez teba“; továbbá az ismert népdalfeldolgozások: „Červené jablCko. Maf moja. A ja taká dzivočka.“ Ugyancsak az OPUS érdekes válogatást kínál LP lemezen a máit év legsikeresebb dalaiból. Az OPUS 71 lemezen találhatják a „Bronzové leto, Mariana, More, žltá rieka, Príď. príď. Neveríš, uveríš, Tatiana, Belinda“ és további számokat. Az ój lemez — bár csak néhány napja van piacon — máris a legkeresettebb felvételek közé tartozik. A „komoly“ beat-zene kedvelői kétségkívül örülnek majd hazánk legnívósabb e- gyüttese, a Collegium Musicum két lemezből álló albumának. A gondos technikával készült sztereó-hatású lemez ára borsos. 120 korona, de a jó beat hívei bizonyára nem sajnálják érte. Ügy hírlik, hogy Miluška Voborniková rövidesen otthagyja a SEMAFOR színházat és a Spálený fivérek APOtXOBEAT-jéhez szegődik. Távozásának hátterében nincs semmilyen harag yagy nézeteltérés. Sebaj, csak énekeljen továbbra is olyan jól. mint eddig.-0Viktor Sodománál — vagy ahogy szőkébb körben nevezik: a ,.Sportsman“-né1 — családi örömök voltak. A kis Renáta lapzártakor 50 centi magas volt és kerek három kilót nyomott. Gratulálunk! (pi)
