Új Ifjúság, 1972. január-június (21. évfolyam, 1-26. szám)
1972-06-20 / 25. szám
8 új ifjúság FRANK SISK: A nylonharisnyás rém Dr. Blaise Pinder és kollégája, Herbert Forster hideg novemberi esőben siettek vissza a bostoni természettudományi múzeumba. Bloorastock kisasszony, a titkárnő nyitott nekik ajtót. Dr. Pinder megjegyezte: — A mai füstölt lazac fabaktát sem ért. — Igaza van, doktor — helyeselt Forster. — Van valami újság, kisasszony? — kérdezte dr. Pinder, majd bement az Irodájába és felhívta a lakását. Felesége (elindult hangon kérdezte: — Olvastad már a délutáni lapokat? — Nem tudod, hogy mindig otthon szoktam őket olvasni. — Az első oldalon nagy betűkkel írják, hogy Lilla Woodmant meggyilkolták. Dél előtt néhány perccel találták meg a holttestét. — És Igaz lehet ez? — Természetesen, Blaise. Szegény Lillát • rendőrség a nylonharisnyás fojtogató kilencedik áldozatának tartja. — Honnan vesz az az ember eny- nyi nylonharisnyát? — kérdezte dr. Pinder, miközben kabátzsebébe nyúlt, hogy elővegye pipáját és dohányát. — Csak egy nylonharisnya van mindig nála, amelyet áldozata nyaka köré csavar. Utána a harisnyát magával viszi. — Honnan tudja a rendőrség, hogy harisnyával fojtogatták meg? — A fojtogatás nyomát megvizsgálták a rendőrségi laboratóriumokban. — Ahá — mondta dr. Pinder, és mivel pipáját nem találta a bal kabátzsebben, a jobb oldaliban kezdte keresni. — Szegény Lillái Múzeumunk a legjobb pártfogóját vesztette el benne. Tízezer dollárt adott Intézetünknek éventel — Ha továbbra is meg akarod szerezni ezt a pénzt a múzeumnak, Herbert Forster kollégához kell fordulnod. Lilla vagyonának ő az egyedüli örököse. — Éppen az előbb érkeztünk visz- sza az ebédről — mondta dr. Pinder. — A Gregory étteremben ebédeltünk megszokott törzsasztalunknál. — Lilla lakása pontosan szemben van az étteremmel. Mialatt ti ebédnél ültetek, Lillát egy kőhajftásnyi- ra tőletek megölték. Még elgondolni is borzasztó... Tudatnod kellene Forsterrel Lilla halálát. — Igen, drágám — mondta dr. Pinder, s közben letette a telefon- kagylót. Kereső ujjal a jobb oldali kabátzsebben két ismeretlen tárgyat találtak. Az egyik egy nylonharisnya volt, a másik pedig egy elefánt- csont dohányszelence. Dr. Pinder meghökkent. Nem talált más magyarázatot: másvalakinek a kabátját, a nylonharisnyás fojtogató kabátját hozta el az étteremből! A gyilkos bizonyára a< ebédelő vendégek között volt... Dr. Pinder a nylonharisnyát és a szelencét visszatérté a kabátzsebbe és kiment az előszobába Bloomstock kisasszonyhoz és Herbert Forsterhez. — Herbert — mondta —, beszélni szeretnék önnel... Azonkívül úgy látszik, elcseréltem a kabátomat. — Már amikor belépett az ajtón, észrevettem, hogy szűk a kabátja válla — mondta Bloomstock kisasz- szony. — Akárhol van a kabátom, benne van zsebében a jő pipám és kitűnő dohányom... Kérem, hozzon fel egy újságot a legközelebbi kioszkból kisasszony. — Most a szakadó esőben? — Bloomstock kisasszony kelletlenül ment ki a szobából. Dr. Pinder behívta Herbert Forsten irodájába. Megköszörülte torkát és így szélt: — Kedves Herbert, néhány órával ezelőtt nagynénje gyilkosság áldozata tett. Herbert elsápadt. — Honnan tudja ezt? — dadogta. — Feleségem felhívott az imént: — Gyanakszanak már valakire? — kérdezte. — Igen, a hírhedt nylonharisnyás rémre. — Dr. Pinder kivette a tu- bákos szelencét a kabátzsebből. — Ismeri ezt? Herbert Forster bólintott. — Lilla nénié volt. Majd elővette zsebéből a nylonharisnyát is. — Ezzel fojtották meg. Mindkét tárgyat ebben az esőkabátban találtam. Valaki a velünk ebé- delők közül előbb Woodman kisasz- szony lakosztályán volt. Ha megtaláljuk a kabát tulajdonosát, akkor megvan a gyilkos Is. Dr. Pinder leült a karosszékbe, s hogy jobban összeszedhesse gondolatait, a fal felé fordult és így szólt: — Tízen voltunk, öt perccel dél e- lőtt léptünk az étterembe. Sam Pemberton a cigarettáspultnál válogatott. Üdvözölt bennünket, és valamennyien a terembe mentünk. Nem, várjunk csak egy pillanatra! Valami nem egyezikl ön nem volt jelen, Herbert. Nem is együtt mentünk Gre- goryhoz... Ön később érkezett, úgy fél egy körül... Dr. Pinder Forster felé fordította a széket — amikor hirtelen megszorították valamivel a nyakát, s ő elvesztette eszméletét... Amikor dr. Pinder magához tért, a díványon feküdt az irodájában. Bloomstock kisasszony hajolt föléje. — Hol van Herbert? —• kérdezte a titkárnőtől. — Elvitte a rendőrség — mondotta a kisasszony. — Ö a nylonharisnyás rém. — Nem — szólt közbe egy szürke flanelIruhás idegen. — Berger őrnagy vagyok a bűnügyi bizottságbóll Herbert Forster azért gyilkolta meg a nagynénjét a nylonharisnyával, hogy ezt a bűntettet is a rém számlájára írják. Ezután kiderült, hogy Bloomstock kisasszony nem teljesítette a doktor kérését: nem ment le újságért, mert túlságosan szakadt az-eső. Ehelyett meg akarta keresni a pipát. Bement Forster irodájába és annak kabátjában megtalálta a pipát és a dohányt. Amikor visszatért a doktor irodájába, legnagyobb rémületére Forster éppen fojtogatta Píndert. Erre hirtelen felkapta az asztalon álló nehéz hamutartót, s teljes erejével fejbe vágta Forsten. Dr. Pinder egy pillanatra lehunyta a szemét. A biztonság és a hála meleg érzése öntötte el. Nagy dohányos volt, de eddig sohasem használt hamutartót, hanem pipáját egyszerűen a papírkosárba rázta. — Milyen ostoba szokás — gondolta —, könnyen tüzet okozhat. Milyen könnyen meghalhatott volna — ha nincs kéznél a hamutartó. T egnap még dühös volt, ma már csak szomorú. Az álmatlan éjszaka kiszárította belőle a lázadást. — Jancsinak mindenáron középiskolába kell mennie. Az ó tehetségével sokra, nagyon sokra viheti... Az apa szótlanul, kissé feszé- lyezetten ül a kényelmes bőrfotelban. Tekintetében közöny és beletörődés. Okölbe szorított keze enyhén remeg a politúrozott asztalon. Olajos, gyűrött svájci sapkáját morzsolgatja. — Ogy döntöttem, hogy inasnak megy — jegyzi meg a szóáradat apró szünetében. Hangja érdes, de csendes és határozott. — Balog elvtárs értelmes ember — próbálkozik most már a másik oldalról a tanító. Látszik rajta, hogy a találkozóra alaposan felkészült. Régóta ismeri az öreget. Amit az egyszer a fejébe vesz... — Amit mondtam, megmondtam. Ha csak azért hivatott be a tanító úr, akkor minden további szó fölösleges. Ökle az asztalnak feszült, s a szürke overall lassan emelkedni kezdett. — Ezt nem gondolhatja komolyan! — kiáltott fel az osztályfőnök dühösen. Az apa elmosolyodott. Egy pillanatig olyannak látta a felháborodott clngár emberkét, amilyenek a kis pozitív figurák a sematikus filmekben. — Szép magától, tanító úr, hogy ennyire szivén viseli a gyerek sorsát — mondta leereszkedően —, de semmi értelme az egésznek. Két fiamat Iskoláztattam. Nem Is akármilyen eredménnyel diplomáztak, de valamire való állás nem jutott egyiknek sem. Azt a „jobb családból“ kikerült hallgatók kapták. Már a promóció e- lótt el volt Intézve minden. Péter most Is egy Irodában körmöl ezerhatszázért, de a főnökének érettségije sincsen. Ha már egyszer olyan okos, ezt magyarázza meg a tanító úr nekem. Ne azzal jöjjenek mindig, hogy Így a munkás származás, meg úgy a tehetség. A z osztályfőnök sok mindenre számított, de az öreg csendes kitörése váratlanul érte. Eddig úgy tudta, hogy a fiúknak végül Is sikerült megtalálni a helyüket az életben. Az Igaz, hogy számtalanszor visszautasították a kérvényüket, de az Indoklás körül jogilag mindig minden a legnagyobb rendben volt. Érezte, hogy mondania kellene valamit, néhány közhelyen kívül azonban semmi sem jutott az eszébe. — Igen, igen... — dadogta halkan. — Sajnálom, hogy hiába fárasztottam Ide. Én ugyebár nem a saját érdekemben — nyögte ki végül, s mosolyogni próbált, de az ajka nem engedelmeskedett. — Kár. nagyon nagy kár, hogy egy ilyen tehetséges gyerek... De hét, mit tehet Ilyen esetben az osztályfőnök?! Nagyon szánalmas volt, ahogy ott állt kiszolgáltatottan, vereségének teljes tudatában. — Elvégre a maga gyereke — kezdte újra, hogy az apa r£m szólt közbe. Ha mégis meggondolná... — Sokat vitatkoztunk ml ezen — fogta szelldebbre hangját az öreg. Nem az anyagiak miatt. Én azt soha sem néztem, jó helyem van a gyárban. Megbecsülnek. Háromezernél én még soha sem vittem haza kevesebbet. A tanítóban ismét felébredt a remény. — Néhány év múlva az érettségi már nélkülözhetetlen lesz. Miért akarja ettől megfosztani éppen a Jancsi gyerekét? Ipari tanulónak azután is elmehet. Én a maga helyében egy percig sem... — Kár volna elölről kezdeni az egészet — szakította télbe a tanftö buzgalmát az öreg. — Lehet, hogy egyszer majd megbánom, amit teszek, de most már mennem kell. A gyerek miatt pedig ne aggódjon a tanttö úr. Valahogy majd csak embert faragunk belőle. A tanító érezte, hogyan szorul össze a torka tehetetlen dühében. Kezet nyújtott az öregnek, s szótlanul kikísérte. Fejében kusza gondolatok kergetőztek, s attól tartott, elsírja magát, mint egy taknyos kölyök, akit mások bűnéért nadrágoltak el. x Z ajos vlháncolással fogadták a kilencedikesek, amikor az osztályba lépett. Máskor az ilyesmiért felelősségre vonta őket, de most szomorúan állt az ajtóban, míg el nem csendesedtek. — Ma nem tartunk osztályfőnöki órát. — Hangja kopott volt, fáradt tekintete Jancsit kereste. — Nem tehetek semmit — állapította meg magában. Krétát vett a kezébe, és a tábla felé fordult. Aztán, mint akinek minden mindegy, a krétát az asztalra dobta, s intett a gyerekeknek, hogy hazamehetnek. Soha sem hitte volna, hogy egy álmatlan éjszaka ennyire kimerítheti az embert. SZENK SÁNDOR • „Adnoas“: Egyetlen vers alapján nehéz véleményt mondani — biztatni vagy lebeszélni. Ez azonban annyira rossz, semmitmondó, hogy úgy érezzük, nyugodtan lebeszélhetjük. Talán egy példa: / Eltűntél előlem 6 merre jársz... / Futottál az ingoványon át, / lábad alá pókok szőtték a hálót, / hogy le ne húzzon a hínár / stb. Tanuljon, olvasson inkább! • „Olympie“: Versel a kezdés minden hibáját magukon viselik. Verssé tördelt nyers próza sorok csupán, híjával minden költői íznek, színnek — / És szó nélkül nézi, / Hogy dönti az örömnélküliség / Szellemi rokkantságba az embert! / stb. Tanuljon, művelje magát, olvasson sokatl • „Kolumbusz“: „Örömmel adhatom a tudtukra, hogy a versírásnak egy új válfaját fedeztem fel. Azt hiszem, nem szerénytelenség a részemről, hogyha azt mondom, hogy a felfedezésem korszakalkotó. Olyan egyszerű, mint a Kolumbusz tojása. Ezért Is választottam Kolumbusz nevét jeligéül. Ez a tojás — nevezzük a verseimet ezután tojásnak — meg fogja világítani az emberek elméjét. A mély eszmei mondanivaló, ami bennük rejlik, kimeríthetetlen.“ stb. Szinte lihegve lapoztunk levele következő oldalára, hogy lássuk „remekművét“! Íme annak néhány sora: / A cinege fázik a fán / A nap delelni készül / A hajnal egyre sír / A magány egyre magányosabb lesz / Már 6 is sír / Kelben sírnak. / — Ebben az utolsó sorban egy picit téved, mert levelét és verseit elolvasva mi is hangos zokogásra fakadtunk. Lebeszéljük, persze csak az írás- rőll kot kiváltó. Az A-54 ügynök komoly bizonyítékokkal alátámasztott hírt ad az őrnagy tudtára: Hitler március 13-én megszállja Csehországot, Szlovákia területén a Hllnka-pért vezetőségének segítségével egy önállónak mondott csatlósállamot alakítanak. Moravec ezredes azonnal kihallgatást kér a minisztertanács ülésén. A csehszlovák kormány tágját azonban kétkedve fogadják a hírt. Nem hiszik el, hogy Hitler meg merné kockáztatni Csehszlovákia végleges likvidálását. Az egészet provokációnak tartják. Moravec, aki tudja, hogy az A-54 fedőnév mögött a német katonai hírszerzésnek, az Abwehrnek magas rangú tisztje búvik meg, másképp értékeli a hírt. A- zonnal közli a francia és angol hírszerzés Prágában működő összekötő III. A bevetés előtt pontosan megtanították őket leírás szerint tájékozódni a zon a terepen, ahol földet érnek. A töldreérés környékén lakő, az ellenálló mozgalomban résztvevő emberek cfmét és nevét kellett megtanulni. Ezekkel kell ma|d felvenni a kapcsolatot. Űk nyújtanak segítséget. Ok adnak eligazítást Ez az egyik alapfeltétel, hogy sikerüljön elkerülni a lebukást. Mi lesz azonban, ba idegen terepen, Ismeretlen környezetben érnek földet? Egyelőre egy magányos Haltfaz bombázó bombaaknájában ülnek, útban valahol Anglia és Csehország között. xxx A müncheni egyezmény, melyet Anglia, Franciaország, Németország és 0 laszország államfői hoztak Csehszlová kiéről, Csehszlovákia nélkül és mellyel nyugati „szövetségeseink“ gátlás nélkül kiszolgáltatták az országot Hitlernek, a csehszlovák külpolitikai koncepció összeomlását jelentette. A dr. Eduard Beneš által megalkotott és húsz éven keresztül „istápolt“ külpolitikai koncepció lényege: a lehető legszorosabban szövetkezni Angliával és Franciaországgal és a lehető legjobban elszigetelődni a Szovjetuniótól. Beneš túl jú politikus volt ahhoz, hogy tisztában legyen: ha egy politikai koncepció csődöt mond, a megalkotójának mennie kell. Lemond hát államelnöki tisztéről és magánemberként az USA-ba megy. Politikai ambíciói ezzel persze nem merültek ki, cSupán pillanatnyilag Jónak látja egy Időre eltűnni a politikai színpadról. Beneš lemondása után a csehszlovák parlament dr. Emil Háchát választja államelnökké. 1939. március 8-án Moravec ezredes a csehszlovák hírszerző szolgálat főnöke a megszokott úton értesítést kap, hogy a hírszerző szolgálat A-54 fedőnévvel ellátott ügynöke sürgősen beszélni kíván valamelyik tiszttel. Március 11-én kerül sor a találkozásra az egyik konsplráciős lakásban. A hírszerző szolgálat részéről Emil Strankmüller őrnagy, az offenzív osztály vezetője vesz részt a találkozáson. Az eredmény soktisztjeivel. Másnap meglátogatja Morave- cet Glbson angol összekötő tiszt és közli, hogy Angliának érdeke, hogy Csehszlovákia megszállása után Is munkaképes maradjon a csehszlovák hírszerző szolgálat, ezért Moravecnek és munkatársainak felkínálja Anglia vendégszeretetét. Moravec és tfz magas rangú tisztje azonnal csomagolni kezdi a levéltárat. Több lepecsételt ládát az angol nagykövetségre szállítanak. Ezt az angolok mint diplomáciai postát juttatják majd ki Angliába. Március 14-án délután egy külön bérelt holland utasszállító gép száll le a ruzyül repülőtéren. Három irányból három gépkocsi közelíti meg a repülőteret. A gépkocsikból tíz ember lép ki. Már sötétedik, amikor a repülőgép a levegőbe emelkedik. Fedélzetén a csehszlovák hírszerzés tíz legpromlnensebb tisztje. Reggel egy londoni szállodában ébrednek Moravecék, a szokásosnál kicsit később a fárasztó repülés után. A- míkor kipillantanak az ablakon, hogy szemügyrq vegyék ü) hazájukat, Prágában a Vencel téren a Wehrmacht csizmái csattognak már. Beneš március 15-e után Ismét a felszínre bukkan és bejelenti, hogy harcot Indít Csehszlovákia felújításáért. Természetesnek veszt, hogy ennek a harcnak ö lesz a politikai vezetője. Persze nem ő az egyetlen politikai e- migráns, aki az exlllumban Indítandó politika! mozgalom vezető szerepére pályázik. Ezért a csehszlovák polgári politikusok nyugaton egyelőre Hitler helyett egymás közt harcolnak. Ekkor Beneš onnan kap támogatást, ahonnan nem került Londonba menekülnie, és Itt folytatja tovább tevékenységét az angolok beleegyezésével. Továbbá Moravec közli, hogy őt, Be- nest tartja a csehszlovák emigráns politikusok közül az egyetlen méltónak, aki a politikai mozgalom élére állhat, ezért egész szervezetét rendelkezésére bocsátja. Beneš értékeli Moravec segítségét, akinek otthon jól megszervezett és konspi- rált ügyhálőzata van — megvannak hát a csatornák az összeköttetésre —, s akinek az Irattárral együtt sikerült komoly, pénzalapot is kimentenie a megszállás előtt és végül, de nem utolsósorban jő az összeköttetése az angol hírszerzéssel és ezen keresztül az angol kormány köreivel. Is várta. Moravec ezredes fr neki levelet. Közli vele, hogy az angolok segítségével az egész Irattárral együtt slEzért nemsokára Beneš Londont teszi meg működési helyévé. (Folytatjuk) 1839. március 15-e, a Wehrmacht egységei a prágai Vencel térea y : OSZTÁLYFŐNÖKI ORA
