Új Ifjúság, 1972. január-június (21. évfolyam, 1-26. szám)

1972-06-20 / 25. szám

/gondolatok

PALAGYI LAJOS:

A KÖLIŐ ÉS,,

A NÉPSZERŰSÉG

Bögyedí, a költő, elegáns, kimért léptekkel végiggrasszdlt a kávéházon, törzsasztalához érve hanyagul belevágta magát a puha székbe. Rutinos mozdulattal a zsebébe nyúlt, előhúzta a Pegazus egyik számát. Mestersége címereként, no meg egyéb okokból mindig magával hordta. Találomra szétnyitotta és ágy tett, mintha olvasná. Pedig nem is olvasott, a lapot fellábbal tartotta, és a szemközt ülő tizenéves formájú lányokat nézte.

Na persze, fiatal volt még, és inkább csak nagy reményekre jogosító, semmint befutott költő. Ez azonban egy csöppet sem zavarta, mert nagyképü is volt, ami szerinte a szakmához tartozik. Szerette, vagy inkább csak szerette volna a népszerűséget, ezért az utóbbi időben táncdalszöveget is írt, semmivel sem jobbat vagy semmivel sem rosszabbat a sokévi átlagnál. Most ts Szedlacsek Jenőre, az ismert táncdálénekesre várt, mert szerette volna megbeszélni az Arany Tarhonyavagdaló Fesztiválra írott számának szövegét. fenő a megszokott, az egész földkerekség viseletéből ötvözött ruhaegyvelegében meg is jelent az asztalok között. Nyakában a legújabb divat szerint ruhaszárító kötélen miniatűr tésztaszaggató lógott.

— Szervusz, kérlek, elnézést a késedelemért — szólalt meg Szedlacsek.

— Semmi az egész — válaszolt Bögyedi és a harmadik konyak u- tán a tárgyra tért. Teljesen belemerült, ahogy magyarázta, miként önthető dalba kivételesen művészi szövege, időnként azonban így Is a szemközti asztalra esett pillantása. Megállapította, hogy a két lány észrevehetően az asztalukat figyeli, nagyot dobbant a szíve.

— Elnézést, egy pillanat — szakította félbe Szedlacsek. — Az ipse a hanglemezgyártól van — fejével a sarokasztal felé intett. és már el is Indult felé.

Alig maradt magára, Bögyedi- nek meg hevesebben kezdett verni a szíve, mert a szemközti asztalnál az egyik kislány tétován felállt és egyenesen feléje tartott. Szinte mámorban úszott a boldogságtól és Llebháberre, a kritikusra gondolt, aki egyszer veszekedés közben azt találta neki mondani, hogy a kutya sem olvassa a verseit. Lenne csak most ttt a Liebháber, akkor a saját szemével is meggyőződhetne arról, hogy őt, Bögyedit jelismerték, sőt autogramot kérnek tőle. Legalábbis erre gondolt, mert a lány egy füzetet gyűrögetett a kezében. Bögyedi azt is megállapította, hogy csinosabb, mint remélte.

— Autogramot akar? — * fordult a lányhoz, mert az zavarában köszönni is alig tudott.

— I-lgen — válaszolt a lány —, és mondja meg a Szedlacsek úrnak, azt is írja hozzá, hogy Ir- csínek szeretettel.

Azzal sarkon fordult és visszaült a barátnőjéhez. Bögyedi ottmaradt egyedül, leforrázva, csupán az vigasztalta, hogy azért bizalomger- esztö alak lehet, ha a közvetítő szerepére választották.

új ifjúság 7

BRATISLAVA! URA 72

IDŐPONT: 1972. Június

7-10.

SZÍNHELY: A Szlovák

Filharmónia koncertterme. Szép, ünnepélyes, a fesztivál nemzetközi rangjához méltó környezet. Igaz, a ma gasabb jegyárakra való te kintettel korban ugyan né hány évvel Idősebb, de hozzáértőbb, zeneileg érettebb, általában higgadtabb, a jő előadók »révén azonban éppen úgy lázba hozható közönség. Vérbeli fesztlváll hangulat — négy teljes napon át... A bratislavai Vigadó környéke akár a fölzaklatott hangyaboly; bent a koncertteremben reggeltől késő délutánig folytak a próbák; a fesztivál igazgatóságán s titkárságán egymást követték a külön bözö röpgyűlések és megbe szélések; a sajtóközpontbai pedig szinte futószalagoi peregtek az énekesek, kül földi karmesterek sajtóértekezletei. Érdekes és tar talmas volt a pop-zene je lenéről s jövőjéről szóló szeminárium is, amelyet a Szlovákiai Zeneszerzők Szövet sége rendezett. A fesztivál utolsó napját pedig nem csak a hazai, nemzeti dal verseny döntője tette különösen emlékezetessé, hanem a Könnyűzenei Fesztiválok Nemzetközi Szövetségétől kapott kitüntetés átadása Is, melyet Auguste Marza- gaónak. a FIDOF elnökének kezéből a Líra Igazgatója vett át. S hadd tegyük rög tön hozzá: a világon mind össze két további fesztivál büszkélkedhet ezzel a meg- tiszteltetéssell

DALOK — DALVERSENY J61 bevált, helyes koncepció, hogy a Bratislavai LI ra gerincét a hazai, nemzeti dalverseny alkotja. A két elődöntőben összesen huszonhárom új dal hangzott el. A kereken egy tucat cseh és tizenegy szlovák szám zeneileg nem sok újat hozott. Kevés volt bennük az újszerűség, az ötlet, a köny- nyen megjegyezhető és eldúdolható, amolyan „fülbemászó“ sláger. Az elmúlt évekhez viszonyítva nagyon sokat, mondhatnánk ugrásszerűen fejlődött ellenben az elhangzó számok többsége szövegének tartalmi fölépítése, Igényessége. A hagyományos, inkább csak a közönségsikerre számító

dalok mellett, szövegíróinknak ezúttal több esetben sikerült kitörni a hagyományos szerelmi vagy a szük- körűen egyéni érzelmek jobbára; már agyoncsépelt témaköréből. Igaz, ezek a számok nem minden esetben a- rattak első hallásra osztatlan sikert, mégis a legnagyobb elismerés hangján kell szólnunk erről a törekvésről, hiszen az erőszak, az Igazságtalanság, a háború értelmetlensége ellen vétőt emelő protest-songok- nak; a humanizmusról, a nemes emberi kapcsolatokról szőlő daloknak ma már világszerte széles körű hallgatósága, nagy népszerűsége s a korszerű pop-zenében állandó helye Is van. Helyes hát, hogy a Lírán elhangzott dalok kiválasztásakor erre külön figyelmet szentelt a fesztivál művészeti vezetősége, majd a zsűri Is mind az elődöntőkön mind a fináléban „odafigyelt“ ezekre a gondolatilag magvasabb dalokra. E nemos szándék ékes bizonyítéka volt a díjak elosztása. Éva Máziková átélt, a legapróbb részletekig kidolgozott, jó előadásában hallott Kréde című dalnak |M. Brož — T. Grünner) nem csupán tetszetős dallama, hanem az egész emberiséget érintő problémákra figyelmeztető, elkötelezett szövege is volt s így joggal nyerte az Aranylírát. A harmadik díj s ezzel a Bronzlfra is hasonló fölfogású dalnak jutott. Az amerikai igazságügy, a néger.kérdés és Vietnam volt a témája B. Trnečka — J. Turan rapszo- dlkusz hangvételű Az ember nevében (V mene človeka) c. dalnak Ivo Heller zeneileg tökéletes, szuggesztív előadásában. E két dal közé „ékelődött“ a csehszlovák könnyűzene egyik legnagyobb tehetsége: Zdenka Lorencová, akinek Koukol című saját szerzeménye sikert aratott s nem véletlenül kapta az Ezüstllrát. A döntőben néhány további fi gyelemre méltó dal Is elhangzott, melyek között a- rányosan oszlottak meg az igényesebb hangvételű és a könnyedébb, gyors közönségsikerre számot tartó számok. Az előbbiek között kell megemlíteni a rutinos prágai szerzőkettős, B. OndráCek — Zd. Borovec: Dal gyermekednek (Píseň pro tvé díté) című számát a nagyon tehetséges s a Lírán először szereplő jiíí Kom előadásában, és a Milan Drobný énekelte Szülőföldem (Moja zem) c. dalt (szerzői: I. Horváth — I. Üradnlöek). A dallamosabbak, slágerszerübbek közül hadd említsem legalább a Bázlik — Strasser: Színes álom (Farebný sen) c. dalt Eva Kosztolányiová előadásában, a Petr Némec énekelte Kelj fel (Vstávej), a második elődöntő utolsó dalaként hallott Pikart — Hádl — Rytír: Bumeráng (énekelte: E. Lukášová), valamint a kritikusok díját nyert Marat — Borovec: A legkedvesebb (Ten nejmilej- Sí) c. számot a népszerű Urbánková rutinos előadásé ban. További, immár hagyó mányos pozitívuma volt a hazai, nemzeti dalversenynek, hogy az előadók között több fiatal, új arcot ta láltunk, akik közül külonö sen Petra Černocká, J. Mo- lavcová és L. Novotný bi zonyította be tehetségét.

GÁLAEST: Érdekes, jó gondolat volt az idei Bratislavai Líra nyitóestje, mely gyakorlatilag egy néhány esztendeje félbemaradt hagyomány folytatásának első, kísérleti lépése volt. A baráti, szocialista országok s a hazai hanglemezkiadók sikeres seregszemléje, u- gyanis megalapozta annak a lehetőségét, hogy jövőre a hazai dalverseny mellett a szocialista országok nemzet közi fesztiválját Is Szlovákia fővárosa rendezze. A fesztivál külföldi vendége elárulták: nagy örömmé vennének részt egy Ilyen seregszemlén, hiszen évekkel ezelőtt az Aranykulcs fesztivál mindenütt nagy népszerűségnek örvendett.

VÉGEZETÜL talán csupán annyit, hogy a Bratislava! Líra hetedik évfolyama !s- mét öregbítette ennek a könnyűzenei körökben Igen rangosnak tartott fesztivál ^nak a hírnevét. Annál örömtelibb megállapítás ez, hiszen a fesztivál hagyományos keretein belül számos újszerű, útkereső szándéknak lehettünk tanút.

B. M. P.

■H

MÓRICZ ZSIGMOND-NOVELLA TÉVÉFILMEN

HÁZASSÁGTÖRÉS

Móricz Zsigmond halálának harmincadik évfordulója alkalmából kerül majd képernyőre az író egyik kevéssé Ismert novellájának, a Házasságtörésnek filmváltozata. Nemere László rendezőnek ez lesz az első kosztümös filmje és az első Móricz-mü, amelyet rendez. A film operatőre Bornyl Gyula.

A Házasságtörés a századforduló utáni Budapesten, 1908-ban játszódik. Főhőse Boldvay Isti minisztériumi számkukac, aki felfelé hajbókol, lefelé tapos. Pedig nem Is az „úri“ körökből került a hivatalba, hanem a külvárosból, Kispestről. Szülei munkások, akik urat i- gvekeztek nevelni fiukból. A novella valamelyest rokon a Rokonok című Mőricz-regénnyel, csak éppen hősei alsóbb régiókból valók.

A rendező szerint a készülő film műfaja átmenet a dráma és az enyhe szatíra között. A

A MAGYAR TELEVÍZIÓ TERVEIBŐL

Feat ív* Másikévá, aki at Arany- lírás számot énekelte, középen Ito Heller, lant Zénóké Lorencová.

jelenet a Házasságtörésből. Boldvay a „pozsonyi lánnyal“ (Tahi Tóth László és Gyöngyössy Katalin)

szatirikus ízt elsősorban a főhős, Boldvay figurája hordozza magában.

Móricz Zsigmond a harmincas években alkotta meg hősét, de tulajdonképpen a mai kispolgárokra is jellemzőek. Boldvay azt nézi csak, mije van másoknak, mit csinálnak, hogyan élnek mások. Egész életét a mások elvárásai szerint igyekszik alakítani.

— Tulajdonképpen a címet — Házasságtörés — Idézőjelbe kéne tenni — mondja Nemere László —, mert tényleges házasságtörés nem történik. Boldvay ugyanis még ehhez is gyáva!

KISKIRÁLYOK CIRILLIÄBAN

A filmesek nagy szemfényfesztők, amikor a forgatáshoz helyszínt varázsolnak. A városligeti múzeumból lesz a képzeletbeli Cirillia fővárosának Grand Hotelje, egy budapesti nyomdaüzem halijából oszlopos királyi palota, belvárosi utcából párizsi bulvár, és Szentendre egyik teréből — Enghlen elegáns francia ü- dülőváros központja.

Heltai Jenő Family Hotel és a VII. Emánuel és kora című regénye kerül fllmszalagra Kiskirályok címmel, s a külső felvételek egyik színtere Szentendre, a Duna-kanyar festői szépségű városkája. Nagyszerűen „tűri“ a sebtében ácsolt díszlettoldalékokat. A Duna-partl mozi ezen a napon Casino feliratot visel, falán világhírű artistaprodukciókat, soha nem látott erőművészeket, pikáns arcocskájú ma- demoiselle-ek táncprodukclőít hirdető plakátokkal.

A Heltaí-regény három főszereplőjének Mák István budapesti újságíró (Balázsovits Lajos), a finom szépségű Blanche kisasszony (Drahota Andrea) és Cirillia Ifjú trónkövetelője, a

szerelmes VII. Emánuel (Ernyey Béla) egyik ^ jelenetének forgatását fejezték be.

— Remek figura VII. Emánuel — mondja Ernyey Béla —, úgy látszik, nem tudok el szakadni az „elhivatottságtól, mert megint egy kedvesen bohém csirkefogót, egy testem re szabott szerepet alakítok. Mégis nagyon szeretnék valami újat adni...

A két népszerű Heltai-regényből Görgey Gá bor írt forgatókönyvet — mondja Horváth Á dám rendező. — A képzeletbeli Cirillia trónja körül dúló cselszövések, a szellemesen meg írt romantikus ironikus történet seregnyi nagyszerű színészi alakításra nyújt lehetőséget. A kétrészes, kétszeri kilencven perces, Párizsban, Budapesten, majd a képzeletbeli Cirillia fővárosában, Grove-ban játszódó színes filmben igyekszünk visszaadni az író szellemét, humorát.

jelenet a Kiskirályokból. A francia üdülöhely- lyé, Enghienné varázsolt szentendrei ntcácska íBalázsovits Lajos, Drahota Andrea, Ernyey Béla).

(