Új Ifjúság, 1972. január-június (21. évfolyam, 1-26. szám)
1972-01-18 / 3. szám
(Folytatás az 1. oldalról) — Lujzi, Lujzi, mi van veled? ö azonban, már nem felelt. Ott feküdt hanyatt a betonúton az öreg teherautó előtt. — Ml történt? Az autó lámpái most is csak Igen gyengén világítottak. A nagy ködben sem a stoplámpa visszfényét, sem pedig az első kerékpár apró fényosóváját nem vette észre a kocsi vezetője. Nem hajtott gyorsan, itt házak közé szorult az országút. De így is megtörtént a baj, az asz- szony holtan maradt az aszfalton. Petrík akkor harmadikos volt, Stevkó elsős. Mi lesz velük? — kérdezték az emberek. Sokak fejében megfordult a gondolat, hogy befogadják, felnevelik a gyerekeket. — Nem, nem kell! Majd én gon- doskodom róluk — mondta az aipjuk. Igaz, akkor még ő sem tudta, hogy mindez túlságosan nagy teher az 6 beteg szívének. „Jó, jó, az a másik asszony gonosz volt, elűzött, de ezzel megértettük egymást...“ „Mondtam is neki, ha csak azért akar a nővéréhez menni, hogy cigarettát vegyen útközben, akkor ne menjen, majd én elmegyek. De azt mondta, nemcsak a cigaretta miatt megy. Valami tollat, vánkost emlegetett. Aztán már csak a szomszédok jöttek a szomorú hírrel. Pedig most már ezt a házat is kifizettük. Lujzi nővérei, Annus, Ilus, Józsa is megkapta az apai jussot. Megcsináltuk volna a padlót, rendbe hozattuk volna a szobát... Talán hiba is vélt Pardubicére eljárni munkába, talán a nagy strapa miatt mondta fel a szívem a szolgálatot.“ Az orvosok látták, hogy ezzel a szívvel már nem lehet dolgozni, e- zerhéromszáz korona rokkantságot kapott havonta. Reggel kerékpárra tette a két gyereket, eilvitte az iskolába. „Fogadjatok szót a tanító néninek!“ Aztán délután értük ment. „Jók voltak, szót fgoadtak?“ — szokta kérdezni. — „Van leckéjük?“ E- setleg: „Én tegnap nem is tudtam nekik segíteni. Tetszik tudni, nem tudok én már olvasni sem rendesen..." Néha megkérdezte, hogy ezt vagy azt hogyan csináljon, mit vegyen a gyerekeknek. Tudakozódott az igazgatónál, tanító néninél. Miért is ne, hiszen idősebbek, tapasztaltabbak... Aztán a rakoncátlan szív egyre szófogadatlanabb lett. Eleinte csak egy-két hétre kellett befeküdnie a kórházba, később már hónapokig volt távol családjától. „Ml van a gyerekekkel, átnéz hozzájuk a szomszédasszony, elment hozzájuk Annus? Persze hogy elment, hogyne ment volna ell Vagy mégsem? Szót fogadnak?“ Tudta, érezte, hogy meg fog halni. „Annus, ezt így, amazt úgy csinálják! A házat ráíratta a gyerekekre: Annus, vegyél nekik rendes ruhát, sötétet.“ Nyolc nappal a halála előtt utolsó titkát Is feltárta: — Nem, nem akartam megmutatni, hol a betétkönyvek, de megmondom. Tudod, az a pénz, amit a gyerekek az anyjuk halálakor kaptak a biztosítótól. — Azt mondod, hogy jelszóra tetted be? És mi a jelszó? — Ne haragudj, de ezt nem mondom meg. Tudod, Peter a nagyobbik fiú hamarabb felnő, s aztán meg apránként, vagy akár egyszerre is kiveszi a Stevkó pénzét, 6 önnek semmi se marad... — De mégis!... — Ne haragudj rám, én csak benned bízom, de ezt az egyet neked som merem megmondani... — Jé, ha úgy gondolod... De szén Is kellene, meg ing, cipők a gyerekeknek. — Látod, erről majdnem megfeledkeztem, pedig úgy elgondoltam, hogy mi mindent kell venned... ötszázért szenet, fát... inget, egyiknek is, másiknak is, a kisebbiknek cipőt, a nagyobbiknak... És aztán már a szén sem kellett. Petrík és Štofko a seredi gyermek- otthonba kerültek. Igen, sokak fejében megfordult ismét a gondolat, hogy befogadja a gyerekeket. Annus néni töprengett rajta sokat. „Nem, nem leheti józsa munkába jár, ott a férje, családja... Ilus felnevelte saját négy gyerekét. Kettő már egyenesben van, de az a másik kettő odahaza laktk, családostul... És még ő is dolgozik. Kihez? Hozzám?“ Annus néni három gyereket nevelt fel apai segítség nélkül. Kicsit fáradt. Két gyerekre mosni, takarítani, főzni... Elmúlt hatvanéves. Aztán neki is ott még a gyerekei és az u- nokái is, azokkal is törődnie keli... — Még a Stefkót elvállaltam volna, azt sajnálom is nagyon, de kettőnek nem bírtam volna. Én nemsokára meghalok, s akkor kire fognak támaszkodni, ha még egymást sem fogják ismerni? És különben Is, minden hónapban elmegyek utánuk az otthonba, Seredre, Jó helyen vannak. A száz gyerek között talán könnyebben elfelejtik a velük történt tragédiát. Az igazgató is szereti ókét, a nevelők vigyáznak rájuk, és a vakációkra, ünnepekre úgyis hazahozom őket, hadd legyenek Itt a régi barátai között és a rokonaiknál. Jó ellátást kapnak az otthonban. Azt hiszem, nem is tudnék mindig olyan Jókat főzni, mint ott. Igaz, mindig elszomorodnak, amikor autóbuszra ülünk, de mit lehet tenni. Peter már nagy, nyolcadikos, az már akaratos, nem mindig fogadna szót. KI tudja, tanulna-e, nem csavarogna-e nálam? Látom ő hallgatag, szűkszavú, nem tudott olyan egykönnyen napirendre térni szülei halála fölött* Stefkó sem törődött bele egykönnyen a dolgokba, de ő mégis fiatalabb. És használ is nekik a gyermekotthonban töltött idő. A kisebbik pl. bátrabb lett mint Idehaza volt. Megfontoltan, értelmesen beszél. Nem, nem fog elveszni az életben. — Én azt hiszem, jó! van ez így. Ott mégiscsak jobban tudnak róluk gondoskodni, járnak moziba, érdekkörökbe, bélyeget gyűjtenek. És talán nem érzik annyira árvaságukat, ök kapják a legtöbb levelet. Majdnem mindenki válaszbélyeget is küld nekik, hogy csak Írjanak. Ír nekik a régi osztály, az osztálytársak, barátok is. Most hogy idehaza voltak, Petrík is, Stefkó is meglátogatta ő- ket. Könyveket, játékokat kaptak a régi osztálytól karácsonyi ajándékként, de a hozzátartozók, a barátok szülei sem feledkeztek meg róluk. Töltőtollat, Játékokat, könyveket, inget ajándékoztak nekik karácsonyra. örültek a gyerekek, de higgye el, én is, hiszen azért mégiscsak Jé érzés, hogy mások sem feledkeznek meg róluk. NÉMETH ISTVÁN Csallóközi kis tavak Szeretem a Csallóközt, s élvezem a tájat, ha autóval vagy vonattal utazom át rajta. Különösen szeretem az u- tóbbt időben megszaporodó kis tavacskáit, az öntözőrendszerek víztárolóit. Ha nyáron száguldunk keresztül a szigeten, a turisták tanyáznak a partjaikon; tisztálkodnak, pihennek. No és természetesen ott látjuk a halászokat; gubbasztanak mélán a víz partján, szerencsére várva. Mindez valahogy beleülik a tájba, és bár emberi kéz hozta létre a tavakat, lassan természetes kellékei lesznek a szigetnek. Az utóbbi időben egyiküket-másikukat már szépen rendbe hozták, füvesítették, valamint fásították partjaikat, s így már nemcsak pihenésre, hanem üdülésre és fürdésre is alkalmasakká váltak. De vannak safnos olyan tavak is, amelyeket eredetileg kavicsbányának használtak, majd pedig elhagytak, s így partjaik és környékük hovatovább a Csallóköz szemétdombjaivá válnak. Dunajská Streda (Dunaszerdahely) és Galovo (Nagymegyerj között autószámra hordják néhány tó partjára a papírt, a salakot, a fürészport, a vasreszeléket s mindenféle büzlö, rothadó hulladékot. Hát ez korántsem illik bele a tájba, és lassan a Csallóköz szégyenfoltjaivá válnak ezek a kis tavak. Tudom, Európa- és világszerte nagy gondot okoz a környezet szennyeződése, s ez alól mi sem vagyunk kivételek. De azért talán Jó lenne, ha mi ts elgondolkoznánk a dolgon. Ha már nem helyezünk el ládákat, vödröket a turisták hagyta apró papírdarabok, konzervdobozok összegyűjtésére és elszállítására, legalább a községek és városkák szemetét ne hordjuk a tavak partjaira. A nagyvárosok különböző megoldásokat keresnek s találnak arra, hogy megsemmisítsék az egyre szaporodó hulladékot. Vannak helyek, ahol égetéssel kísérleteznek, másutt elhagyott bányákba, gödrökbe szórják s gondosan elföldelik a szemetet. Ahol viszont erre nincs lehetőség, ott legalább emberi szem nem látta területeken hordják halomba és takarják be földdel, hogy a táj továbbra ts megőrizze tisztaságát, szépségét. Mindez, azt hiszem, nálunk is megvalósítható, s nekünk sem szabad tétlenül nézni, hogy elcsúfuljanak ezek a kis tavacskák a Csallóközben. —nth— ERKÖLCS ÉS „ERKÖLCS“ Minden társadalom kiépíti magának a társadalmi együttélést szabályozó mechanizmust. Ide tartoznak a megfelelő törvények, a társadalmi rendnek megfelelő erkölcsi normák és a megfelelő magatartás az erkölcsi és törvényes normák betartását illetően. A törvények betartása vitán felül áll. Az igazságszolgáltató szervek gondoskodnak erről. Nem ilyen egyértelmű a dolog az erkölcsi normák betartásánál és a helyes közvélemény kialakításánál. Itt mág van mit tennünk. Nézzünk néhány példát. Az idegen vagyon eltulajdonítása — a lopás — valamikor is és ma is a társadalom ellen elkövetett súlyos kihágások közé tartozik. A tolvaj megnevezés nem éppen hízelgő. Ez így van rendjén. Vannak közöttünk azonban emberek, akik még nem tudták, vagy inkább nem akarják tudomásul venni ennek az erkölcsi szabálynak az új, a szocialista tartalmát. XY például nagyon csúnya tettnek tartja a lopást, de csak bizonyos feltételek mellett. Kiveri a hideg annál a gondolatnál, hogy ő például éjjel bemenne a szomszéd tyúkóljába és elvinné azt a két szép kendermagost. Már a feltételezésért is kész lenne bírókra menni. De ugyanez az XY minden erkölcsi gátlás nélkül a legtermészetesebbnek tartja, hogy „megvámolja“ a szövetkezetei vagy az üzemet, t A dolgozik. Az üzletes semmi pénzért '«n tulajdonítaná el a vevő kerékpárját az üzlete elől, mert ez lopás, de szemrebbenés nélkül mér kevesebbet vagy számít többet ugyanannak a vevőnek. Ez ugyanis furcsa logikája szerint már nem lopás. De vajon akkor mi? Sajnos nemcsak a tettes gondolkodik ilyen módon, hanem a tettet - gítélő közvélemény is sokszor ezen az ösvényen halad. Ha r émául valaki kihúz az embertársa zsebéből egy erszényt, mondjuk kétszáz koro nával, és leleplezik, akkor azt mondjuk, elkaptak egy csúf tolvajt. De ha valamelyik Ismerősünkről kitudódik, hogy a társadalmi vagyont megkárosította. mondjuk ötvenezerrel, ezt már nem illetjük tolvaj névvel. Ez legrosszabb ©setbsn fajankó, aki ügyetlen volt, és hagyta magát elcsípni. A társadalmi vagyont valamilyen immagínáris, rajtunk kívül álló vagyonnak nézzük. Jó lenne tudatosodni, hogy a társadalmi vapvon megkárosítása ugyanolyan vagy még nagyobb erkölcsi kihágás, mint a személyi tulajdon ellen elkövetett bűntett. És nemcsak mint erkölcsi tény érint minket, de, bár áttételesen, a szó szoros értelmében a saját erszényünk ellen is merényletet jelent. -hrFORRÁSVÍZ TASAKBAN Stockholmban ts — akárcsak sok más európai nagyvárosban — gyakran panaszkodnak: klóros az ivóvíz, vagy valami kellemetlen mellékíz teszi élvezhe tétlenné.' Nagy gondot okoz a svéd főváros Illetékeseinek, )gy a környező folyók é%a tenger vize évről évre szenmyezettebb. Az egészségügyi hatóságok, természetesen mindent elkövetnek, nehogy szennyeződés Jusson a vízvezetékbe. Csakhogy a tisztítás vegyi anyagokkal történik, s özek » loggondo. -bb eljárás ellenére sem vesztük el kellemetlen aromájukat, a- mi aztán a vízben is érezhető. Egyes stockholmiak úgy vélekednek, hogy a víz már csak whlskyvel ízesít ve fogyasztható... Félreértve a tréfát, annyi bizonyos, hogy belátható időn belül a svéd főváros ivóvizét nem sikerül mentesíteni a valóban kellemetlen mellókízektől. Erre alapozta ötletét egy élelmes él Rlmlszerkonszerr.. Nem messze Stockholmtól bővizű forrás fairad. A 18. század elején Orbán Hjáme fedezte fel a War- by-forrást, amely zamatos, kistél vtiszta \ izéről cs k- hamar országos hírnévre tett szert. A konszern megvásárolta a forrást, 8 egy üzemet állított fel, ahol kétliteres zacskókba „csomagolják“ a Warby vizét. Belül alumíniumfóliában, kívülről műanyagtasakban kerül a kitűnő ivóvíz a boltokba, ahol kétllterenként 1,80 koronáért árusítják. Nyolc hétig a hűtőszekrényben megőrzi eredeti zamatét. A töltés idejét minden zacskón feltüntetik. Hektószámra fogy aWar- by-vlz, amely néha a ritkaságszámba menő hiánycikkek előkelő rangjára emelkedett: a töltő üzem nem győzi az utánpótlást, akkora az érdeklődési ISVd) új ifjúság 3 INTERMÖDA Április 24-27-e között nagyszabású nemzetközi díva tversenyt rendeznek a brnól kiállítás területének A csarnokában. Az Intern) 6- da 72/73 dlvatversenye hazai részről eddig 205 modellt neveztek be. Külföldről egyelőre až NDK és az NSZK divatcégjei jelezték részvételüket. Oj KOZMETIKAI CIKKEK A Kozmetika Bratislava a napokban néhány újdonsággal lepte meg a fogyasztókat. Ezek közé tartozik az ANTIBO spray lábépeló- szer, az Ismert Folana fogkrém fluóros kivonattal és a külföldi szabadalom a- lapján gyártott Vlonel tn- tim-apray. MIT HOZ A VB? 1973-ban Bratislava rendezi a műkorcsolyázó világbajnokságot, aminek e sportág kedvelőin kívül a város többi lakéi is örülhetnek. Többek között fi] fedett Jégstadion épül a Bajkál út mellett. Ugyancsak fedél alá kerül a Jelenlegi stadion nyitott jégpályája. De ez még nem minden, mart az Aramyho- mofc strand mellett felémül a Starý Smokovecem álló FIS 70 szálloda képmása, a stílusos, íáhél készült hotel. TEVÉKENY FIATALOK Január 7-én ülést tartott a Szocialista Ifjúsági Szövetség bratislaval városi bizottságának plénuma. ApM- num értékelte ex Ifjúsági szervezetek múlt évi tevékenységét, különös tekintettel a választási kampányra. A fiatalok 107 agitáclós központ tevékenységéiben vettek részt, s összesen 940 agitkettőst alakítottak. A városfejlesztésben közel négymillió korona értékű munkát végeztéik. Majdnem kétszeresére szaporodott a taglétszám. A szervezet megalakulásakor Szlovákia fővárosában a SZISZ-nek mindössze 32-J tagja volt Ma 30 548 tagot tartanak nyilván. JUBILÁLÓ TAKARÉKPÉNZTÁR 130 évvel ezelőtt. Január 5-én nyílott meg Bratisla- vában az első takarékpénztár, amely a* első ilyen pénzintézmény volt nemcsak Bratislavábam, hanem egész Magyarországon. A takarékpénztár épülete a mai Leningrádt utcában állt, Később, a kapitalizmus rohamos fejlődésével gomba módra szaporodtak a pénzintézeteik. Oj LAKÁSOK Dunajská Stredán (Dunaszerdahely) még az I_<sn megkezdik egy új lakónegyed építését Az új lakónegyed négy- és kilenc« - meletes épületeiben összesen 914 család talál hajlékra. A lakónegyedben ezenkívül egy 22 tantermes iskola, óvoda és bölcsőde is épül, később szállodával, kultúrbázzal és áruházzal gyarapszik. (pi)
