Új Ifjúság, 1972. január-június (21. évfolyam, 1-26. szám)
1972-05-30 / 22. szám
4 új ifjúság Az áldozat hetvenéves volt Sokan azt mondták, még szerencse, vagy csak legyintettek, letudott ezzel kötelességüket a szomszéd vagy a jó ismerőd, a falubeli öregember iránt. Ha természetes halállal hal meg, akkor a falu lakóinak nagy része csak hónapokkal az esemény után értesült volna róla. De így? — Megfojtotta, képzelje, a saját veje! Az otthon ülő asszonyoknak végre volt min rágód- niok, és nyugodt lelkiismerettel kerekítették a történetet, fantáziájuk szerint, hiszen az áldozat „csak" egy öregember volt. Zemianska Olčán [Nemeső- tagjai előtt. Cinikusan, farkas- csaj K, Imre családjáról min- szemet nézve velük, mogorván denki tudja, hogy olyan, mint hajtogatva, hogy felesége az a tévé: ott is mindig történik apjával együtt rettenetesen a valami. Még tíz évvei ezelőtt „bögyében van“, az ő házuk sem különbözött a — Miért? többitől. Ma vannak is gyerekeik, meg nincsenek is. Az állam gondozza őket. A helyi szervek úgy döntöttek, jobb lesz, ha a szülőkre nem bízzák a gyereknevelés nehéz feladatát. Próbálkoztak vele, nem ment. Sőt, egyszer a gyermek- otthonból is hazahozták a gyerekeket, de vissza kellett menniök. Otthon sok jót nem tanultak: veszekedés, durva bánásmód, szüleik íszákossága — voltak a családi iskola főbb tantárgyai. A K. házaspár életmódjának azonban a gyerekek nélkül is volt tanúja: az asszony hetvenéves édesapja, akinek nem lett volna szabad megszületnie. Útjában állt vejének, az rajta töltötte ki bosszúját. A falu tudta, hogy az öregember úgyszólván szolgaként él a házban, hallották Is ke- sergésát elég gyakran, és arról is tudtak, hogy ha megszólalt, kikapott, mint a kisgyerek, aki rossz fát tett a tűzre... Tudtak erről az illetékesek is, de mert a tragédia még hátra volt, hiányzott a hivatalos ok a „miért“-re, az üggyel nem is foglalkoztak. Míg 1970 decemberében K. Imrét beidézték a közrendre felügyelő bizottság elé. Első ízben. Kékzöldre verte az apósát. Lelkére beszéltek, és ő megígérte, utoljára történt. Három hónap múlva a lelkizés és ígérgetés megismétlődött. 1971 novemberében, egy hónappal a gyilkosság előtt áll K. Imre utoljára a bizottság Késő visszatérni lyen magánéletbe? A tragédia, a gyilkosság után? Igen, azután. Azzal már foglalkozni kell. Mert egy embert nem lehet csak úgy leírni, arról nyilvántartást vezetnek meg kimutatásokat. Sok kimutatást... — De: számolni kell azzal, hogy az alkoholista, iszákos emberért a társadalom sem vállalhat felelősséget. Sem a környezet. Ha valakit nem ért meg a családja, azért még a családtagokat nem lehet állami gondozásba tenni. És főképpen kitartást, önfegyelmet, erős akaratot sem lehet kölcsönözni. x — Istenem, ki gondolta volna, hogy ez az Imre mire képes...?! Tegyük fel, hogy így igaz. Tegyük fel, a faluban senki sem sejtette a közeledő tragédiát Mindnyájan azt hitték, családi perpatvar az egész. Meglehet, K. Imrének Is környezetétől nagyobb megértésre lett volna szüksége. Mindenekelőtt felesége szeretetére és megértésére. Gyógyításában még így sem lehetett volna biztos sikerre számítani. De egy ember visszatérésének soha sincs elég magas ára. Csak legyen aki megadja. K. Imre esetében nem volt Az áilamügyész gyilkossággal vádolja. 2ÄCSEK ERZSÉBET — Vedelik az italt... — És maga nem iszik? — Azt már ugyan nemi Mondták, ha kell, segítenek rajta. Kérték, akarjon ő is megjavulni — a gyerekei miatt. Megígérte. Egy hónap múlva, 1971. december 5-én este, azután, hogy a kocsmában megivott egy féldecit sörrel és összeverekedett egyik asztaltársával, hazament és dühét az öregemberen töltötte ki. Szóváltásuknak koronatanúja nincs, mert a feleség rosszat sejtve, elment otthonról. — Veszekedtünk. Egy pillanatban azután nekem minden mindegy volt. Megfogtam az öreg nyakát és el nem engedtem, míg nem roppant a nyak- szirtje. Tudtam, hogy meghalt. Azt hiszem, akkor elégedett voltam. Ezután az udvaron kicsavartam a villanybiztosítékot, fogtam a biciklit, és a csendőrségen bejelentettem, hogy meggyilkoltam az apósomat. x Eddig a történet, amelynek lényege az, hogy felnőtt, sok mindent átélt — beteges családos apa, meggyilkolja az é- veken át közelében élő védtelen hetvenéves embert. Gyűlöletből. Éveken át gyülemlő gyűlöletből. Nem azt kérdem, mi kell ahhoz, hogy valakit meggyűlöljünk, hanem azt, mivel előzhetjük meg ennek az érzésnek a kialakulását, vagy mi kell ahhoz, hogy ezt az érzést legyőzzük magunkban. Akaraterő, önfegyelem és mások segítsége. K. Imre esetében mindebből kétszeres adagra lett volna szükség, mert: — beteges, 1967 óta többször volt pszichiátriai kivizsgáláson; — iszik, és nem egy fizetésre van szüksége ahhoz, hogy viselkedésével legidősebb őseinkre emlékeztessen. A két okból egy is elég súlyos, hogy figyelmeztesse azokat az embereket, akik körülvették K. Imrét, akik italt mértek neki, akik provokálták, gúnyt űztek életéből: — tudatosítsák, nem játékszer az ember. De közönyösek vagyunk. Sőt, jól jön egy kis szórakozás, „udvari bolond“ a faluban, akinek bogarat ültethetnek a fejébe, aki még a mesében IS hisz, és akin aztán jól szórakozhatunk. Különben is. Mi közünk mások magánéletéhez? Ennek a kérdésnek sajnos csak negatív értelmezését ismerjük. De hol kezdődik a magánélet? Nem magánélet-e az, ha valakit azzal bosszantunk, hogy felesége az apósával hütlenkedík? Nem magánélet-e az, ha tudjuk, beteges embernek mérjük az i- talt, de azért csak mérjük, hisz a ő pénze is olyan, mint a másé. Hol az a határ, ahol a társadalom beavatkozhat az l1917 kezdetén kiszabadultak a politikai foglyok az Ismert alekszandrovi fegyházból is — ____________________1—___■__________________ ________ A forradalmi tűz terjed 1917. január 28-án Petrográdban a bolsevikok ájabb sikert könyvelhettek el: elfoglalták az Aurára cirkálót és nem sokkal ez után megvalósult a pétervári szovjet munkás- és katonai küldöttek gyűlése. Március 1-én II. Miklós cár szomorú jelentést kapott: a hadsereg gárdaegységei, melyek feladata lett volna „visszaszerezni“ Pétervárt a cárnak, megtagadták a parancsot... A forradalmi tűz terjedt tovább: Moszkvában a forradalmi katonaság elfoglalta a Kremtt, jaroszlavlban, Nyizsnyij Nosgorodban, Tverben tüntetések voltak és alakulni kezdtek a helyi szovjetek. A fegyházakból kiszabadultak a politikai foglyok. Egyik moszkvai fegyházból kiszabadult F. E. Dzerzsin- szkij, a NOSZF egyik későbbi vezetője. Március 2-án a pétervári bolsevik szervezetek gyűlésén megalakították az első legális városi bizottságot. Ezen a napon jelentették be az ideiglenes kormány megalakítását. Az élén Lvov herceg állt. ígazságminísz- tere Alekszander Kerenszkij, 36 éves ügyvéd lett. Ke- renszkij később hadügyminiszter, majd miniszterelnök és az orosz hadsereg főparancsnoka lett. A történelembe mint a NOSZF ellensége ment be. (A NOSZF győzelme után álöltözetben szökött meg Oroszországból. Hosszú évekig az USA-ban élt. A NOSZF 50. évfordulója alkalmából kiadta hírhedt emlékiratéit. Ezzel bekapcsolódott a vad szovjetellenes propagandába. 1970-ben hall i BESIP — a rövidítést az emberek nagy része hallotta ugyan, de azt már kevesen tudják, hogy a biztonságos közúti forgalom csehországi végrehajtó szervének bizottságát jelöli. Küldetése röviden és egyszerűen foglalható össze- mindennel foglalkozik, ami a biztonságos közúti forgalommal összefügg, aminek erre hatása van. A bizottság ajánlataival, javaslataival egyenesen a kormány foglalkozik és ezek értelmében szükséges határozatokat hoz A bizottság javaslatai alapján született kormányhatározatokat hosszan sorolhatnánk. E javaslatok, határozatok jav:* része ismert. Rendkívül érdekes lenne megfigyelni azokat a folyamatokat, amelyek vezetés közben játszódnak le a gépkocsivezető agyában. Nézzük csak meg, mi mindenre kell ügyelnie, gondolnia, mi mindent kell ellenőriznie; az út irányát és állapotát, az előtte és mögötte haladó gépkocsikat, a szembejövőket, az előzőket, esetleg a bekötőutak torkolataiból érkezőket kell szemmel tartani. Az autósnak ügyelnie kell a különböző irányokból érkező gyalogosforgalomra, a számos forgalmi jelzőtáblára," amelyekkel gyakran oly zsúfolt az utak jobb oldala. Figyelnie kell a gépkocsi műszerfalát, a motor hangját, a sebességet, a benzin állásának, a hőmérsékletnek és olajtartaléknak ellenőrző mutatóit — törődnie kell a jármű irányításával, a sebességváltással, a fékezéssel. Ehhez hozzá kell még számítani az ütitársak jelenlétét, a nekik kijáró figyelmet és persze mindazokat a hétköznapi gondokat, teendőket, problémákat, amelyeket a tudatból még a legnagyobb meg erőltetés árán sem lehet Kikapcsolni. Az ember természetesen nem automota, nem komputer, amely a betáplált Információk és utasítások szerint cselekszik. Az ember nem minden nap van formában — ahogy mondani szoktuk. A helyzetet mindenekelőtt a szemével érzékeli, innen az információk eljutnak az agyba, amely aztán parancsot ad a szükséges mozdulatokra, beavatkozásokra. Bizony, ha így számba vesszük, ijesztő sok a vezető feladata. Pedig hát a volánnál csak ember ül. És az ember Ilyen vezető felelősség és energiaigény ellenére nagyon sok esetben maga nehezíti a helyzetét, tudjuk, a leggyakrabban azzal, hogy alkoholt io gyászt, miáltal a többiek is fokozottabb veszélynek vannak kitéve. Nézzük, mit mutat a fentebb említett BESIP által kidolgozott alkoholtáblázat! Ez is megdöbbentő, s ha számba vesszük, mennyi ember életét, testi épségét óvhatnánk meg, mennyi a- nyagi kárt előzhetnénk meg a táblázat mutatóinak tudomásulvételével, bizony... No de nézzük a táblázatot, Az ital fajtája: 1 promille Hetes sör 2,5 litert Tízes sör 1,5 litert Tizenkettes sör 1,4 litert Bor 0,5 litert Édes likőr 1,5 decit Keserű likőr 1,4 decit Tömény szesz 1 decit Ugye, valóban megdöbbentő adatok? Ugye, való ban tudomásul kéne venni minden autóvezetőnek. Mert ... De hiszen tudjuk. Az újságok szomorú fekete kró nikáit valahányan jobban ismerjük, mint a fenti táblázat adatait. Pedig lehetne fordítva is. Igen, a volán mögött vaamely azt mutatja, mennyit kell meginnia egy hetven kilogramm testsúlyü embernek ahhoz, hogy vérében egy vagy két promille alkohol legyen jelen. 2 promille ________ 3,5 litert 2.4 litert nem egész 2 litert háromnegyed litert 2.4 decit nem egész két decit nem egész 1,4 decit tóban csak ember ül. De hány felelőtlen italozó gépkocsivezető alacsonyítja le magát akár egy pohár sör megivásával is... inkább ne mondjuk ki, inkább bízzunk és tegyünk meg mindent, hogy a volánhoz emberi mivoltukban üljenek be a gépkocsivezetők.
