Új Ifjúság, 1972. január-június (21. évfolyam, 1-26. szám)
1972-05-02 / 18. szám
Biztonságfelelős A légi utasok legtöbbje még aligha hallotta azt a kifejezést, hogy approuch (ejtsd: eproucsj, pedig akik ezzel a szóval jelentkeznek a repülőtér légi terében megjelenő gép személyzeténél, azok szinte személyesen óvják a fentiek életét. Approuch — mondja az apró, kö- rötnnyl nagyságú mikrofonba a szolgálatos; a navigátor pedig még ha idegen is szlovákul — másutt oroszul, németül vagy magyarul köszön vissza, ők ugyanis tudják, hogy manapság minden gép, ha egyszer már a levegőbe emelkedett, azoknak a gondjaira van bízva, akik lent a földről figyelik a „mozgásukat“. A repülőterek Irányító és ellenőrző rádiólokátorokkal, rádiókkal, telefonokkal és még sok más műszerrel felszerelt munkaszobái is ezek közé tartoznak. Ülök és feszülten figyelem az előttem lévő elektronikus berendezés sárgásán vibráló köralakú jelzőtábláját. A televízió képernyőjére emlékeztet — csakhogy itt az elektronikus jelzések fénypontokká alakulnak. Az ernyő közepétől kiindulva szüntelen körbe jár egy fénysugár, s nyomában erősebbé válnak, Jobban főnyiének az egyes pontok vagy felületek. A táblán bizonyos távolságokban körök és a kör közepétől fölfelé, balra egy elnyúló állatra emlékeztető fény-felhő. Most a „képernyő“ alján is felvillan egy tenyérnyi fény-felhő. Ezenkívül még itt-ott látni néhány apró és magányos pontot. A „képernyő“ védő üvegén vázlatos térkép, különböző fokok, nyilak, pontok. Szóval, valamiféle jelrendszer, amelyen alig-alig tudok eligazodni... A szolgálatot teljesítő Jaroslav Va- doviö repülőtéri meteorológusnak azonban minden Jel, minden villanásnyi fénypont mond valamit. A körök a repülőtérről való távolságot, a felhők és a fénypontok pedig a légi akadályokat jelentik. Ez a két kör alakú, sárgásán világító képernyőszerű üvegtábla ugyanis a repülőtéri rádiólokátor kisugárzó táblája. Rajta minden olyan jelenség megfigyelhető, amely a repülőtér légterében történik A kör közepétől balra levő felhőszerűség a Kiskárpáto- kat jelzi, a kör alján levő felhő pedig egy sűrű esőfelhőt mutat. Ami ezen kívül még fontos, illetve még fontosabb, azok a fénypontok, amelyek lassú mozgással valamilyen irányban haladnak a képernyőn. Ezek' a rádiólokátor hatósugarán belül mozgó repülőgépek. Néha kettő-három, de előfordul, hogy négy-öt, sőt több is tartózkodik abban a hatvan kilométernyi légtérben, amit a készülék belát. — Most ml lesz? — kérdem kicsit meghökkenve. — Semmit A svájci és a bécsi gyakorló repülőket tájékoztatom a helyzetről és parancsot adok nekik, hogy álljanak át a kiváró légi utakra. Kicsit gondolkozik. — No — mondja magának —, a Boeing 707-est kicsit megsiettetem, kezdje meg a leszállást, hogy mire fölénk ér az OK—358-as Tátra—Bratislava menetrendszerű gép, addigra vele már ne legyen gondom. A Slov- air L—410-es Brnó—Bratislava innen jön, megkerüli a repülőteret, így kikerüli az előbbit, majd nyugodtan leszáll a nyomában, ja, persze, még itt az IL—18-as is — ős rábök a tábla legszélső körére. — Szóval ezt még egy kicsit késleltetni kell... Ez azonban csak elmondva és utólag lejegyezve ilyen egyszerű. Jaroslav Vadovíőnak pillanatok alatt kell döntenie és pontos utasítást adnia, hiszen a fent említett gépek nem csigaként kúsznak a levegőben. Sőt, még ennél is többet kell ten- niel Amíg ugyanis megérkezik az „utolsó“ IL—18-as is, nemcsak a kapcsolatot kell mindegyikkel felvennie, hanem hasznos adatokkal és különböző utasításokkal is segíteoie kell őket. Körülbelül fgy: A szél erőssége 290°, az ég felhős 5/200 8/ /600, a hőmérséklet 9° Celclus, harmatpont 7 stb ___ És persze szüntelenül figyelnie kell a képernyőt. Mert az ugyan igaz, hogy az előbbi helyzet utolsó gépe már földet ért, de közben újabbak jelentkeztek és jelentek meg a repülőtér légi terében. Közben átrepül a repülőtér felett egy Bécs—Moszkva menetrendszerű Caravella, mások pedig ismét elindultak a repülőtér betonjáról, hogy órán belül Prágába, Košlcére, röpítsék utasaikat. Nem is olyan nagy túlzás hát, ha azt mondjuk, hogy most az ő kezében vannak. Feszülten figyel, összpontosít, de közben cselekszik is. Megnyomja a keze ügyében lévő tíz telefongomb egyikét és információt kér a meteorológiai torony szolgálatosaitól, vagy ha kigyullad a jelző lámpa, akkor átveszi a körzeti ellenőrző állomás előre-jelzését síb. És figyel és figyel... Mert Itt ez a legfontosabb és leglényegesebb cselekvési forma. Azon kívül ugyanis, hogy az előtte lévő képernyőn látható helyzetet figyeli, alkalomadtán egy oldal pillantással ellenőrzi azt is, hogy a leszálló gép rátért-e és betartja-e az automatikus leszálló berendezés utasításait, vagy az a gép, amelyik most jelentkezett, hol Is tartózkodik, a tér melyik részén. Az erre szolgáló berendezést automatikus bemérő műszernek nevezik, s tőle balra található. Persze tőle jobbra is van egy radarkészülék. Ez négyszáz kilométer hatósugarú körzeti rádió- lokátor s rajta azoknak a gépeknek a mozgása látható, amelyek Košice vagy Prága felől közlekednek a reptér felé. Ez a munkahely természetesen azok közé tartozik, ahol speciális adott Ságokra és különleges képzésre van szükség. Jellemző magának Jaroslav Vadovičnak is a története. Eredeti foglalkozására nézve könyvkereskedő. Érettségizett, de nem maradt a szakmában, hanem különböző kitérők után ide vették fel. Kilencven jelentkezőből hármat! Azóta többször mehetett volna már navigátornak, de nem ment. Néha sajnálja, de aztán vannak pillanatok, amikor örül, hogy nem engedett a csábításnak. Persze az ő foglalkozása sem veszélytelen. Az emlékezetes, tragikus katasztrófa idején, a bolgár repülőgép lezuhanásakor, 6 Is szolgálatban volt. A toronyban teljesített szolgálatot. Látta, ahogy felszáll a gép, beszélt velük, aztán hirtelen eltűntek a láthatárról. Mi történt? Talán három másodpercig tartott, amikor újra megpillantotta, hol is repülnek. Segíteni már nem tudott. Hogy mi történt, csak később tudta meg; Három napig szinte félőrülten Járt-kelt a világban. A magnó és a többi készülék pontosan rögzítette a beszélgetéseket, utasításokat, mégis felmerült benne, hogy nem ő követte-e el a hibát... Csak akkor nyugodott meg egy kissé, amikor újra lehallgathatta, hogy milyen utasításokat adott a gépnek. Persze azóta sem tudott a dolog fölött napirendre térni. De hogyan is tudna, hiszen emberekről, életekről van szó. 0 a műszakvezető, ahogy mondják, s rajta kívül itt vannak még a többiek — Ján Jozefák, Németh Ilona, Ladislav Dolanský, Helena KovaCiko- vá és Antonín Hnrtík. Egyesek itt mellette, mások pedig a meteorológiai toronyban. A gépek fönn pontos útvonalakon haladnak, és közlekedés- rendészeti előírások szerint repülnek, de hogy ezeket az előírásokat betarthassák, ahhoz az is szükséges, hogy Innen a földről irányítsák és ellenőrizzék őket. Felelősségteljes, nagy figyelmet, erős összpontosítást követelő munka ez. Az eredménye pedig: biztonság, pontosság, gazdaságossági Németh István Ogy gondolom, végtelen időkig tárhatok Prágába és minden alkalommal találok valami megcsodálni valót, talán nem is újat, de mégis szépet, csodálatosat. Megfigyeltem azt is, hogy rendszerint tavaszkor járok nagy előszeretettel ebbe a .Jcőrenge- tegbe“, amelyre szinte rá akarnak szakadni a Petiin illatos virágai. Mert ilyenkor, a természet és az emberek taoaszbaborulásakor a legszebb ez a város. Nem messze a petfini kilátótól szoktam üldögélni az Arany- kát teraszán és régmáit májusokat idézek emlékezetembe. x Az Óvárost városháza és maga az egész tér ma nemzeti kultáremlék. Több mint öt évszázadon át volt ez a városháza és a tér a főváros igazi, eleven szíve, ahonnan az „okos és óvatos atyák“ irányították lakosaik sorsát. De nyugodtan mondhatjuk azt is, hogy nemegyszer az egész némzet sorsáról is itt döntöttek, a városháza falai és a tér nem egy forradalmi és véres eseménynek voltak tanüi, mely mélyen kihatott a nemzet történelmére. Prága legdrámaibb pillanatai játszódtak itt le az 1419— 1434-es években, amikor az egész országban fellángolt a huszita forradalmi mozgalom, mely nem az első európai reformista megmozdulás volt csupán, hanem rendkívül erős szociális és nemzeti küzdelem is. A reformmozgalom eszmei elindítóját, fán Húst idézi emlékeztünkbe az ö- város terén felállított szobra, fan Hús máglyahalála volt a jel a forradalmi mozgalom fellángolásához. Prága népe, elsősorban Prága szegényei a huszita forradalom legradlká- lisabbjat közé tartoztak és a város feletti uralomért folytatott harc az Óváros városháza körül összpontosult. A forradalmi mozgalom az elVárosok anyja-Prága ső napokban elseperte a gazdag patríciusok uralmát, a városházán a számbelileg legerősebb réteg, az iparosok kerültek uralomra. A prágai szegények kísérlete vereséggel végződött és a szegények vezérét, fan Želivskýt 1422-ben a városháza területén kivégezték. A XV. század második felétől megkezdődött Prága gazdasági fellendülése és fontos szerepet játszott a cseh királyság történetében. A XVI. században a polgárság jelntősége általában lehanyatlott, de kulturális téren különösen II. Rudolf uralkodásának idejében Prága nagyot fejlődött, hiszen újból császári székhely lett. Az általános fejlődést és virágzást az 1620. év hirtelen megszakította. Novemberben a prágai fehérhegyi ütközetben a Habsburg uralkodók növekvő elnyomása ellen fellázadt cseh rendek seregei vereséget szenvedtek és az ellenállás 27 vezetőjét kivégezték. Prága elvesztette vezető helyzetét, megindult a gazdasági hanyatlás. Több mint egy évszázad telt el és csak a XVIII. sz. végén virradnak szebb napok. A jobbágyság megszüntetésével a munkásság megindult a városba, a céhrendsjter- ben beállott lazulások tág teret nyitottak az egyéni vállalkozásnak különösen a nagytermelésben. A forradalmi 1848-ban már barikádokon harcoltak jogaikért, negyedszázaddal később már Marx és Engels tanításai szerint igazodtak és ezt a tanítást fogadták el a szociáldemokrata pártnak 1878-ban Bfevnovban megtartott alakuló ülésén. A munkások által vezetett prágai nép 1918 októberében kikiáltotta az önálló csehszlovák államot. Prága lett a fiatal köztársaság fővárosa, egyben a szocialista köztársaság e- pítéséért folytatott küzdelem központja is maradt. A prágai üzemek munkásaiban erős támaszra találtak a baloldali szociáldemokrata vezetők, mikor megelégelve az álszocialisták árulását új pártot alapítottak: Csehszlovákia Kommunista Pártját. Ennyi elég a múltból, emlékek i- dézéséből. Következtek a gazdasági hanyatlás és a válság évet, a nagyarányú munkanélküliség, majd a leggyászosabb korszak: a náci megszállás évei. Szomorú májusok korszaka volt ez, porosz csizmák döngtek a Vencel téren, az Öváros téren. A nemzet legjobbjai börtönben és koncentrációs táborokban sínylődtek, ez- -eket végeztek ki, ezrek áldozták é- Letüket szocialista lövőnkért. Milliók voltak úton a végtelen orosz síkságokról Európa felé, hogy meghozzák a hőn áhított felszabadulást, a szabadságot, a szocializmust, hogy beteljesüljön a Nagy Októbert Szocialista Forradalom hagyatéka. Es az esztelen vérengzők utolsó erőfeszítésükben Prága lakosain akartak bosz- szút állni. Május első napjaiban, annak az emlékezetes 1945. évt dicső májusnak első napjaiban, mikor Prága népe felkelésbe tömörítette minden erejét és fővárosát meg akarta szabadítani a náci megszállóktól, a vert náci hadak arra használták u- tolsó erejüket, hogy barbárságukról tegyenek bizonyságot. A tankokat az Óváros városházára Irányították. Megsérült a torony, az Orloj, a városhá- ha keleti és északi szárnya. Nem sok hiányzott, és az egész városháza a lángok martaléka lett volna. De a Vencel téren már örömujjongás fogadta a felszabadító szovjet hadsereget. Azóta Prága felgyógyult sebeiből, sok romot kellett eltakarítani, sokat kellett építkezni. Az öváros tér már nem gazdasági és politikai központ, mert a lüktető erek másfelé húzódnak, de tartósan a város történelmi magva maradt, a legjelentősebb kultúrtörténeti rezervátum, mely Prága ezeréves múltját Idézi emlékezetünkbe. Május van újra. S bár az Aranykút teraszán a múltról ábrándoztam, nem feledkeztem meg a máról sem. íme: • Az ötödik ötéves tervben Prágában 40 000 lakást építenek, ez tízezerrel több, mint az előző ötéves tervben. Az új lakótelepek további kiépítésére két milliárd koronát irányoztak elő. 0 A közlekedésre 7 milliárd koronát szántak. Elsősorban a metró é- pítésére fordítják a beruházási ösz- szegeket, az első szakaszt 1974 első felében helyezik üzembe. A fővárosi közlekedés céljaira 180 milliót fordítanak. 0 Az ötödik ötéves tervben 21 óvodát építenek 3540 férőhellyel, 13 kilencéves alapfokú iskolát 253 osztállyal. 0 Felépítik a csehszlovák tévé legmodernebb müszakt berendezésével felszerelt areálját. 0 Nagy qondot fordítanak a szolgáltatások javítására, a víz és elektromos energia ellátásra, a kereskedelmi hálózat bővítésére, a kultúrtörténeti emlékek megőrzésére és'így tovább. Hosszú lenne felsorolni mtndazt, a- mit az ötödik ötéves tervben Prága lakosat meg akarnak valósítani. A magunk részéről csak azt kívánjuk, hogy a nagy történelmi múlthoz méltóan Prága lakosainak, az egész cseh nemzetnek és köztársaságunknak javára, sikerrel teljesítsék feladatukat, küldetésüket. CBA) új ifjúság 3 Ki veri a blattot ? Statisztikák bizonyítják, hogy nálunk sok az ingázó munkás, aki lakhelyétől nagyobb távolságra dolgozik, és naponta 30—40 kilométert is utazik vonaton, autóbuszon, Bizonyára kellemetlen dolog hajnalban kelni, sárban, fagyban, zimankóban fütetlen közforgalmi járművön utazni. Az egész napi fárasztó munka után az ember még csak jobban el- törődík, ha további egy-két órát kénytelen utazással tóltent. Népgazdasági szempontból ts hátrányos jelenség az Ingázás. Szocialista társadalmunk mindent megtesz annak érdekében, hogy az emberek megfelelő munkafeltételeket biztosítson, és megszüntesse többek között az Ingázást is, csakhogy a felszabadulás óta eltelt rövid 27 év túlságosan kevés idő arra, hogy megszüntesse a múlt átkos hagyatékát — hazánk egyes részeinek gazdasági elmaradottságát. Az ország legeldugottabb részeiben ts gombamódra szaporodnak az ipartelepek, de azért ingázók egyelőre még vannak és lesznek is, amíg nem sikerül teljesen megvalósítanunk nagyszerű or- szágépUő programunkat. Ezt a bevezetőt alapjában véve csak azért írtam le, hogy rátérjek tulajdonképpeni mondanivalómra. Hivatásból gyakran nyakamba veszem az országot. Ingázókkal is sűrűn találkozom. Nem irigylem a helyzetüket, a fáradt eltörődött embereket, akik reggel, vagy munka végeztével még egykét órát lötyögnek a vonaton, autóbuszon, hogy munkahelyükön, vagy szeretteik meghitt körében legyenek. Az ember a vonalon, autóbuszon rendszerint unatkozik és valamivel igyekszik agyonvernt az időt. Sajnos, az érdes, munkától cserzett kezekben — mintha más szórakozás nem is lenne a világon — rendszerint a kártya forog. Vérmérséklet és természeti alkat szerint nagy vehemenciával keverik a lapot. Nem, nem látszanak pénzben, vagy csak nagyritkán, unalomé*- zésböl kártyáznak, vagy a- hogy erre mifelénk mondták, verik a blattot. Ez még nem zavarna, bár ismerek ettől jobb és hasznosabb Időtöltést, mondjuk egy jó könyvet, újságot, folyóiratot. Az azonban már nyugtalanít, hogy általában az ingázó munkásvonatokon, autóbuszokon utazik a tanulóifjúság ts, amely ősidőktől fogva hajlamos arra, hogy a felnőttekről vegyen példát. Elöbb-utóbb az ő kezükben Is megjelenik az ördög bibliája, s aztán — ők ts verik a blattot. Majd később találgathatjuk: vajon kitől tanulták? Palágyi Lajos
