Új Ifjúság, 1972. január-június (21. évfolyam, 1-26. szám)
1972-01-11 / 2. szám
új ifjúság 7 CSAK EGY KISLÁNY A SEMAFÖRBÖL JITKA MOLAVCOVÄ A fiatal cseh pop-énekesek bemutatásában Jitka Molavcovával folytatjuk a sort. Amikor a „Talent 70“ versenyen „Lásko má“ (jack Breil szer zoménye) című számával először mutatkozott be a közönségnek, egy kissé félénk, de annál bajosabb kislányt ismertünk meg. Egyike volt annak a sok fiatal tehetségnek, aki szerencsét akart próbálni. A neve csak akkor lett országosan ismert, amikor megszerezte a verseny első helyéért járó Arany Dudlit. Annyira elérzé- kenyült, hogy elsírta magát, és a szemfestéktől maszatos arccal é- nekelte el újra boldogan győztes számát. Élete első sikerét aratta. De ezt megelőzően már több énekkarban szerepelt, kezdve a gyermekkaroktól egészen a Zdenék Nejedlý Főiskolás Együttesig. Bár világéletében színésznő akart lenni, elvégezte a grafikai középiskolát. Tavaly érettségizett, kitüntetéssel, csakhogy ekkor Jitka élete már más irányt vett. A „Talent 70“ versenyen jelen volt František Havlík, a Semafor Színház zenekarának tagja. Megkérte, menjen el próbára. A próba nagyszerűen sikerülhetett, mert Jiff Suchý, a színház híres rendezője így kiáltott fel: „Még senkit sem vettem fel ilyen gyorsan.“ Egy hét múlva gitárral a kezében jelent meg a Semafor színpadán. Bemutatkozása is nagyszerűen sikerülhetett, mert tavaly egy előadást sem hagyott ki. — A Semaforban valóban elégedett vagyok — jelentette ki. E- leinte egy kicsit tartottam a színpadtól, közönségtől, de kollégáim igyekeztek átsegíteni a kezdeti nehézségeken. [agyi Magyarországon a közelmúltban mutatták be a magyarnyugatnémet produkcióban készült Csárdáskirálynő című filmet. Kálmán Imre örökzöld operettjét nyilván nem kell bemutatni, a Túl az óperencián, a Hajmás! Péter, Hajmási Pál című számokat, minden korosztály betéve fújja. A magyar sajtó kritikája elismerőleg ír a filmoperettről. Különösen kiemeli a főszerepet, Vereczky Szilviát alakító Anna Moffo játékát. „Csodálatosan szép“ — írja Thurzó Gábor. „Szépsége, temperamentuma varázsolja el nemcsak Edwin herceget, hanem a nézőt is“. A kiváló operaénekesnőt annak idején, a film forgatásakor már bemutattuk. Ezúttal csupán néhány adalékkal szeretnénk kiegészíteni az ismert tényeket, amelyek egyrészt azt is megmagyarázzák, minek köszönheti fiatalos üdeségét, szépségét, annak ellenére, hogy nem tartozik a legfiatalabb korosztályhoz. A harminchat éves színésznő az ötvenes években aktívan sportolt, és ez a magyarázat. Tagja volt többek között az Egyesült Államok női gyephoki válogatottjának. A rendszeres sportolással az után sem hagyott fel, hogy szárnyára kapta a hírnév. Legutóbb Olaszországban megválasztották a női gyephoki szövetség elnökévé. A nagy megtiszteltetés öt magát lepte meg legjobban. Ennek ellenére bebizonyította, hogy nem érdemtelen a tisztségre. Fogott egy ütőt, és a kíváncsi újságírók előtt a gyephoki művészet egész skáláját csillogtatta. • (pi) A pajkos őszöreg fejfájára Egyidős volt az Eiffel-to- ronnyal, amelynek árnyékában szegény munkáscsalád kilencedik gyermekeként napvilágot látott, és Párizs, a varázslatosan szép város szimbóluma maradt egész életében. Itt ts halt meg az új év első napján, 83 esztendős korában, Maurice Chevalier, a sanzon koronázatlan királya. Kemény sorsot szánt neki az élet, mint a többi hasonszőrű munkásgyereknek. De ő bámulatos kitartással vágott neki az életnek. Már tizenegy éves fejjel külvárosi kávéházakban énekléssel keresi kenyerét. Tizenhét éves korában egy ismert táncosnő felfedezi, és elindul a népszerűség útján. Majd közbejön az első világháború, megsebesül, és huszonhat hónapig német hadifogságban sínylődik. 1920-ban Angliába, majd innen Hollywoodba, az akkor virágkorát élő filmvárosba távozik. Rövid időn belül a revü és musical nemzetközileg elismert sztárjaként tisztelik. Egy sor filmet forgatott ott is, és azután is, hogy 1935-ben visszatért Párizsba. Egész életében fáradhatatlanul járta a világot, hogy egy kis derűt lopjon az emberek szívébe. Ezrekre tehető hanglemezt, rádió- és televízió műsort készített. Bámulatos energiája élete utolsó percéig sem hagyta el. Tavaly, nyolcvankettedik születésnapján mondta, hogy: „A világ legboldogabb öreg embere vagyok, és szeretném megélni legalább a száz évet. Majd ha ez bekövetkezik, és nekem távoznom kell, szeretném, ha az egész világ közelemben lenne. A tévékamera kísérjen az utolsó leheletemig." Majd furcsa kívánságához hozzáfűzte: „Részemről ez nem fennhéjazás, hanem az elismerés és a szeretet u- tolsó megnyilvánulása közönségem tránt, amely e- gész életemben hű maradt hozzám. Szeretnék nevetve búcsúzat tőle.“ Nem tudom, hogy teljesült-e a „pajkos, őszöreg“ — hogy tavaly megjelent könyvének címével éljek — furcsa óhaja. Lehet, olytm hirtelen távozott az árnyékvilágból, hogy erre nem kerülhetett sor. Hiszen még annyi tervet forgatott a fejében. Többek között egy nagy tévé-show-t, amelyben fellépett volna a világ ösz- szes tündöklő csillaga. Erre, sajnos, már nem kerülhetett sor. Mindenesetre nekünk megmaradt mosolygó, ősz ha- lántékú, pajkos öregúrnak. Palágyi Lajos ísasa A Kék angyalt — az új Magyar Filmlexikon szerint 87 éves — Marlene Dietrichet meginterjúvolta a Sie and Er munkatársa, John Howard. Az öthasábnyi beszélgetésből idézünk néhány kérdést — feleletet. J. H.: Nem bántja önt, hogy miután elég régen önt illette a „világ legszebb nagymamája“ cím, most e titulus Elisabeth Taylorra szállt? M. D.: Szívesen átengedem Elisabeth Taylornak. Tudom, előbb-utóbb valaki más „örökli“ a rangot. Egyébként a Burton-Taylor házaspár jó barátom. J. H.: Ön szerint nem fi-1 MARLENE DIETRICH zetik túl magasan a show- sztárokat? M. D.: Egyáltalán nem. Nem titkolom: sok pénzt keresek. Azonban gázsim 65 százaléka elmegy adóba; a| maradék 35 százalékból sok embert támogatok; elsősorban a második világháború alatt német koncentrációs táborokban szenvedett őre geket, New Yorkban, Kall formában, Németországba?. J. H.: Véleménye szerin: ki napjaink legjelentősebb női sláger- és sanzon-sztár ja? M. D.: Szerintem a francia Dalida. „...sokkal boldogabb lennék, ha máról holnapra véget érne a vietnami háború." J. H.: És férfi énekese? M. D.: Ma és mindig Frank Sinatra. J. H.: Kedveli a hot pantsot? M. D.: Igen, nagyon. Már évtizedekkel ezelőtt forró nadrágot viseltem. Akkoriban egészen egyszerűen shortnak hívták. Megfelelő alkalmakkor ma is hordom. J. H.: Ön még mindig rendkívül fiatalos. Hogyan csinálja? M. D.: Egészen egyszerűen. Nem vagyok öreg. J. H.: ön boldognak látszik. Valóban az? M. D.: Igen. De sokkal boldogabb lennék, ha máról holnapra véget érne a vietnami háború. (1-s) í MINŐSÉG KERESTETIK APÁLY A TÁNCDALTENGEREiX A hanglemezgyartás fénykorát éljük, legalábbis ami a könnyűzenét illeti. Az utóbbi időben azonban mintha szünoben lenne a lemezkiadás konjuktúrája. Erről be szelhettünk a Magyar Hanglemezgyártó Vállalat művészeti vezetőjével, BECK LÁSZLÓVAL és dr. ERDŰS P6 TERREL, az MHV titkárával. A KONJUNKTURA ÉVEI — Az elmúlt évekre visz- szatekintve, beszélhetünk-e a könnyűzenei hanglemezkiadás gyökeres átalakulásáról? — A könnyűzenei lemezkiadás konjunktúrája 1965- ben kezdett kialakulni és 1967-ben vált teljessé. A külföldi popzenei áramlatok hozzánk is betörtek, és háttérbe szorították a korábban eléggé egysíkú, hagyományos tánczenét. A köny- nyüzene a tömegkomuniká- ciós eszközök segítségével nagyvárosi tömegkultúrcik- ké vált, és ennek megfelelően változott tartalma és formája is: kialakult a popzene. Hogy a konjunktúra milyen mértékű volt, azt jól érzékelteti egy számadat: az 1968-as táncdalfesztivál dalaiból 900 ezer lemezt adtunk el. Ez az óriási Igény teremtette meg a hazai hanglemez-tömeggyártás technikai bázisát. Ma már rutinos, szervezett apparátus készíti a hanglemezeket, és erős a kontaktusunk a kiskereskedelemmel is. — Mi okozta ezt a fellendülést? — A könnyűzene iránti érdeklődés növekedése számtalan tényezőből tevődött össze, ezek egyike az, hogy a Ki mit tud? — versenyek, a beatmozgalom és a tánc- dalfesztiválok megteremtették a popzene sztárjait. E- zekben az években gyakorlatilag annyi lemezt adtunk el — minden különösebb reklám nélkül —, amennyit le tudtunk préselni. Nem mellékes tényező, hogy ez a konjunktúra teremtette meg a hanglemezgyár komolyzenei fejlődésének pénzügyi és személyi bázisát is. A könnyűzene soha nem látott népszerűsége két irányban is hatott a produkciók minőségére. Egyrészt népszerűvé vált a beatzene, ami jelentős fejlődést jelent a korábbi szórakoztatózenei műfajokhoz képest; megjelentek a népzenei motívumok, a társadalmi érdeklődésű dalszövegek és általában ezt a stílust az örökös útkeresés jellemzi. A második fontos fejlődési lépcső a nagylemezek megjelenése. A hosszan játszó lemez nem 12 ötletszerűen odadobott szám, hanem új szerkezetet és stílusegységet követelő forma. Ami legalább ilyen fontos: a nagylemezek honosították meg széles körben a sztereotechnikát. Nagylemezeket tulajdonképpen 1969-ben kezdtünk kiadni, s ettől kezdve szinte egyértelmű a beat hegemóniája. Az előző három évben a listavezető Harangozó Teréz és Aradszky László kislemezeiből hozzávetőleg 700 ezer darabot adtunk el évente. Tavaly már kizárólag beatstllusú e- lőadók szerepeltek sikerlistánk élén, a hagyományos tánczene háttérbe szorult. Az 1969—70-es táncdalfesztivál számaiból már 40 százalékkal kevesebbet, csak kb. 500 ezer kislemezt tudtunk eladni. Ezt ellensúlyozta, hogy ugyanakkor a beatnagylemezek szinte mindegyike egyenként is 50 000 példány fölött kelt el. 1969—70 a beat sikerének és a ml könnyűzenei hanglemez-eladásunknak Is a csúcsidőszaka. telítődés, rostaläs. — Mikor szakadt meg ez ■ sikersorozat? — A dekonjunktúra jelel 1970 végétől kezdve mutatkoztak. Ennek az oka Js több tényezőből tevődik ösz- sze. A kommunikáció hirtelen kiszélesedése annak idején egyfajta mohóságot o- kozott, az emberek habzsolták a könnyűzenei „információkat“, s ez telítődést okozott Egészen természetes, hogy a mennyiségi igények kielégítése sitá n a közízlés egyre több dolgot rostál ki, a közönség kezdi a minőséget keresni. HEGEDŐS LÁSZLÓ Befejezése következik
