Új Ifjúság, 1972. január-június (21. évfolyam, 1-26. szám)

1972-01-11 / 2. szám

6 Üi ■■ni PLACHÝ I. Az év hóromszózhatvanotgyertyájából már csak három nem égett csonkig. Es ez a három is eifogy rövidesen, délután három éra négy perc van. Most gördül egy vi­lágosbarna Skoda az öltöző bejárata elé, kiszáll belőle egy szőke férfi, és ruganyos léptekkel halad edzője, J. Líška felé, majd üdvözöl bennünket Is, az újságírót és a fényképészt. A szőke férfi, akinek az év végére jól megnőtt a ha ja, Jozef Plachý, az ország legtehetségesebb futóatlétája, a müncheni olimpia egyik csehszlovák reménysége, Kö- zépeurópa híres reprezentánsa. Az olimpián tulajdonkép­pen nemcsak Csehszlovákiáért küzd majd minden ere jével, hanem a szomszédos országokért is, ahol szintén tisztelik és szeretik Plachýt! Ma a pót-füvespályán, a labdarúgók edzőpályáján dolgo­zik Jozef. A stadion távolabbi részén elterülő, megkopott gyepű és mélytalajú térséghez néhány kis lépcső is ve­zet. A sár miatt egy szál deszkát helyeztek az útra. A deszkát tégla tartja. Plachý végiglépdel az apró hídon. Ha most kicsúszna a tégla, és megsérülne a boka, veszély­(1971. DECEMBER 29) be kerülhetne az olimpiai kiküldetés! Nem csúszik ki a tégla. Kezdetét veheti az edzés. Az idő a tavaszi és az őszi hangulatok keveréke. Az erdő fölött köd leng, lassan ereszkedik lefelé, mint az az ejtőernyős, akinek legalább tíz ernyő (eszül a feje fölött. A színek komorak. Sötétzöld a gyep, szinte feketék a kis erdő fenyői, sehol egy biztató fénysugár, csak köd, pára és sár. Nem tündököl a hó sem. 1971-ben, úgy lát­szik, kevés pibét osztottak ki Európa csücske fölé, és amit adtak, az még az év első hónapjaiban lehullt. „Tulajdonképpen jó is, hogy nincs hó. így legalább a- laposabban edzhet Jozef. Ha a tél beszorította volna a tornaterembe, vagy a 120 méteres fedett futópályára, a fe­lét sem végezhetné az előirányzott munkának. Csehszlo vákiának tulajdonképpen egyetlen jó fedett futópályája van, a jabloneci. Az viszont hat évvel ezelőtt épült és ma már keményebb a „talaja“, mint az aszfalt. Küny- nyebb rajta a sérülés is. Es amúgy is irreális lenne ezen edzeni, mert ma már mindenki a rekortanon vagy tarta non gyakorol, hogy a versenyidényben sem legyen hát rányban.“ Líška edző mondatait félbe-félbe szakítják a tennivalók: a pálya térségében található újságdarabocs­kákból Iveket jelöl ki a téglalap sarkaiba: ez lesz az ideiglenes futópálya. Plachý közben bemelegít. Tiz laza körrel kezdi, majd gimnasztikázgat. Mindezt még nem szögescipőbt.n teszi. A „szegest“ csak ezután húzza fel, mert fokozza a se­bességet, és könnyen megcsúszhatna. Az edző stopper­órával a kezében méri az iramot, és mindig bemondja az időt. A környéken sem látni senkit. Ez egy ún. „szürke nap.“ Nincs autogramkérő. nincs fényképészek serege. Kolár Pé­ter egyszál egyedül kattintgat, nem zavarja senki. Mégis van ebben a napban valami szép. Talán azért, mert a szemünk láttára történik a becsületes munka. Ezekben a hónapokban telik meg energiával a futó. Feltölti magát. mint valami akkumulátor, hogy a versenyeken tele le­gyen szikrával, tűzzel. Hogyan lehetséges — teszik fel egyre többen Plachý versenyei után a kérdést, hogy Jo­zef mindig az utolsó métereken győzi le ellenfeleit? Nézze végig a kérdező Plachý egyetlen edzését, és meg­kapja rá a csattanós választ. (December 15) Végre hói Igaz, hogy a Tátrában vagyunk. A Csorba-tó korszerű szállójában, a Hotel FIS-ben összpontosították az ország legjobb huszonnyolc atlétáját, hogy közösen kezd­jenek neki a felkészülésnek. A tét óriási: kivívni a mün­cheni olimpián való részvétel jogát, sőt, ott sikeresen helytállni! Az összpontosításra Plachý hívott el. „Gyere fel a Tát­rába, megnézheted, milyen az alapozás. Ott lesz minden­ki, aki a mi sportágunkban számit. Érdekes interjúkat készíthetsz. Jól ismerem társaimat. Szívesen mikrofon­végre keríteni Danákét vagy Hübnerovát is“ — mondta Jožko még december negyedikén. < Örömmel menteni a Tátrába. £s még nagyobb örömmel érkeztem haza. Plachý betartotta ígéretét. Olvasóink rö­videsen olvashatják majd a diszkoszvető Danékkel és az olimpiai bajnoknő Milena Rezková-Hübnerovával készített beszélgetéseimet. Megnéztem a Csorba-tó sportberendezé­seit. A gyönyörű szaunát, a hatalmas tornatermet, ahol a kétfázisos edzések egyikét, az erősítő gyakorlatokat vé­gezték az atléták. Es ami a legfontosabb: sikerült át- éreznem az összpontosítás hangulatát. Láttam az igazi te­let, a derékig érő havat, a fenyők ágain csillogó zúz­marát. (Folytatjuk) BATTA GYÖRGY Edzője, Liška Egy nyugatnémetországi város­ban — Bambergben — él Lothar Schmidt, a negyvenhárom eszten­dős sakkmester. Ez a férfiú nem­rég játékvezetője volt a Fischer — Petroszjan párviadalnak, az Argentínában lebonyolított nagy sakk-párbeszédnek. Az olvasók bi­zonyára jól tudják, hogy ezen a páros mérkőzésen dőlt el, ki hív­hatja ki ebben az évben Szpassz- kijt, hogy megvívjon vele a világ­bajnoki címért. Mint ismeretes, Bobby Fischer amerikai nagymes tér csap össze á szovjet sakk­óriással. Mit tapasztalt a Fischer — Petroszjan találkozók bírája a helyszínen? Milyen emberek ezek. a világszerte ismert sakkozók? Mi várható a májusi Fischer — Szpasszkij viadalon? Ezekre a kérdésekre válaszol Lothar Schmidt, aki büszke arra, hogy szülővárosa, Bamberg, Prágára ha sonlit. Azl mondják, hogy Fischer a sakkvilág fenegyereke. Mi az ön véleménye? — Nem érthetek egyet azokkal a véleményekkel, amelyek még most is ilyen színben tüntetik fel öt, Fischer az utóbbi években gyökeresen megváltozott. Ma már nem az a farmernadrága®, tenisz- Cipős kamasz, aki tizennégy éve­sen megnyerte élete első ameri­kai bajnokságát. Az arrogáns fiú ból, aki valóban sokszor hozta za­varba a rendezőket, csendes, mondhatnám meiankó'ikus férfi lett, aki elvonultan, egyedül él, barátok és társak nélkül. Tizenöt éves korában nagymesteri címet szerzett, és egymásután nyolcszor győzött az Egyesült Államok baj­nokságán esészen mostanáig. Fi scher a sakk megszállottja. Az elméletet tíz vagy még több órán át tanulmányozza naponta. Min dent a sakkért áldoz fel, a ma gánéletéf is. Most huszonnyolc é- ves, érett tudású, rendkívüli ké pességű játékos, aki valószinűleg lehetőségei csúcsára ért. Mi a véleménye Fischer leeu- tóbbi sikereiről, amelyek megnyi­tották a Szpasszkijhoz vezető u- tat? — Nem könnyű a válasz, Fi­scher imponáló sorozatban verte egymásután Larsent, Tajmannvot és Petroszjant. A sikerek magya­rázata talán az alapos elméleti felkészültségben is rejlik, vala­1972: MEGÁLllTJA SZPASSZKIJ FISCHERT ? (A sakk éppen olyan mege rőltetö sportág, mint a futball vagy a hivatósos ökölvívás!) Tigran Petroszjan mint abban, hogy az amerikai sak kozó kiváló erőnléttel rendelke­zik. Az „idegjátékosok“ közé sn rolhaló, de fizikai felkészültsége bámulatos. Mindenekelőtt pedig fiatal. Fischer naponta úszik. A Buenos Aires-i mérkőzések idejé­re beiratkozott egy sportegyesü­letbe, és naponta tornászott. Nem dohányzik, nem fogyaszt szeszes italt. Petroszjan elleni találkozó­in csak gyümölcsleveket fogyasz­tott és ásványvizet. Petroszjan gyakran tett hosszabb sétákat, já­ték közben a maga főzte feketé­vel frissítette magát. Egy ilyen sakkmaraton nagyon igénybe ve­szi a résztvevőket. Tudományos felmérés igazolja, hogy a ver senyzők annyi lelkierőt adnak a küzdelmekbe, mint a világbajnok­ságok labdarúgói vagy a profi ök­lözök. Mit tapasztalt a Fischer — Pet- rnszjan páros mérkőzésén? Magam is aktív versenyző va­gyok, nem pedig nemzetközi bi- ró. Az olvasók talán meglepőd­nek, ha elmondom, hogyan jutut tani az argentin fővárosba. A kél ellenfél nem tudott megegyezni a játékvezető személyében és — va lószinűleg sznvjet javaslatra — en lettem a kiszemelt. Ennek na­gyon megörültem és nagy elis­merésnek tartom. Mit szólok a Fischer — Petroszjan csatákhoz? Mindenekelőtt ki kell emelnem Fischer zseniális játékát és Pét roszjan emberi nagyságát a vere­ségek elszenvedésekor. El kell is me> iink, hogy Petroszjan, a két szeres világbajnok nehéz lelkiál lapátban, nehéz pszichológiai helyzetben volt, de a vereséget sportszerűen vette. Mindkét sak­kozót magas rangú kitüntetésben részesítette az argentin kormány­becsülte emberi hozzáállásukat, és ezért adományozta nekik a népek barátságáért küzdő egyénis "ék­nek kijáró kitüntetést. Egy ilyen sakktornán ezer apró, látszólag jelentéktelen mozzanat is nagy szerepet játszik. Ilyen például a helyiség megválasztása, a világi tás, az akusztika, a székek stb Fischer jobban bírta az éghajlati viszonyokat, mfg Petroszjan orvé si kezelésben részesült a hirtelen lesüllyedő vérnyomás miatt. A torna során Fischer kijelentette, hogy elégedetlen a szállodával, Petroszjan pedig kicseréltette a foteljét. Milyen volt a találkozó légkö­re? Mi igaz azokból az inciden­sekből, amelyekről a világsajtó írt? — Egy korszerű színház színpa­dán sakkozott egymással a két ve- télytárs. A nézőtéren kb. ezer em­ber tartózkodott. A torna kor­rekt körülmények között, korrekt szellemben zajlott le. Fischer ki­csit késve érkezett az egyes par­tikra: a2 újságírók érdeklődésé­nek középpontjában állt, de zin- te menekült előlük. A rendezők kitűnőre vizsgáztak. A világsajtó közzétette, hogy egy ízben meg­büntettem Fischert, mert fegyel­mezetlenül viselkedett. Erről szó sem volt, újságírói kacsa az e- gész. Az első parti során váratla­nul elaludtak a fények, de mind­két játékos fegyelmezetten a he­lyén maradi. A hatodik összecsa­pás során pedig bomba robbant a nézőtéren — politikai jellegű ak­ció lehetett — a latszmat viszont zavartalanul folytatták tovább. A közönség fegyelmezett és heizá- értö volt. Három, óra elteltével kezdődött bizonyos murajlás, ak­kor cseudre intettem a szurkoló­kat. Ezért kaptam aztán a Mr. Si- lencio nevet. A közönség, a sajtó és a televízió érdeklődése minden várakozást felülmúlt. Az utcán rengeteg autogramot kelleti ad­nunk, rengeteg levelet kaptunk a világ minden tájáról, főleg a Szovjetunióból. Es még egy érde­kesség: a játszmákat azokkal a bábukkal játszották, amelyekkel 1924-ben, ugyancsak Buenos Airesben, Aljechin és Capablanka mérkőzött a világbajnoki elmért. A győzelemért 7500 dollárt kapott az amerikai nemzetközi nagymes­ter. Engedjen meg befejezésül még egy kérdést: mit vár a közelgő Fischer — Szpasszkij játszmáktól? Ki lesz a világbajnok? — Csak azt ne kérte volna, hogy tippeljek. En csak azt tu­dom, hogy Szpasszkij ma az e- gyetien olyan sakkozó a földke­rekségen, aki megállíthatja Bobby Fischer offenzíváját. 0 lesz Fi­scher legnehezebb, legkeményebb ellenfele. Szpasszkij fizikailag is és szellemileg is remek erőben van. Es az sem közömbös tény, hogy az eddigi játszmákban ő győzött gyakrabban Fischer ellen. A páros mérkőzések iránt már most óriási az érdeklődés. 1948 ó- ta Fischer az első olyan sakko­zó, aki a világbajnoki címért küzd és nem a Szovjetunió színeit kép­viseli! Ehhez nem kell kommen­tár, hiszen mindnyájan jól tud­juk, mit jelent a Szovjetunió a sakkvilágban. Ez ideig a chilei, a brazil, a kolumbiai, az argentin, a holland, a svájci, az NSZK-beli, a jugoszláviai és a görög szövetsé gek kérték a rendezés jogát. A nemzetközi szövetség viszont csak február elején dönti el, hol lesz az évszázad mérkőzése. Ezért nem marad más hátra, mint türelme­sen várni februárig, majd máju­sig. amikor kezdetét veszi a ma­ratón, és eldől, hogy huszonnégy játszmában sikerül-e Fischert a kiváló Szpasszkijnak kétvállra fek­tetnie? Bobby Fischer :<- K )

Next

/
Oldalképek
Tartalom