Új Ifjúság, 1971. július-december (20. évfolyam, 27-52. szám)
1971-12-21 / 51. szám
új ifjúság 17 BRÖDY SÁNDOR Homlokába hollö tincs, lazán csokorra kötött mttTásznyakkendő, vakító fehér zsirárdi szalmakalap — Brá- dy Sándor szenvedélyesen játszatta java férfikarában is az elegáns vi- ligfit. A férfidivat kedvenc témái közé tartozott. A bakkasztal mellett királyi fensöbbséggel osztotta Ítéleteit: — Itt van ez a Lengyel Menyhért — mondta és leverte a szivarja hamuját. — Micsoda ember az olyan, aki hasszá gatyát hord. Nem rendes ember. Nem szeretem. Hosszú gatya JÖKAI MÖR Gyulai Pállal sokat zsörtölődött. Illetve: Gyulai Pál zsörtölődött vele. Enyhén szólva: erős fenntartásokkal Ítélte meg jőkal regényírói munkásságát. Az apró termeté nagy kritikus egyszer igen belemelegedett a személyes bírálatba. Valami késel Jőkal- műről volt sző, amely valóban nem a leglobbak közé tartozott. — Nem 16 a legújabb regényed, Móric — állapította meg Gyulai, és Is: — Így silány, úgy sínem valé úriembernek. A bankár oazt, Sándor bá’ veszt, fészkelődik a magas széken. Valaki odafigyel, ahogy a lábát belyezgati. Az ide-oda csúszkáié nadrágszárakbél | fehér gatyamadzag lég ki. — Sándor bé’ — böki meg gyön- gédteleoUl a figyelmes partner, és az árulkodé fehérségre mutat. — Hát Sándor bá’ mit hord? Brédy lenéz e cipője irányába ét ellentmondást nem tűrően ! — Nem is az én lúbami lány, ez is hibás benne, az Is hibás benne... Egyszóval: rossz. Talán Jőkal érzett Is valamicskét az igazságból, de az Is lehet, nem akarta elhinni. Mindenesetre elővette legerősebb fegyverét, a mosolyt, és szelíden mondta a pattogó Gyulainak: — Az Isten áldjon meg. Pali, ha olyatt rossz, minek olvasod. Nézd: én roppant Jőkhak hallom a te kritikáidat, és mégsem olvasom... KRÚDY GYULA Kr-^-tjr^ 0 nagy lakmérozások, Ínyenc falatozások lefrásának mestore többnyire ott ebédelt, ahol az ebédidő ét- te. A húszas évek végén egész sor törzshelye volt, ahová kettő és három éra között betért. A Pilaenl. Sörcsarnok, a Metropole Söröző, a Keszey Étterem, a London Serház, a Cnria utcai Kispiszkos, az Apostolok, a Mátyás pince tarka abroszé söntésében fogyasztotta el kedvenc falatjait, a- melyeket az ismerős szakácsok és szakácsnők az ismerős éthordőkkal küldtek ki számára. Ea amikor négy érakor kilépett e véletlenül soron levő étterem, kocsma, vendéglő, serhéz ajtaján, megszokott konfliskocsija — csod^al határos médon — mindig ott várta a járda szélén. Áruljuk ol ennek a szindbádi vaKrúdy konflisának „standja" a Fa- 'S rendek terén volt. A pesti kontlisko- csisok, régi szokás szerint sűrűn bebetértek egy-egy pohár sörre valamelyik löntésbe. Krúdy Gyulát szinte minden valamirevalé konfliskocsls ia- merte. Mármost, amelyik meglátta, teszem azt a Metropole-han, továbbadta a hírt kollégáinak: — Krúdy tré úr a Metropola-ban ebédeL.. Szállt-szállt a konfliskocsisok gyors- távtréján a hír, és négy éra előtt biztosan elérte Krúdy kocsisát a Ferenciek terén. Az pedig tudta, mi a kö- talaesége. Várhatta zsírosnak Ígérkező fuvar, esküvő, temetés, akármi, átadta valamelyik társának, ás négy é- rára pontosan odaállott Krúdy ebédlőtanyája elé MOLNÁR FERENC 1912-ben Molnár Ferenc szabvány szerint beleszeretett darabjai, az Ördög, a Liliom,. A testőr hősnője. Varsányi Irénbe. Varsányi férjes asz- szony volt, a pletyka már-már válásról beszélt, a lapok botrányos jelenetekről írtak a térj és az író között, s az ügy vége az lett, hogy Molnár Ferenc veronállal megmérgezte magár — és életben maradt A szerencsés kimenetelű öngyilkosság után Bródy Sándor, Molnár atyai barátja, aki maga is követett el már nem kevésbé szerencsés öngyilkossá gí kísérletet pisztollyal és csekély sériUfesel. IcUartőan ugratta a Fészek kártyaasztalánál Irő- és öngyilkostáf- sát. — Nem komoly ember maga, Feri — mondta fitymáló kézlegyintéssel. — Méreg... Veronái... Ez Is öngyilkosság? Ugyan márl... Néni szégyelll magát? Piti dolog ez... •Molnár egy darabig hallgatta, közbe is szólt egyszer-kétszer, aztán mikor sehogy sem akart vége szakadni Brődy kukliprédtkáciőjának. dühösen kifakadt: — ide figyeljen, Sándor bál — csapott az asztalra. — Ne szaporítsuk a szőtl Az tanítson engem öngyilkosságra, akinek sikerült! öngettek, ajtét nyitottam. Egy fiatal nő ^^Ctört be a szobámba----Gondolkoztam a javaslatodon, és elvileg egyetértek vele — mondta —, mielőtt azonban döntenék, meg kell néznem a lakásodat. Segítsd le a kabátomat... Köszönöm. Látom, van telefonod. Ez a konyha? Gáz, meleg víz . van, rendben. Hogyan? csak egy szoba van? A te karodban legyen kétszobás lakása az embernek. Ma még csak ketten vagyunk, de holnap itt lesznek a gyerekek — és akkor mi lesz? ' Felhasználtam a másodpercnyi szünetet: — Eltévesztette a lakást, kislány. Mire ő dühösen: — Csak azt ne mondd, hogy először látsz életedben. Hát hányadszor? — Másodszor. . —^ Akkor; sem emlékszem. — .Tehát, drágám — mondta mélyen felséhajtva, és a rétiküljétaez nyúlt. „Revolver" — döbbentem meg. T- Tegnapelőtt, délotún öt úra tájban történt — kezdté,. minden szétagot külön hangsúlyozva —, hogy étadtad a helyedet a hetes trolin. Aztán jegyet vúltoftál nekem. Aztán segítettél a leszállásnál, ás azt javasoltad, hogy menjek hozzád feleségül— Igen, most már valébao égy tűnik, mintha e- gyUtt ntaztnnk volna — dörmögtem —, másra nem emlékszem. Esküszöm. — Körülbelül ezt is vártam. Ul] lel Leültem. — Gyújts rál Rágyújtottam. — Akkor lássuk szép sorjában. Hol dolgozol? Megmondtam. — Ugye fáradtan szoktál hazamenni a mnnkábél? — A. né hangja kissé felmelegedett. — Ürülsz, hogy feljotsz a trolira, leülhetsz, pihenhetsz egy kicsit, aztán átadod a helyedet valakinek... Miért? En kértelek talán erre? — Nem. — Szóval valami belső sngallatra engedted át a helyedet? — Igen. — Nagyszerű. Menjünk tovább! Kértelek rá, hogy válts nekem jegyet? — Nem. De sokáig keraagélt a táskájában, úgy gondoltam, nincs aprépánze. — Es mit mondtál akkor? Gondolkozz csak, gon- dolkozzl Szakállszárító Gőg nélkül ii leh«tSF tudós. SENECA Söktn azért törik magukat kitüntetésekért, hogy maguknak is Mronyrftsák: ők valóban kivélö emberek. ARISZTOTELÉSZ Aki valamit tíz szóval Is el tudna mondani, és hdsszal mondja el, az egyéb aljasságokra is képes. CARDUCCI Ne adj alamizsnát annak a koldusnak, anieiyik jól koldul. SHAW Bir írásunk pajzán, életünk tisztességes. MONTAIGNE Mindig van annyi erőnk, hogy elviseljük mások szenvedéseit. La ROCHEFOUCAULD GERMAN DROBIZ: — Azt mondtam: „Ha legközelebb együtt utazunk, majid maga vált nekem jegyet." — Szóval elhatároztad, hogy legközelebb újra e- gyütf utazunk. Térjünk most rá a legfontosabb kérdésre Mi történt a leszállásnál? De ne hazudj! — Segítettem leszállói. — Es hogyan? — A karomat nyújtottam. — De nem kényszerből tetted? — Nem. — Es mit mondtál, amikor lesegftettél? — Nem emlékszem. Biztos azt, hogy „engedje meg, hogy segítsek “ — Pontosabban! — Engedje meg, hogy a karomat nyújtsam. — Ogy van. Pontosan ezt mondtad Es most vonjuk le a következtetést. Három dologra nem kértelek, és te három dologban is figyelmes voltál. I- lyen figyelmes csak egy vőlegény lehet a menyasz- sznnyához. Sokáig hallgattam. Aztán mentőötletem támadt. — Figyeljen ide — mondtam —, én mindig felelősséget vállalok a szavaimért. A helyzet azonban az, hogy én tognapelőtt egy másik trolibuszán egy másik nőnek engedtem át a helyemet. Ma pedig egy kislánynak megmutattam, hogyan talál el a pályaudvarhoz. — Szóval szoknyavadász vagy — kiáltott fel a nő, áthajolt az asztal fölött, és pofon ütött. Legnagyobb elképedésemre még folytatta: — Na nem baj, a házasságkötésig még csellenghetsz egy kicsit. Utána azonban nehogy megcsald a szegény anyukát! — Anyukát? Mit akar ezzel mondani? — Azt hiszem, már említettem — szélt mosolyogva. — Végre is gyermekeink lesznek, és én anyuka leszek. — Tudtommal a trolin semmi olyasmi nem történt közöttünk, ami egy gyermek megszületéséhez vezethetne — jegyeztem meg vadul. — Kis csacsikám — suttogta gyengéden —, az ilyesmi nem a trolin szokott megtörténni. Aztán erősen szájon csókolt: — Na, elég lesz az ellenáltásbél! Aki nem kérdez, annak nem RAY A nép hallgatása a király bírila^ j’^ A kísértést kivéve mindennek e dók állni. Könnyebb annak, aki felejt, nak, akit felejtenek. „ __ ; MÓRICZ ZSIGMOND A leányfalnsi Múricz-portán két i- degeo ár nyaralt. Illetve nyaralt ia, meg dolgozott is, mert az egyik ér a „Légy jé mindhalálig" német fordítását, a másik a „Sárarany" francia változatát készítette. Móricz Zsigmond ott ül már kora reggel a verandán, nyakig munkában. Arra jön a leányfalusi kőművesmester, aki a házat épftette.-i- fó reggelt, tekintetes Űr! — kö^ sznn föl B gazdának. — Tán nyaralókat tetszett fogadni? Mert idegent látok az emeleti szobákban... Szoba- urak? ^^^m^^ohaurak ,.az. In i#' OSVÄTERNÖ Az óvatos szerkesztő példázata Os- vát Ernőről szől. A Nyugat bölcse egy budai kiskocsmában vacsorázott Irőtársatval. A pincér eléjük tette az étlapot, nagy tűnődés, válogatás .. kezdődött Tersánszky . lőzsl lenő, akinek regé oyét akkortájt közölte folytatásokban a Nyugat, töltött gombét rendelt. Osváf aggódva fordult Tersánszky- hoz: —, vendégek. lobban mondva, nem Is vandégeskedni jöttek, hanem dolgozni. — Dolgoznak? — csodálkozik a mester. — Aztán mit? — Fordltsnak. A magasabbik ér németre fordítja az egyik regényemet, az alacsonyabbik egy másikat franciára. £o meg itt a földszinten kör- mölöffl őket magyarul. A mester nagyokat bólogat. — Ez már igeol — módja elismerd hn'nyoritással. — Nagy selyma ;s tekintetes űr. A könnyebb részét vá- ■—- —- 0 dalosnak. — Nem ajánlom a gombát — aggá lyoslíodott. — Hátha mérgező. — 0; — kiáltott föl hetykén Tér- J sáhszky. — Ez aztán Igazán nem. érdekes. Egyszer úgyis meg kell halni!.; Osyáf elkomorodott. í — Igen, igen — mondta, szemöl-1 dökét ráncolva —. de ml lesz ■ kö- vetkező folytatással? ; ;t E gyszer valaki azt mondta: az első mű olyan, mint az első szerelem. Az ember büszke rá, és sohasem tud vele eltelni- Ismerem ezt az érzést: éppen megjelent nyomtatásban az első művem. Kellemes izgalommal veszem kezembe annak a folyóiratnak azt a bizonyos számát, és megkeresem benne a nevemet. Ugyanolyan betűtípussal van kiszedve, mint a többi, ám nekem mégis úgy tűnik, hogy talán valamivel kifejezőbbel... A debütálásom... Tulajdonképpen el se kell olvasnom, hiszen minden szavára emlékszem. De mégis hangosan felolvasgatok belőle- önkritikusan próbálom értékelni, ám így is mindjárt lenyűgöz a gondolat megfogalmazásának módszerével, tömörségével, a valóság mindenki számára érthető, tiszta ábrázolásával. Érzem, hogy ennek a műnek, tartalmánál fogva, mindjárt elsőre meg kell fognia az olvasót, fel kell ráznia szinte. Cseng a telefoh. Ez csak 6 lehet -r igen, az olvasóm. Nem tudott ellenállni, hát felhívott... Nem tévedtem. A telefonhallgatóban izgatott női hang hallatszik: — ön az? Bocsásson meg, hogy ilyen korín reggel háborgatom.-. Éppen most olvas- tarn... Fel kellett hívnom... Első akartam lenni..- Nagyon érdekelne... Sok-sok kérdésem lenne önhöz... Fölirtam a telefonszámát, és nagylelkűen megígértem' neki, hogy majd felhívom. Újra cseng a telefon. Most azonban férfi a telefonáló. A hangjából ítélve valami iro- dalbmkritlkus lehet. Az ember két pofára falja a hfret zugságot, és kortyonként aycíégeti a «ks»-. serű igazságot. Milyen szörnyű ráébredni, hogy^fe amit az emberel< mondanak róíai04, L. Nem kell cipésznek lenni ahhoi^fííog^^ tudjuk, hol szorít a cipő. , u Ha hallgatni arany, az az aranV- csátÉ.^ hamis lehet. JEVTUSKNKOf ... . .-c VITALIJ ALONYIN: —- Fantasztikus! Érdekes és váratlan... Tökéletes és elbűvölő lehet, bár nem taglalja részletekbe menően minden előnyét... Magas vagy alacsony, világos vagy sötét Mert hiszen ezek a részletek sem elhanyagolható apróságok... — Hogy tulajdonképpen milyen? — mondom elgondolkodva. — Nekem nehéz róla beszélnem. Hiszen útjaink csakhamar elválnak... A hangom megremegett a meghatottságtól. — Én tökéletesen értem magát — mondta a férfi a drót másik végén. — Nem is kínozom tovább a kérdéseimmel. De ha megengedné, alkalomadtán felkeresném, és akkor majd részletesen elbeszélgetünk... És a telefon állandóan szólt. A legkülönbözőbb féle emberek hívtak, lelkesedéssel, izgatottsággal teli hangok... Szóval, nem tévedtem — jól mértem fel művem horderejét. A siker bekövetkezett. ...Újra fellapoztam azt a folyóiratot. íme. az én irodalmi debütálásom rövid, ám az emberiség számára olyan rendkívülien hatékony a hangzása; „Összkomfortos garzonlakásomat a város központjában kicserélem egy egyszobás lakásért a külvárosban.“ T. Erdélyi Edit fordítása
