Új Ifjúság, 1971. július-december (20. évfolyam, 27-52. szám)
1971-12-21 / 51. szám
_______________________________________________________________________________^1^____^'9' öK)<X)<xíiaí«awanw)«K/%i«r)t»caw»Kra«Ki«Xíixs<yKiatbwaa5«ft«»a«wüRft^^ ADY ENDRE: KARÁCSONY Harang csendül. Ének zendUl, Messze zsong a halálének, Az én kedves kis falumban Karácsonykor Magába száU minden lélek. Minden ember Szeretettel Borul földre imádkozni, Az én kedves kis falumba A Messiás Boldogságot szokott hozni. A templomba Hosszú sorba Indulnak cl ifjak, vének. Az én kedves kis falumban Hálát adnak A magasság Isten^wk. Mintha itt lenái A nagy Isten Szent kegyelme súgna, szállna. Az én kedves kis falumban Minden szívben Csak szeretst lakik máma. 2. Bántja leükejn a nagy város Durva zaja. De J6 volna tiszta szívből Odahaza... De J6 volna tiszta szívből úgy mbit régen — Fohászkodni, De jő volna megnyugodni. De jő volna mindent, mindent Elfeledni, De jő volna játsadoző Gyermek lenni. Igaz bittel, lyeimek sdwal A világgal Kibékülni. Izeretetban Udvözülni. Ha ez a szép rege Igaz hRté válna. Oh, de nagy boldogság Szállna a világra Ez a gyarló ember Ember lenne újra. Talizmánja letuw A szomorú útra. . Golgotha nem volna Ez a földi élet. Egy erő hatná át A nagy mindenséget. Nem volna más vallás, -Nem volna csak eimyi; Imádni az Istent És egymást szeretni... Karácsonyi rege Ha valöra válna. Igazi boldogság Szállna a világra... V V SzüldföMem, nincs egy szavad se hozzám, — otthon betöltötted magányomat... S ha szólsz ts, csak a bú keserű hangján a nap alant s a csillagok alatt. Betege gyűlöletnek és haragnak: szivem, — forró szerelem láza ráz, de téged, hazám, virágok takarnak, te csupa illat s csupa ragyogás. Lelkem szerelme csupán érted lángol, és nélküled nem tudnék élni sem, de már az én baftdrsam neve vándor, s a szegényeké lett az életem. A világ minden vándorával víg poharat koccintanék, a világ minden vándorával útibakancsot hordanék, g világ minden vándorával d mennyországba tartanék. PAUL CLADDEL: A PRÄGAI GYERMEK JÉZUS Havastik. Kiian a nagyvilág halott kétségkívül. Oecembeir. Da Istenem, itt a kis szobában milyen boldog az emberi A kandalló, parázs szénnel tele, A mennyezetet álmatag fénnyel színezi be. S nem hallani mást, csak amint a forró víz pöfög. Fönn az állványom, a két ágy fölött Üvegbura alatt, a fején koronával. Egy kezében a világot tartva, a mással A kicsinyeket, kik bfznak benne, eltakarni kászen, Nagy szoknyájába bájva, kedves ünnepélyességben, S nagyszerűen az óriás kalap alatt, amely sárgán virít, A prágai gyermek jézus országai ás uralkodik. Egyedül van a tűzhely előtt, mely beragyogja. Mint a gzentségbáz mélyén elrejtve «gyadül az ostya, S a Gyermekisten őrzi itt kis testvéreit napkeltéig. Oly észrevétlenül, mint a sóhaj, mely elenyészik. Az örök jelenlét betölti a szobát. Ez ártatlan és együgyű dolgokhoz alázva magát! Ha ő velünk van, semmi bajt nem érUok. Alhatunk, itt van Jézns, a mi testvérünk. A miénk ő, és miénk mind e drága jó Holmik: a csodálatos baba és falé. Meg a bárány, ott állnak a sarokba lökve mind S mi alszunk, ám a drága dolgok mind, mind a mieinki A függönyök lehúzva:.. Lentről, ki tndja honnan, A hóban és az éjszakában valami őraféle kondul hosszan. A gyermek meleg ágya mélyén boldogan érzi Hogy alszik, és hogy vele van az, akit azerat. Mozog kicait, karját nyújtja, dUnnyög tétován és csendesen, Megpróbál tölóbredni ás képtelen. meg H arapni lehetett a hideget Megblrta hátán a párát, s a napfény is úgy korcsolyázott felette, mint valami láthatatlan tavon, melynek ropogó hó a feneke, körös-körül pedig az eget ostromló Urál hegység a partja. A barakkokból futva sorakoztak elö a hadifoglyok, a napos tiszt sebtében számolta ki őket a lágerkapun, s máris porzott a hó a szakaszok, századok nyomában a munkahelyek felé. Még az Őrkutyák Is szaladtak a fegyveres konvojok mellett. Csak én maradtam dideregve Zaharían zászlós mellett az órszoba előtt, hogy a parancsnok elé vezessen. Rágtam a Pravdából csavart, mahorkával töltött kutyalábát, nyeltem a füstjét, és találgattam, miért. — Megtudta talán a kapitány, hogy megint szeget lopott a második szakasz? De a négycsillagos Dovzsenko, a nagybajszos ukrán most nem rivallt rám szokása szerint; Szágysnlena benneteket Petőfi Sándor, hanem letette a teásedényt, és feloldotta a vigyázzállásomat. — Ül] le, kemerádl Mindjárt Indulsz az erdőbe, úgyis. Hazavezeted a fakitermelő szakaszodat. Elmosolyodtam: Tehát a második szakasz megmenekült. 0 azonban félreértette a könnyedségemet: — Nono, csak ne nevesd ki a negyven fokoti — MI az a húsz kilométer, kapitány úr, amikor négyezerre az ottbonPI — Majd meglátodi Koncertet is hallhatszi Ványka őrmester majd kivisz szánon, és behozza az emberek holmiját. Na, menjeteki Indultunk is azonmödúlag, s ahogy egyre feljebb gurult a nap tűzgolyója az alacsony égboltozatra, a kapitány aggodalma egyre túlzottabbnak látszott. Szánunk siklott, mint egy dadogó vltorlájú hajó, a lovacska nyakában csilingelt a csengő, harmonizálta a csendet, s valahogy nagyon jó kedvem kerekedett egyszeriben. — Ideadnád a gyeplót? — kérleltem Ványkát, a göndör hajú őrmestert. — Nekünk Is volt lovunk, talán van is, ha a háború... A szibériai mackó szót fogadott, s vigasztalt: — Ló az kerül, komangylr, ha akad, aki hajtja. De ne búsul], jövó karácsonyra bizonyosan otthon lesztek. S hogy ne kényszerltsem újabb hazugságra, lütyö- részni kezdett, majd dalolni. — Jövó lesz öt év múlva isi — Ne hitetlenkedj! — parancsolt rám. — A politikai tiszt is mondtál S mintha a jólelkű füllentés megelevenedett volna, sok ágas agancsú szarvas inait átal előttünk az úton, be az erdőbe, az ezüsthajó fék között vaddisznócsorda röftent össze a szántalp szokatlan zajára, s ostorközel- böl nagyszemű őzike csodálkozott ránk, mielőtt meg- sarkantyűzta volna a félek. Hanem az erdölrtók nem csodálkoztak fürgeségünkön. ' — Jó, hogy nem a széllel Izenték, Isten nyugosztaljon bennünket! — morogta Ifjú, a kacsajárású soproni. — Se kenyér, se só. az őrünk is elment tegnap. Az éjjtel már... Elhallgatott, s mert én Is adós maradtam a felelettel, hozzátette a nekem szólót is. — Magától igazán elvártuk volna! Ifjú, az örök elégedetlen, ezúttal igazat szólt, s rá Is kiáltottam érte; — Nem vagyok én uráli főispán! Küldtek — itt vagyok! Vessenek ki néhány szép fenyőt karácsonyfának, pakoljanak össze, és indulunk! A harminc ember széjjeloszlott. Volt, aki a szerszámokat kötözgette, mások a konyhaeszközöket csomagolták. Néhányan a fenyőket fűrészelték. A ló a szalmazsákokból kirázott szénát szálalta. Az őrmester őzre vadászott. Én verset írtam a tűznél. Csak akkor kerültünk egyhitre megint, amikor a nap alászállott az égmennyezet harmadára. M ert még vélünk sem lett teljes a menet. Nyomunkba szegődött az erdő ijesztő susogása, az ágak száraz recsegése, s a dermesztő hideg, melyet már nem aranyozott az éppen még látszó, de erejét vesztetten lebukó nap. Kísérteties hang harsant a hátunk mögött... — Farkas! — borzongta Páll Mózsi bá, csíki szé- kely. A ló félnyerítetf. Alig bírta fékein! \f3nyka. Ösztönösen kocogásra szaporáztuk a lépést. A hideg mart. mint a sződa. Félmondatnál zsibbadt a nyelv, csomósodott a nyál. Szempillálnkra függönyt szőtt a zúzmara. Csillagok inogtak, s azután belefulladtak a gomoly- gó ködbe... D-úzö, nyújtott vonítással farkasok kőrusoztak mögöttünk, s bár még nem látszottak, a hangjuk szerint közelebb, egyre közelebb. A ló ügy reszketett, mint a kocsonya, s orrllkal ök- lömnylre tágultak. Ványka zablával fűrészelte a száját, és Idegesen kiabált: — Davaj blgom! Futás! Nagyszájú Ifjú keresztet vetett... — Ne szaladjunk — javasolta Mőzsi bá. — Inkább dobáljuk el a húst, meg az összes terhet. A futás vadítja a toportyánt! Ott jártak már a sarkunkban úgyis. Kerített sok apró fekete pontjuk, s a dühös vakkantás is utolért, ha a véle egyvonalba szemtelenkedöket hátrábbmarta a vezérCslkasz. Az eldobált özdarabokon való marakodást már egészen közelivé nagyította a dermedt föld, ködös ég, a harapható sűrű levegő... Félelmemben megizzadtam, s ősszeharaptam a fogaimat, nehogy ordítsak... Az út derekán járhattunk... Ványka Idegesen olvasta fegyvere magvait — tíz golyója volt, és káromkodott, hogy az ördögök zsebre tették a várost, hiszen egyetlen fény se látszik belőle... Az üldöző vadak körme alatt már fülünkig ropogott a hó, s a lovacska nyerítése hörgéssé torzult... Szentandrási Kiss Jani, a tizennyolc éves leventeto- goly tehetetlen gyermekjajjal felsírt: — Ml lesz velünk, hadapröd úr? Édesapám el akart bújtatni, amikor megjött a behívó. Nem hallgattam rá, meg is vert érte az Isten! N em futotta belőlem vigaszra, megfogtam a kezét... S amikor már úgy látszott,' percek alatt lerohanják a fenevadak azt a két-hároraszáz méteres távolságot, ami elválasztott tőlük, Ványka az Ifjú kezébe nyomta a hajtőszárat, letérdelt a szánra, és közéjük tüzelt. Míg döglött társaikat zabálták, nyertünk újabb métereket, így menekültünk az utolsó három golyóig... ... és a pusztaság tenyerén árváskodó három szénaka- zalíg, ahol attllaképü Páll Mózsi bá, a csíki közlegény átvette a parancsnokságot: — A lovat elengednii Üldözze a csikasz! Emberek, fel a középső kazalra, mert a két szélsőt meggyújtom. jelnek, s riasztónak. A többi az Isten dolgai Tettük azt, amit mondott... A dérlepte paripa nyerítve-hörögve a ködbe vágta- totf7"S legaTább ttz''halál loholt utána. A-két szélsó kazlat rötvörös nyelvével nyalogatta a láng, s a középsőn harminckét félelmek, kuporogtunk egycsomóban. S kívül a lángtenger körén, a tarkascsorda nagyobbik része hasalt a havon, a kivárás kegyetlen türelmével. D ideregtünk s Izzadtunk egytdöben, s önuralmunkat leteperte a félelem. — Dásenka! — sóhajtott Ványka őrmester. Kiss jani nyüszítve sírta: Édesanyám! — Uram, Irgalmazz! — fohászkodta Ifjú. Én arra gondoltam, mennyit álmodtam, terveztem, botladoztam életem huszonhárom esztendeje alatt, és látszik, hiába... Ejtőernyős Kovács az összeférhetetlen Pántls őrmestert szólította: — Bocsásd meg komán, én loptam el a kenyeredet, amiért Csammangó Karcsit ítéltük körpofozásral A farkasok üvöltve közelítették a tüzet... És ekkor, oldalvást, a kílátástalanság ködéből tucatnyi fegyver dördült a farkasgyűrű felé. Azután újra és újra... Ismét hegyes tör lett a csend, míg hüvelyébe nem dugta az első „balló!“ Végezetül a mentésünkre Jött szakasz katonái is odaértek, a lágerig futott lovacska nyomán... Induláskor a búrom árva fényőre néztem... — Húzzuk ezeket is, emberek, hiszen karácsony estéje van — rendelkeztem csendesen, és elsőnek fo- göztam 8 kötélbe. Mellém nagyszájú Ifjú, Páll Mözsi bá, ejtőernyős Kovács és a többiek. Kiss Janinak már nem ts jutott hely. A sapkáját Is elvesztette valahol. Órák alatt fehérre őszült fejére Ványka őrmester csavarta turbánnak a sálját, s mert egyre sírt, kézen fogva vezette maga mellett: — Nlcsevő, Jáni, szkoro doraojl A lágerkapuban meg sem olvasott az ügyeletes tiszt, a német barakkból grüssgottot kiabáltak, s a saját nyájunk úgy rohant elénk, mintha a szabadságukat hoztuk volna... Fürge kezek állogatták a karácsonyfákat, önkéntes cimborák hozták a vacsoránkat, Varga Lajos bácsi, a kántor, rázendített: Nagykarácsony éjszakáján, s kívül a folyosón a német kórus köszörülte a torkát, hogy az 0, Tannenbaummal köszöntsön. Mintha ajándékba visszakapott életünket királyi palástjába öltöztette volna a szeretet... S a koronát Dovzsenko kapitány hozta hozzá, amikor háta mögé rejtett kézzel belépett az a^ón... E lébe vágódtam és jelentéstételbe kezdtem; Gosz- pogyln kapitány, ds leintett, katonásan boldog ünnepeket kívánt, s előrevonva rejtett kezét, felmutatta az ádventi jó hírt, a haza vöröskeresztes levelezőlapok kötegél. Azután olvasta a neveket is. Elsőnek a Kiss janiét, azután a Mózsi báét, az Ifjúét s az enyémet... Szemem elé a Jőreménység parányi csillagát kápráztatták a könnyek... ***',.^ • '•
