Új Ifjúság, 1971. július-december (20. évfolyam, 27-52. szám)

1971-12-21 / 51. szám

16 új ifjúság

A btj aredcAdd oka vagy húsz esztendőig nüvekedett. EJiayi idő utáa azonban megérte a hosszú virakozást. Ha a Naplemente tanya tújékia éltél volna, olvasóm, bártiol is a tanya ütvén mérfőldnyi körzetében, biztosan hallottál volna róla. pűs. szénfekete haja volt. nagyon őszinte tekintetű sötétbarna szeme, a nevetése meg csak úgy gyöngyözött a prérin. mint valami bujkáló patak csobogása. Roslta McMullennek hívták, McMullennek volt ugyanis a lánya. Az öreg pedig a Nai^emente tanyán juhokat tenyésztem.

Két kérő vágtatott be aranyderes paripán a tanyára, vagyis, hogy pontosabbak legyünk, egy almásszUrkén meg egy bolhacsipéses vörössárga lovon. Az egyik kérő Madison Lane volt, a másik a Frlo Kid. Akkor azonban ezt a fiatalembert még nem hívták Frio Kidnek, mert egyelőre nem szolgált rá a megtisziteltetésre. hogy külön szakmai nevet adjanak neki. Akkor még csak Johnny McRoy volt a neve.

Ne gondolják ám. hogy ezzel a két fiatalemberrel már ki is merült a bájos Rosita hódolóinak névsora. Egy tucat imádó paripája harapdálta zabláját a Naplemente tanyán, a hosszú jászolrácshoz kötve. Sok szerelmes egyén meregetett birkaszemeket ezeken a szavannákon, pedig nem is tartoztak Dán McMullen nyájához. De Madison és John McRoy egy lóhosszal megelőzte a többi lovagot, ezért fel kell jegyezni történetüket.

Madison Lane, a Nueces vidéki marhatenyésztő nyerte meg a versenyt. Karácsony napján volt az esküvője Ro- sitával. A gulyások és a birkapásztorok az ősi viszálykodást félretéve, fegyveresen, vidáman, káromkodva, nagylelkűen ünnepelték egyesült erővel a lakodalmat.

A Naplemente tanyán röpködtek a tréfák, és ropogtak a hatlövetű pisztolyok, csillogtak a csatok meg a fényes szentek, a csak úgy zengett minden a pásztorok szókimondó szerencsekivánataitúi.

Amikor a nászlakomán tetőpontjára hágott a jókedv, Johnny McRoy mardosó féltékenységében eszét veszítve rátört az ünneplőkre.

— Adok én nektek karácsonyi ajándékot! — üvöltött fel éles hangja a küszöbtől. Keze negyvenötös pisztolyt markolt. Már abban az időben Is némi nevezetességre tett szert mint kitűnő céllövő.

Első golyója Madison Lane füle cimpájából tépett ki egy darabot. A pisztoly csöve ugyanis elmozdult egy hüvelykkel. A következő golyót a menyecske kapta volna, ha Carsonnak. a birkapásztornak nem váltott volna sebesebben az agya. mint Johnnynak a pisztolya. A lakodalmi vendégek engedményt tettek a jó Ízlés követelményeinek, és mielőtt asztalhoz Ulőek, pisztolyaikat övestül a falba vert szögekre akasztották; Carson azonban vadpecsenyével és frijolesazel megrakott tányérját villámgyorsan hozzávágta McRoyhoz, s a lövés célt tévesztett. A második golyó Így csak egy spanyol kardvirág fehér szirmait roncsolta szét, két lábnyi magasságban Rosita feje fölött.

A vendégek kirúgták maguk alól a széket, s fegyverükért ugrottak. Illetlenségnek tartották, hogy valaki a lakodalmon le akarja puffantani az ifjú párt. Hat másodperc múlva vagy húsz golyó repült volna máris Mr. McRoy irányába.

, — A legközelebb majd .jobban célzok! — üvöltött Johnny. — .A viszontlátásra! — S gyorsan hátrált ki az ajtón.

Carsont a tányérhajitással elért siker újabb hőstettekre ösztökélte; elsőnek ért az ajtóhoz. McRoy golyója a sötétből leterftette.

A gulyátok erre kitódultak az ajtón, s bosszút lihegve utánavetették magukat. Azt gyakran elnézték, ha valaki megölt egy birkapásztort, de ez a dolog már túlment az Illendőség határán. Carson ártatlan volt; nem szerepelt cinkosként a házasságkötésnél, és senki sem hallotta, hogy netalán Így példálózgatott volna a vendégeknek: ,,Egyszer esik esztendőben karácsony.**

A kitörés azonban hasztalan volt; McRoyt nem érte cl a lakodalmas nép basszú.ia. Felpattant a lovára, s máris messze járt, átkokat, fenyegetéseket ordítva hátra, a- mint bevágtatott a bozót sűrűjébe.

Ezen az éjszakán született meg a Frio Kid. Az államnak ezen a részén ő volt a mumus. Misa McMullen kikosarazta. s a visszautasított kérőből veszedelmes ember lett. Carson megölése miatt üldözőbe vették a rendőrök; ő lelőtt két rendőrt, azután zsiványéletre adta magát. Csodálatos biztonsággal célzott már mind a két kezével. F*el-felbukkant a városokban, a településeken, s kapva a legcsekélyebb alkalmon, veszekedést kezdett, lelőtt egykét embert, és csak nevetett a rend őrein. Olyan hidegvérű, oly halálosan elszánt, oly gyors, oly embertelenül vérszomjas volt, hogy csak igen lányba kisérletek történtek az elfogására. Amikor végül egy kis félkarú mexikói lelőtte — s az maga is félholttá vált az ijedségtől —, a Frio Kid lelkén már tizennyolc gyilkosság száradt. Áldozatait felerészben szabályos párbajban ölte meg: e párbajok kimenetele attól függőt, ki húzza meg gyorsabban a ravaszt. Kilenc embert pedig csupán élvezetből és kegyetlenségből gyilkolt meg.

A határszélen sok történet kering a Frio Kid arcátlan

Turcsan László rajza

bátorságáról, merészségéről. A Frio Kid nem az a fajta orgyilkos volt. akinek illőnként nagylelkű, sőt nyájas korszaka is van. Azt beszélték róla. sohasem irgalmazott annak, akire egyszer megharagudott. Am helyesen tesz- szük, ha karácsony hetében, most és mindenkor, javára írjuk mindenkinek — ha csak egy lehetőség van rá — azt a szemernyi Jót is, ami benne vdit. Ha a Frio Kid valaha is tett valami jót. ha valaha is megmozdult szivében egy nagylelkű érzés, az egyszer a karácsonyi ünnepek Idején történt, és Így esett meg;

Akit szerelmi csalődás ért, soha ne szívja be., a ratam.a fa virágának illatát. Ez az illat veszedelmesen felkavarja az emlékeket.

Egyszer decemberben a Frio tájékán teljes virágjában állt egy ratama. mert a tél olyan meleg volt, mintha már kitavaszodott volna Arra lovagolt a Frio Kid csatlósával és bűntársával,' egy" másik gyilkossal. Mexikói Frankkel. A Kid szarosabbra fogta musztángja kantárszá- rát; elgondolkodva, zordon arccal ült a nyeregben, a vészjóslóan összeszűkült a szeme. A kébitó. édes illád, behatolt a .jég- és vasember külső páncélja alá.

— Nem tudom, mi járhatott a fejtben, Mex — jegyezte meg kissé vontatott hangján —, hogy teljesen megfeledkeztem egy karácsonyi ajándékról, pedig íg^tem valakinek. Holnap éj.icl a tanyára lovagolok, és lelövöm Madison' Lane-t -a sa.j§t házában. Elvette a kedvesemet; Roslta hozzám jött volna, ha ö közénk nem férkőzik. Nem is értem, mostanáig, hogyan is feledkeztem meg róla?

— Ugyan már. Kid! — mondta a mexikói. — Ne beszélj bolondokat. Jól tudod, hogy holnap este még csak egy mérföldnyire sem közelítheted meg Madison Lane házát. Tegnapelőtt beszéltem Alannel, azt mondja, Madison házában nagy karácsonyi mulatság lesz. Nem emlékszel, hogy amikor Madison megnősült, szétugrasztot- tad a lakodalmi cécöt és mivel fenyegetöhrtél? Nem gondolod, hogy Madison Lane jöl nyitva tartja majd a szemét egy bizonyos Mr. Kiddel kapcsolatban? Nagyon untatsz, Kid, az ilyen megjegyzésekkel.

— Elmegyek Madison Lane karácsonyi mulatságára és megölöm — mondta a Frio Kid hidegen. — Már régen meg kellett volna tennem. Hallod-e. Mex, épp két hete azt álmodtam., hogy Rosita az. én feleségem, nem az .övé; együtt laktunk egy házban, és Roslta rám mosolygott és . 6. az ördög vigye... Mex. ö kapta *n€*g Rositét, és én most elpusztítom... igenis, karácsonykor lett övé Rosita és én karácsonykor fogom megölni!

— Mát módja Is van az öngyilkosságnak — vélte a mexikói. — Miért nem mégy a seriffhez? Megadhatod magad.

— Megölöm Madison Lane-t! — mondta Kid.

A karácsonyeste oly balzsamosan- köszöntötF be, mint az. áprilisi alkony. ,.A jevegöben talán volt egy árnvalat- nyi csípősség, de az- olyan bizsergeto volt. mint a szódavíz, s a préri késői virágainak és a mesquitének. gyenge illata fűszerezte.

Sötétedéskor a tanyai ház öt vagy hat szobája már fényesen ki volt világítva. Az egyik szobában karácsonyfa állt; Lane-éknck ugyanis volt egy hároméves fiacskájuk. s a közeli tanyákról tucatnyi vagy még több vendéget vártak.

Mikor este lett, Madison Lane lélrevonta Jim Belchen s a három cowboyt, aki a tanyáján dolgozott.

— No. fiúk — mondta Lane —. jól nyitva tartsátok a szemeteket. Járjátok körbe a házat, s figyeljétek' éberen az utat. Ti Ismeritek ..Frio Kidet**, ahogyan most nevezik. s ha meglátjátok, minden kérdés nélkül. tüzeljetek. Én nem tartok attól, hogy idejön, de Rosita fél. A- miöta összeházasodtunk, attól reíteg minden karácsonykor, hogy Frio Kid megint megjelenik nálunk.

Megérkeztek a vendégek, ki kocsin, ki lóháton, s kényelembe helyezkedtek bent a házban.

A kicsinyeknek természetesen nagyon tetszett a kara csonyfa, de akkor volt a legnagyobb az öröm, amikor megjelent a hófehér szakállas, pompás prémekbe burkolt Karácsony "apó, s ajándékokat osztogatott a gyermekeknek.

— Ez az én papám — mondta a hatéves Billy Sampson. — Én már láttam ebben a ruhában.

Bérkly. a birkatenyésztö. Lane régi jó barátja, a tornácon üldögélt és dohányzott. s amikor Roshe épp arra ment, megállította a fiatalasszonyt.

— No, Mrs. Lane — mondta —, remélem, hogy Idén karácsonykor nem fél már attól a fickótól, a McRoytől?

— Már majdnem megnyugodtam — felelte Rosita mosolyogva. — De azért néha mégis Idegeskedek. Sohasem felejtem el azt a szörnyűséges pillanatot, amikor kis híján megölt bennünket.

— Nincs a világon még egy ilyen aljas, szívtelen gonosztevő — mondta Berkly. — Valamennyi polgárnak ösz- sze kellene állnia a határszélen, ■ üldözőbe venni őt. mint az ordast, amíg csak el nem fogják.

— Szörnyűséges bűntetteket követett el az az «mbar

— mondta Rosita. — De... én... én nem tudom, talán ez még sincs egészen így. Éti azt hiszem, mindenkiben van egy szemernyi jő. Ö nem volt mindig rossz... ez biztos.

Rosita bement a tornácról a szobákhoz vezető folyosóra. Szembetalálkozott ott a szakállas, prémbundás Karácsony apóval.

— Az ablakon át halloBtam, mit mondott az bpént — fordult Rositához. — Éppen a zsebembe nyúltam a férjének szánt karácsonyi ajándékért. De ehelyett inkább magának hagytam egy ajándékot. Megtalálja ebben a szobában.

— Ö. köszönöm szépen, kedves Karácsony apó — mondta Roslta vidáman.

A fiatalasszony bement a szobába. Karácsony apö pedig kilépett a hűvös udvarra.

. Roslta csak a férjét találta a szobában.

— Hol áz ajándékom? Karácsony apó azt mondta. Itt találom.

— Nem láttam én Itt semmiféle karácsonyi ajándékot

— felelte nevetve a férj. — Haciak netn engemet értett rajta?

Másnap Gabriel Radd, egy szomszédos tanya munkavezetője, benézett a Loma AIta-1 postahivatalba.

— Nh; a Frio Kid most végre megkapta a magáét — jegyezte meg a postamester.

— Igazán? Mi történt?

— Az öreg Sanchez egyik mexikói juhpásztora eresztett belé golyót! Képzeljétek csak! » Frio Kidet egy birkapásztor ölte meg! Tegnap éjfélkor a mexikói meglátta, amint elvágtat' a táborhelyé előtt, él ügy berezelt, hogy fogta a winchesterét és útánalótá. A legfurcsább az volt a dologban, hogy a Kid tetőtől .talpig Igazi Karácio- . nyi apónak volt öltözve, még fehér angóraszakálla is volt. Képzelje csak ei a Frio Kidet mint Karácsony apót!

ROBERT ROLLAND:

din^mitl^l

(ntm

A kocsim hirtelen megugorva li dult^ és ugyanakkor valami nagy za jal dőlt fel mögöttem. Még mlelöl hátranézhettem volna, egy reked hang azt mondta:

— Övatosábban vezethetne',' Relr worth úr. Hiszen a kocsijában eg láda dinamit van.

Ehhez hasonló dolgokat persze a ember nem hall szívesen, különöse akkor nem, ha már előre örül a fc leségének és a szabad estéjének. Le fékeztem és körülnéztem. A kocsi ban azonban nem volt senki. Csa a jiátsó- ülés előtt hevert egy. fel dőlt faláda.

És újra megszólalt a hang: <.

— Eszébe ne Jusson klszálln Relnworth úr. Mert akkor a láda dl namlt magával, együtt repülne a lé vegöbe.

A hang Ismerősnek tűnt. Megkéi deztem hát;

— Kicsoda maga? Honnan beszél Mit akar tőlem?

— 0, maga még nem ismerte fé a hangomat? Valahogy hamar elfs lejti a munkatársait. Müller vágyói a maga főmérnöke, akit tegnap kidn bott. A háta mögött, a hátsó üve előtt két hordozható adö-vevő ké szülék van elhelyezve. Az egyik a dásra, a másik pedig vételre van ál Ittva. Azért tudunk olyan szépen tár salogni egymással. De Relnworthkárr önnel szemben. nekem még van va lamim. , Van még egy további adí vevő készülékem, amellyel a láda ál namltot bármikor felrpbbanthatom.

— Müller, ha Igaz az, amit it

összehord, akkor maga örült , mondtam remegő ■ hangon. ■ —, M haszna lesz belőle, ha engem meg öl? ' ' '

— Nézze, Relnworth, valóban telje sen Igaza van. Nem 4s röpítem a .le vegöbe, ■ csak akkor, ha más má nem marad hátra. Akkor, ha nen fogadja el a feltételeimet.

— Miféle feltételeket?

— Kétszázezer dollár!

— Hiszen, mondtam, hogy. őrült.,

— Éppúgy ismerem a. jjeiiiworü üzemnek a helyzetéi,

dóm, hogy ez után az érvágás utál eléggé mélyre zuhan, de még min dig jobb lent lenni, mint meghalni

— SzázezerI — mondtam.

— No látja — szólalt meg a re kedt hang újra. — Tudtam én, hogj maga okos ember. De húsz kiló dí namiltal a feneke alatt az embei nemigen' egyezkedik'. Megmaradók < kétszázezer mellett.

— Maga állati — mondtam'.

— Ne Ingereljen, hél — A hanj a készülékben fenyegető volt. - Mert a maga mennybemenetele e setleg kétszázezer dolláromba kerülhetne. És' most, Relnworth úr, tartsa magát pontosan az utasítá saimhozr.

Müller a villámhoz irányított. A kocslvál be kellett hájtanom a füld- alatil garázsba.

—» És most figyeljen rúm jól recsegte á hang —, ma éjszaka abban a rendkívüli megtiszteltetésben lesz része, hogy egy láda dlnamlton alszik, amely minden pillanatban a levegőbe röpülhet. Holnap reggel megszerzi a kétszázezer dollárt. Taxit hív és pontosan kilenc órakor elhagyja a lakást. A saját kocsija a garázsbant marad, és' a felesége nem hagyhatja el a lakást. Pontosan két

oraja van, KUionnen minőén a leve- göbie repül; Figyélhi • fogom a lakását. Ai légjoblj, ha-még ma felhívja a bankárját. Ha ' megjött a pénzzel, átádja" nékém ■ a' láda dlnamitot és a dollárokat' a fé'kete táskájában. De nehogy mégprőbálkozzon valami' ö- rüitséggűll ■

— Rendben van — mondtam re- zlgnáltan. — Minden tromf a maga kezében van, Müller. Kiszállhatok?

— Csak te.sséki ,}ó' éjszakát kívá- nokl

Karen az ajtóban várt. Mint mindig, most Is a, nyakamba ugrott és megcsőBólt. De éri'.betoltam az előszobába és azt. nimdtam neki: ■

— ..Baj van velem, darling!

Rám nézett nagy kék szemével, megrázta hosszú szőke haját és azt rripridta:-7- .páj? De; kiricsérii, de hiszef) ezt a ; szót.,.te nem is ismered. Gyéré, mindjárt'meglátjuki

kővetkező “negyedórában szóhoz seiji jutottam. Az "ember automatikusan mégfeledkézik'^a dinamitről a garázsban, ha egy -gyönyörű asszony van a karjaiban. Magyarázatképpen talán hozzá kellene még tennem, hogy Karennel még csak három napja vagyunk házasok.

A hátamon feküdtem, és a feleségem azt mondta:

7—.-No, .látod-;darljng, tudtam én, hogy nincs, teveled-semmi baj.-r Én-'nem is l,lyen bajra gondol tam- De a, szó „ legszorosabb érteimé ben löporos hortlóri ülünk..

Asstáu, -elmondtam neki. az egész esetet.'"-' ; ' ;

t .‘Nemcsak hogy' nyugodtan, fogadta a dolgot, hanem‘ mindjárt megjegyzést-is fűzött hozzá, pmalyröl mind- . járt beszéltem .• Müller utódjával.

— TOrtnészelesen mondta a te •• lefonha —, ha. ezzei örömet szerez; , hetek önnek, főnök. ;.összehoz.om a dolgot. Az se baj, hogy az egész éj. szakám is rámegy-. Végtére is, nem vagyok nős.Ez válóban a; maga egyetlen hlbáj»-:-i ■mondtH'm; rreki.

Ezen az éjszakán a dlnámlt eile "nőM díutWffff.’ PffrsÜ'ö

nagyban Karén érdeme volt. W'ásnáp' reggel legelőször Is az üzembe mentem és csak aztán» a bankba. Erről azonban Müller nem tudott.

Tfz pbTc" múféá tizenegyet mutatott az órám, amikor a taxi újra megállt a villám előtt.

Mürtéri''áz utca túloldalán kiszállt á kocsijából és .elindult felém. A te xt elmérit. Mosf dőlt' el minden. Müller keze’köpenyének a zsebében volt. JÓT 'látszoltak ' benne egy fegyver köfvönaíál.

— ..Nyissa ki a; táskát! — mordult rám.

Kinyitottam neki. Tele vont .bank- ,'eggyel.

O. K. Adja- idei — A hasamra célzott. :

JL Először a ládát a garázsból r- Vetettem elten.

Elvlgyoródoift'.

— Ne csináljon magának gondot, főnök. Csak tégla van benne. Jól megtréfáltam. De most aztán már ko molyán gondolom.' Ide a táskát, vagy lyukat csinálok'a hasába.

Odaadtam neki.

— És ropst háza — mordult rám. Hátrálva, ment át az utcán, a kabátzsebében 8 pisztolyát állandóan lövésre készen taotya.

Eltűntem az ájtő mögött és a kabátom alatt bekapcsoltam a rádióadót, Müllernek p szeme Is kimé redt,. anjlk.Qr a fezében lévő táska megszólálf:,,

— Müller! Dobja el á fegyverét!

Én, nem tréfálok. Az aktatáskában valóban dtnamit van. Fölrobban, há nem engedelmeskedik a parancsom nak,, ' . .

A fegyverét eldobta az utcán.-- Így, és., most szépen előre — adtam ki a parancsot a rádióadón át.

— Az autó Itt marad. Sétálunk e gyet. De maga húsz lépéssel mindig előttem halad. Nem^ akarnék magam is ráfizetni, ha esetleg a levegőbe kellene röpítenem.

A 'pisztolyt *felvettem a kövezetről, és gazdáját a legközelebbi rendőr szobára trányftettam.

—. Ez az aktatáska -tehát a maga tulajdonát képezi - ** jelentette ki a jegyzőkönyvet vezétő ‘ ember. — És robbanóanyag van őénne. Azt le kell foglalnunk.

■ KlnyitólTám a’ táskát. A' dollárkö legek alatt -csak ‘»'.'‘rádlóadő és egv Iveg whisky feküdt.

—fő— fordítása