Új Ifjúság, 1971. július-december (20. évfolyam, 27-52. szám)
1971-12-14 / 50. szám
6 úi ifjúság J anóké Lázné jóformán világszerte ismert gyógyfürdő. Legtöbb betege gyermek, mert azt a betegséget, amelyet itt gyógyít- nak, helyesebben amelynek utóhatásait igyekszenek megszüntetni, leginkább gyermekeket támad meg. Ez a betegség, amelynek már említésekor is minden szülő hátán végigfut a hideg: a gyermekbénulás. Szerencsére ma már védőoltásokkal meg lehet előzni, de ha mégsem sikerül, itt az orvosok valóban mindent elkövetnek, hogy pácienseiket ismét lábra állítsák. Sok megható történetet mesélhetnénk erről a fürdőhelyről, de a sok közül csak egyet választottunk, amelynek érdekessége, hogy a kis beteg külföldről, mégpedig Olaszországból került a cseh gyógyfürdőbe. —O— Adriana az elemi iskola második osztályába készült, rokonainál élvezte a szünidő napjait. Hirtelen belázasodott, és ezért nagyon megszidták, abban a hiedelemben, hogy sokat volt a napon és bizonyára napszúrást kapott. De a rokonok — sajnos — tévedtek. Szörnyű betegség támadta meg — gyermekbénulást kapott. Adriana volt Genovában az első ilyen eset. Az orvosok teljesen tanácstalanul álltak a kis beteg ágya mellett. Amikor a láza csökkent, le akart az ágyról ugrani, de a lába megbicsaklott, felmondta a szolgálatot. összecsuklott. Beszállították dr. Gaslini kórházába. Itt sem tudtak rajta segíteni, házi kezelésbe bocsátották. Csak a legszükségesebb gyógyszerek 1500 lírába kerültek naponta. Adriana édesapja kikötői segédmunkás volt. Napi bére mindössze négyszáz lírával tett ki többet ennél az összegnél. Lassan teljesen tönkrementek Már felélték Francesca, A boldog viszontlátá« édesapjával Genovában Adriana a gyógyfürdőben gyógykezelésre. Végre elérkezett a nap. amikor mindketten ott álltak a ruzynei repülőtéren. «hUH Elhatározta, hogy egy nagyon híres sportolótól kér segítséget. De kiderült, hogy a sportoló szíve legalább olyan kemény, mint a lábizmai, amelyekké! milliókat sikerült kitaposnia. Adrianá- nak egy fényképet küldött csupán, pár sor ajánlás kí.séretében... Ebben az időben futott be a genovai kikötőbe egy amerikai vitorlás, amelyen fiatal tengerészek gyakorlatoztak Fülükbe jutott Adriana esete — és gyűjtést indítottak hazájukban. Sajá' maguk jó példaként 400 ezer lírával jártak elöl. Bob Johns, rádióriporter is bekapc-solódott az akcióba, sőt nemcsak propagálta a dolgot, hanem maga lett a pénz kezelője is. A rádión keresztül hatalmas akciót indított, és valóban dőlt a pénz Adriana kontójára. Olyannyira. hogy a híres riporter elvesztette a fejét, és meglépett a pénzzel együtt Texasba — milliomost játszani. Mire a hatóságok rátaláltak, már csak 137 dollárja maradt. A büntetést nem meg, de sainos, Adriana gyógy- így ismét légvárrá változott. 1955-ben nálunk is tudomást szereztek az esetről, és a csehszlovák anyák elhatározták, hogy segítenek Adrianán. A Csehszlovák Nőszövetség funkcionáriusai az Egészségügyi Minisztériummal egyetértve meghívták Adrianát édesanyja kíséretében Janské Láznéba Még kell a mankó, de már nem sokáig A utóval az út nem tartott sokáig Janské Láznéba, és Adriana hamarosan olyan környezetben találta magát, amelyben ismerték betegségét, felkészültek rá, tudták, hogyan kell ellene harcolni. Mindenkit megnyert roppant kedves természetével, orvosokat, nővéreket egyaránt, de a többi kis beteg körében is nagy szeretetnek örvendett. Féléves kezelés után elérkezett az az idő, amikor Adriana nemcsak a kórházban, hanem a prágai utcákon is tej- jes biztonsággal járt. Fél év elteltével beszállhatott a repülőgépbe, amely Genovába vitte, boldog édesapja karjai közé. Újult erővel fogott a tanuláshoz, eredményesen végezte a kereskedelmi iskolát, ahol nyelveket, gyors- és gépírást tanult. Adriana ma már dolgozik, mégpedig a génuai postahivatalban. Közben elveszítette édesapját, de megtalálta élete párját. Mialatt mindezt elmesélte, kitűnő olasz Cinzanóval pináit kedvesen. Jövendőbelije, Maurizio Frisina saját maga építette autóval akarja megajándékozni menyasszonyát az esküvőre. Adriana ma boldog menyasszony, és mindezt — saját szavai szerint — Janské Láznénak és az ottani gondos ápolásnak köszönheti. A csehszlovák egészségügy ismét segített egy fiatal emberen, boldoggá tette öt, megmentette az életnek. Ezen a képen már nyoma sincs az alattomos betegségnek. Adriana ma boldog menyasszony... a nagyobbik leány hozományát is. Lassan a kis háztartásban már semmi sem akadt, amit pénzzé lehetett volna tenni, hogy orvosságot vehessenek rajta. De az édesapa segíteni akart gyermekén. Egy szép napon hirdetést olvasott az újságban, olyasvalakit kerestek. aki megfelelő fizetség ellenében hajlandó feláldozni ép szemét egy teljesen vak ember részére. Jelentkezett. Azonban a dologból nem lett semmi, mert az akkori olasz törvények szerint tilos volt az élő emberből való szerv átültetése. Ekkor kezdtek az újságok az esettel foglalkozni. így tudta meg Bulicciné is, hogy férje milyen áldozatot akart hozni szeretett kislányukért. Vannak történelmi valóságok, amiért bizony alaposan pirulnia kellene századunknak... Van azonban, .amire joggal büszkék lehetünk, mert ha az ember valóban nem csupán győzedelmeskedett, hanem sok tekintetben meg is előzte a természetet, az éppen a huszadik században történt: aligha jut eszébe mostanában valakinek is a levegő korlátlan ki. rályának — a sasnak röptét egy sugárhajtású repOlögéip-' pel összehasonlítani; a leggyorsabb antilop is csúfosan lemarad bármely közepes teljesítményű gépkocsi mögött; az embernek sikerült műszivet, művesét, műtüdőt „gyártani“; a kibernetikus számítógép pedig egyes részterületeken több ezerszer gyorsabb „okosabb“ az embernél... Egy valamit azonban nem aíkerült gyárilag előállítanií VÉRT. EMBERI VÉRT! Az utóbbi fél században már nemegyszer ujjongtak ugyan az orvosok, professzorok, tudósok — hogy aztán további szorgos kutatómunkával hütsék le felizzott kedélyeiket, mert a szölöcukor, arab gumi, műkolloid, pektin, aminosav oldata csupán a „biztos“ megoldás lehetőségével kecsegtetett... Vért, emberi vért laboratóriumi úton előállítani nem sikerült!... És ahol nem tud segíteni a tudomány — ott az ember, a humánum segít... A véradás világméretű mozgalom lett. A bratislavai transzfúziós állomáson éppúgy, akár a távoli Vietnam katonákórházaiban; New York-i rendelőkben éppúgy, mint az ausztrállal Melbourne-ben; a Volga mentén éppúgy, mint a Gangesz partján vagy az olasz AVIS vöröskeresztes szervezet országjáró vándorbuszában. Világszerte naponta a kémcsövek ezrei telnek meg így ezzel a folyékony piros kinccsel, hogy mindenütt olyan mennyiségben álljon az orvosok rendelkezésére, amennyi a rászorulók gyógyulásához vagy a gyors életmentéshez szükséges. •Lankás hegyoldalba ékelve, örökzöld fenyők gyűrűjében, távol a belváros lüktető zajától épült a Bratislavai Transz- fúziós és Hematológiai Állomás. Az úgynevezett „erős“ napokon 90—100 ember jelentkezik véradásra, egyébként mintegy félszáz ember fordul Itt meg naponta. Az alkalmi vendéget és a véradókat egyaránt kötelező ruhatár s fehér gumipapucs; a folyosókon, várótermekben, rendelőkben, laboratóriumokban pedig — még egészségügyi központokban is ritkán látott — ragyogó tisztaság fogadja. A véradó első kötelessége: jelentkezni a központi beje- lesitöben, ahol név- és vércsoport szerint nyilvántartanak mindenktt, aki véradás céljából csak egyszer is megfordult a transzfúziós állomáson. Szigorú laboratóriumi próbák fvérkép- s vizeletvizsgálat) következnek, majd az ügyeletes orvos személyesen is ,,szemügyre vesz“ mindenkit a véradók közül A tényleges véradás az emeleten történik, teljesen steril, fertőtlenített környezetben. Természetesen, a riporter is csak patyolat- fehér köpenyben léphet az üvegfalakkal elkülönített véradófülkék birodalmába... Egy pillanat, pontosabban egy tűszúrás műve az egész s az életmentő folyadékkal telt üveg máris a földszinti laboratóriumba indulhat. Itt vércsoportok szerint osztályozzák, konzerválják ezt a nagyon értékes orvosságot, hogy a nap bármely pillanatában kellő mennyiségben tudjanak szállítani belőle a fővárosi vagy vidéki kórházaknak. — Országszerte naponta átlagosan legalább, ezer ember kap vért, arai mintegy háromszáz liter vérfogyasztást jelent — tájékoztat A. Peidlhauserová, a Bratislava! Transzfúziós és Hematológiai Állomás főorvosának helyettese. — E tekintélye« vérmennyiség ránk eső részét napról napra biztosítanunk kell, ha térdig járnánk is a lábunkat, mert sohasem lehet tudni: mikor csörren a telefon, vagy mikor robog be egy mentőautó egy liter AB -RH pozitivet vagy 0 RH negatívot kérve. Már emberemlékezet óta tudvalévő, hogy az élet és a vér szoros összefüggésben állnak egymással. Nagyon régen megfigyelték már például, hogy a vérrel telt test egészségesebb, ellenállóbb, erősebb a vézna-sápadtnál. A vérnek ezért az emberiség ősidők őta jelentős figyelmet szentel; a sámánok, varázslók pedig nemcsak tisztelték, s áldoztak a vérrel, hanem először próbálkoztak e csodálatos folyadék segítségével gyógyítani is! Az első kísérletek; a vér- ivás vagy a vérből kevert Italok tvása azonban hosszú évszázadokig nem járt sikerrel. Soká, nagyon soká tartott, amíg a XVH. században végre megvalósult az első vérátömlesztés. 1016-ban W. Harvey fölfedezte a vérkeringést, majd e tapasztalatok hasznosításával 1666-ban kutyákon kísérleteztek először transzfúzióval. Innen pedig már csupán egy lépés volt az emberen végzett vérátömlesztés... És valóban: egy évvel később a francia jean Dents vérátömlesztést hajt végre egy férfin, de az életmentési kísérlet közben súlyos hibát vét: állati vért juttat az emberi szervezetbel... Ez és néhány hasonló balsiker egy Időre visszaveti e gyors fejlődésnek indult tudományágát. Ezt a kezdeti, báto'’talanságot az 1818-as esztendő sem oldja föl, amikor f. Blundel nagy sikerrel alkalmaz transzfúziót több nehezen szülő, sok vért vesztett anyánál. E sikerek mellett ugyanis több vérátömlesztés! •kísérlet halállal végződött, s e kettősséget akkoriban még senki sem tudta megmagyarázni... Tíz esztendő híján ismét egy további évszázad telt el, amíg oroszországi, francia és német kísérletek eredményeképpen századunk elején fölfedezték a vércsoportokat, a transzfúziő népszerűsödésé- nek és széles körű alkalmazásának kulcsát. Rövidesen a balsikerrel vagy halállal végződő vérátömlesztés nagy ritkaság lett az orvosi gyakorlatban, s az Ily mődon gyógyuló vagy megmentett betegek ezrei a transzfúzió alkalmazásának szükségessége mellett szóltak. A vércsoportok I
