Új Ifjúság, 1971. július-december (20. évfolyam, 27-52. szám)
1971-12-07 / 49. szám
4 ú( ifjúság A karácsonyi vásárlás előtt Pút nap múlva üt a karácsony, az ajándékozás ünnepe, és olvasóinkat bizonyára érdekli, hogyan készültek jel textil- és kon- jekciósüzletelnk a vásárlók „hadjáratára“. Azt lehet mondani, hogy az 1970-71. években textilkereskedelmünkben sikerült egyensúlyt teremteni kínálat és kereslet között, legalább a legfontosabb textiltermékek terén. Ezek nem üres szavak, hiszen ml vásárlók is tapasztalhattuk, hogy üzleteink polcairól nem tűnnek el az ágynemű- félék, lepedők, nőt ruhaanyagok, pelenkák, nyári férfiingek, női flnomalsóne- mű-félék, lenvászon törülközők, műselyem anyagok harisnyák, férfizoknik, cérna- és pamutfüggönyök csipkék stb. Az OTEX — a textil- és konfekcíós kereskedés — vezérigazgatójának tájékoztatása szerint azonban vannak még nélkülözhetetlen hiánycikkek. Ilyenek pl. a 100 százalékos gyapjú férfi- ruhaszövetek, polyeszter kötöttanyagok, téli pizsamák, melegítők, női téli és átmeneti kábátok, krimplen-a- nyagok, műszőrme, gyermek- és bébicikkek, frotté- zoknlk, kordbársony ruhafélék stb. Ezt a hiányosságot maguk az illetékesek is beismerték. Továbbra is komoly gondot okoz az áruk minősége. 1968-69-ben, amikor a vásárlók az áru minőségének nem sok figyelmet szenteltek és fejetlenség uralkodott a piacon kínálat és kereslet között, úgyszólván minden elkelt, minőségre váló tekintet nélkül. Rósz- szül működtek az ellenőrzési szervek, főleg közvetlenül a termelésnél. Ez rányomta bélyegét az elkövetkező évek textiltermékeire is és kedvezőtlenül tükröződött vissza a piac divatáruval történő ellátásában Is. Az alapruházkodási cikkek hiányának kiküszöbölése érdekében a termelés a hagyományos áru gyártására összpontosul, természetesen a divatcikkek rovására. 1970-ben megalakult a textilkereskedelem divatíit- kársága, amelynek többek között az a kötelessége, hogy a menő világdivatot hazai körülményeknek megfelelően érvényesítse ruházati iparunkban. Ezenkívül piackutatást is végez, a- melynek az a célja, hogy megállapítsa, milyen termékekből, minőségű cikkekből, méretekből, színekből stb. vásárolnak a legszívesebben a fogyasztók. Annak, hogy több ruházati cikk hiánycikk, nem mindig a kereskedelem az oka. Az ő kezük is kötve van, mindenben a termeléstől, a textil- és konfekció- ipartól függnek. Sokszor inkább azt kell vásárolniuk, amit az illetékes gyárak kínálnak, és nem azt, amit a vásárlók követelnek. Várható-e javulás textil- üzleteink ellátottságában? Igen. Az elkövetkező 2-3 éven belül, ami egy olyan hatalmas méretű iparágnál, mint a textilipar, nem is sok. Ennek előhírnöke egy már folyamatban levő komplex felmérés, amelyet • az üzlethálózat a termeléssel karöltve végez. Tehát ha ez év karácsonyakor kísebb- nagyobb gondokkal küzdünk az ajándékok vásárlásánál, két-három év múlva gondjaink csak megnőnek: nem tudunk majd választani a sok szép árubóU —z— szó ÉS TETT „A kongresszustól mindenekelőtt azt várom, hogy következetes elvszerűséggel zárja le az elműlt időszakot, hárítsa el azokat az akadályokat, amelyek a múlt évi tragikus e- seményekhez vezettek. Számunkra a Jeten piltanatban egy dolog lényeges: a szó és a tett egysége“ — j a n Pawlakot, a Lengyel Egyesült Munkáspárt póznáéi vajdasági bizottságának titkárát idéztein, akivel a közelmúitban alkalmam nyílott hosszabb eszmecserét folytatni a kongresszusi előkészületekről és az országban végbemenő konszolidációs folyamatról általában. Őszintén bevallom, hogy valóban értékes, és hadd tegyem hozzá; érdekes észrevételei, megjegyzései közül leginkább a fenti idézet ragadott meg, az az igény, amely a „szó és a tett egységét“ támasztja a társadalmi-politikai és gazdasági konszolidáció feltételeként. Ennek tulajdonítható Ián. hogy lengyelországi utazásaim során, akarva-akaratlanul ennek az axiómaként is felfogható elvnek eredtem a nyomába. Most, a kongresszus megnyitását közvetlenül megelőző napokban jegyzeteim között lapozgatva, élményeimet visszapergetve ismét meggyőződhettem róla: az ország népe, a dolgozók legszélesebb rétegei valóban fiatalos lendülettel, a műltban aligha tapasztalható elánnal láttak hozzá a torzulások kiigazításához, a társadalmi légkör megtisztításához s ezzel párhuzamosan a népgazdaság megszilárdításához, a termelési feltételek hatékonyabb kihasználásához, a tartalékok feltárásához. Ez a tény arra utal, hogy az új pártvezetésnek valóban sikerült „megmozgatnia“ a tömegeket, a LEMP Központi Bizottsága Vili. plenáris ülésének határozatai reális, kézzelfogható programként, a nehéz helyzetből kivezető útmutatásként mentek át a köztudatba. Jerzy Michalnk, az AMINO elnevezésű élelmiszeripari kombinát fiatal mérnöke, a gyár tudományosműszaki bizottságának az elnöke mindezt tömören így foglalja össze: „Látjuk, érezzük, hogy távlatokat, lehetőségeket adtak a kezünkbe. S mi bizonyítani akarunk!“ A „mi“ félreérthetetlenül az ifjúságra, a lengyel fiatalok százezreire vonatkozik. Ám lássuk csak, vajon mit tesznek a szóban forgó üzem fiataljai. A pártvezetés felhívását, a „Segítsetek!“ jelszóban megfogalmazott és kétségkívül mozgósítólag ható „üzenetét“ követően aránylag rövid időn belül rendezte sorait az ifjúsági szervezet. Szárnyakat kapott az újítási mozgalom, a tudományos-műszaki bizottság konkrét feladatként vállalta az üzem gépparkjának korszerűsítését. tökéletesítését. A kongresszus tiszteletére több mint hárommillió zloty értékben született kötelezettségvállalás, s ami tán még lényegesebb; nem formális vállalásokról volt szó. Tehát nem került sor az elmúlt időszak vitán felül álló eredményeinek negációjára, a minőségi változás „csupán“ annyi, hogy a fiatal mérnökök, technikusok estéről estére nagy buzgalommal hajolnak az esztergapadok, tervezőasztalok fölé, hogy „valutát spórolva“ saját erejükből konstruáljanak gépeket, alkatrészeket. „A szó és a tett egysége“ tehát itt, ebben az esetben konkrét formát öltött, a kongresszusi előkészületekkel, a konszolidációs folyamattal párhuzamosan már elövillannak a perspektívák. Jan jezyniak, a Golebin Stary-i Állami Gazdaság igazgatója kimondottan büszke fiataljaira. Az ifjúsági szervezet mintegy kétszáz tagja a múltban sem tétlenkedett u- gyan, hiszen szinte önerejükből teremtettek színvonalas művelődési létesítményeket, sportpályákat stb. Az új momentumot itt a nagyobb társadalmi elkötelezettség jelenti. Az a tény, hogy az új gazdasági struktúra megvalósításában, pontosabban: megalapozásában éppen a fiatalok járnak az élen. A gazdaság területén található öt klub az utóbbi időszakban vitafórummá, élő és soha nem tapasztalt vonzóerővel ható szervezetté, formálódott. Az igazgató gyakori vendég a klubokban, s mint mondja, szívesen látogat el „fiataljai“ közé, hiszen hasznosíthatja ötleteiket, és saját elképzelései megvalósításához lelkes támogatókra talál. A lényeg: gyökeresen megváltozott a gazdaság vezetősége és az ifjúsági szervezet közötti viszony. Ennek konkrét lecsapódása elsősorban a .szakkáderképzésben, a kulturális tevékenység fellendülésében mutatható ki. Varsó téli pompában várja a LEMP VI. kongresszusának küldötteit. Az ország népe feszült figyelemmel fordul a főváros felé. Nem túlzás, ha azt mondjuk; ez a kongresszus mérföldkövet jelent majd az ország történelmében. Egy bonyolult, sokszor ellentmondásoktól terhes időszakot kell lezárnia, de nem maradhat adós a távlatok, és hangsúlyozzuk: a reális távlatok kitűzésével sem. A kongresszusi előkészületeket, a járási és vajdasági pártkonferenciák eredményeit, de nem utolsósorban a lakosság, a dolgozók társadalmi aktivitását summázva tán előrejelezhetjük: a lengyel kommunisták tanácskozása beváltja a hozzá fűzött reményeket. BALOGH P. IMRE vény 80. Polgár Renátka 82. Ürge Renáta 83. Vadkerty Szilvia a «tói BébiL SZESSÉGVERSENYE 85. Esek Ivonka CvÍMMS \Tnvn<klr 86. Varga Patrícia 89. Gergely Tünde 92. Balogh Juditka 95. Mészáros Tomi 96. Pongrácz Bernadett .í
