Új Ifjúság, 1971. július-december (20. évfolyam, 27-52. szám)

1971-12-07 / 49. szám

újifjúség 5 Értékes ajándék Tiircsan László neve. úgy gondol­juk, nem ismeretlen olvasóink előtt. Néhány éve már szinte számról számra figyelhetik lapunk hasábjain érzékeny, értő illiisztránióit, rajzait. Egy művészt pedig (s ez a megálla- pitásiink nem előlegezett bizalom | semmi sem mutathat be jobban, mint munkái. Hogy most mégis a próza Képzőművészeti Főiskolán elért ú- jabb sikere magyarázza. bóluinokból formáltam meg. S ezek a zene, a szépség, a fia­talság, a béke, a gazdagság síb. szimbólumai. Mindaz, ami az élet velejárója, jellemzője. Ogv is mondhatnám, hogy a jelen­ről és a jövőről szólnak ezok a rajzok. — Tudjuk, hogy még korai, mégis feltesszük a kérdést, mi­lyen terveket szősz most és a távolabbi jövőt illetően? — A kérdés valóban korai, hiszen még egy évem van (ezen kívül természetesen] a főisko­lán, s ez a tény már maga sok mindent megszab, meghatároz. Elsősorban is az iskolán sze­retném úgy végezni a dolgo­mat, hogy tanáraim továbbra is meg legyenek velem eléged­ve. Szeretnék azon a területen, amelyet hivatásul választottam, a lehető legtöbbet elsajátítani, s ha nagyképűségnek hangzik is, azért elmondom, minden tu­dásomat a csehszlovákiai ma­gyar könyvművészet előbbrevl- telének szolgálatába állíta li. ■Ami a még távolabbi jövőt il­leti. szeretnék sokat festeni, szobrászkodni, vallani az em­bereknek magamról a világról és mindenről, ami arra érde­mes. Köszönjük a be.szélgetést, a Képzőművészeti Főiskolának pedig azt, hogy alkalmat adott erre a beszélgetésre, ilyen ér­tékes kezdeményezéssel éb­resztve bennünk figyelmet.-tü­— Olvasóinkat bizonyára ér­dekli az eddig megtett utad. Örülnénk, ha először erről vál­lánál. — Nincs benne semmi rend­kívüli, ha csak az nem, hogy mindig nagyon szerettem raj­zolni. Talán ennek tudható be, hogy 1963-ban sikerrel felvéte­liztem az Iparmüvészetin. Ezt elvégezve. 1967-ben a Képző­művészeti Főiskolára jelentkez­tem, ahol Albin Brunovsky do­cens diákja lettem. Jelenleg is a könyvíliusztrácló, a könyv­művészet rejtelmeibe igyekszem minél mélyebbre hatolni. Ügy érezzük, hogy e sze­rényre fogott „bemutatkozás* nagyon sok munkát, tanulást, igyekezetei takar. £s eredmé­nyeket is. Hiszen úgy tudom, hogy mint elsős főiskolás az 1967—1988-as iskolai évben az 1848-as szabadságharc emléké­re kiírt iskolai pályázaton első lettél. Az 1970—1971-es iskniai évben te nyerted a Képzőmű­vészeti Főiskola díját a Hnlan­illusztráciökkal és egy hét réz­karcból álló grafikai ciklussal. Legutóbb pedig, s itt értünk el beszélgetésünk lényegéhez, a választások alkalmából kiírt belső (iskolai) pályázaton let­tél első, mégpedig egy tizen­hat szögű konstrukció belső dekorációjának a megoldásával. — Ez valóban igaz. Talán mondanom sem kell, nagyon örültem a díjaknak, s külön öröm volt számomra, hogy a választások tiszteletére kiirt pályázat kapcsán az én mun­kám is a bradslavai Hviezdos- lav térre került. — Kívülállónak, egyszerű szemlélőnek mindig többet vagy kevesebbet, de főleg mást mondanak, asszociálnak a kép­zőművészeti alkotások. Arra lennénk kíváncsiak, hogy mit akart maga a művész elmonda­ni ebben a tizenhat rajzban? — Talán elég, hu magára a kompozíció címére utalok — Művészet és társadalom. A ti­zenhat rajzból álló sort sziin­Vissza az eredeti küldetéshez A CSKP XIV. kongres-szusának határozata leszögezi; „Pártunk figyelmének köz­pontjában az ideológiai munka fejlesztésének, a dolgozók politikai-erkölcsi fejlett­sége fokozásának, szocialista profiljuk kialakításának kell állnia. A szocialista em­ber hatékony nevelése megköveteli, hogy a szocialista társadalom minden része„ el­sősorban az ideológiai front, egységes pnlitikai hatást gyakoroljon. Jelentős felada­ta van az iskolának, a tudománynak, a kultúrának, a tömegtájékoztatási eszközök­nek, valamint azoknak a szervezeteknek és társaságoknak, melyeknek közvetlen fel­adata az oktató és nevelő munka fejlesztése a dolgozók körében.“ .A kongresszus határozatának ezt a té­telét hangsúlyozza .Miroslav Válek, a Szlo vák Szocialista Köztársaság kulturálisügyi minisztere a Pravda egyik novemberi szá- tnában megjelent nagy jelentőségű cikké­ben. A neves költő és politikus a szocia­lista kultúra alapvető társadalmi küldeté­sét és szerepét fejle,getvn !'iegállai)ltiii. „...szocialista társadalmunkban a kultúrá­nak és a művészetnek vissza kell térnie eredeti küldetéséhez! Ez azt jelenti, hogy társadalmunkban a kultúrának és a iiiíi- vés/elnnk hnzzá kell járulnia az ember relszahadilásához. biztosílanla kell az em­ber specifikus részvételét a világ átformá­lásában.Éppen ezért a „XIV, kongresz- sziis a kultúra területén nemcsak a revi­zionista törekvések elleni harc befejezé­sének szükségességét hangsúlyozta, ha­nem azt is. hogy konkrét, pozitív program kialakításán kell munkálkodnunk.“ Kétségtelen, hogy csakis az egész szel­lemi front pozitív erőfeszítései, kollektív munkája, konkrét tevékenysége alapján tá­volíthatók el azok a hibák, torzulások, a- melyeknek a gyökerei messze a múltba nyúlnak vissza. A CSKP 1958-ban megtar­tott XI. kongresszusán túlértékelve az el­ért eredményeket, azt hangsúlyozták, hogy „már teljesítettük a kulturális forradalom döntő fontosságú feladatait. Ezt a forra­dalmat csak be kell tetőznünk, ami törté­nelmi szempontból nagyon rövid időn be­lül bekövetkezhet.“ Ez a „betetőzéssel'* kapcsolatos túlzott optimizmus túlnyomó­részt csupán mennyiségi jegyeket vett szá­mításba, nem értékelte eléggé a kultúrá­ban és a társadalmi tudatban végbement reális minőségi változások jelentőségét. Ez aztán végeredményben az eszmei-politikai munka lebecsüléséhez, a proletár interna­cionalizmus szellemének gyöngüléséhez, a burzsoá eszmék és a kispolgárt mentali­tás elleni harc elhanyagolásához vezetett, így csöppet sem meglepő, hogy a kultúr.á, a tudomány és az ideológia frontján már jóval 1968 januárja előtt felsorakozhattak a revizionizrnus és a jobboldali opportu­nizmus erői, amelyek ellen pártunknak most kell megvívnia rendkívül nehéz és bonyolult harcát Hogy ez a küzdelem mennyire nehéz és b.)- nyolnlt, lio,gy mennyire körültekintően kell ezt a harcot megvívni, arra Miroslav Vá­lek miniszter a cikkében nem egy példát felsorakoztat. Még mindig nem kielégítő a művészi alkotószövetségek munkája. Ezek­ben a szervezetekben marxista-leninista ai- kotószellemet kell kialakítani, hogy meg­szűnjék a hamis szolidaritás, a nagyfokú liberalizmus és a gyakorlati munkában, ügyintézésben • tapasztalható opportuniz­mus. „Mint már többször, most is megis­métlem — írja a miniszter -, hogy marx­ista irodalmi és művészeti kritika nélkül nem lehet művelödéspoilitikát úgy folytat­ni, hogy az marxista is és kulturális is legyen. Napjainkban konkrétan meggyő­ződhetünk arról, hogy ez a tézis a kiadói munkában nagyon nyilvánvalóan és kézzel­foghatóan jelentkezik.“ A miniszter ezután megállapítja, hogy még manapság is meg­jelennek olvan könyvek, „amelyek ugyan nem kimondottan szocialista ellenesek, de értékük vitatható, és ezzel átengedjük a terepet. De miért és kinek engedjük át?** — teszi fel a kérdést. Az elmúlt évek ese­ményei Is megtaníthattak rá bennünket, hogy az Ideológia területén nincs „senki földje.** Ezért ma első számú feladat a marxista-leninista művészi kritika megte­remtése. Ennek a feladatnak a teljesíté­sét „lapjaink kiiltúrrovatainál, a televízió­nál és a rádiónál kelt kezdeni“ — hang­súlyozza cikkében Miroslav Vélek minisz­ter, majd megállapítja, hegy ezen a téren ■íajnos sok még a tennivaló. Cikkében közli azokat az adatokat, amelyeket egy- felmé­rés során nyertek egyes lapok kultúrro- vatának munkájáról. Ezek az adatok pon­tosan rávilágítanak a legfőbb hiányossá­gokra, arra, hogy „a kulturális rovatok nem mindig olyan hathatós támogatói az állami művelődéspolitika megvalósításának, mint amilyenek lehelnének.“ Úgy gondol­juk, hogy ezeket az észrevételeket lapunk­nak is figyelembe kell vennie, s az elkö­vetkezőkben kultúrrovatunkat is még na­gyobb körültekintéssel, hatásos formában kell az- állami kultúrpolitika szolgálatába állítani. Szüntelenül keresnünk kell a hat hatósabb munkamódszereket, szerkesztési megoldásokat. Nagyobb gondot kell fordí­tanunk a szovjet kultúra és művészet ki­váló alkotásaira, a harcos, kritikai szel­lemre. Látnunk kell, hogy az ifjúság szo­cialista szellemű nevelése bonyolult fel­adat, s nem szabad, hogy az elért ered­mények elbizakodottakká tegyenek bennün­ket. Teljes mértékben meg kell szívlslnün’K Miroslav Válóknak azokat a megállapítá­sait is, amelyeket az irodalom szórakoz­tató és nevelő szerepével kapcsolatban mond. Az ifjúság nevelése és a Szocialis- *a Ifjúsági Szövetség munkája szemszögé­ből nekünk is hangot kell adnunk annak a nézetünknek, hogy a könyvkiadók még mindig kevés pozitív nevelő hatású ifjúsá­gi könyvet jelentetnek meg, hogy a .könyv­piacot még mindig elárasztják az eszmél­etlen, olcsó szórakozást nyújtó kiadványok. Az ifjúság érdekei megkívánják, hogy fo­kozott mértékben vegyük figyelembe való­di szükségleteit, és hogy a kiadók Is el­sődleges feladatuknak tekintséki a fiatalok szocialista szellemű nevelésének elősegíté­sét. Mindezt — aliogy a miniszter cikke is hangsúlyozza — „nem lehet elképzelni az eredeti alkotások további fejlődése nélkül. Ha az alkotás folyamatába nem is lehet közvetlenül beavatkozni, ám befolyásolni lehet értékes erkölcsi és anyagi ösztönzők létrehozásával. A CSKP megalakulásának 50. évfordulója hasznos lehetőségnek bizonyult a művészeti front aktivizálására.. Ezeket a lehetőségeket tovább kell fejlesztenünk és rendszeressé kell tennünk... i Főleg komp­lex művészeti versenyek és pályázatok ki­írására gondolok itt...** Az írók jelenlegi munkájával kapcsolatban megállapítja: „Csupán a legfiatalabb nemzedék produk­tív, de az éppen ehhez a korosztályhoz tartozék müveit jellemzi az időszerű prob­lémáktól való elfordulás, az idegen diva­tuk utánzása és kritikátlan elfogadása.** Lapunk kultúrrovatának lehetőségeit fel­mérve, úgy érezzük, hogy mi is sokat te­hetünk a fiatal csehszlovákiai magyar í- i'ónemzedék támogatása, segítése, ösztön­zése és nevelése érdekében. Ogy gondol­juk, hogy ezen a téren eddig is hasznos, eredményes munkát végeztünk és ezt a jövőben pályázatok kiírásával, az iskolai önképzőkörök munkájának a segítésével, az irodalmi színpadok támogatásával stb. to­vább fokozhatjuk. Hangsúlyozni szeretnénk, hogy a szocia­lista kultúra sikerei és az emberek, az if­júság tudatában végbement változások a- lapvetö eredményeink és vívmányaink kö­zé tartoznak. Azok közé a vívmányok kö­zé, amelyek meggyőzően bizonyítják a szo­cialista társadalmi rend úttörő történelmi szerepét. Sohasem téveszthetjük azonban szem elöl, hogy a világ osztályszempontból megosztott, hogy vívmányainkat csakis ak­kor védelmezzük helyesen és eredménye­sen, ha napról napra, gyarapítjuk és to­vábbfejlesztjük őket. iiiiiiiiiiiiniiiiiiiiiiiiiiiniiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiii!iiiiiii!iiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiimiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiii^ fiayelá Egy korszerű stilisztikai segédkönyv Kitűnő könyvet kaptam Kecskeméten. Szerzője Szekér Endre gimnáziumi tanár, a FORRÁS című folyóirat szer­kesztője. Gondozója a budapesti Tankönyvkiadó. Megjele­nési éve: 1970. Címe: Stilisztikai szöveggyűjtemény és pél­datár. Friss alkotás tehát. Friss nemcsak „korára“ nézve, ha nem elsősorban tartalmánál fogva. Ogyannyíra, hogy azon frissiben végigolvastam, s azóta is állandóan a kezem ügyében lévő könyvek között sorakozik. Magyar szakos pedagógust nehezen tudok nélküle elképzelni. Maga a szerző is nekik szánja a könyvét, mondván, hog\ a középiskolai stílustanulmányokhoz szeretne segítséget nyújtani. Ogy gondolom azonban, hogy nemcsak a tanúi hanem az érdeklődőbb diák is haszonnal forgathatja, a fő- iskolás magyar szakosokat különösképpen ideértve. Köztudott, hogy diákjaink java részének nyelvi kifejez::, eszközei szegényesek. Ritka az igazán egyéni, tiszta, vá­lasztékos. kulturált stílus. Mondanivalójuk nyelvi megfor málása pongyola, döcögős, töredékes, kusza. Szükség van hát a nyelvi és irodalmi stílus törvényeivel foglalkozó tudományágnak, a stilisztikának az ápolására, mert a stí- lusérzék fepesztése égetően sürgős feladat. Ehhez nyújt okos segítséget Szekér Endre műve. Szerzőnk egy Babits-idézettel indítja a könyvet: „Az em­ber szavakkal gondolkodik és szavakkal csatázik. A le.g- hatalmasabb fegyver a gondolat és a szó. Élesítsd a fegy­vereidet, hogy megállhass az élet harcában, mert az élet harc, s az erős „megállja“. Már ez a mottó sejteti az írói szándékot: olyan kézi könyvet adni tanár és diák kezébe, amely a gondolat és a szó élesítését, csiszolását, finomítását szolgálja. Ezt a szán dákot sikeresen meg is valósította. Az 1. részben — Műelemzés és stílus - általános és gyakorlati stilisztikai problémákat dolgoz fel. Gyakran idéz ismert kutatóktól, íróktól véleiiiéiiyeket, ötleteket a stílus vizsgálatához. Hasznosak e rész nagyobb lélegzetű elemzés! példái, legyenek azok pusztán stilisztikai szemlé letűen, egész művel elemzöek vagy strukturalista jelle­gűek. A n. rész — a szöveggyűjjtemény — a középiskolai sti­lisztikai tankönyv feldolgozási sorrendjének és módszeré­nek megfelelően tematikus elrendezésben, tizennyolc fe­jezetben nyújt gazdag példatárat. A nyelv élete és rété geződése cfmű felezet éppoly becses, akár a különböző stílusirányzatokhoz felsorakoztatott példasor. 1 A szépirodalmi stilus című fejezetben kiemelten foglal- s kozik Illyés Gyula stílusával, mégpedig abban az össze- 1 függősben; hogyan és miben nyilatkozik még író és egyé- 1 níség különböző műfajú művek alapján. Szerzőnk megái- U lapítja, hogy Illyés Gyula, első klasszikusunk, a magyar g nyelv nagy művésze, minden műfajban jelentősét alkotott. 1 amelyhez hasonlót csak Arany János és Kosztolányi Dezső s műveibeit találunk. Ugyanakkor lírai vers, verses epika, s szociográfia, naplójegyzet, „költői“ monográfia, kisregény 1 filmregény, útirajz, tanulmány, miniatűr írói portré, fel- s szólalás és beszéd, dráma, interjúválasz és előszó alapján Ű bizonyítja: miként érezhető Illyés müveiben az írói egyé- i niség stílust meghatározó szerepe, és mennyiben vehetők = észre a műfaji stíUissajáfosságok. p Külön örülünk annak, hogy a Milyen körülmények ha- s lározzák meg a stílust című fejezetben a szerző a mi p Fábry Zoltánunkkal is bizonyít. p A kézikönyv gyakorlatiságát emeli az a körülmény, hogy = az egyes fejezetekhez megfigyelési szempontokat Is ikta- i tott be a szerző. Ugyancsak hasznos része a bibliográfia 1 és a névmutató is. A könyv praktikusságát emelte volna P azonban, ha tárgymutatót vagy leigalább részletesebb tar- P talomjegyzéket is szerkesztettek volna hozzá. = Szekér Endre könyve — amely a modern pedagógiai Igé- p nyékét kielégítő alkotás — hozzájárni a mai állapotok 1 javításához. 1 TOLVAJ BERTALAN f iTiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiuiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiniiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiminiiiiiiiii'iiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiN

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom