Új Ifjúság, 1971. július-december (20. évfolyam, 27-52. szám)
1971-12-07 / 49. szám
ÍRJÁL, LÁNYOM Azt mondják, édesanyja koporsójánál még az aggastyán is gyerekké változik: sír, és soha ki nem mondott gyengéd szavakat súg a halott édesanya fülébe. így igaz-e, nem tudom. Történetünk hősnője is bizonyára könnyebben viselte volna szenvedését, ha nem édesanyja koporsójánál önti ki lelkét, hanem még anyja élt, neki sírta volna el szíve bánatát. Talán Is nem érzi, mennyire összefüggött édesanyja egészsége három leánya életévei, tehát az övével is. árom leány... három nehéz H kereszt a te válladon. A legidősebb köszönés nélkül itthagyott bennünket. Ki tudja, a földgolyó melyik varosában él, és egyáltalán, él-e még? A középső, Magdi, korán férjhez ment. Emlékszel, milyen boldog voltál, amikor megszületett az első unoka? Már kevésbé a negyedik születésekor. és bánatos arccal bocsátottéi utamra, amikor Magdi levele végkimerültségről és kétségbeesésről panaszkodott. — Erid], segíts, hiszen a nővéred... Hihetetlen, de akkor láttalak utoljára. Meg tudsz bocsátani a legkisebb lányodnak, a reménységednek? így szektád mondani... Az állomáson tipegtél, kendőd Igazgattad és a lel- kemre kötötted, jól gazdálkodjak a zsírral, a tepertővel meg az almával, mert az utolsót adtad. Sokat beszéltél még, de én oda sem figyeltem. Boldog voltam, és csodát reméltem. A kapanyelet és a szövetkezeti földeket városra, autókkal teli utcákra, rengeteg emberre, nyüzsgés-mozgásra cseréltem fel. Vágytam az új világ után. — Aztán írjál is néha... Nem írtam. A három év alatt egy sort sem. Eleinte nem éreztem szükségét, aztán meg már írtam is volna panasszal teli sorokat, de szégyenlettem még magam előtt is a valóságot. Édesanyám, meg tudod még ezt is bocsátani? agdi örült, hogy jöttem, FeM rl, a sógorom, ha csak tehette, belémkötött, kihajszolt a lakásból. Szégyellte előttem tehetetlenségét, 1- gyekezete hiábavalóságát, hogy ja- vítson családja életén, és nem utolsósorban Magdi viselkedésén. Egy este aztán sok mindent megértettem, és elindultam azon az ú- ton, amely egy keserves élethez vezetett. — Mariska, leugrok tejért, rántsd be a levest, öblítsd ki a pelenkákat, tedd bilire Pityukát, és jó lenne, ha a konyhát is felmosnád... Már megszoktam Magdi parancsolgatását, és ha szatyor helyett retl- kült akasztott a karjára, tudtam, hogy a gyerekek másnap te] nélkül maradnak. Magdi kiruccanásai naponta ismétlődtek. Feri tudta nélkül, mert 6 a délutáni váltásban dolgozott késő estig. Egy szép napon aztán Magdi éjfélre sem jött haza, és két nap múlva autó hozta öt a cuccalért. — Mariska, neveld fel a gyermekeim. Téged úgyis jobban szeretnek nálamnál. Én az ötödik gyermekem várom, de annak nem Feri az apja. Ugye megértesz? Otthagyott, négy kisgyermekkel. Hogyan is érthettem volna meg. Azt hittem, megszakadok a munkában. Feri inni kezdett, sokszor napokig nem láttam, és én a semmiből próbáltam előteremteni valamit, mert a pénzből, amit tőle kaptam, még a mindennapi kenyérre sem futotta. De sokszor is gondoltam rád, édesanyám, sokszor hasznát vettem tanácsaidnak, mert hogy is felejthetném el azokat a napokat, amikor ml apa nélkül maradtunk? Akkor a krumplit nevezted el vajacs- kának, a sültkrumplikockákat cukorkának... milyen okos Is voltál, édesanyám. Egy nap aztán hivatalos papíron is közölték velem, hogy a gyerekeket Magdi tanácsára és beleegyezésével az én gondjaimra bízzák. Magdi a négy gyereket, Feri a pirlnyó lakást hagyta rám. Tizenkilenc éves vállaimral Édesanyám, ml mást kellett volna tennem, ami helyes is lett volna, és erőmtől független? Tudom, sokan köre cserélték volna szivüket, és fejükre csaptak volna. Éjszakákat sírtam át, de nem tudtam otthagyni a gyerekeket. Hozzám nőttek, és én is hozzájuk. alán minden könnyebben T meot volna, ha hazamegyek hozzád a gyerekekkel. De erről is csak addig lehetett volna szó, míg Feri és az én kapcsolatomnak nem volt semmi bizonyítéka. A válás után Feri sokszor kiöntötte a lelkét, beszélt, beszélt, és én hallgattam, mert valahol én is elítéltem Magdit. Arról mesélt, mennyire szerették egymást, mennyi áldozatot hoztak szerelmükért — míg egy este megfogta a kezem, és kérte, legyek gyereket édesanyja a törvény előtt is. Édesanyám, te mindig azt mondtad, lányaim, csak szégyent ne hozzatok a fejemre, a falu ne vegyen a szájára benneteket, legyetek becsületes, rendes, jó asszonyok. Eléd állhattam-e a történtek után? Meg tudtál volna bocsátani? Te talán 1- gen, de a falu sohasem. Itt mondok el mindent, itt, ebben a koszorúkkal teli gyertyaszagú szobában, de látod, mégiscsak elmondom. Első gyerekem születése után Feri még többet ivott, ritkán járt haza, szűkösen éltünk. Bizonyára tudod, mit jelent az, ha egy Domonkos lány azt mondja: szűkösen. A mindennapi kenyerünk az megvolt, igaz, de másra bizony nem nagyon futotta. Amikor Ferinek a szemére vetettem, hogy iszik és elkölti még a gyerekek pénzét is, megütött. Azt is mondtam neki, hogy Magdinak igaza volt, valóban kibírhatatlan vele az élet. Megvert. A te számodra ez a legszörnyűbb dolog. A- nyám, verekedtünk, szinte naponta, mert nem hagyhattam magam. A gyerekek és sokszor a szomszédok szeme láttára. Ha most élnél, megdorgálnál, n- miért visszaütöttem férjem, gyermekem apját. Fájt, mindenem fájt, a testem, de legjobban az, hogy vége, vége mindennek. Elveszítettem az egyedüli embert, aki tanúja volt minden léptemnek, négy kisgyerek becsületes emberré való nevelésében, sőt még ennél többet Is látott. kkor nem gondoltam volna, A mennyire igaz a valóság. Nemcsak jelképesen dobtam öt ki a szívemből, hanem valóban egyedül maradtam az öt gyerekkel: Feri ittas állapotban félholtra verte egyik barátját, és kétévi szabadságvesztésre ítélték. — De te nem örültél... Ezt mondanád, ha élnél. Nem, nem örültem. Életem párja állt a vádlottak padján agy rendőr mellett, Feri, az én Ferikém, akinek legboldogabb perceit mindig gyerekei töltötték ki. — Mariskám, a te fiatal éveld, gondjaid, örökös háztartási számlt- gatásaid, fillérezéseld nem tudták őt lekötni. Csak fizetésnapkor szokott jó lenni. Ezt is mondanád, tudom. Szerettem és egyetlen támaszom volt abban az embertelen nagy városban. Emlékszel, hogyan szoktad magyarázni a mesebeli „világgá ment“ kifejezést? Amikor apa meghalt, akkor is azt mondtad, világgá ment, hogy megértsük, vége, nincs többé. Egy napon fogtam a gyerekeim és világgá indultunk. A két nagyobbik Itt van egy közeli gyermekotthonban, a középsőt Ruiomberokba vitték. két gyereket meghagytam magainnak, vigaszként és hogy legyen miért élnem. Ez minden, amit tudnod kell még mielőtt örökre elmész. éritől hetente jönnek az 1F géretekkel teli levelek: megjavul, és ha akarom, a csillagokat is lehozza az égről, meg hogy ne haragudjak már. Magditól Is jött levél, nem tetszik neki, hogy a gyerekeit otthonokba dugtam, pedig amióta elment, feléjük sem nézett. Dolgozom és fizetésem nagy részét elutazzuk. Látogatjuk a gyerekeket. Ha megváltozik, visszatérhet hozzám, még nem tudom. Határozatlan vagyok, és ez a rossz. Ha visszajön, tudom, nem lesz erőm ajtót mutani neki. Későn jöttem tanácsodért, ó- desanyám. Huszonegy' éves vagyok és nagyon öreg. Sokszor vártam már a halált, meguntam az életet, fáradt vagyok, bepiszkolt, bemocskolt, nem szeretem még magamat sem. Egyedül a gyerekek tartják bennem az életet, és én bennük. Kezdhetek-e még új életet, vagy folytassam azt, amelyet elkezdtem? Vagy valóban legjobb azoknak, akiknek már nem kell dönteniük, nincs szükségük támaszra és nem Is kell tanácsot adniuk, akik szenvedése végképp véget ért? ZÄCSEK ERZSÉBET TANULSÁGUL SZOLGÁL Október 28-án nyílt meg Bratislavában a jobboldali opportunista, antlszociaiista ellenforradalmi erők 1968-1969- es tevékenységét dokumentáló kiállítás, amelynek november 22-ig huszonháromezer látogatója volt. A nagy érdeklődést és látogatottságot tanúsító számadat közel sem meglepő, mert valóban rendkívül hasznos és tanulságos, objektív dokumentumkiállításról van szó, amely joggal váltja ki a közönség érdeklődését. Az imperializmus szocialistaellenes hideg- ráborúja köztudottan régi keletű, s a kiállítás dokumen- turaanyaga bizonyítja, hogy már az ötvenes évek legelején aktív propagandamunkát fejtettek ki Csehszlovákia ellen. Tevékenységük azonban többől is állt, nem kevés ártatlan áirto zatot, meggyilkolt kommunistát hagytak maguk után. A hidegháború metódusát — őrökké emlékezetünkbe véstük — 1968-ban már komoly erőbe- vetéssel próbálták felújítani, Vér és emberéletek árán akarták megdönteni a szocializmust, azt, amiért népünk végigszenvedett egy háborút, azt, aminek érdekében több mint negyedszázados aktív építő- munkát hagytunk magunk u- tán. A Szovjetunióhoz fűződő barátságunkat akarták szétszakítani, uszítottak, lázltottak, a kommunista eszme, a Szovjetunió és a baráti országok ellen. A megfélemlítés a félrevezetés, az erőszak módszerei nem váltak be, s az imperializmus és az antlszoclalizmus Illúziói köddé váltak, dolgozó népünk döntő többsége megőrizte józanságát, a szocializmus eszméjéhez fűződó elkötelezettségét. Helyreállítottuk a nyugalmat, konszoIlVl tűk életünket, megtartottuk hitünket, a lenini eszméket ő- rök érvényűeknek és sajátunknak valljuk, s dolgozunk. A kiállítás látogatói őszinte érdeklődéssel szemlélik az 1968-69-es évek dokumentumait, amelyek Időrendben meggyőzően, figyelmeztetően szólnak a szocialistaellenos tevékenységről, annak múltjáról és természetesen jelenéről is, hiszen a hazájukhoz hűtlen, külföldre disszidált elemek határainkon túl Igyekeznek továbbra Is uszítani, ellenpropagandát ktfojtent ellenünk és a szocializmus ellen. Ez persze nyilvánvalóan bohócpropaganda, amely népünknek a szoci»- llzmus eszméihez való elkötelezettségét nem tudja megingatni. Nem sikerült — mondja kt a kiállítás, s ezt megelégedéssel vesszük tudomásul. Vaia- hányunk számára figyelmeztetésül és komoly tanulságul szolgál e dokumentumanyag. Olyan időket és olyan tényeket Idéz fel. amelyeknek nem szabad megismétlődniük. —ke — APOLÚNŰK ROLLEREN Az ápolónők naponta többször Is végigjárják a hosszú kórházi folyosókat, minek következtében nemcsak alaposan elfáradnak, hanem a drága Időt Is el« tékozolják. Külföldön az u- tóbbi Időben egyre több helyen rollerral könnyítik meg a kórházi ápolónők munkáját. A rokycanyl Favorit üzemben elkészítették a kórházi roller első hazai prototípusát is. A különleges rollelre elöl és hátul is kosár erősíthető az orvost felszerelésnek és gyógyszereknek. A prágai Bulovkán már ezekkel a rollerekkel közlekedik a kórházi személyzet. NEM SÜRGŐS? Krasznahoirka vára a hazai és külföldi turisták közkedvelt találkahelye. Az 1- dőn eddig 100 ezer hazai és külföldi turista kereste fel. Lehet, hogy többen is lettek volna, de az utóbbi I- dóben szegényesebb a látnivaló, mert a vár középső részét /tatarozás miatt lezárták. Sajnos, a Zillnai Pamlatkostav dolgozói nem nagyon igyekeznek a tatarozással. A rossz nyelvek szerint az utóbbi hónapokban hírt sem hallottak felőlük a várban. birinyvAr urAnak kincse Chrámec [Harmac) község határában három várhegy van. Az egyiken, BI- rinyváro-n a 18. században pálos kolostor állott. Ma már nyoma sincs. Érthető ezért, hogy több legenda fűződik a helyhez. Az egyik szerint Blrlnyvár ura elásta kincsét a várhegy oldalában. Ha ezt keresik, dörögni és villámlani kezd az ég. S ha már háromszor vlllámlott, abba kell hagyni a keresést, mert úgysem találják meg. A falubeliek állítólag már ki Is próbálták ezt a módszert, de a kincset nem találták meg. NINCS MIÉRT SZÉGYEN KEZNONK Az egy főre eső termelésben — főleg az Ipari termelésben — világviszonylatban ts a világ legfejlettebb országai közé tartozunk. Íme néhány meggyőző bizonyíték: 1937-ben az acéltermelésben világviszonylatban a 9. helyen álltunk, tavaly már a 4. helyre kerültünk. A nyersanyagtermelésben 1937-ben a nyolcadik, tavaly az 5. helyen voltunk. Az egy fóré eső villamosenergia-terme- lésben ugyan nem foglalunk el Ilyen előkelő helyet, de e tekintetben Is sokat fejlődtünk. Az 1937. évi 21. hellyel szemben tavaly a 16. helyre kerültünk Ezzel szemben »vv főre "iiüva -I' NDK ii'.i- a szenet termeljük a vllágoji. 1936-ban a volt köztársaság ssy-egy polgára évante átlag 34 kiló húst fogyasztott, tavaly 72 kiló hús fogyasz- rása jutott egv főre. Az egy főre eső húst:igy'isztásban a KGST tagállamai között az első helyen állunk. (pi)
