Új Ifjúság, 1971. július-december (20. évfolyam, 27-52. szám)

1971-11-09 / 45. szám

Aki szokik a törvény emberei elől, az ]öl gondolja meg minden lépését.

pontosan kiterveztem a dolgot. Nem kockáztattam, hogy kényelmesen az autóúton haladva közönséges turistaként lépjem át a határt. Ez számításba sem Jöhetett. Ilyesmit minden kezdő tudhat.

Repülőgépen sem indulhattam. A repülőgép és a repülőtér az első dolog, amit a rendőrség szemmel tart. £s ha lel is Jut az ember a gépre, miből áll rádión értesíteni az ösz- szes gépet, hogy ellenőrizzék az utasaikat, nlncs-e köztük XY? Rádiót mondtam? Én is maradt vagyoki Televízióra gondoltam. Kezükben a fényképem. Egy pillanat alatt megjelenhet a képernyőn a pontos képmásom, így hát ml marad hátra? Az autó. Mellékutakon megkerülni a vámosokat és a falvakat. A határ közelében búcsút kell mondani még a mellék- utaknak is, s minden magányos házat nagy ívben el kell kerülni. Van elég mezei út, melyen átjuthatunk a szomszédságba. Nagyjából már ismertem a Járást. Ha régen Is, egyszer már volt alkalmam búcsút venni New York államtól.

Kár, hogy az idegeim lassan, de biztosan felmondják a szolgálatot. Bár, ha nem figyelem magam annyira, s ha nem bírálom magam olyan tárgyilagosan, bizonyos, hogy nem kerültem volna ide. Tulajdonképpen miért akartam fátyolt borítani a múltra, és miért akartam Clárával új életet kezdeni? Talán éppen azért, mert rájöttem, hogy már baj van az idegeimmel. Márpedig a ml szakmánkban inkább a térded reszkessen, mint a szived.

Cläre Is úgy volt, mint én. Egyre szenvedélyesebben mondogatta, hogy jobban „szeretlek az életemnél", de ezt az egyet semmi szín alatt sem akarta megtenni. Ha megtette volna, bizonyos, hogy csakhamar ráunok. Így aztán én is, sajnos nemcsak mondogattam, hanem meg is győztem magam, hogy Jobban szeletem ez életemnél. És még egy tanulság. Hozzám hasonló ember semmi szín a- latt, soha se keressen élettársat o- lyan lányok között, akik kétszer is megjelentek a Mindenható előtt, a- mlkor az a szépséget osztogatta, de egyetlenegyszer sem, amikor az észt.

Ez a bevezetője annak a különös történetnek, amely engem ebbe a kis határ menti fészek kávéházba hozott, ahol most két pohár konyak után a kávémat szopogatom. Meglátszik mindenen, hogy már tizenöt éve nem jártam Itt, egyáltalán nem ismerek rá semmire. A nevét sem tudom a városkának, igaz, hogy meg sem kérdezhetem. Majd a távozásomkor megnézem a város széli táblát. Az is bizonyos, hogy ez a vendéglő vagy kávéház, azaz szalon sem volt ilyen annak idején. De hát azt olvastam

H. ßrowft:

valahol, hogy minden változik, csak maga a változás örök.

Térjünk vissza Clárához. Tim már rég megfeledkezett róla, hogy közülünk ki a főnök és ki az alárendelt. Csak addig volt hajlandó tudomásul venni, hogy én parancsolok, ő pedig végrehaj"tja, amit mondok, amíg akcióban voltunk. Abban a pillanatban, amikor a pénzzel hazatértünk, máris hencegni kezdett. Szerencse, hogy félt tőlem, ezért semmi hülyeségre nem vetemedett. Ez volt az egyik o- ka, hogy valaminek történnie kellett. A másik ok pedig az, hogy az én Tim barátom szemet vetett CIárára. Nem mintha féltettem volna Clárát, hiszen nem adott rá semmi okot. Clára a maga egyszerűségében, tiszta ártatlanságában, hűséges szerelmében megközelíthetetlen volt mindenki más számára. En voltam az első és egyetlen szerelme. Én tanítottam őt a szerelemre, és olyan ember még nem született a földön, aki az irántam való szerelmét elhomályosíthatta volna. De mégis felháborító, hogy egy senkiházi gengszter, aki nélkülem éhen halt volna, s aki tudja, hogy halálosan szeretem Clárát, mégis rá merte vetni a szemét. Ezt nem tűrhettem. Végül, de nem utolsósorban, egész számításom az utolsó akciónkon múlott, ennek anyagi eredménye tehette volna csupán lehetővé, hogy Clára meg én elmehessünk valahová délre, és ott a rabolt pénzből boldogan élhessünk, amíg csak meg nem halunk. Talán később el is mondhattam volna a dolgokat Clárá- nak, ha minden úgy alakul, de most semmi esetre. Clárának fogalma sem volt arról, miből élek.

A véletlen azonban úgy hozta, hogy éppen a nagy vállalkozás utáni napon mindjárt reggel feljött hozzám. Ilyesmi egész szerelmünk ideje a- latt nem fordul| még elő, hogy reggel keresett volna fel. Akkor mégis beállított. Tim meg én éppen a rabolt pénzt számoltuk nagy lelkesedéssel, amikor belépett.

— Ml ez? — ámult el szegényke.

— Istenem — mondtam reszkető hangon —, édes Clárám, nem akartam, hogy erről tudj, de most már mindegy. — Félrehívtam, nehogy Tim hallja, amit hazudok neki, és suttogva ezt mondtam: Ez mind hamisított pénz, kedves. A pénzhamisítók zsarolnak engem, hogy rejtsem el, amíg érte nem Jönnek. Azért is kérlek, szívem, hogy hagyjuk el New Yorkot,

s így megszabadulhassak a gazoktól.

Clára szeme könnybe lábadt, megértőén szorította meg a kezemet, homlokon csókolt, mélyet sóhajtott, aztán sorsomért aggódva távozott.

— Mit mondtál? — kérdezte Tim.

— Azt mondtam, hogy ez hamis pénz, amelyet kénytelen voltam megőrzésre átvenni a zsarolóimtól.

— Hm. Nem rossz — vélte Tim. — És most?

— Most? — feleltem. — Most, mint máskor is, a zsákmányt én elrejtem, este találkozunk, megtárgyaljuk, hogy milyen visszhangot keltett ez a kis akció, amelybe sajnos belehalt a pénztáros, és eldöntjük, mikor hozhatjuk forgalomba a pénzt.

— És mikor osztjuk ketté?

— Amikor akarod. Ha akarod, rögtön. De a házból nem vihetjük ki éppúgy, mint máskor.

Este, ahogy megbeszéltük, készültem Tim meglátogatására. De hangtompítót csavartam a revolverem csövére, és a revolvert jobb kabátzsebembe süllyesztettem. Telefonáltam Clárának, hogy én ugyan nem leszek Itthon, de ő Jöjjön el minél előbb, és várjon rám a csomagjaival együtt. Két repülőjegyet talál az asztalom fiókjában, azt mindjárt magához is veheti.

Aztán elmentem Timhez.

Amikor hátat fordított, hogy a házi bárpultjánál egy konyakot töltsön nekem, melléléptem. Nem sejtett

semmit. Halántékának szorítottam revolverem csövét és elsütöttem. Tompa dörrenés hallatszott, aztán megtöröltem a fegyvert, a kezébe nyomtam, és távoztam.

Most már szabadon siethettem Clárához haza.

Amikor hazaértem, Clárát rettenetes Idegállapotban találtam. Szemén láttam, hogy már sírt is.

— Ml történt? — kérdeztem.

Azt mondta, hogy két detektív keresett vagy egy órával ezelőtt. ígérték, hogy visszajönnek, csak előbb megkeresik a Tim nevű barátodat.

Elsápadtam.

— Siessünk — mondtam.

— Ne félj édes — nyugtatott meg Clára. — Amint elmentek, eltűntettem a bűnjelet.

— Miféle bűnjelet? — kérdeztem csodálkozva.

— Hát a hamis pénzt —- felelte — Mind eltüzeltem.

összedőlt bennem a világ.

— Azonnal Jövök — mondtam keserűen Clárának, és szedtem is a lábamat. Beültem a kocsimba, s most itt vagyok.

Ogy látszik, hogy mégsem szerettem halálosan Clárát. Szerencsére.

Ekkor a szalonba három férfi lépett, rögtön lerítt róluk, hogy detektívek. Tétovázás nélkül léptek a barátunkhoz.

— A törvény nevébeni Letartóztatjuk betörés és kétrendbeli gyilkosság miatt.

— Halló, uraim! — mondta a szökevény. — Az önök hatásköre nem terjed ki Pennsylvánia államra.

— Valóban nem, Harry — hangzott a felelet —, de ez itt még a New York állam. Pennsylvania Ida még két mérföld.

0 „Zita“: Verseivel egyelőre nem tudunk mit kezdeni. Túl kezdetlegesek ahhoz, hogy valamit is észre lehetne bennük venni. Gondolunk itt a költői tehetség Jegyeire. Talán először művelje magát, olvas0 K. K. katona: A szabad 1- dejét versírás helyett töltse inkább olvasással, önműveléssel. Sem a nyelvet, sem a vers törvényszerűségeit nem ismeri, annyira, hogy elfogadhatót tudjon írni. Vegyük talán e- gylk versének néhány sorát:

/ Megláttam az élet csillagát / amely úgy ragyogott / mint nyáron a napsugár. / S e ragyogás úgy hatott reám. / Hogy megéreztem a szerelem / végtelen viharát / stb. Lebeszéljük!

G. I. RoSúava (Rozsnyó):

A boldogság titka című írásával nem tudtunk mit kezdeni...

0 „Tizenötéves vagyok": Iráskészsége van, de túlságosan fiatal még ahhoz, hogy mélyebben tudjon egy-egy témát „megragadni", hogy összefüggéseiben többre mutasson. Tanuljon, művelje magát és idővel Jelentkezzen újra.

0 V. F. gimnazista: „Szabad időmet főként versköltészettel, fogalmazással és olvasással töltöm.“ — írja levelében. Verseit olvasva azt tanácsolnánk, hogy szabad Idejét is tanulásra fordítsa, különösen akkor, ha a levélben említett célt el akarja érni.

„Vérvörös rózsák": Rajzaiból hiányzik az arány, a konstrukció. Többet rajzoljon modell után, vonalvezetése így határozottabb, kifejezőbb lesz. Kerülje a felesleges satírozást (árnyékolást).

0 „Charlie“: Rajza! dekoratív jellegűek, sajnos a legtöbb esetben csupán üres „moderneskedés“ erejével hatnak. Rajzainak tartalmi vetülete nincs arányban azok megfogalmazásával, realizálásával. Vigyázzon! A téma meghatározza a formát isi Másképpen szólva a MIT megmondja a HOGYANTl

IX.

AZ DTOLSO felvonás

1945. május 5-én reggel a prágai rádió ügyeletes bemondója, Zdenék ManCal ezzel a szokatlan Jelentéssel kezdi az adást:

— Pontosan sechs óra vanl Majd amikor kezdi olvasni a reggeli híreket, a szigorú parancs ellenére nem tartja be a kétnyelvűséget, és csak csehül beszél. A hírek után is minden jelentés csak csehül hangzik el. A bemondóteremben sűrűsödnek a telefonhívások: vajon kinek a rendeletére szüntették meg a kétnyelvűséget? ManCal egyhangúan így válaszol:

— Tőlem na kérdezzenek semmit!

A folyosókról és az ajtókról kezdenek eltűnni a német nyelvű tájékoztató táblák. Ferdinand Thürmer, SS-Hauptsturmführer, a rádlő intendánsa percenként csenget a bemondó terembe, a legszigorúbb büntetésekkel fenyeget, de hiába. A bemondók nem szólalnak meg németül.

Kilenc órakor Thürmer felhívja a német katonai parancsnokságot, és katonai erősítést kér a rádió védelmére.

Valamivel később a Bartolome] utcai cseh rendőrigazgafőságra megérkezik a rádió egyik riportere. Felkeresi régi ismerősét, Suchánek rendőrkapitányt, és rövidesen önkénteseket kezdenek toborozni a rendőrök közül. Ezeket szeretnék a rádió védelmébe állítani, ha majd megkezdik a németellenes nyílt adást. Egy teherautón tizenhárom rendőr indul el 1 rádió felé. Perszenem tudják, hogy közben Thürmer kérésére a német parancsnokság egy százfőnyi csoporttal erősítette fel a rádió katonai védőalakulatát.

Amikor a rendőrök az előcsarnokba érnek, egy fiatal százados állítja meg őket:

— Mit akarnak maguk Itt?

Trachta törzsőrmester visszafordul

és angyali mosollyal mondja:

— A, semmit, csak szeretnénk átnézni ezt a bódét.

A százados értetlenül néz utánuk, amint letérnek egy folyosóra.

12.30-kor Kozák bemondó megkezdi a rendszeres híradás közlését. A hallgatók meglepetten figyelnek fel, amikor a bemondó szinte érthetetlenül hadarja a „Wehrmachtsbericht“ mondatait. Közben az irányító falnál a rendőrök letegyverzlk a német őrszemet. A folyosőkon lövések hangzanak el. A németek feleszmélnek és megpróbálnak ellenállni. Persze egy ideig a kisszámú rendörosztag és a néhány felfegyverzett alkalmazott ellent tud állni a túlerőnek. A németek ugyanis nem Ismerik ki magukat a hatalmas épületben, mert előzőleg már eltávolították a német nyelvű tájékoztató táblákat. így hát rohangálnak a folyosókon, de nem tudják, honnan folyik az adás és hogyan lehetne megakadályozni.

12.33-kor Kozák befejeei az elhadart híradást. A technikus lekapcsolja az adótermet, és bekapcsol egy másik helyiséget, amelyet a rádiósok már napokkal ezelőtt hoztak létre — illegálisan. Még az alkalmazottak közül Is csak kevesen ismerik a helyét. A mikrofonnál Zdenék ManCal ül, és ekkor hangzik el az első felhívás a libllcel adó hullámhosszán:

— Hívjuk e cseh rendőrséget és csendörségetl Hívjuk Prága cseh lakosságát! Szabaduljunk meg az SS- ektőll A Csehszlovák Köztársaság szabadságáért Gyertek, segítsetek megvédeni a rádiőtl Gyertek azonnali Minden perc drága!...

Tíz perc múlva a németeknek sikerül lekapcsolni a libllcel adó antennáját, és a rádió elhallgat. Százöt percig tart, amíg sikerül újra megszólaltatni a felkelők rádióját. Közben az épületen kívül levők azt hiszik, a németek megtalálták a be- mondőkat és meggyilkolták őket. Megkezdődik a rádió ostroma. A szomszéd épület háztetőjén és a csatornák összekötőin Igyekeznek a felkelők behatolni az épületbe. Helyenként még a falakat is kibontják. A bentrekedt német katonák mind kisebb helyre szorulnak össze. Este hatkor már csak egy folyosót tudnak

tartant. Rövid tárgyalás után a németek leteszik a fegyvert.

Közben jelentkezik az illegális Cseh Nemzeti Tanács képviselője is, és a rádió közli felhívásukat az általános felkelésre. Prága utcáin barikádok jelennek meg.

Másnap a németek bombázni kezdik a rádió épületét. A bombák tönkreteszik az adó néhány lényeges berendezését. Az éter hullámain ismét elhallgat a szabadságukért harcolók hangja. A műszaki személyzet szinte emberfeletti igyekezetének köszönhető, hogy nyolcvan perc múlva egy rögtönzött adón keresztül ismét megszólal a prágai rádió. Közben sikerül egy újabb rögtönzött stúdiót beszerelni a vinohradyl Husüv sbor házban. Május hetedikén a rádiósok észrevétlenül áthelyezkednek ide és innen folytatják az adást. A németek nem veszik észre az átköltözést és végig a rádió épületét lövik.

9-én reggel megérkezik a hír, hogy a szovjet tankok elérték Prága külvárosait. De taktikai okokból csak három órával később közölhetik a rádiósok a hallgatókkal ezt az örömhírt. A klárovi Vakok Intézetéből egy eddig rejtett közvetítő kocsi és a bevonuló szovjet tankok mögé szegődik. így a rádió egyenes adásban közvetíthet azokról a boldog pillanatokról, melyekre a cseh nemzet hat évig várt.

(Vége)