Új Ifjúság, 1971. július-december (20. évfolyam, 27-52. szám)
1971-11-09 / 45. szám
úliíjóság 9 »* ♦ # Robert K. HínUUl-. VSrk 60 KI tudnék Inni egy hordót — mondta boldogan a kövér ember, felemelve hangfát, hogy túlhOTsogfa a légkondicionáló zümmögését. — Hajtsa le, professzor. En előnyben vagyok kettővel. Felpillantott az asztalról, a- mlkor szemben velük kinyílt a felvonó aftafa. Egy férfi lépett ki belőle, a bár hűvös homályába, s úgy állt ott, pislogva, mint a' i egyenesen a kinti pusztaság ragyogásából jött. — Hé, Frédi Fred Nolan — kiáltotta a kövér ember — ide jOffOn. — Vendégeihez fordult. — New Yorkban ismerkedtem meg vele, egy táncmulatságon. Csüccs le, Fred. Ismerkedjetek meg Appleby professzorral, ő a Pegazus csillaghajó fővezetője, vagy legalábbis az lesz, ha a hajó elkészül. Éppen most adtam le a professzornak egy csomó ócska acélt a ládájához. Igyunk erre. — Szívesen, Mr. Barnes — helyeselte Nolan. — Dr. App- lebyvel már találkoztunk, üzleti ügyben, a Legfőbb Műszer Társaságnál. — Hogy? — A Legfőbb szállítja nekünk a precíziós berendezést — segített Appleby. Ogy tűnt, Barnes csodálkozik, azután el- vtgyorodott. Ez az én rundóm. Azt hittem, Fred politikus, vagy valami tudós pasas. Mit akar inni, Fred? Régimódit? Ugyanazt, professzor? — Helyes, de ne szólítson professzornak. Nem is vagyok az, meg öregít is vele. Fiatal vagyok még.. — Meghiszem azt, khm... — doki. Pete, két régimódit és még egy dupla Manhattant! Azt hiszem, valami képregénytudósnak képzeltem, hosszú fehér szakállal. De most, hogy találkoztunk, egy dolgot nem tudok megérteni. — Mit? — Hát, a maga korában eltemetkezni ezen az isten háta mögötti helyen.» — Nem építhetjük meg a Pegazust Long Islandon — magyarázta Appleby —, és ez az ideális hely a felszállásra. — Na, persze, de nem erre gondolok. Hanem, hisz tudja, én acéllal kereskedem. Magának különleges minőségre van szüksége a csillaghajóhoz, én eladom magának. De mégis, ha eltekintünk az üzlettől, miért teszi? Miért próbál eljutni a Centaurira, vagy bármelyik más csillagra? — Appleby mulatni látszott. — Nem tudom megmagyarázni. Miért próbálj ík az emberek megmászni a Mount Everestet? Mi vitte Pearyt az Eszakl-sarkra? Miért vette rá Kolumbusz a királynőt, hogy elzálogosítsa az ékszereit? Senki sem jutott még el a Centaurira, tehát el kell jutnunk oda. — Barnes Nolanhoz fordult. — Maga érti ezt, Fred? Fred vállat vont. — En precíziós műszereket árulok. Vannak, akik krizantémot termesztenek, vannak, akik csillaghajót építenek. En műszerekkel kereskedem. Barnes barátságos arca za- vartnak látszott. — Nos... — A bárpincér hozta az italokat. — Mondja, Pete, csak arra feleljen, maga elmenne a Pegazus- expedícióval, ha tehetné? — Dehogy mennék. — Miért nem? — Szeretek itt. Dr. Appleby bólintott. — 1- me, Barnes, a válasz fordítottja. Van, akiben megvan a ko- lumbuszl szellem, van, akiben nincsen. — Addig minden rendben, míg Kolumbuszról beszélünk — tartott ki Barnes —, az Viszont valószínűnek látszott, hogy ő haza is tér. Az önök esetében ez valószínűtlen. Hatvan év, ön azt mondta nekem, hatvan évig fog tartani. Hisz az is lehet, nem éri meg, hogy odaérjen. — Nem, de a gyermekeink odaérnek. Az unokáink pedig vissza is jönnek majd. — De... mondja csak, nem nős? fel Barnes. — Menjünk a bárpulthoz, Fred, ott kényelmesebben ihatunk. Legalább hatot meginnék még. — Helyes — egyezett bele Nolan felállva. — De mi baj? — Mi a baj? Látta a fényképet? — Na és? — Na és mi a véleménye a dologról? En kereskedő vagyok, Fred. Acélt adok el- Mindegy, mire használja fel a vevő, én eladom neki. Eladnék kötelet is bárkinek, hogy arra akassza fel magái. De a gyerekeket szeretem. Nem tudom elviselni a gondolatot, hogy az az aranyos kis kölyök is elindul azzal a... azzal az őrült expedíclövall — Miért ne? Jobb, ha a szüleivel megy. Épp ügy megszokja az acélfedélzetet, mint más gyerek a járdát. — De nézze, Fred, csak nem képzel olyan ostobaságot, hogy sikerül nekik? — Sikerülhet. á — Természetesen az vagyok. Csak családos emberek mehetnek az expedícióval. Ez két- három generációs munka. Hisz tudja. — Előhúzta tárcáját. — Ez a feleségem, Diane-nel. Diane három és fél éves. — Aranyos kisgyerek — mondta Barnes közönyösen, s továbbadta Nolannak, aki rá- mosolygott a képre, és visszaadta Applebynek. — Mi lesz a kicsivel? — kérdezte Barnes. — Természetesen velünk jön. Csak nem kívánná, hogy árva- ,házba adjuk? — Nem, de... — Barnes felhajtotta maradék italát —, nem értem — tette hozzá. — Ki iszik még egyet? — En nem, köszönöm — hárította el Appleby, s lassan megitta a maradékot és felállt. — Ideje hazamenni, Hisz tudják, családos ember vagyok. — mosolygott. Barnes nem próbálta visszatartani. jó éjszakát kívánt, s — Hűm. Igen, persze —• állt figyelte, mint távozik Appleby. — Ez az ón rundóm ~ mondta Nolan. — Ugyanazt? — Hát nem fog. Semmi esélyük sincs. En tudom. Megvitattam a műszaki vezérkarral a belügyminisztériumban. Kilenc az egyhez, hogy elégnek a fellövésnél. Ez a legfőbb, ami történhet velük. Ha kikerülnek a naprendszerből, ami nem valószínű, még akkor sem sikerül a dolog. Nem fogják elérni a csillagokat. Pete újabb italt tett Barnes elé. Az kiürítette. — Keverjen még egyet. Pete — mondta. — Lehetetlen. Elméletileg is képtelenség. Megfagynak, megsülnek... vagy éhen halnak. De soha nem fognak odaérni. — Lehet. — Semmi lehet, örültek. Siessen azzal az Itallal, Pete. Es tgyék maga is egyet. — Szívesen, köszönöm — Pete megkeverte a koktélt, elővett egy üveg sört és csatlakozott hozzájuk. — Pete fiam, maga okos ember — dUnnyögie Barnes bizalmasan. — Nem csatlakozik semmiféle csillagtúrához. Kolumbusz... Pufi Kolumbusz hülye pacák volt. Inkább az ágyban hajókázott volna. A bárpincér megrázta a fejét. — Félreértett, Mr. Barnes. Ha nem lettek volna olyan férfiak, mint Kolumbusz, nem lénnénk ma itt. Vagy igen? Éppen csak nem vagyok felfedező fajta. De hiszek benne. Nekem semmi kifogásom a Pegazus-expedíció ellen. — Helyesli, hogy gyerekeket is visznek vele? — Hát... A Mayfloweren is voltak gyerekek, úgy tudom. — A kettő nem ugyanaz — Barnes Nolanra pillantott, azután vissza a bárpincérre. — Ha az Ortsten azt akarta volna, hogy eljussunk a csillagokra, lökhaftással is ellátott volna minket. Készítsen nekem még egy italt. Pete. — Elég lesz egyelőre, Mr. Barnes. A gondterhelt, kövér ember már vitatkozni akart, azután meggondolta. — Felmegyek az Égi Szobába, keresek valakit, aki táncol velem — jelentette ki. jócca- kát. — Lassan ellmbolygott a felvonó felé. Nolan nézte, amint távozik. — Szegény öreg Barnes — megvonta a vállát. — Azt hiszem, maga meg én, kemény szívűek vagyunk. Pete. — Nem. En hiszek a haladásban, ennyi az egész. Emlékszem, az öregem keresztül a- kart vitetni egy törvényjavaslatot a repülőgépek, ellen, nehogy kitörjék az ostoba nyakukat. Állította, hogy '•-ha, senki nem fog repülni, és követelte a kormánytól, vessen véget a dolognak. Tévedett. Én magam ne-’ vagyok kalandos természet, de elég embert Ismertem ahhoz, hogy tudjam, egyszer mindent mt gpróbálnak, és ez a haladás útja. — Maga nem látszik elég l- dősnek ahhoz, hogy emlékezzék arra, amikor az emberek még nem tudtak repülni. — Elég idős vagyok már. Tíz esztendeje vagyok csak ezen a helyen. — Tíz esztendeje. Nem vágyik valami olyan munka után, ahol egy kis friss levegőt szívhat? — Csöppet sem. Akkor sem szívtam friss levegőt, amikora negyvenkettedik utcában szolgáltam fel Halókat, itt sem hiányzik. Itt mindig van valami újdonság, először az atomlaboratóriumok, aztán a nagy 'l- lagvizsgáló, most pedig csillaghajó. Szeretek itt lenni. Ez az otthonom. Idenézzen. Felemelt egy nagy, törékeny krlstálygOmbOt, megpörgette, e- gyenesen a mennyezet f~lé. A gömb lassan, kecsesen felemelkedett, s amikor egészen fent volt, egy percre megállt, azután lassan, lassan vlsszaszállt, mint valami filmbeli búvár, egy lassított felvétc'en. Pete figyelte, amint elszállt az orra mellett, azután utánanyült, könnyedén két ujja közé csippentette a nyelénél fogva és visszahelyezte a fogazott rúdra. — Ezt nézze meg. Hatod- résznyi a nehézségi erő. Amikor a Földön voltam felszolgáló, pokoli, mtt kínlódtam a bütykeimmel. Itt csak tizenhat kilót nyomok. Szeretek a Holdon élni. OZSVALD ARPAD: ŐSZI KONCERT Szöl] az őszi szálnak, te piros bogyókkal kérkedő cslpkerözsaág, a dfllőút porát ne szórja kedvesem sötét bajába, mert szürke lesz, mint az alkonyati égbolt. A kedvesem még nagyon fiatal, tincsei sziromként hullnak homlokára, mikor egy késett virágért lehajol. S én így akarom mindig látni őt, ilyen fiatalon, ébenfeikete hajjal, ahogy kacagja a mtUő, vénUIő Időt. GYURCSO ISTVÁN: ŐSZI LEVÉL Nincs egy levél sem már az almafákon, a Sajó partját belepte rég a dér, hiába keresem, hol az a lábnyom, a lehullt domb a földön bokáig ér. A fűzfák ágát semmi sem kötözi egymáshoz, és a víz Jéghideg tükör. A parton még ott a nyár emlékei: egy lapos kő, egy letört ág üdvözöl. Nyári fürdés után a kőre Intern, és ama ágra volt akasztva ruhám, most nyomokat hagyok az őszi dérben, a kert alatt, egy november délután. Nincs egy levél sem már az almafákon, E levelem Is csendes, őszi lábnyom. V!.\ í" kWTL.l'l}:_______r..iá CSONTOS VILMOS: ŐSZ VAN FELÉTEK Szeretnék ott Járni felétek, S meglesni a vetkőző fákat. Nyomodba míg levelet szórnak, Ahogy Járod a barázdákat. Meglesném a mezőkre szálló S őszbe vesző Ökörnyálat, Ahogy csiklandozza a réten Menésedkor meztelen lábad. Szeretnék ott Járni felétek. Mint most egy éve, szüret táján, S bimbózó csókvlrágot szedni Parasztszerelmed rózsafáján. Ősz van felétek, fácánkakaa Rikkant nagyot az esti csendben; A fejőstől sietsz befelé. Tejesköcsöggel a kezedben. Talán megáUsz agy pillanatra. Küszöb előtt, a kerti pádnál. Ahol akkor, dolgos kezeddel Engem először simogattál. Szeretnék ott Járni felétek. Megkérni a vetkőző fákat: Simogas.sanak meg helyettem. Ahogy Járod a. barázdákat. TÓTH ELEMEK: KRIZANTÉMOK Mikor a kiskapuk mögött a krizantémok Idterülnek - száraz kezű asszonyok hajolnak értük Ilyenkor mindig esik A fekete kendőkkel kövezett úton kígyóit a bánat Mikor a kiskapuk mögött a krizantémok kiterülnek gondjaid között egy pillanatra megáll az élet Esik Asszonyok fehérrel feketében magukat temetik.
