Új Ifjúság, 1971. július-december (20. évfolyam, 27-52. szám)

1971-11-09 / 45. szám

7 16 egy éve a tudósok világgá kiirtölték a hírt, hogy a DUT rovarirtó szer károsan hat az emberi szervezet­re. Azóta több országban betiltották, majd újra enge­délyezték használatát. Aztán elült a per a DDT körül. Annál nagyobb megdöbbenést keltett a minap kapott két hír. Főleg azért, mert homlokegyenest ellentmond egymásnak. Dr. Norman Borlog amerikai tudós határozottan el­lenzi a DDT betiltását. Indoklása: „En, aki egész élete­met annak szenteltem, hogy a világ éhező lakossága megfelelően táplálkozzék, állítom, hogy a DDT és más rovarirtó szerek nélkül ez a nemes cél megvalósítha­tatlan.. A DDT betiltása éhínséget okoz az egész vilá­gon...“ £s a másik hír: A kanadai Prince Edward-sziget lakói elképedve néz­ték, hogy döglött madarak hullanak a magasból... Szak­értők megállaidtották, hogy a tömeges madármérgezést a DDT okozta, amellyel bepermetezték a fákat. Felhív­ták a figyelmet arra, hogy az emberi szervezetre is ártalmas lehet.“ Most már csak az van hátra, hogy a bölcs tudósok azt Is megmagyarázzák, tulajdonképpen mibe is pusz­tulunk bele; a DDT betiltását követő éhinség vagy a DDT használatát engedélyező mérgezés hozza-e majd a véget. Jó lenne tudni! Mert ellenkező esetben ez a kétség fog megölni ben­nünket... j:tk.\ StychovA, a I.ás7lő-duó tagja; Nem egészen hároméves kiil* fbldi turnéról érkeztem haza. Megint a prágai aszfaltot já­rom, amelytől már elszokott a lábam, de még a cipőim is. drömmel állok sorba a Koro* nában egy pár virsliért, boldo' gan beszélgetek a folyosón a szomszédaimmal... Sok változást észleltem. Az emberek nem takarékoskodnak a mosollyal — és ez jó jel. Az az érzésem, hogy hamarosan be kell pótolnom, amit a há­rom év alatt mulasztottam. Mindennap elolvasom a lapo­kat, nem tudok meglenni a rá­dió és televízió nélkül. Fiata­lok, idősebbek, sőt egészen ko­rosak Is csak a választásokkal foglalkoznak. Mikor Belgiumban voltam, átéltem egy ottani vá­lasztást... beszédek... könny­bombák... Rohantam a szállo­dámba és bezárkóztam a szo­bámba. Novemberben Norvégiában le­szek, tehát az ottani nagykö­vetségünkön fogok választani. Boldogan — és másodszor éle­temben. Akkor először igen fontosnak tűntem magamnak, most viszont kissé furcsállom a helyzetem, mert hiába, az il3ren nagy eseményeknél ember szívesebben lenne ott­hon, a hazájában.­JIRINA BOHDALOVÄ, a Vynohrady-1 Színháx tagja; — Hogy mit jelent számom­ra jelen pillanatban a hazasze­retet? Lehet, hogy sok ember­nek — különösen, hanagyon szépen, fennkölten, költőien sze­retne válaszolni — kérdésük bi­zonyos nehézséget okozna. Mert ez a kérdés az érzelmekhez szól, és az ember néha restelll az érzéseit, vonakodik beszél­ni róluk. Egy színésznőnek ez sokkal egyszerűbb, és az olyan típusú színésznőnek, mint én — tulajdonképpen még egysze­rűbb. Az egész egzisztenciám azzal függ össze, hogy olyasmit mon­dok az embereknek, ami felde­ríti, szórakoztatja őket, amit megértenek. És ilyesmi csakis az anyanyelvükön lehetséges, amelyet valamennyien annnyira szeretünk. Csakis az ilyen em­berekben él a szeretet nemze­tünk múltjával, jelenével, ha­gyományaival, kultúrájával és minden igyekvésével szemben. Mindez számomra — a haza- szeretet. KAREL HÁLA, a Rokokó STÍnház tagja: Sok lehetőségem akadt kül­földön. Szívesen énekeltem bár­hol, de mindig nagyon örül­tem, ha „télire“ visszajöhet­tem Prágába. Akárcsak a vere­bek. Azok sem szöktek meg hazánkból. Szívvel-lélekkel ha­zafi vagyok. Apámat az ellen­állási mozgalomban vaI6 rész­vétele miatt kivégezték. Ezek után nyilvánvaló, hogy milyen érzéseket táplálok a hazával szemben. Minden jelentősebb esemény, amely ezt a földet érinti, ahol születtél, élsz és dolgozol, arra sarkall, hogy gondolkodj sorsa, jövője fölött. Ma ebben az or­szágban 14 millió ember beszél a választásokról. Természetesen én is azt kívánom, hogy a leg­jobbakat válasszuk meg. Az embereknek tudniok kell, hogy azokat választják, akik majd a legjobban képviselik őket. Ez azért lenne szükséges, hogy a választások előtti időszak gyű­léseiből eltűnjék minden hiva­talos formaság. A Rokoko Színházban rám és másokra is, sok ilyen összejö­vetel vár: Prágában, a közép- cseh és észak-morva kerületek­ben. Az emberek kiváncsiak, hogy mit mondunk és hogyan viselkedünk ebben az időszak­ban. Ügy akarunk szerepelni, hogy ez hasznára váljék a vá­lasztási kerUIétnek, s művé­szeknek és talán az egész or­szágnak is. THÄIIA A VÁLASZTÁSOK ELŐTT (Folytatás) VILLAIiONGA: Az a banyo- másom, hogy ön nagyou szere­ti a gyerekeket. CHAPLIN: Imádom őket. Sze­retnék még egypárat, de Oona már kissé idős az ilyesifiihez. VILLALONGA: Minden évben ellátogat ide valamelyik ván­dorcirkusz, s ön mindig meg- (elenik az előadáson az egész esaládjával. CHAPLIN: A cirkusz szá­momra a leggyönyörűbb látvá­nyosság. marad a világon. A cirkusz és a színház az én két nagy szenvedélyem. Danával sűrűn átmegyünk Londonba, csakhogy megnézhessünk va­lamilyen {6 előadást a színház­ban. VILLALONGA: Cs a film? CHAPLIN: Be kell ismernem, hogy nem érdekelnek különös­képpen mások művel. Soha sem mentem el megnézni még azért az utóbbi időben nagyonj^ a saját lányomat, Geraldine-t őrizkedem a huzattól! se. Állítólag egészen elfogad­ható teljesítményt nyújt. (Vége)J^^■t VILLALONGA: ön nyolcvan- ' ' két éves. Mit gondol a jövő­ről? CHAPLIN: Hát, mit mondjak? Az élet olyan hosszé. Dolgozni fogok, mint ahogy dolgoztam eddig Is. Egyszer régen a lon­doni utcákon csatangoltam, a- mikor egy cigány javasasszony­nyal találkoztam. Ezt mondta; „Négy házasságot fogsz kötni, amelyek közül három tönkre­megy. Boldogan fogod leélni é- letedet negyedik feleségeddel, aki három gyermeket fog szül­ni neked. (Itt tévedett a ci­gányasszony.) Nagy gazdagság­ra teszel szert. Hörghurutos tüdőgyniladásban fogsz meg­halni nyolcvankét évea korod­ban. Nem vagyok babonás, de 'M NONNA TYERENTYEVA meghódította CANNES-T Cannes-bah, délútáiianként, ahogy a szállodájához közeledett, az olasz liúkböl áUö zenekar a teraszon rázendített a „Venf, vidi, viel“ című dalra, Így nyflvánltlva véleményt a belépőről, aki mint a dal Is mondja; „Jött, látott és győzött“. Cannes-ban, a filmfesztiválon, ú} arcként világsztárolc között. 1968-ban történt mindez egy kijevi fiatalasszonnyal, akit ma Nonna Tyerentyevaként Ismernek mindenfelé a Szovjetunióban sőt annak határain túl is. Hogy külföldön is felfigyeltek rá, azt nem cannes-i feltűnésé nek, hanem filmszerepeinek köszönheti. Pedig alig néhány esz tendeje milyen messze is voIS még a lllmszinészi pályától! A híres moszkvai filmfőiskola, a VGIK, felvételi vizsgáján pé' dául k^yetlcnUI megbukott. De félévvel később Kijevben a St nlakadémlán filmszínész szakot szerveztek. Ide is jelentkezett Felvették. Nagyon szép teremtés. Magas, karcsú, hibátlan alakú, vonzóan szép arcú — a szeme pedig gyönyörű. Ezt észrevette a fiától Vlagyimir Krasznopolszkij és Valerlj Uszkov Is, két rendező, akik Szverdlovszkban készültek „Leglas­súbb vonat“ című filmjük forgatására és szereplőjükül kérték. Most már Kijev sem akart lemaradni, a másodéves növendéket a „Leglassúbb vonat“ után a „Jelena-öböl“ főszerepére szerződ­tették. Két szerep — két csalódás. A szép Nonna szaklUanl akart a filmezéssel, ezért a moszkvai Vahtangov Színház színilskolájába jelentkezett. Felvették, és negyedévvel később Hejfie, a neves rendezd a Moszfilm műtermeibe kérte. Próbafelvételre. Csehov ..Jonlcs“ című elbeszélésének megfilmesítésére készült, és női főszereplőt keresett. Végül is Nonna húsz, nála sokkal híresebb riválisa előtt diadalmaskodott — őt szerződtették. Hejfie sokat kínlódott a fiatal színésznővel, de ebből a filmen mit sem látni. A szép Nonna hibátlan alakítást nyújtott, s hogy ez nem a véletlen műve volt, azt néhány hétel később bizonyí­totta a Csehov „Tréfa“ című elbeszélése nyomán készült kis­játékfilmben. Ez fiatalok érdekes felfogású, kísérleti játékfilmje volt, s dísz­leteit My fiatal építészmérnök tervezte: Bmisz Tycrentyev, a Kijevi Építészeti Akadémia aspiránsa. A színésznő és a díszlet­tervező egymásba szeret, és mikor vége a forgatásnak, Nonna visszatér Kijevbe, ahol immár asszonyként a Lcszja Ukrajnka Orosz Drámai Színház tagja lesz. Lavrenyov-,. Goldoni-, Rozov- darabokban játszik, majd Shakespeare- és Brecht-drám^ban. Azután Ismét Moszkvába várják „Az Sz. városban' történt* című film főszereplője lesz. Ez óriási hazai és nemzetközi sikert arat — s „Az év színésznője* választáson a neve második he­lyen szerepel. Szerep szerepet vonz — régi szabály. Mikor Turgenyev „Nemesi fészek* című művéből film készül, Nonnát választják a szép lengyel sztár, Beata Tyszkiewlcz part­neréül. Jól és szépen játszik. És hamarosan újra kamerák előtt áll: Gorkij „Hánnan“-já- nak filmváltozatában élete első negatív szerepét kapja meg: ő Tatjana Avtonomova, a kapzsi, korlátolt, nyárspolgárasszony. Fanatikus művész. £s fáradhatatlan. Napi húsz órát is képes a kamerák előtt állni, és nem látszik rajta a fáradtság. Pedig a televlzlök Is Igénybe veszik, több nagy sorozatban Is szerepel. Lassan döntenie keli: film vagy színház? De nem tud dönteni. Sikereit a filmeknek köszönheti. De szive a színházé. Most melyikre szavazzon? Egy probléma, amit más fiatal színészek is nehezen tudnak megoldani. Eddig még ő sem tudott határozni. így azután a jövőre bízott mindent: az idő a művészpályán kegyetlen bíró — mindent helyesen és kiméletlenUI ítél meg. Azonban akármi is lesz a döntés — Nonna Tyerentyevának sem a színpadon, sem a filmműtermekben nincs mitől félnie. Mindkét helyen kitűnően helytáll. És ez nem kis dolog. Idén lesz huszonöt éves... (f)

Next

/
Oldalképek
Tartalom