Új Ifjúság, 1971. július-december (20. évfolyam, 27-52. szám)
1971-11-09 / 45. szám
új ifjúság 5 NAPIRENDEN: EGY VÁROS ÚJJÁÉPÍTÉSE KÖZÖS CÉLÉRT-KÖZÖS ERŐVEL Hazánkban a felszabadulás után átalakulások mentek végbe. Az ú] társadalmi rendszer a gazdasági és szellemi fel- emelkedésünkért vívott harc eredménye. S ma a párt vezette nép munkájának 26 éve a- latt elért eredmények mindenki számára nyilvánvalóak. Megerősödtek a szocializmus alapjai, másként szemléljük a dolgokat, az eseményeket, mint azelőtt Az elért eredmények és a javasolt távlati tervek szocialista tartalmú, demokratikus rendszerű államvezetésünket dicsérik. A párt mozgósította a népet az alkotásra és a tartalmasabb élet megteremtése felé vezette haladó szellemű társadalmunkat. A Duna menti Múzeum urbanisztikai kiállítása Is azt bizonyítja, hogy a párt és a kormány gondoskodása révén hatalmas léptekkel haladunk előre az újabb távlatokat nyitó jövő felé. S ha azt óhajtjuk, hogy eszméink és eszményeink cselekvéseinkben is tükröződjenek, ismertetnünk kell terveinket, módot kell adni a vitákra, konfrontációkra. Komárno (Komárom) távlati lakásépítési tervének kidolgozásakor figyelembe vették, hogy a Jelenlegi lakásalap nem felel meg a követelményeknek, mert minőségi szempontból 2109 (28,9 százalék) lakás állapota nem kielégítő, 833 (12,1 százalék) pedig vályogból épült. Az épületek korára tekintve 1363 ház (18,8 százalék) már elöregedett, és 3485 (47,5 százalék) lakásegység földszintes, korszerűtlen épületnek számít. Az elkövetkező évekre a lakosság számának feltételezett növekedése a következő: 1972 — 26 540 1973 — 27126 1974 — 27 324 1976 — 28 029 1977 — 28 337 1978 — 28 648 1979 — 28 963 1980 — 29 281 1982 — 29 281 1983 — 29 928 1985 ~ 30 925 A tervezett városrendezés szerint az egyes új lakótelepeken a lakásegységek a következőképpen oszlanak meg; VI./l lakótelep 115 lakásegység VI. /2 lakótelep 117 lakásegység VII. lakótelep 1700 lakásegység 1985-ig 1932 lakásegységgel kevesebb lesz ugyan, de a város az átrendezás után (1985- ben) 6203 ú) lakásegységgel bővül. Ha viszont 1985-ig Komárno lakosainak száma természetes szaporulattal 30 925- re gyarapszik, akkor 9277 lakásegységre lenne itt szükség, ami azt jelenti, hogy újabb 3074 lakásegységet kell felépítenünk, hogy a város eleget tehessen az Igényeknek. Az eddigi tervek szerint 1970—1973- ban a VI./l lakótelepen 361, 1973—1975-ben a VI./2 lakótelepen 551 és 1977—1985-ben a VII. lakótelepen 788 lakásegység épül fel. Ha összehasonlítjuk az 1948— 1985 között átadott lakások számát (2780) az 1966—1970- ben beköltözött lakások számával (1574), megállapíthatjuk, hogy a város lakásalapja 1965 után évente 315 egységgel, míg az előző esztendőkben éLorincz Gyula elvtárs és a komáromi delegáció az I. díjas makettet szemléli. vente csak 155 lakásegységgel nőtt. Komárno lakásalapja tehát 4354 lakásegységgel nőtt 1948—1970-ig. Ez nagymértékben hozzájárult a lakosság é- letszlnvonalának emeléséhez és elősegítette, hogy a város üzemeiben, vállalatainál és Intézményeiben 1960—1970-ig a foglalkoztatottság is 2,3 százalékkal növekedjék. A város lakosainak jelenleg 57,3 százaléka munkaviszonyban van. Ebből 30,1 százalék a női alkalmazott. Az Ipari termelésben a foglalkoztatottság előrelátott növekedése az új ü- zemek felépítésétől függ. Minden feltétel megvan ahhoz, hogy az egykori Komárnót haladó, korszerű szocialista vá- ros.sá építsék ki. Most a 70-es években rendezik csaknem az egész város központilag Irányított távfűtését. Oj iskolákat, kórházakat, cipőgyárat, több üzemet és modern sportlétesítményeket építenek és kiépítik a termálgyógyfürdőt is a város keleti részén. A város központjának urbanisztikai és építészeti megoldására kiírt jeligés pályázat e- redraényeinek, tervrajzainak és makettjeinek kiállítását, amelyet a Duna menti Múzeum a Komárnói Vnb Építészeti Tanácsával karöltve rendezett, december 31-ig tekinthetik meg az érdeklődök. Külön kell hangsúlyozni, hogy az I., II., III. díjjal jutalmazott hat építészmérnök életkora 30 év körül mozog, tehát fiatalok. Az értékes és ötletes pályamüveket érdemes megtekinteni. Ez alkalommal a rendezők katalógust is szerkesztettek, amelyet a látogatók díjmentesen kapnak kézhez a komárnói Duna menti Múzeum I. emeleti kiállítótermében. Komárno közel 27 ezer lakosú határvárosunk. Két nagy folyam testvéri egybefolyásá- nak a területe. Közös harcok és kivívott győzelmek színhelye. A munkásmozgalom egyik számottevő bölcsője, hagyományaink értékes őrzője. Szlovákok és magyarok békés lakóhelye. .A Duna és a Vág barátságosan verik vissza éjnek idején e város fényeit. Azokat a fénysugarakat, amelyek igazolják szocializmusunk eredményeit és hirdetik egy új és igazságos társadalmi rend győzelmét. —szem— Aligha lehet sokatmondóbban megfogalmazni a könyvek szerepét, az olvasás értelmét és értékét, mint ahogyan azt Fábry Zoltán tette; „Könyvek determináltak mindig; elejétől végig. Ezért mondhatom visz- szanézően; Könyvekből, írók eszméléséböl, magatartásáböl ismertem önmagámra, feladatomra. Én olvasóból lettem író, és ma is olvasóként — a nyomtatott betűk révén — reagálok mindenre. A könyv, az irodalom nemcsak a legnagyobb megtartó és őrző tényező (hagyomány- és nyelvéltetés), de a legpotenciálisabb változtató erő is. A könyv az írás véd és őriz, támad és újít. Példája vagyok. Egyformán mint olvasó és író: változtam, változtattam.“ Be is írattam a tanév kezdetén növendékeim irodalomfüzetébe — mottóként. Bár emlékezetükbe is vésődne, s magatartásuk egyik meghatározójává válna! (Ezért idéztem ezt a vallomást a Nyári Ifjúsági Tábor részvevőinek is!) Fábry utolsó könyve — a Vigyázó szemmel — (amelyet még ő rendezett sajtó a- lá), ilyen könyv. Különösképpen erős hatást gyakorol az olvasóra. Egyenesen lenyűgöző. Valóban ,.véd és őriz, támad és újít.“ Védi ez a könyv a jó fél évszázada kisebbségi sorsba hullott csehszlovákiai magyarság jogát az emberhez méltó életre, a szocialista tartalmú' lét- és társadalmi tudatra, a vox humana érvényesülésére. „Mi voltunk és leszünk a szocialista emberség makacs beszélői és mániákus hordozói.“ őrzi ez a könyv anyanyelvűnk létjogosultságát, nyelvhűségre yaló elkötelezettségünket, emberségünket á kapitalista, majd fasiszta-nacionalista embertelenségben. U- gyanakkor utat Is mutat: „Aki entellektüel ma nem találta meg az utat. az egyetlen kiutat, az egyetlen szövetséget és jövőlehetőséget a proletariátus felé, az halott, az elveszett ember. A mi utunk: proletár- forradalom. A tényleges és egyedül lehetséges — új munka. A szocializmus megvalósítása“ — írja már 1931-ben. De támad is a könyv. Támadja a nemzetiségi nihilizmust, közömbösséget és rezignáltságot („évtizedek múltán tejhez kapkodón fog eszmélni néhány magyar“); csatázik azokkal, akik nem az egymásra- találást szorgalmazzák, hanem nemzeti türelmetlenséget szítanak, s nyelvük szerint különböztetik meg az embereket, vagy éppen kutyaugatássá degradálnak egy nyelvet. „A nemzetiségi uszítás föbenjárö bűn.“ És újít is ez a könyv. Megújítja hitünket önmagunkban, értékünkben, emberségünkben és nemzetiségünkben; újjáéleszti magyarságtudatunkat, de közben figyelmeztet, hogy ez „szocialista nevező nélkül éppúgy elképzelhetetlen, mint internacionalista eszmeiség nélkül.“ Megerősít abban a meggyőződésünkben, hogy ,,népek, nemzetek, kultúrák és emberek közelítésében, közeledésében a kölcsönösség tudata a döntő. Az igazi internacionalizmus ad és kap.“ Valóban „vigyázó szemmel“ vigyázptt Fábry Zoltán a fél évszázados kisebbségben. A Stószl délelőttök előszavában írta: „Állok felváltatlanul ugyanazon a vártán egyazon ellenség — a katona, a szolda- teszka, a háború ellen.“ Utolsó könyvében fgy nyújtja meg eft a gondolatot: „Stúsz esetében egy fél évszázados kisebbségi érr FIGYELŐ Vigyázó szemmel FÄBRY ZOLTÁN UTOLSO KÖNYVE let egy fél évszázados frúi pályát is jelent... Az. ami lettem, ami vagyok, amit írok és ahogyan beszélek: a kisebbségi életforma eredménye. Lesulykoltság és magasba vágyás, rezignációs mozdulatlanság és mentő, éltető kitörés itt egymásból és egymásba folyva, a fejlődés hogyanját és mértékét határozzák meg.“ Fábry Zoltán síremléke már áll a 5tósl temetőben. Márványoszlopon bronzszobor, Löffler Béla alkotása. Mi azonban nem szeretnénk szoborrá merevíteni sem az írót, sem dogmává rldeglteni életművét. Szellemi hagyatékát azonban nekünk is „vigyázó szemmel“ kell őriznünk, tisztelnünk és becsülnünk. Fábry Zoltánt ugya;n elvesztettük, de intelme élő és időszerű: „Nincs elveszett poszt, ha az őr egy nagyobb cél, egy nagyobb közösség — egy önként választott küldetés — elkötelezettjeként áll térben és időben.“ Értjük, Fábry Zoltán! Mint ahogy értette negyvenöt évvel ezelőtt a étósi „válasz-levelezőlapot“ Györy Dezső Is, amikor az értelmetlennek tűnő társadalmi-politikai csatározások közepette a költó azt üzente Stósra, hogy visszaadja ,a lelke súlyos megbízását annak, aki adta; önmagának, mert nem akar áruló lenni, nem fedez zátonyos szándékokat, Inkább elhagyja az önkéntes .posztot. Fábry fgy reagált: „Elhagyni a hamis, az energiaőrlö pusztákat, elfordulni a hamis oltároktól, és kiterjesztett karokkal neki a végtelennek, és megkeresni az új posztot... és hittel, tettel, akarattal utat fáklyázni új májusnak; embernek!“ Mennyire mai ez a F’ábry-üzenetl Csaknem fél évszázad távolából is itt harsog a közelünkben. Csak legyünk értől! 1970-ben — nem sokkal halála előtt — megismétli (és megtoldja), a fenti gondolatot. Györy Dezső hetvenedik születésnapjára az elkötelezett emberi és költői magatartásról ír; „A szlovákiai magyar költészet — fogantatásában és kihatásában — , az elkötelezettség költészete. Magatartás. Küldetés.“ Ezért fordul a fiatalokhoz: „Legyetek közösségünk elkötelezettjei!... A folyamatosságnak tartoztok vele: ember-magyar tanod ne hagyd! A sornak nem szabad megszakadnia! A sörből nem lehet kilépni!“ Szomorú, szigorú, riasztó és vigyázó szemmel kísérte, figyelte, kutatta Fábry Zoltán ötven esztendő kisebbségi sorsát. Tanúságtétele ez a könyv. Lapozzuk, olvassuk, tanulmányozzuk, hogy „védjen, őrizzen, támadjon és újítson“! TOLVAJ BERTALAN Példás kezdeményezés Országunk népe nagy érdeklődéssel tekint az Idei választások elé. A Nemzeti Front városi és falusi bizottságai mindenütt új, fiatal képviselőket favasoltak megválasztani, hiszen ezek még évekig hatékonyan tudják majd támogatni a nemzeti bizottságok munkáját. Szükséges volt tehát a fiatalok megnyerése, jelölése a nemzeti bizottságokba, a legalacsonyabb fórumtól a legmagasabbig. S mivel az idén csaknem kétszer annyi lesz az először szavazók száma, példás -kezdeményezésnek tekinthetjük Horné Se- merovee (Felsőszemerédf lakosainak kezdeményezését, akik október 15-én megszervezték öt falu fiataljainak találkozóját; mindegyik falut hárman-hárman képviselték a vetélkedőben. A vetélkedő kérdéseinek zöme a jelen választásokkal volt kapcsolatos, de nem hiányoztak a régi választásokkal, valamint a község fejlesztési tervvel foglalkozó kérdések sem. A vetélkedővel egybekötött ifjúsági találkozó megrendezésének gondolata Cyril Franknak, a Horné Semerovce-l Népművelési Otthon vezetőjének az agyában született meg. A találkozó megrendezéséhez a módszertani segítséget a levtcel Népművelési Otthon igazgatója, Danis János, valamint Trníková módszertant előadó 'nyújtották. A választási vetélkedő győzteseinek sorrendje a következőképpen alakult: 1. Hokovee — 15 pont, 2. Tupá — 13 pont, 3-4 Horné és Dőlné Semerovee, az 5. helyen pedig a slatlnai ásványvíz-palackozó üzem jtataijai végeztek. Érdekes adatokat mondtak el a fiatalok a régi választásokról, a községfejlesztési tervekről, s ugyancsak jó feleletet adtak a választási törvénnyel kapcsolatos kérdésekre is. Simák elvtárs, a párt alapító tagja beszélt a fiataloknak a régi és a mostani választásokról, a régi és a niai választótörvényről. Az összejövetel teljesítette küldetését. Az összegyűlt fiatalok szórakozva tanulták meg a választásokkal kapcsolatos tudnivalókat, ízelítőt kaptak a választási törvényből. A versenyzők jó felkészültségét értékes dijakkal jutalmazták-^ melyeket az öt falu termelőszövetkezetei ajándékoztak a versenyzőknek. Tóth László Simák elvtárs a régi választásokról beszél a fiataloknak. A 120 tagú Berlini Dőlés Táncegyüttes a FSZM Nyugat-szlovákiai Tanácsa meghívásának eleget téve, tizenhét napos délszlovákiai körúton tolmácsolta a német nép üdvözletét. Az Állami Érdemrenddel kitüntetett Herman Düncher vezette együttes egyhetes bratislavai tartózkodása u- tán, október 24-én Dunajská Stredán j Dunaszerdahely j az üzemi klubban vendégszerepeit. Az alkalmat megragadva az előadás szünetében el beszélgettem Margót Bent rattal, a Német Szabad Szakszervezetek berlini titkárnőjével, aki készségesen válaszolt kérdéseimre. — Mikor alakult az együttes? — Együttesünk huszonegy éve alakult Bérlinben. — Milyen az együttes összetétele? — Összesen százhúsz tagja van, akik egyébként különböző szakszervezetekben működnek, ezenkívül háztartásbeli asszonyok és diákok. Az együttes mellett u- tánpótlásként működik a „diákkórus“, melyet szólóénekesnőnk, Edith' Mathes vezet. Az énekkar állandó karmestere Otto Hilltger. Az együttes további része a tánccsoport, melynek koreográfusa Willi Hinzert. — Kik a dalcsoport szólóénekeset? — A már említett Edith Mathesen kívül még WolfA Berlini Dal - és Táncegyüttes Dél-Szlovákiában gang Erlat. Wolfgang hat éve tagja együttesünknek. Foglalkozását tekintve technikus. Edith üzeni:! évvel ezelőtt lépett be az együttesbe. — Bizonyára sokszor Jár tak már külföldön. — Évente csak egy alka lommal megyünk külföldre Eddig vendégszerepeltünk már Lengyelországban, a Szovjetunióban, Magyarországon és persze Csehszlovákiában. A mostani látogatásunkkor Bratishwában kö zös egyezményt irtunk aló amelynek értelmében vendégszereplésünket rövidesen egy szlovákiai magyar e- gyüttes viszonozza. — Végezetül még egy kérdést. Ml a véleménye a Dunajská Streda-1 közönségről? — Nagyon kedves, közvetlen. Páratlan boldogság számomra látni lelkesedésüket. Szeretném, ha a barátság a jövőben városunkat és az önök városát mindinkább közelebb hozná egymáshoz. Mamssy Éva Jelenet a „Tánc a zászlókkar" ('ímü lám kompozícióból w
