Új Ifjúság, 1971. július-december (20. évfolyam, 27-52. szám)
1971-07-13 / 28. szám
yjifjiissg 4 Százával máinak kl az ember, pontosabban az emberi élet védelme és a tudományos kísérletek érdekében. Vajon miért éppen az egerek és a patkányok? És miért éppen a prágai buiovkai kérház onkológiai osztályán^ Azért — magyarázza dr. Ján Hradec főorvos —, mert ezeknél a kísérleti állatoknál ugyanolyan daganatos megbetegedések váltbatök ki, mint a- milyenek az embereket támadják meg. Természetesen a rákbetegség b- gyik vagy másik fajtája részieteiben különbözik egymástól — de nagy körvonalakban mégis azonosak. Ez a tétel egyaránt érvényes a daganatok növekedésére, áttételére és terjedésére is. Mivel az egerek és patkányok rohamosan szaporodnak — egy egérpár évente háromszor is megfiadzik —, ezáltai laboratériumi viszonylatban előnyös helyzetbe kerülünk, mert az egymást követő nemzedékeken figyelhetjük meg a betegség lefolyását. Daganatok, amelyek valamely dédszUlőnél teljesen indokolatlanul keletkeztek — átültethetők az utódokba. Olyan mennyiségű karcinogén (rákképzö) anyagot fecskendezünk az Az egerek a legalkalmasabb kísérleti alanyok az emberiség eme „rákfenéje“ elleni harcban állatokba — amely okvetlenül rákos daganatot idéz elő. Még állatokat sem olyan egyszerű megölni — ezért esett a választás a patkányokra és az egerekre, amelyek az emberek legtöbbjében amúgyis undort keltenek. Egyszóval ezek az állatkák az emberiség érdekében, sajnos, eléggé fájdalmas véget érnek. Hradec főorvos azonban megköveteli kutatóorvosaitól, csak alapos megfontolás után lássanak hozzá ki- sérleteikhez, hogy még ezek a rágcsálók se essenek felesleges meny- nyiségben a tudomány áldozatául. A NAGY KERDŰJEI. Ez függ a kutatásaink felett és a rákos megbetegedések felett is... Az életnek ez a különös szerencsejátéka, amelyre a tétet már akkor befizettük, amikor a világra jöttünk. Miért betegszik meg tüdőrákban például egy iumavai nemdohányos erdőlakó, ugyanakkor mentes marad ettől a kórtól az a városi emher, aki naponta belélegzi az ártalmas kigőzö'lgé- seket, aki esetleg 60 vagy 70 éve szívja ezt a karcinagénnak mondható kéményfUstös levegőt? Mi okozza azt, hogy Afrikában a daganatos megbetegedések 55 százaléka a 44-es korhatáron alul robban ki, Európában viszont 90 százaléka a 45 éven felüli korosztályt támadja meg, sőt az 55 éven felülieket?!; Miért nevezhetjük Angliát jóformán a tüdőrák klasszikus földjének? Lehet, hogy ehhen nagy szerepe van a közép-angliai i- pari városok levegőjének. De vajon miért fordul elő Európában oly sokkal gyakrabban mellrák, mint Japánban, vagy a Szovjetunió közép-ázsiai köztársaságaiban élő nőknél? A magyarázat valószínűlegt abban rejlik, hogy például Türkmenisztánban az asszonyok tulajdonképpen majdnem addig szoptatják gyermeküket, míg a következő a világra nem jön. Lehet, az is szerepet játszik, hogy egy-egy családban rendszerint 8-10 gyermek születik. De ezt sem állíthatjuk teljes bizonyossággal. És miért beszélünk az úgynevezett afrikai egyenlítő körüli' „szarkóma-övezetről“, ahol mérföldnyi sávon a néger lakosság nagy része májszarómában szenved? A táplálkozáson múlik talán? Ezer és ezer kérdés — amelyekre a tudomány igyekszik választ találni. Az Onkológiai Intézet Hradec, főorvossal az élén, szintén ezen kérdésekre igyekszik munkájával, kísérleteivel feleletet adni. SABADA PROFESSZOR FELFEDEZCSE A karcinogén anyagok hatásáról már sokat írtak. Tudjuk, hogy menynyire ártalmas a füst, különösen a gyárkémények füstje. Némely festékanyag hatásáról is hallottunk már, a kátrány károsságáról és hasonlókról. Eddig kb. 99 vegyi karcinogén anyag ismert, de számuk hamarosan az ezret is meghaladja majd. Sokkal kevésbé ismeretes azonban, hogy vannak úgynevezett endogén karcinogén anyagok, amelyek magáhan az emberi vagy állati testben képződnek. Érthetőbben: ezek az élő szervezet működésének a termékei. A tudomány tehát a penész termékeit sem zárja ki a karcinogén elemek közül. Éppen ennek a tudományágnak a kezdeti stádiumában tűnt fel Sabada szovjet professzor felfedezése. Saba da professzor ugyanis bebizonyitotta, hogy az emberi szövetek zsiradéká- ban is van karcinogén elem. Ezt a zsiradékot sikerült kivonatolnia, és amikor befecskendezte a kísérleti állatokba — azok rövidesen rákbeteggé váltak. Hradec főorvosnak sikerült ezt az elemet teljesen szigetelnie és megállapitania vegyi összetételét. Ez a felismerés — Hradec főorvos szavaival élve — olyan távlatokat nyit meg a rákkutatás terén, amilyenekről még csak sejtelmünk sem lehet. HOGYAN TOVÁBB? Ha visszatérünk az emberi szövetek zsiradékjából kivonatolt anyaghoz, önkéntelenül is felmerül a kérdés; mi történik vele? Milyen irányban halad a kutatás? A kísérleti állatok vérszérumában sikerült ennek az anyagnak a nyomára bukkanni, ami a diagnosztika (betegség felismerése) szempontjából igen fontos szerepet Játszik. Hogyan válik majd be ez a módszer az embernél, azt majd csak ezernyi kísérlet után lehet megállapítani. De már ma is tudjuk, hogy az embereknél ez sokkal bonyolultabb lesz, mert sok más patologikus elváltozás, más betegségek tünetei is közrejátszanak... A „MIÉRT“ ES „HOGYAN“ PROBLÉMÁJA A laikusok legtöbbje úgy véli, hogy a tudomány nem bír a rákbetegséggel megküzdeni. Általános a vélemény, hogy a tudósok sem jöttek rá, hogy miből is keletkezik ez a rosszindulatú betegség. Pedig ez nem áll fenn. A másik kérdés a „hogyan“, a- mely Hradec főorvos kutató csoportját foglalkoztatja — és nemcsak ő- ket, hiszen az egész világon ezer és ezer kutatóintézet foglalkozik ezzel a kérdéssel, és keresi rá a választ. Ha egyszer megtalálják, ha felfedezik a betegséget okozó csirát, annak fészkét és a szervezet reakcióját — akkor már nem lesz lehetetlen elszigetelni a karcinogén elemeket, megszüntetni azok hatását és megtalálni rá a megfelelő orvosságot. A futurológia, azaz a Jövendővel foglalkozó tudomány ■— azt állítja, hogy a rákbetegség problémája az 1990-es évek körül lesz megoldva, tehát kb. 20 év múlva. Az orvostudomány viszont túl rövidnek tartja ezt az időszakot, tekintve a szövetek sokféleségét, és kóros terjedoképes- ségét. Egy lehetőség viszont van — az emberi szervezet saját védekezése. És mégis előfordul, hogy ez a védekezés csődöt mond. Vajon miért? Van-e ellenanyag az emberi szervezetben? Lehetséges, hogy mn még nem ismerjük. Oe ha felfedezzük e- zeket, akkor az immunitás problémája megoldódna. Lehetségessé válna az embereket rák elleni szérummal beoltani. Sajnos, ezeket az ellenanyagokat azonban még nem ismerjük. Hogy mi a módja az ellenálló- képesség növelésének a rákkal szemben, ez ma még titok előttünk — mondja Hradec főorvos. EGYENLET SOK ISMERETLENNEL A rákbetegség tehát nagy probléma. Szívás munkát és harcot jelent a megoldása. A tudósok igyekeznek az ismeretlen titkok nyitjára jönni. Hradec főorvos szavai szerint ebben az esetben nem ismétlődik meg az a forradalmi felfedezés, mint amikor ^ a tuberkolózis bacilusa láthatóvá vált a mikroszkóp alatt. Ez az annyira várt felfedezés nem lesz annyira drámai. A kutató csoportok csak lassan, fokozatosan Jutnak el az újabb és újabb felismerésekhez és a végső tudás határához. Es akkor majd valaki pontot tesz a sok évtizedes munka végére. Oe ez sem lesz drámai fordulat. Nagyon sokáig eltart még, amíg eljutunk odáig. 30 esztendő is eltelhet, amíg egy újabb időpontot merünk majd kitűzni, amely meghozza az áhított eredményt. Tehát már egy új nemzedék idején. De azért nem hiábavaló a mostani munkánk sem — sőt. Hiszen a tudomány minden apró, jóformán alig észrevehető vívmánya is ezer meg ezer ember életét segít megmenteni. Akik ma estek áldozatul ennek az alattomos betegségnek, már ismét több reményük és esélyük van, mint azoknak. Dr. Jan Hradec biokémikus és orvos egy személyben, aki életét a rákkutatásnak szenteli akik esetleg öt—tíz évvel vagy fél évszázaddal ezelőtt kerültek ebbe a helyzetbe. Ma már az esélyek aránya egy a háromhoz. A tudomány mai állása mellett ez az arány még Jobb is lehetne. Bizonyos vagyok benne, hogy ez a sok ismeretlenű egyenlet lassan ugyan, de kedvező változáson megy keresztül, mégpedig az élet Javára, amely bizonyosan győztesen ke rül ki ebből a nehéz csatából is. A Svét V obrazech nyomán —sí— Ma egymillió teve, holnap egymillió autó Július 11-én ünnepelte a Mongol Népköztársaság siíü- letésének 50. évfordulóját. Ez az ország, amelyet egykor a földkerekség egyik legtitokzatosabb országának tartattak, fejlődése útján hatalmas utat tett meg. Ezt a fejlődést még a nyugati országokban is kénytelenek tudomásul venni. Erről tanúskodik a Quick című nyugatnémet képeslap munkatársának riportja is. A cikkíró huszonnégy napot töltött a Mongol Népköztársaságban. Megfigyelései eredményeképp arra a következtetésre jutott, hogy Mongólia dinamikusan fejlődik, és nagy távlatoknak néz elébe. Az Iljusin—14 este indult a moszkvai repülőtérről. Nyolc órával később leereszkedett Ulánbátorban, Mongólia fővárosában. Csak várakozás után tudtam taxit szerezni. A gépkocsivezető orosz nyelven bocsánatot kért. — Nálunk nem olyan a közlekedés, mint nálatok — mondta. A szállodáig vezető úton három autóbuszt, öt orosz gyártmányú terepjáró kocsit, és nyolc motorkerékpárt számláltam meg. Harminc évvel ezelőtt Ulánbátor utcáin csak lovasok és tevék közlekedtek. A négylábúak most már útjában vannak a közlekedésnek. A főutcákat lezárták előlük. Még „parkolási tilalom“ is van az állatok számára. Egy házfalon hatalmas felirat hirdeti: Ma egymillió teve, holnap egymillió autó. A gépkocsivezető meg van győződve róla, hogy az igeret valóra válik. — Mongólia gyorsan korszerűsödik — mondja. — A Szovjetunió mindenben segít. Mongólia szilárdan kitart a nagy testvérország, a Szovjetunió mellett. A Grand Hotel, amelyben megszálltam, hatemeletes, 200 ágya és 450 alkalmazottja van. Szobám nyugati kényelmet nyújt. A szálloda előcsarnokában vettem egy Pravdát. Az elárusító büszkén mondta, hogy Mongóliában 47 újság és folyóirat jelenik meg. Másnap reggel már hétkor felébresztettek. Muzsikaszóval. Alig húsz méterre a szállodától egy sátorváros állt. A nomádok közül egyesek a tevéket etették, mások muzsikáltak. A nyílt tűzhelyek füstje magasra kígyózott. A városnézéshez egy állami idegenforgalmi vezetőt kaptunk. Ulánbátorban 250 ezer ember él, az egész ország lakosságának egyötöde. A nomád sátrakon kívül csak egyetlen templom, a Gandang emlékeztet a tegnapra. A templomban szerzetesek mormolják egyhangú imájukat. Allatbűz és birkatúró szaga terjeng. A túrót a hívők hozták, ezzel áldoznak a szellemeknek. Útven évvel ezelőtt az ország 600 000 lakosa közül 100 ezer szerzetes volt. Ma csak néhány százan vannak, de nincs gondjuk a megélhetésre, mert az állam fizeti őket. Az idegenvezető mindent megmutogat, Cedenbal elnök hivatalát, a minisztériumokat, a kórházakat, az operát, az egyetemet. Meg keil csodálni az építés tempóját: ahol ma Ulánbátor ál], ötven évvel ezelőtt még pusztaság volt. Az egykori pásztorok must a gépek mellett állnak. Ok ülnek az irodákban is, ők dolgoznak a kolhozokban. A bérek még alacsonyak, de a mongolok máris megvásárolhatják a civilizáció apró örömeit: a nyloninget, az aligszoknyát. Egy rádió másfél havi fizetésbe kerül. Mongólia még gyermekcipőben jár. De az ország hatalmas tartalékokkal rendelkezik. Rengeteg a réz- és kőolajtartalék. Ellátogattam egy iskolába. Az egyenruhás kislányok boldog igyekezettel feleltek az előadó kérdéseire. Az országban a 8—15 évesek számára kötelező az iskolába járás. A természettudományokat előnyben részesítik. Az orosz nyelv tanulása kötelező, de emellett kínaiul is lehet tanulni. Csak Ulánbátorban 32 főiskola van. Az egyetemen 2500 diák tanul. Két nemzedékkel korábban a mongolok — a szerzetesek kivételével — Írástudatlanok voltak. Es nem volt egyetlen orvosuk sem. Dzsingisz kán gyermekei boldog vad gyermekek. A legvadabbak a sportjátékokon. Szeretnek lovagolni, nyi- lazni és birkózni. A mongol elképzelhetetlen ló nélkül. Csak a lóval élhet meg a végtelen sztyeppén. A gyerekek előbb tanulnak meg lovagolni, mint járni. Ötéves karukban már részt vesznek a lovasjátékokon. Mint a nagyok, úgy ülik meg az apró termetű lovakat, sajátos mongol módra, félig állva. Ha leesnek, senki sem ijed meg. Egy mongol mindig talpra esik. Kereken tíz ló jut az ország minden lakosára. Dzsingisz kán harcosai nyíllal aratták nagy győzelmeiket. A mongolok ma is kiválóan kezelik az íjat és a nyílvesszőt. Otven méterről, a nyeregből eltalálják a célt. A nők is szívesen részt vesznek a versenyeken. Egy nap kirándultunk a sztyeppére. Sarab tevepásztor vendégei voltunk. Sarab a Jurta színesre festett ajtaja előtt fogadott: — Boldog vagyok, hogy a vendégem lehetsz — mondta. Sarab felesége füstölt birkahússal, édes sajttal és sós teával kínált bennünket. Később kancatejet a mongolok nemzeti italát ittuk. — Egészséges! — nevetett Sarab. Mongóliában egyes szanatóriumokban a diétára fogott gyomorbajosok csak kancatejet kapnak. A Jurta falán a buddhista házioltárt a családi fotó helyettesíti. Este faggyúgyertya világít, de a városokban még a jurtákban is villany ég. Sarab, miután iszogattunk az arcsiból, a mongolok vodkájából, elmondta, hogy ötszáz tevét tart. Tagja a szövetkezetnek, s ez megkönnyíti életét. A szövetkezet szakembert küld, aki elmagyarázza a korszerű állattartás titkait. Nehezemre esett elhagyni ezt a paradicsomot. Lesznek-e még nomádok és Jurták — mondjuk — tíz év múlva? Néhány kilométerre Sarab sátrától olajfúró tor nyok merednek az égnek. Sarab fia állami ösztöndíjjal tanul az Ulánbátor! egyetemen.
