Új Ifjúság, 1971. július-december (20. évfolyam, 27-52. szám)

1971-07-13 / 28. szám

I

(

5

GOMBASZÖG

Szombat, július 3.: másfél ó- rával múlt dél... Az időjárás szinte vigasztalan. Zuhog. Ki- sebb-nagyobb megszakításokkal, két teljes hete... Az üde zöld erdőkkel határolt völgy szinte „beszorul“ az alacsony, nehéz esőfelhők közé.

Aztán — mintegy varázsütésre — erős szél kerekedik, az ólomszürke esőfelhők felszakadoznak.

Kisüt a napi

— Hát ebben sem bíztam már — mondja valaki egy megkönnyebbült sóhaj kíséretében a főrendezöség közül az országos dal- és táncünnepélyen.

És úgy tűnik: Gombaszög hagyomány» már, hiszen az eső elállta után egy órával az esernyőkkel, pokrócokkal fölszerelt nézők hosszú sora kígyózik fölfelé a völgyben. Megindul, forog, száll a körhinta hangszórójából harsány zene halllk; megélénkül a forgalom a Jednota Fogyasztási Szövetkezet és az egységes földművesszövetkezetek alkalmi sátrai előtt; a tágas színpadon hangpróbát tartanak a műszakiak ...

Hat óra. Az országút és a völgy bejárata közti tisztáson már alíg-alig akad parkolóhely, a több ezres tömeget befogadó szabadtéri színpad nézőterén is jobbára már csupán sorszélen vagy a hátsó sorokban lehet ülőhelyet találni. Hiába; Gombaszög valóban hagyomány, s hagyomány a szombat* esti tábortűz Is, mely gyújtásra készen áll már.

Szlovák és magyar nyelvű ünnepi beszéd nyitja meg az estét, majd a „Népdaltól az operettig" című esztrádműsor szereplőié: a győri Kisfaludy Színház tagjaié a színpad. A vegyes műélvezetet nyújtó, .éjszakába nyúló műsorban részletek hangzanak el a Csárdás- királynő, a János vitéz, a Luxemburg grófja, a Gülbaba, a Bál a Szavoyban, a Mágnás Miska, a Maya, az Ellopták a vőlegényem s a Potyautas című közismert operettekből; nép- és cigánydalok, magyar- nóták, táncdalok csendülnek föl; két Hacsek-SaJó-jeleneten,

71

valamint Feleki Kamii magánszámán derül a közönség.

S az iménti fölsorolással — gondolom — már lényegében meg is Indokoltam: miért éreztem vegyesnek, átlagosnak a műsort. Elsősorban azért, mert a három és fél órás műsornak, sajnos, nem volt egy központi vezérfonala, melyhez a színpadon látottak valamiképpen fűződni, kötődni tudtak volna. A győriek produkciója így szétesett, túl gyakori volt a fölösleges „vatta“ s a holtpont. I- de elsősorban a táncdalbetétek, a cigánydalok gyenge színvonalú előadása sorolható, és a- ml szinte sértette a fület, az a „vidám esztrádműsor“ adta tág keretéből is kilógó, a rl- pacskodás határát súroló szlovák nyelvű konferanszié volt. A népes szereplőgárdából elsősorban Feleki Kamii, Kossuth- díjas, kiváló s érdemes művészt kell említeni mértéktartó s gazdagon árnyalt humoráért, továbbá Meggyest Máriát, Csizmadia Lászlót és Delbó Lászlót, akik a legtávolabi) maradA Három erdélyi tánc szólópárosa; Quittner János és Gál Éva (Foto; Piandl S.)

Üvegestánc

tak a száratalánszor látott, olcsó vígjátéki s operettl kliséktől. Kellemes meglepetés volt még a nálunk kevéssé ismert győri Filharmónia Zenekar (karmester: Gulyás Sándor]

precíz, jő játéka.

Népmulatság! Ogy, ahogy 1- lyen alkalmakkor illik: klvilá- gos-kivirradtlgl... A csillaghálós éjszakában számtalan titkos forrásból fakad a jókedv. Magasra csap a tábortűz lángja, zenekarok húzzák a talpaláva- lőt, és hogy ne csak a szemnek, fülnek, lábnak akadjon dolga, hát lépten-nyomon a sistergő házikolbász, a frissen sülő gömörl hurka vagy a cigánypecsenye étvágygerjesztő illata kíséri az embert. A vidámság, a kavargás zaja a környező erdők fái közé is besurran, ahol puha avar tompítja a léptek neszét... Hajnal van már, amikor csönd borul a gombaszögi völgyre, s mlde- nütt csak a korán ébredő madarak disszonáns zenéje hallik.

Az országos dal- és táncünnepély második napján, vasárnap már délelőtt áz előző esős napokat hazudtoló erővel tűz, perzsel a nap.

A színpadon — a meghívó szerint — az országos népművészeti vetélkedő győzteseinek, valamint a kelet-szlovákiai kerület legjobb népművészeti csoportjainak közös műsora pereg. Ismétlem: a meghívó szerint, mert a valóságban itt Is közbeszólt , a .véletlen. • A meg- hívás ellenére távol maradt például Kopái Irén, az idei népművészeti vetélkedő szólóének kategóriájának győztese, hiányoltuk a női éneklő csoportok kategóriájának első helyezettjét, továbbá a lédeci férfi éneklő csoportot vagy akár az emlékezetes Kolonyi lakodalmast. A kelet-szlovákiai kerület csoportjai közül ismeretlen okból nem jött el a kassal (Koéice) Oj Nemzedék. A műsor azonban így is szép, élménydús volt, ami elsősorban a tiszta népművészet kútfőiből választó FUlekpiispöki Táncegyüttesnek, a Gömörl Népi E- gyüttesnek, a Szőttes szólóénekeseinek (Szkurtekné Kiss Irma, Balogh Maliid, Mits és Zá- recky Józsefi, valamint finnországi vendégszerepléséről a közelmúltban hazaérkezett Go- da Marika érdeme. A kelet- szlovákiai képviseletben szerep lök közül Köblös Bálintné és a battyányi férfi éneklő csoport érdemel külön dicséretet.

Népek barátsága — ez a címe a délutáni ünnepi műsor-- nak, melyet ünnepi manifesz- táció előzött meg. Lörincz Gyula, a CSKP KB tagja, a pártküldöttség vezetője, Fábry István, az SZNT alelnöke és a CSEMADOK országos elnöke, valamint a Szovjetunió brati- slaval konzulja beszédet mondanak. Az ezt követő ünnepi hangulatba remekül beleillik a Kiváló Munkáért érdemrenddel kitüntetett Ifjú Szívek dal- és táncegyüttes közel másfél órás műsora. Különösen a nyitótánc: a Hősök emlékműve /AndraSo- van-Kvoöákf szimbolizálja kifejezően a kommunista párt megalakulásának fél évszázados jubileumát. Eihlékezetes marad továbbá az Üvegestánc (Dobi- KvoCákné'l és a Népek barátsága című zárószám is.

Az ukrán népművészet kincsestárából a Karapatyanyin együttes nyújt át egy csokorra valót, a jellegzetes szlovák táncokból pedig a kassai Stro- jár dal- és táncegyüttes ad ízelítőt. A kora esti órákba nyúló műsort a CSEMADOK KB bra- tislavai népművészeti csoport- jii: a SZŐTTES ?árja.

Két teljes napig csengő daltól, táncoló lábak dobbanásától; esténként pedig a vidáman szórakozók jókedvétől volt hangos a festői Gömör egyik legszebb kirándulóhelye: Gombaszög. A hazai nemzetiségi kulturális élet szép, emlékezetes ünnepe volt ez, a sorrendben már XIV. országos dal- és táncünnepély.

A kereken 25 000 főnyi közönség közül aligha távozott valaki is csalódottan...!

t

Ezért hát: viszontlátásra jö- vörel

BORSAI M. PÉTER

Most jelent meg

a Madách Könyvkiadó gondozásában a fiatalon sl- hiiiiyt csehszlovákiai magyar író.

Komáromi RessI János: Ráckerti orgonákcímű posztumusz kötete. Cselekménye a negyvenes é- vekben játszódik s egy vidéki kisváros — égész konkrétan Komárom —‘ társadalmi képének alakulását tükrözi.

„Vannak szenvedések, araikor azt kérdezzük: megérdemeltük-e őket? De jól tudjuk, hogy a kérdésre nem kaphatunk választ. Tehát a legióevésbé sem segít rajtunk, ha panaszkodunk. Hogy megsebzödünk, ez olyan tény, aminek nem nagy á fontossága, de ha bátraknak mutatkozunk, ez olyan Igazság, ami igen nagy jelentőségű. Mert a megsebesülés a külső világba tartozó oki és okozati' jelenség, ellenben a bátor magatartás a szellem világába tartozik“ — idézi a regény mottójául Rabindranath Tagore-t a szerző, s könyvének, a már idézett társadalomrajz mellett egyik legnagyobb erénye hősei — s általában az ember — belső világának, szenvedéseinek a boncolása. Komáromi Ressl János regényével ismét gazdagodott a csehszlovákiai magyar próza. Szomorú viszont annak a tudata, hogy ezt az első kötetet nem fogja követni második. Egykönyves íróként kell elraktároznunk szerzőjét a csehszlovákiai .magyar irodalom körképében.

Ugyancsak e napokban jelent meg az ismert cseh írónő,

Hana Prnáková: Levelek a túlvilágról

című kötete Kopasz Csilla fordításában, öt detektív- történet: öt különleges gyilkosság, öt rendkívül do- nyolult, „nehéz eset“ (Fekete, mint a szurok; Férfi macskával; Bűntény Esz-dúrban; Levelek a túlvilágról; Psychéj. Egyik kritikusa szerint keveseknek sikerült mai életünk kusza szerelmi kapcsolatainak alaptípusait olyan kitűnően ábrázolnia, mint ahogy ProSkovának. A leíró részek könnyed és szellemes csevegő hangja, a párbeszédek elevensége, s az alakok, azok közül Is elsősorban a nőalakok teltbe találtsága teszik jóval élvezetesebbé az átlagos detektívregénynél ezeket az a- múgyis jó sodrású, sok meglepő fordulattal átszőtt, kitünően felépített történeteket.

A közös könyvkiadási egyezmény keretében Magyar- országról behozott kötetek tömegéből — tekintettel a nyári szünidőre — most elsősorban a magyar klasszikusok ismert nagy müveinek új kiadásaira szeretnénk felhívni az Oj Ifjúság népes táborának a figyelmét.

Kezdjük az örökzöld slágerrel, Jókaival. Három kötete is kapható jelenleg a könyvesboltokban legigényesebb regényei közül, nevezetesen a

Rab Ráby, a Mégis mozog a föld és a Kőszívű ember fiai.

A magyar klasszikus regényírók „slágerlistájának“ második helyezettje, mint köztudott, Mikszáth. Az ő legnépszerűbb regénye viszont a

Különös házasság, ' ‘ '

amely megint kapható, mégpedig a közkedvelt Iskolások Könyvtára című sorozat olcsó kiadásában.

0] kiadásban jelent meg a filmen is fergeteges sikert aratott Gárdonyi-regény, az

Egri csillagok,

valamint Móra Ferenc felejthetetlen szépségű történelmi regénye az ókori Róma színes világából, az Aranykoporsó.

Móricz Zsigmond pedig egyszerre három kötettel is szerepel a legújabb kiadványok között. Az Őri muri

az Olcsó Könyvtár sorozatában, a

Válogatott olbeszélések az Iskolások Könyvtárában, a

Pillangó'

ízlésesen megoldott egyedi kiadásban.

^Z®L$MCQE1JE^ ^ szavak hangulata

Ha megfigyeljük a következő szópárokat: ló — paripa, gége — ádámcsutka, tized — dézsma, haldoklik — agonizál, anyag — matéria, akác — ákác, szárazság — aszály, szülésznő — bába, elhisz — bedől, ház — putri, mell — kebel stb., rögtön érezzük, hogy a szópárok első tagjai közömbös szavak, alig ébresztenek hangulatot bennünk, ellenben a második helyen állók között vannak tréfás, népies, ünnepélyes stb. szavak. Ahhoz, hogy a szavakat megfelelően tudjuk használni, mindegyiket a maga helyén, ismernünk kell a szókészlet érzelmi-hangulati rétegeződését is.

Hogy egy szónak milyen festői ereje van, azt a festői erő nélküli vagy csak csekély hangulati értékű szavakhoz való hasonlítással dönthetjük el. Ilyen közömbös szavak például a következők: asztal, apa, tinta, toll, óra, lámpa, ragasztó, ceruza, kémény, fa, oszlop stb. Az ilyen szavak — ha a szókészletet egy hőmérőhöz hasonlítjuk — a zérus fok táján helyezkednek el. Tőle felfelé a pozitív stílusfestésre, tőle lefelé pedig a negatív stílusfestésre alkalmas szavak helyezkednek el, mégpedig rétegesen. Ezeknek a rétegeknek a szaval arra alkalmasak, hogy megéreztessék azt a pozitív vagy negatív magatartást, amelyet a beszélő vagy író személy érez tárgya vagy hallgatója, olvasója irányában.

A pozitív festői erejű szavakon belül több árnyalatot lehet elkülöníteni.

A választékos szavakon - kifejezéseken bizonyos feszesség, keresettség érződik: orvosolja a bajokat, létesítmény, rendezvény, felsőbb fórumok, az illetékesek, bizonyos tényezők, becsületbeli ügy, beleelegyedik, felmondja a szolgálatot, felhívja a figyelmét, nekiszegi valakinek a kérdést, a lét és a nem lét kérdése stb. — Miként példáink is mutatják, választékos szavakkal akkor élünk, ha a köznapi társalgás stílusánál egy fokkal magasabbra akarunk emelkedni, nem utolsósorban akkor, ha például dolgozatot írunk, kérvényt fogalmazunk, értekezletén felszólalunk, beszédet tartunk.

A fennkölt, ünneples vágyképpen költői szavukat, kifejezéseket, az olyanokat, mint szendereg, tüzszínű, bérc, hon, bebarangol, hömpölyög, éjnek idején, örökre lehunyta szemét stb. a hétköznapi nyelv nemigen használja. Olyankor azonban, ha az érzelmekre erősen hatni akarunk, nem szabad visszariadni a használatuktól. Sajnos, mai újságírásunk megelégszik kevesebb színnel is. Ritkaság például az olyan vezércikk, milyenből idézünk egy részletet, amely bátran mer nyúlni hatásos szavakhoz elkopott, elértéktelenedett szókészlet helyett. „Állok a napsütötte domboldalon. Égbe nyújtózkodó, gyönyörű jegenye árnyékában. Lelátok a tekervényes budai utcákba. Szép és kedves fiatal párok trappolnak hátizsákkal megterhelten a meredeken felfelé kúszó utakon. Gyerekrajtól körülvett papák és mamák kapaszkodnak tempósan fölfelé. A kertekből buja illatok szállnak, s a gyümölcsfák ágai földig hajolnak. Kora reggeli üdéség mosolyog a tájra. Csupa vidámság az egész vidék. Napfényben fürdik a város is... Míg gyönyörködöm az újjászületett, napfényben fürdő város leírhatatlan szépségében, egyszerre csak az emlékezés fekete felhője söté títi el jókedvemet... Másfél évtizeddel ezelőtt egy budai ház ablakából láttam a tüzeket. Égig csaptak a lángok, majd a korom, a hamu s a porfelleg mögött riasztó, megrendítő pusztulás tárult elém. Volt s nincs többé!“ j Magyar Nemzet 1959. aug. 6.) — Az ilyen színes, kifejező stílustól szónokaink is tartózkodnak, pedig a szónoklat célja az emberek cselekvésre indítása!

A negatív festőt erejű szavakon, kifejezéseken belül szintén több árnyalat lehetséges:

Az enyhén gúnyos szavakban enyhe rosszallás, negatív értékelés jut kifejezésre: bogaras, locsijecsi, füllent, sus- musol, ribillió, bájcsevegés, ne csinálj cirkuszt, kámforos- dit játszik, nehezen kapcsol, rá se ránt stb.

Az erősen gúnyos szavak a rosszallás, elítélés magas fokát fejezik ki; bagázs, csőcselék, naplopó, pirpasz, elkotródik;- leesett a húszfilléres, vigyorog, mint a fakutya stb. — Egyes pozitív tartalmú szavak: bölcs, hős, okos stb. beszédben bizonyos hanghordozás, írásban megfelelő írásjel alkalmazása révén erős gúnyt tudnak kifejezni: No, te hős vitézi Elfutottál.

A humoros hangulatú szavakhoz a tréfának, a kedélyességnek, néha enyre iróniának különböző árnyalatai tapadnak: beszeszel, kákabélű, kutyagol, oldalborda [feleség], kunyerál, asszonyság, cigi, cinegelábú, a nagyfejűek, húzza a csíkot, olajra lépett, angolosan távoztak, nem szívta mellre a dolgot, balkézről házasodott stb.

A durva, vulgáris szavakhoz nagyfokú elítélés, nyers érzelmi, hangulati tartalom tapad: fölfordul (meghalj, pofázik, röhög, slampos, szajré, bezabál, meggebed, buta liba, bedöglik, dögrováson van, ne ugass már annyit stb.

A fentebbi csoportokat persze még lehetne tovább részletezni, hiszen alig van a nyelvben olyan szó, kifejezés, amely a beszédheiyzettől függően ne hordozhatna valamilyen sajátos érzelmi tartalmat. A fentebb mondottak mindenesetre felhívhatták a figyelmet arra, hogy nem elegendő a szavak ösztönös használata, illetőleg: kis figyelemmel, gonddal, válogatással mennyire élővé, kifejezővé lehet tenni .mondanivalónkat. Különösen a rokon értelmű szavak közül való válogatás mutatja, mennyire fontos a fentebbi kategóriákra ügyelni. Kitűnő nyelvművelő költőnk, Kosztolányi írja egy helyütt: „A nyelv... nagyon pontos is. Amikor anyanyelvemen kijelentem, hogy: nem, akkor nem vagyok egyszerű, hanem máris roppant bonyolult vagyok, mert nem azt mondtam: ó, nem; vagy; dehogy; vagy: egyáltalában nem; vagy: ellenkezőleg, hanem minden más értelmet kizárva ezt jelentettem ki kereken: nem. Gondolják meg, milyen különbség van 'a két igenlés között: „igen és ja igen!“ [Erős várunk, a nyelv, 220. old.).

Pazderák Bertalan

V