Új Ifjúság, 1971. július-december (20. évfolyam, 27-52. szám)
1971-07-13 / 28. szám
„Becsületemre és lelkiismeretemre fogadom, hogy mindvégig hű maradok Csehszlovákia Kommunista Pártjához, a Csehszlovák Szocialista Köztársasághoz, köztársaságunk mindenkori elnökéhez és kormányához, hogy a Csehszlovák Szocialista Köztársaság törvényeit és érvényben levő rendeletéit betartom, kötelezettségeimet becsülettel és lelkiismerettel teljesítem. Fogadom, hogy további szorgalmas és kitartó tanulással gyarapítóm szakmai és politikai ismereteimet, hogy mindig és mindenütt segíteni fogom szocialista iskolarendszerünk fejlődését, hogy az Ifjúságot a szocialista hazafiasság és a proletár nemzetköziség szellemében fogom nevelni, hogy életem végéig csak köztársaságunk és dolgozó népünk érdekelt tartom szem előtt.“ A z Idézett fogadalomból feltehetően nem nehéz megfejteni a tudósítás eredendő színhelyét. Nyitrán vagyunk, a pedagógiai főiskola magyar tagozatán. Szombat van, eső szemerkél, s eláll vagy nem áll el az ünnepség kezdePetényl Mária — egy a negyuennéyy közül téig, az ünneplők és ünepeltek szeméből ettől íüggelenül rövidesen meg- ereilnek majd az örömkönnyek. Nem csak azok ünnepelnek, akik megjelentek, szülök, tanárok, barátok. Ha az ünnepnek nem Is, de az örömnek azok is részesei, akik az eseményről mit sem sejtenek. Mert tanítóavatás, diplomaosztás zajlik a magyar tagozaton. Az aula még üres, a folyosókon nyüzsgés, virágcsokrok, készülődés. Aztán megtelik a díszterem, s ha gyományos ceremóniával, ünnepi ze- nekíséret mellett, ünnepi öltözetben bevonulnak a tanárok és diákok. S a nagyterem padsoraiban már sír nak Is azok. akik életükben talán első alkalommal járnak Nyitrán. fiaik. Iá nyaik diákvárosában, amelytől most velük közösen búcsúznak. Elhangzik a díszbeszéd, PhDr Hlchal Soták, az egyelem dékánja és dr, Zalabai Zol tán dékánhelyettes, a magvar tagozat vezetője, a matematikai és fizikai tudományok kandidátusa szól a diákokhoz, vendégekhez. Aztán sorban, mind a negyvennégy végzős leteszi a fogadalmat, megérinti a jogart és átveszi a diplomát. A negyvennégy közül kettő vörös diploma A negyvennégy új tanító közül harmincnvnlr nő. Az aránytalanság ez esetben sem rendhagyó, és ez esetben is aggasztó. Nem mintha a női tanerők képességeit vonnánk kétségbe, de be kell ismerni, több férfi tanerő kéne, s ennek érkedéhen tenni kellene valamit, M inderről már az ünnepség után a dékánhelyettesek dolgozószobájában beszélgettünk dr. Zalabai Zoltánnal Az iskola csak annyit tud tenni a nembeli aránytalanság kié gyensúlyozásáért, hogy a férfi hallgatókkal nemcsak a felvételi vizsgákon, hanem a tanulmányok folyamán is megengedhetően „elnézőbb“, mint a lányokkal szemben. Már a jelentkezési arány Is Ilyen, kevesebb férfi jelentkezik, és a négy tanulmányi esztendő folyamán több esik ki. A Nyitral Pedagógiai Főiskolán a megalakulás óta összesen 3773 hallgató kapta meg a diplomát, s közülük a — jelen pillanatban avatottakat is beleszámítva — 1191 hallgató volt magyar nemzetiségű, a magyar tagozat végzettje, és lett a magyar iskolák tanítója. Az utóbbi megállapításra viszont már nem egész pontosan érvényes ez a szám. Sokan i- deiglenesen abbahagyták, vagy el sem kezdték a tanítói pályát, s a sokak közül a többség itt is a férfi. Magyarázat? A tanítói fizetés. Mert mindannak ellenére, hogy az utóbbi években jelentősen emelkedtek a tanítói fizetések — Ilyesmi még gyakran e- lőfordul. Főleg a férfi hallgató az, aki jobban jár, ha tanítói képesítésével termelőüzembe áll be dolgozni. Egy-két évre tervezi csak a kitérőt, s várja, ha érdemes lesz, tanítani megy. Az idén végzett negyvennégy hallgatónak már van helye. Egyelőre va- lahányuk tanítani megy. Meggyőződésünk, hogy pályájukon maradnak; s szolgálják az egyik legszebb hivatást, legnemesebb ügyet, a tanítást, a nevelést. Jelenleg Szlovákiai magyarlakta falvainak Iskoláin 3600 tanító működik. Nembeli megoszlásukról valló adatokhoz ugyan nem tudtunk hozzájutni, de ettől függetlenül is az az érzésünk, iskoláinkba kell a férfikéz. 6s ki kell egészíteni még egy lényeges dologgal: falvainknak is szükségük van a férfi tanítóra, annak iskolán kívüli munkájára. Sok helyütt például csak annak tudható be modern kul- túrházak kihasználatlansága, hogy nincs a falunak olyan tanítója, aki fiatal, dolgozni, tenni akar valamit közös ügyünkért. És még valami. Nemrégen még központi irányítással helyezték el a végzős pedagógusokat, de felszámolták a rendelkezést, s ma a tanító maga választja ki, illetve keresi meg azt az iskolát, ahol szükség van rá. A tapasztalatok egyértelműen azt bizonyítják, hogy a centrális irányítású elhelyezést ismét szükségszerű lenne visszaállítani. A fakultás fennállása óta állandóan romlik a jelentkezők nembeli megoszlásának aránya, de javul a végzettek szakmai és módszertani felkészültsége. Sokáig olyan híresztelés járta, hogy a magyar tagozat végzős hallgatóinak tudása nem üti meg a szlovák tanszék hallgatói tudását, felkészültségük fokát. A főiskola vezetői felülvizsgálták az ügyet, s bebizonyosodott, hogy ez a hiedelem teljesen alaptalan, sőt a fizika, matematika és biológia szakon elütően jobbak az eredmények, mint a szlovák hallgatók eredményei ugyanezen a szakokon. A szlovák nyelvoktatáson — a ma gyár pedagógusok szlovák nyelvokta tására gondolok — nemcsak az Iskola vezetól szerint, hanem az általános vélemény szerint is rengeteg a javítanivaló. Ezen a szükségszerűségen nem kell elnemzetlenítő jegyeket felfedezni. Magyar Iskoláinkon természetes módon folyik a nyelvoktatás, s ezt csak olyan tanító feladata lehet, aki a nyelvet tökéletesen tudja és tudja tanítani is — mondta a főiskola dékánja. Az iskolának már múltja van, s jövője egyaránt. Ami a jövőre vonatkozó konkrét terveket Illeti: igyekezni kell minél több férfi hallgatót felvenni. Igyekezni kell minél több kelet-szlovákiai jelentkezőt felvenni, módot és lehetőséget adni a végzettek továbbképzésére, hiszen középiskolai tanárokra jelenleg mindinkább szükségünk van. Javítani kell a magyar nyelvű tankönyvek színvonalát. Mindez szándékukban áll, szükség- szerűnek látják. A következő tanévtől kezdődően a magyar tagozat hallgatóinak lehetőségük nyílik egy-egy szemesztert magyarországi főiskolán elvégezni. Mindezt kölcsönös alapon tervezik bevezetni. S mint ahogy Derne László a bratlslaval Komensk^ E- gyetem vendégprofesszora volt, úgy a nyitral főiskolára Is rövidesen meghívnak majd valakit Magyarországról, mert a magyar nyelv oktatására is több hangsúlyt szükséges fektetni a jövőben. A magyar tagozaton már folyamatban van egy tudományos kabinet létesítése. Egyelőre két kutatóval dolgozik, s rövidesen újabb szakemberekkel gyarapodik. Feladata javítani, fejleszteni, tudományos alapokon irányítani a magyar tagozat pedagógusképzését, komoly elméleti munkát végezni a csehszlovákiai magyar oktatásban. S míg a felvetett kérdésekről beszélgettünk a dékánhelyettesek Irodájában, az ünneplő Iskola folyosói kiürültek. A negyvennégy diák, vendégeikkel ünnepelni ment, ahogy az szokás és elengedhetetlen. Ki itt, ki ott ütött „tanyát“ valamelyik nylt- raí fehér abroszos ünnepi asztalnál. Legtöbbjük a Mladosf Ifjúsági kávéházba ment. Utánuk mentünk. Érkezésünkkor már nagyban zajlott, aminek diplomaátadás után zajlania kell. A papák fiaikkal, lányaikkal daloltak, a mamák még mindig zsebkendőiket szorongatták. Nem volt nehéz kiválasztani egyet közülük, hogy beszélgessünk az ünneplés, a négy éves tanulás kapcsán a tervekről, jövőről. Petényi Máriára esett a választás. Olyan lány, mint a többi, úgy ünnepel, mint a többi, s úgy tanult... nem, nem rosszabbul, nem Is vörös diplomás. Éppen az, hogy vörös diplomás is lehetett volna, ha... Magyartörténelem szakot szeretett volna tanulni, de ebből csak az egyik, a magyar sikerült. Úgy véli, ha ez a történelemmel párosul, akkor biztos a vörös diploma. Végül is magyar-szlo vák szakos tanító lett belőle — mától kezdve hivatalosan. A történelem szakra ugyan nem sikerült bejutnia, de a szlovákon is megállta a helyét, majdnem eminensként. S most már nem Is bánja, csak kezdetben félt tőle, mert bizony araikor Nyitrá ra jött, csak olyan nagyon-nagyon keveset tudott szlovákul, hogy ősz tönösen Is félnie kellett ettől a szaktól. Ma úgy érzi, nyugodt lelkiismerettel taníthatja a szlovák nyelvet. Petényi Máriát nem kell kérdezni Terveiről, elképzeléseiről, pedagógiai módszereiről kérdés nélkül, lelkesen beszél. Első benyomásom, rendkívül önálló lány, tudja, mit akar, s ez főleg egy pedagógusnál nagyon szerencsés tényező. — A 6—9-ik évfolyamban el sem képzeltem, hogy tanítónő leszek, és főleg nem azt, hogy ugyanazon -az iskolán, ahol magam is dtákoskodtam Ez a szécsénket iskola, ahová Nagy- faluból Jártam be. Aztán az Ipolysági fSahyl gimnáziumban egyik tanárom adta az ötletet, s a három év alatt sokat foglalkoztatott a gondolat; tanítónő leszek. Egyre közelebb kerültem a lehetőséghez. Végül is jelentkeztem, és felvettek. Valójában aztán itt Nvitrán és főleg az Iskolákon kedveltem meg a hivatást, ahol gyakorlóként tanítottam. Elsőben, másodikban még csak ízlelgettem, aztán harmadiktól kezdődően a szó szoros értelmében lelkesedtem érte. Nem szeretnék morcos és matróna tanítónő lenni, a gyerekekkel a lehető legszebben szeretnék beszélni. Szerintem sikerülni fog Petényi Máriának. Dr. Zalabai Zoltán, dékánhelyettes, a magyar tagozat vezet6]e ünnepi beszédét mondja Ordödy Vilmos felvételei — Volt olyan tanárod, amilyen magad nem szeretnél lenni? — Sok. — Nehéz lenne jellemezni az Ilyen pedagógust? — Volt olyan tanítóm, aki óra a- latt hibázott, s ha közülünk, gyerekek közül rájött valaki, ö nem volt hajlandó beismerni tévedését. Nem szeretnék sietős, felületes lenni, remélem, a körülmények sem fognak erre kényszeríteni. Inkább a gyöngébb tanulókkal akarok foglalkozni. Már a gyakorlat alatt Is erre törekedtem, s voltak kollégák, akik meglepődtek rajta, nem tartották feltétlenül szükségesnek. Ezzel nem értettem egyet. Azt mondták, nem érdemes annyit áldozni. Igenis érdemes. Ennyit egészen fiatal pedagógus létemre Is tudok, és hiszem, hogy nem tévedek. Diplomamunkájáról beszél, amelyet Moldova György írói munkásságáról, műveiről írt negyven oldalon. Tájékoztató jellegűnek szánta, annak is sikerült. P etényi Mária nem prototípusa a kezdő tanítónőnek. ~ bár az lenne. Tisztelet a kivételnek, de azt kell monda nőm, gyakorló pedagógusok mintájának is megfelelne, önálló, pontosan tudja, mit akar, hogyan a- karja, hivatását nemcsak mondja, érzi is hivatásnak, gyakorolni szerinte csak úgy szabad, hogy rengeteg áldozatot kell hozni. De szerinte meg is éri. Nem szereti azt a tanítótípust, aki megkapja a diplomáját, elmegy egy faluba, megnősül, meglesz a lakás, a család, letanftja a maga kötelező óraszámát, és elvárja, hogy idős em berek köszönjenek neki. Mária Nagyfaluról kerékpáron Jár majd a szécsénkel iskolába tanítani Negyvennégyen voltak. További tizenkettő még októberben vizsgázik ebből az évfolyamból. Re méljük, ők Is — késve bár — megkapják diplomájukat, és megérdemelten kapják meg, rászolgálnak. S akkor már ötvenhatan lesznek, ötvenhat új magyar pedagőgus, akik az Idén, szeptemberben kezdik meg a munkát. Feladatuk nem kicsi, jókívánságunk sem az. A díszemelvényen ünnepi díszben a tanári kar Az olimpiai eszme szellemében tudósítás a PIONÍR- SZERVEZET NAGYDIJA'RÓL Közel egy hétig az Ifjúság, annak is a fiatalabb korosztálya kerítette hatalmába PreSovot. Vidám zajongásuk betöltötte a csodálatosan szép kelet-szlovákiai kisváros minden utcáját, terét. Hét ország pionírjai adtak itt egymásnak találkát immár második ízben, hogy a különböző sport- versenyeken összemérjék tudásukat a Szocialista Ifjúsági Szövetség Pionírszer- vezetének nagydíjá'rt. A cseh és szlovák pionírokon kívül eljöttek a Szovjetunió, Magyarország, Lengyelország, Románia, a Német Demokratikus Köztársaság és Bulgária sportolót is. Minden olyan ünnepélyes légkörben zajlott, mint a sport legnagyobb ünnepén, az olimpián. Szombaton este harsonaszó kíséretében sorakoztak fel az egyes csapatok a téli stadion szőnyegén. Az „olimpiai" lángot a szlovák atlétika veteránja, a 74 esztendős Stanislay Stefan nyújtotta át az egyik pionírnak, aki könnyedén felfutott a lépcsőn, hogy meggyújtsa a nagydíjat jelképező tüzet. Mintha csak azt ábrázolta volna ez a pillanat, hogy az idősebb korosztály átadja a helyét a fiataloknak, a leendő országos, világ- és olimpiai bajnokoknak. A sportversenyeken néhány kimagasló eredmény is születeti. Ide sorolhatnánk a szovjet Pahomov 181 és az ugyancsak szovjet Gi- melfarbová 161 centiméteres eredményét magasugrásban, Vlaszov 662 centiméteres eredményét távolugrásban. Ezekkel az eredményekkel a felnőttek között sem váltanának szégyent, s nem pedig a 13-14 évesek versenyén. De nem is az eredményeken volt itt a hangsúly, hanem a kölcsönös barátság, az együttműködés elmélyítésén. Pierre de Cou- bertln báró, az újkori olimpiák megalapítója nyilván sugározna az örömtől, ha élne és PreSovban lehetne, mert ezen a versenyen maradék nélkül érvényesült ma már közmondássá vált üzenete: „Nem a győzelem, hanem a részvétel a fontos, mert az élet lényege nem a hódítás, hanem a küzdeni tudás." A külföldi küldöttségek a versenyek szünetében ellátogattak a preSovi gyárakba, iskolákba, intézményekbe. Megismerhették népünket. Megtekintették a dicső duklai harcok színhelyét, a- hol a cseh és szlovák nép oldalán elsősorban a szovjet apák, és más nemzetek képviselői is harcoltak hazánk felszabadításáért. Amikor ezek a sorok napvilágot látnak, már valamelyik pionírtáborban pihenik ki a versenyek fáradalmait. Bizonyára kellemes emlékekkel térnek haza az oraval duzzasztógát, a Po- cüvadlo-tó, a Magas-Tátra, esetleg hazánk valamelyik más vidékéről. (P)
