Új Ifjúság, 1971. július-december (20. évfolyam, 27-52. szám)

1971-09-14 / 37. szám

E iLQeSträK A BOtDOGSAGTÚL ORDÍTANI TUDNÉK Sajnos, az a helyzet, hogy a munkaerkölcsről és a tervteljesítésről nálunk épp eleget lehet beszélni. Vi­szont akármennyit is beszélünk róla, ezért Imitt-amott előfordul, hogy baj van a munkaerkölccsel és a terv­teljesítéssel is. Éppen ezért fenemód örülök, ha fülem­be jut, hogy egyik-másik üzem dolgozói megfeszített munkával határidő előtt teljesítették a tervet. Mert az az érzésem, hogy végeredményben mindannyian gazda­gabbak lettünk ezzel. Legutóbb is kellemes bizsergést éreztem a szívem körül, amikor a bratlslavai esti újság, a Veőernik hírül adta, hogy megnyitották a hónapok óta lezárt Steiner utca egyik oldalát. Sőt, a Városi Közlekedési Igazgató­ság dolgozói a CSKP megalapításának 50. évfordulója tiszteletére vállalták, hogy a tervezett határidő előtt több mint két évvel korábban nyitják meg a szóban forgő utcát. Hát ez már döfi. Nem is akármennyivel, két évvel korábban teljesítik a tervet. Ezt csinálja valaki utánukl Ha megszakadnak, akkor sem tesz túl rajtuk senki. Na persze megvan a privát véleményem az egész világraszóló tervteljesítésről. Mert milyen az a terv, amelyet több mint két évvel határidő előtt lehet teljesí­teni? Ha goromba lennék, akkor most megmondanám a tervezőnek, hogy mit csináljon vele... (palágyl) A Magyar Televízió a közelmúltban nagy sikerrel mutatta be a Salto mortale című nyugatnémet sorozatot. Az „Egy artista család története" cí­men alulírott filmsorozatban lát­hattuk a többi szereplő közöt a bä-^ jós Ninát, aki apja halála után át­vette örökét, a bohóc szerepét. Talán kevesen tudják, hogy a bá­jos bohóc szerepét Karla Chadimová cseh színésznő játssza. A rendszeres mozilátogatók talán már találkoztak vele a filmvásznon, a széles nagykö­zönség azonban kevésbé ismeri a hu­szonhét esztendős prágai színésznőt. Az utóbbi években inkább külföl­dön szerepel. Eilmsorozatókban, show-műsorokban. A nyugiatnémet tévé- és mozinézőket valósággal el­bűvölte. Annak Idején a montreali világkiállításon is nagy sikert ara­tott. A különös műszaki bravúrokkal dolgozó moziautomatában szerepelt a filmvásznon és az életben egyaránt. Itt figyeltek fel rá és elárasztották ajánlatokkal. Egy ideig Kubában sze­repelt. Akkor írták róla a lapok, hogy Kuba két legnépszerűbb szemé­lyisége Fidel Castro és Karla Cha­dimová. Aprovence* tbcső^ (Folytatás) Az énekórákat zsebpénzemből fizettmn. Az avignoni dalversenyt azonban csak har­madszorra sikerUIti megnyernem az Ismert ,,La vie en rose" (Rózsaszínben látom az életet) című slágerrel. A közönség zajos ünneplése közben vettem át az első dijat. A 12 kistlestvér is ott szorongott a dobo­gó lábánál. Ők tapsoltak a legtöbbet. Ak­kor egy kicsit kedvért kaptam vinni vala­mire az énekesi pályán. De hogyan? Colombo polgármester azt tanácsolta, hogy jelentkezzem a televfzió Télé-Diman- che versenyébe. E kedvelt műsorban a tel­jesen kezdő énekesek próbálnak szerencsét. Hat hónapig hiábavalóan vártam a válasz­ra. Aztán 1965 november közepe táján megfőtt a távirat, a párizsi meghívással. Boldog voMam. Sírva borultam édesanyám nyakába. Az avignoni városi tanács váltott számomra menetjegyet és másnap nyomban vonatra ültem. Fűtetlen, másodosztályú ko­csiban utaztam és nagyon átfáztam. Aztán megérkeztem a Gare de Lyon pá­lyaudvarra, és életemben először; láttam Párizs nyüzsgését. Egy hatalmas, de jófor­mán üres bőrönddel a kezemben tétován elindultam a bizon 3rtalanság felé. Mindössze néhány darab fehérnemű és egy fekete ru­ha volt benne, amelyet az avignoni kon- fekciós üzletben vettem potom 15 frankért. Sohasem felejtem el a napot, amikor a Xele-Dimanche felvételei folyúak. 1965. no­vember 21-e fmrdulópontot jelentett az éle­temben. A felvétel előtt kimondhatatlanul izgatott voltam. Két legkedvesebb számo­mat énekeltem, a „L'Hymne á f amour" és a „La vie en rose" slágereket. Már a mű­sor közvetítése alatt sok néző telefonált a televízió szerkesztőségébe, újra engem akartak hallani és látni. Ezek után még hatszor szerepelhettem az emlitetű műsor­ban. Másodszorra felfigyelt rám Johny Stark, az ismert impresszárió. Többek kö­zött Johny Hallyday, Sllvie Vartan és Fran- colse Hardy is neki köszönhetik karrierjü­ket. Védőszárnyai alá fogott és teljesen új embert faragott belőlem. Gyakran sajnáltam, hogy csak kilenc osztályt jártam ki. Amikor 19 éves karom­ban először érintkeztem idegen emberek­kel, számomra addig ismeretlen környezet­ből. rémülettel állapítottam meg, hogy mi­lyen keveset tudok. Stark azonban gondos­kodott róla, hogy művelődjem. Kénytelen voltam franciát, angolt és németet tanul­ni, folytattam az énektanulást, ezenkívül tornásztam, táncolni és lovagolni tanultam. (n|> (Folytatjuk) Mireille Mathieu egyik legjobb ba­rátja. (3iarlee Aznavour társaságiában. Paul Newman Paul Newman a Butch Cassidy és Sundance Kid című film bőse a legnépszerűbb és legkeresettebb ametikal színészek egyike. A magánéletben ugyanolyan közvet­len, mint a filmen. Rövidnadrágban, tarka Ingben fo­gadja az újságírókat. Nyakában zsinórra kötött sörös- üveg^iyltó. Nem csoda, hogy elsőnek ez keltette föl az érdeklődést. — Dehogy, nem talizmán ez válaszol­ta —, hanem a legegyszerűbb megoldás arra^ hogy ne kelljen állandóan keresni a sörösüvegnyltőt. A falon feleségének, Joan Woodwardnak, a népszerű színésznőnek két nagy képe van. A padlón kőt sztereo lemezjátszó: az egyiken Bach-, és másikon Beethoven- . lemez. — Kedvenc zeneszerzőim — jegyzi meg. — Minden reggel, amikor felkelek, azonnal bekapcsolom a gra­mofont. Mindegy, hogy melyiket, Bach és Beethoven egyaránt megnyugtat, megszabadít a depressziétöl. Nem mondta, de közismert, hogy fél hatkor kel, egy őrét úszik, és a szaunában tartózkodik, utána pedig fél őrá torna következik. Ez a titka fiatalságának. Negyvennégy éves, de alig látszik harmincnak. Mindig egy üveg whlskyvel és jéggel megy a forga­tásra. Whiskyt Iszik, amikor minden kéznél levő sbr már elfogyott. Egyáltalán nem titkolja, hogy szeret inni, de külön elmélettel próbálja Igazolni. — Elítélem a fiatalokat, hogy leisszák magukat vagy kábítészert élveznek. Nem tudnak fegyelmet tartani, nem ismerik a mértéket. A negyvenéves ember azonban megengedheti magának, hogy néha egy kicsit többet felhajtson. Nem hagy ez semmiféle nyomot, mert az ember ebben a koirban tudja, hol a határ. Paul Newmant csak az bántja, hogy egyszer sem ka­pott Oscart. Azzal vigasztalódik, hogy egyszer mégis­csak kitüntetik vele. — Valóban nevetséges látvány lesz, amint isiásztől és reumától összegörnyedve felkapaszkodom a színpad­ra, hogy magamhoz öleljem az Oscaromat — mondotta. ­Féltékeny-e feleségére, aki a háromarcú nő című film­ben nyújtott alakításáért 1958-ban megkapta az aranyo­zott szobrocskát? — Nem. Csupán az bosszant, ba az újságban felesé­gem színészi válságáról olvasok, amelynek állítólag én vagyak az oka, mert arra kényszerítem, bagy a családnak szentelje életét. Ostobaság. Egyszerűen arról van szó, hogy a feleségem visszautasított néhány tekin­télyének meg nem felelő szerepet. Azt mondják, rendezőként akar szerencsét prőbálnl, s felesége akkor visszatér a filmhez. Igaz ez? — Sok mindenről beszélnek. Elismerem, valóban sze­retném eljátszani a rendező szerepét. , A politikára terelődött a sző. Szeretne-e vele foglal­kozni? — Nem lennék képes rá, nem tudnék bikán lovagol­ni. Nem vagyok elég kitartó. Siet a forgatásra. Mit vár még az élettől? — Pénzt, szerelmet, hatalmatt Köszön és megy kifelé, az ajtóból visszadugja fejét, — természetesen, ezt nem kell komolyan venni, csak tréfáltam.

Next

/
Oldalképek
Tartalom