Új Ifjúság, 1971. július-december (20. évfolyam, 27-52. szám)
1971-09-14 / 37. szám
8 új f• r i4 templom kicsiny volt és nagyon régi. Alig-alig látszott ki a környező magas épületek közül. A lelkész háza ott volt mindjárt mellette. Az sem volt újább vagy nagyobb; egyemeletes, ablakait olcsó fehér függönyök takarták. Miközben Stan az egy-két házzal odébb parkoló gépkocsiból kiszállt, keserves arcot vágva megvakarta a fejét. — Egyre az az érzésem, hogy ma még valami zűr lesz velünk. Nem tudom, mi, de valami történni fog. , Carol az órára nézett. Felmásztak a lépcsőn, és becsöngettek a papiakba. — fél órával korábban érkeztünk, ha ugyan a besúgód pontos időt mondott. Megnyomta a csengőt. Az aftóí magas, papi öltözetű férfi nyitotta ki. A fehér állógallér kihangsúlyozta gesztenyés, ápolt haját. Magas homloka, megnyerő, értelmes arca volt. — Macasrthy atya? — Kérdezte Carol. — Igen. Carol bólintott és bemutakozott: — Ed Carol detektív vagyok, társam Stan nyomozó. Bemehetünk? — Természetesen — mondta a tisztelendő, félreállt és betessékelte őket a szerényen berendezett szobába. Az asztalnál egy másik pap ült. Amikor meglátta a látogatókat, felállt és üdvözölte őket. — Duff atya vagyok. Hallottam, hogy a rendőrségtől Jönnek. Remélem, nem valamelyik hívőnk tett rossz fát a tűzre? STEVE APRIL: ELÖÉRZET — Dehogy is — nyugtatta meg Stan. — Azt hiszem, hallott már róla. az újságok fő helyen tudósítottak az esetekről, hogy nemrégiben tolvajok Jártak néhány chicagói és New York-i templomban. Besúgóink révén értesültünk, hogy most az önök temploma van soron. — A miénk? — csodálkozott Duff atya. Miért éppen mi, hiszen nagyon szegény az eklézsiánk. — Meglehet. A tolvajok azonban a pénzen kívül értékes kegyszereket is magukkal visznek. Közönséges, ócska kis teherautón Járják a környéket, s mindent elemeinek. Végre azonban a nyomukban vagyunk, hamarosan megérkezik a rendőrség is. Ezenkívül a templomfosztogatók is minden pillanatban megjelenhetnek. Remélem, végre elcsípjük őket. önöktől pedig csak annyit kérünk, hogy bújjanak el valamelyik szobában. Hol őrzik a pénzüket? Macarthy tisztelendő az asztal sarkán álló kis zsákocskára mutatott. ~ Itt van minden adomány, amit a múlt héten gyűjtöttünk össze. Csak 587 dollár. Nem tudom felfogni, hogy valaki ilyen kis pénzre pályázna. Itt, az Isten házában. — Lehet, hogy igaza van. De bennünket másképp értesítettek — felelt a detektív. Hol van a bejárónő? — Alstonné hétfőn szabadnapos. — Kitűnő — mondta a nyomozó. — Önök ketten menjenek a konyhába vagy az emeleti szobába, ha a teherautó megérkezik. A csengetésre mi nyitunk ajtót. Duff atya beleegyezöen bólintott. — Remélem, semmi baj nem fog történni. Stan félbeszakította. — Bocsásson meg, tisztelendő úr, nem kaphatnék egy pohár vizet? — Már hogyne kaphatna — fordult a fiatalabb tlszteledőhöz. — Duff atya, hozzon már egy kis vizet a nyomozó úrnak. Amíg a pap a konyhába ment, Macarthy csevegni kezdett a nyomozókkal. — Diákkoromban foglalkoztam sporttal, ha szükség van, szívesen a segítségükre leszek. Ed megrázta a fejét. — Köszönöm, Jobban szeretném, ha biztonságban lennének. Egyébként is, kollégáink a közelben lesznek, amikor a tolvajok megérkeznek. Duff tisztelendő ezüstkehellyel a kezében tért vissza. Stan elvette tőle, s aztán villámgyors mozdulattal az arcéba öntötte a tartalmát. A következő pillanatban már revolver volt a kezében. Ed is elővette fegyverét, s a falhoz parancsolta a két férfit. Azok engedelmesen felemelték a kezüket. — Egy gyanús mozdulat, és lövök — figyelmeztette őket. Társa kikutatta a két papruhás Jómadarat, s hamarosan két 22 milliméteres revolvert húzott elő a reverendájuk alól. Amikor megbilioselék őket, Stan felszaladt az emeletre, s hamarosan visszatért. Megtalálta a két papot és a bejárónőt, kezük, lábuk összekötözve, szájukban piszkos rongyok. Szerencsére azonban éltek. — Hívj segítséget, s közben szabadítsd ki azokat fönn — mondta Stan. — Eh addig itt maradok. Macarthy ,/Ttya“ mérgelődve fordult társához: — Te, te idióta, hói soha nem voltál templomban? Duff vállat vont. — Pofa bel nem találtam a konyhában poharat, csak ez az ezustke- hely állt az asztalon. — Es így, te szerencsétlen örült, fogtad, és vizet töltöttél az áldozóke- helybe. Ezzel aztán rögtön elárultad, mifélek vagyunk. A telefonbeleJerüés Óta egy óra sem telt el, és Maxwell felügyelő három emberrel máris a helyszínen volt. Magas, sápadt fiatalember nyitott ajtót. — Sámuel Prescott vagyok — mondta. ~ A nagybácsikám... Ebéd közben egyszerre lefordult a székről, és vége volt. Az inas legalábbis így mesélte. En nem voltam Itthon; magukat ts az inas hívta ki. Reynolds ezredes, a bácsikám barátja ts mérgezést szenvedett, de 8 már túl van a veszélyen. — Megkérem, hogy írja alá a boncolási engedélyt. Ez a halál okának pontos megállapításához elkerülhetetlen. Utána kihallgatom a személyzetet — mondta Maxwell, és elindult, hogy körülnézzen a házban. — Mondja el, Jenkins, mi történt a mai nap folyamán — szólt Maxwell. Az inas vállat vont. — Semmi rendkívüli. Reggel őlord- sága felkelt, megreggelizett és sétát tett a parkban. En addig takarítottam. Sam fiatalúr pedig a szalonban olvasott. — Maguk hárman laknak a házban? — Meg a szakácsnő, de ő három napja felmondott. — Ma tehát maga főzött? — Igen. De csak nem godndolja rólam, hogy... — Egyelőre semmit sem gondolok. Folytassa! — Még takarítottam, mikor a szomszédasszony áthozta a csirkét. Tudja, ha az ezredest várjuk ebédre, mindig csirkét készítünk. En egyébként fent voltam az emeleten, nem hallottam a csengetést. A csirkét Sam fiatalúr vette át, és levitte a konyhába. Tizenegy körül megérkezett Reynolds ezredes, kisvártatva Samuel úrfi eltávozott. — Nem tudja, hová? — Nekem nem mondta. Talán tőle tessék megkérdeznii — Mondja további — Igen... Aztán ebédhez terítettem és felszolgáltam. — Mi volt megmérgezhető — a cstrkén kívül? — Ezt én már végiggondoltam, kérem. — Jenkins evca felragyogott. — Az aperitif nem lehetett mérgezett, mert akkor bontottam fel az üveget. Levest óz ezredes úr sohasem fogyasztott. Azt szokta mondani, hogy léha étel, nem méltó egy katonához. Márpedig az arzénből minkettöjüknek Jutott. Édességet őlordsága nem fogyasztott. Es mire a whiskyt kitölt- hettem volna, szegény gazdám már... Szóval a méreg vagy a csirkében volt, vagy a salátában. En legalábbis így következtettem. — Bravó — monta a felügyelő. — Most már csak azt szeretném tudni, hogy a saláta honnan származott. — Itt, az út túlsó oldalán, kicsit feljebb egy kertész lakik. A lánya, Mary hoz naponta zöldséget, ezt-azt. — Milyen lány az a Mary? — Gyönyörű — sóhajtott az inas. — Egyébként Sámuel fiatalúrral, hogy is mondjam... megértették egymást, tudja, mire gondolok. Veszekedett ts őlordsága emiatt elegeit Egyszer még azzal ts megfenyegette az unokaöccsét, hogy kitagadja, ha elveszi azt a lányt, A végrendeletet azonban már nem tudta megváltoztatni. Maxwell szélsebesen Jegyzett fekete noteszébe, majd felállt. — Telefonálhatnék valahonnan? A Yardot tárcsázta, ahonnan Bartley, a helyettese beolvasta a boncolási Jegyzőkönyvet. Maxwell letette a telefont, zsebéből kis kézbillncset halászott elő, és átment a szalonba. Hárman ültek ott a dohányzóasztal körül. A fiatal Samuel, egy csakugyan rendkívül csinos, húsz év körüli lány és az ezredes, akinek fejét Jegestömlő koronázta. Jenkins a tálaló mellett állt. és a poharakkal foglalatoskodott, miközben lapos pillantásokat vetett Maryre. Maxwell felügyelő megállt az ajtóban. — Elnézést, hogy megzavarom ezt a kellemes egytittlétet, de egyiküket gyilkosság vádjával sajnos le kell tartóztatnom! Kit tartóztott le a felügyelő? Kérjük kedves olvasóinkat, a meg> fejtést szeptember 30-tg küldjék be. A helyes megfejtők között három krl- miregényt sorsolunk ki. # „Két könycsep“: „Szíves elnézésüket kérem, hogy levelemet zavarom, de fiatal va.< gyök, hoMthn a versek olvasása és alkotása. Osszöszetem bátorságom, érzelmeimet, hogy bemerjem küldeni e pár költemény! verseimet. Kérem hogy olvassák el e pár sort, és itte- lyék meg, hogy érdemese foglalkozni a hobbimat." Kedves „Két könnycsepp"! Gondot o- kozott eredeti belyestráissal Irt levelének átmásolása is. a ver. sek „megemésztéséről" nem is szólva. Azt ajánljuk, hogy tanuljon és a hobbyjából csak a versek olvasását tartsa meg! # „Norok"“: Versei túlbonyolítottak logikai felépítésükben Is pontatlanok, követ- kezetlenek. A két röivid próza azonban nagyon kíváncsivá tett bennünket. Mind a kettő jó. Kérem, küldjön (postafordultával) még néhányat írásaiból és egy rövid, fényképes életrajzot, hogy olvasóinknak bemutathassuk. # „A VÄGVAM VAGY Pl- TYLÜSZ": Újabb versei után bíztatjuk. Bár nyelvezete még e- léggé szürke, erőtlen. Időnként a helyesírással Is baj van, mégis úgy érezzük, hogy érdemes a bizalomra. Tanuljon, művelje magát, idővel jelentkezzen újra! 0 B. M. Cslovo (Nagyme- gyer): Versel egyelőre túl iskolásak, túli gyerekesek. Hiányzik a mélyebb, megrázóbb élmény. Művelje magát! 0 J. I. Rim. Janovce (Rima- jánosi): „Tizenhatéves vagyok. Időm nagy részeiben versek í- rásába merülök. Nem hobbiból csinálom. Kötelesség szállait érzem magamban. Ez a köte- lességcsinálás meg taníto>tta velem, hogy a humanizmus — ha bár még nemis telyesen — hangoztatjam verseimben. A közéletiséget szeretném magamra húzni. Egyszóval valójában a ráébredés az emberre, belőle kiágazó mindensége, s ennek a verselése tanított meg arra, hogy szilárd ajtó keletkezzen bennem." stb. Ezeket írja levelében, eredeti helyes- Irásban. A nyelv ismerete mindenkire nézve kötelező, a költőknél. íróknál pedig alapkövetelmény. Éppen ezért az írásról lebeszéljük, a tanulásról a- zonban nem. Január 13-án egy sötékék IP 48 259 rendszámú német Mercedes érkezik Snéznikre, a csehszlovák-német határra. A kocsiban kért férfi és egy nó ül. Formális vámvizsgálat után folytatják utukat Prágába. A prágai Esplanade Szálloda előtt a- zonban már csak egy férfi és egy nő száll ki a kocsiból. A másik férfi útközben eltűnt. Két nappal ezután a Mercedes a stecbovlcei Párolod Szálloda előtt parkol le. A kocsi utasai, Hans Müller ég Edith Käsbach szobát kérnek, és délután sítúrára indulnak a környező dombokra. Még sötétedés előtt a záhofíi szállodához érnek. Müller érdeklődve nézi a szállodán levő különös antennát. Alfred Naujoks (ezzel a névvel még találkozunk) alias Hans Müller, volt műszerész, Jelenleg az SA századosa, tudja, a célnál van. A slelök belépnek a kellemesen kifűtött étterembe. A helyiségben csak egy ember ül. Asztalához ülnek, és Edith Käsbach beszédessége következtében, gyorsan megismerkednek Formis mérnökkel. Ez természetesen nem a valódi nevén mutatkozik be. A kedélyes terefere közben — Müller Käsbachot újdonsült feleségeként mutatja be — észre sem veszik, hogy besötétedett. Aznap már nem tudnak hazamenni. Kibérelik tehát az ötös számú szobát. Formis a hatosban lakik. Az adóállomás a padlás szobában <van. Reggel a két turista elbúcsúzik, de előbb még emlékfényképet készít a szállodáról és személyzetéről. Január 17-én Müller kocsijával Priágába hajt és a tizenegykor már a Lufthansa repülőtársaság menet- rendszerű gépén ül, Berlin felé repül. A leszállás után taxival a Princ Albert Strasse 8-as számú házába hajtat. Ez a Sicherheitsdienst központja. Másnap már ismét a Párolod' Szállodában van. Közli Käsbachhal a jelszót: „Formist élve kell elfogni“! Egy nappal később Müller autótú- rára Indul. Kocsijában ott ül Götsch a határátlépés után eltűnt harmadik személy is. Ellenőrzik az útirányt, amerre Formist akarják leg- gyarsabbain Németországba szállítani. Január 23-án eáte néhány perccel nyolc előtt Ismét megjelenik a Mercedes Záhofin. A kocsi kétszáz méternyire áll meg a sziállodátől. Nau- jocks-Müller és Käsbach kilépnek és a szállodához sétálnak. Götsch a kocsiban marad. Az ál-házaspár egy ideig szórakozik Formissal, majd a férj anélkül, hogy vacsorázna, visz- szavonul a szobájába. A „menyecs- ke tovább szórakozik. A szálloda tulajdonosának ez a szörak02:ás, tekintve hogy fiatalasszonyról van szó, túlontúl bizalmasnak látszik. Kilenc órakor Götsch is elhagyja a kocsit és lassan a szállodához aé- tál. Az első emelet egyik ablakában meglátja a megbeszélt fényjelt. Nau- jock kötélhágcsőt ereszt le ablakából, Götsch felmászik, áthalad a folyosón, álkulccsal kinyitja Formis szobáját és felkészül a „fogadásra". Tíz előtt Formis Käsbach Edit kíséretében felmegy az első emeletre. Käsbach valószínűleg a kezénél fogja. Pontosan tízkor lövések dördülnek el. Amikor ez egyik pincér telrohan az emeletre, látja, amint Nau- jocks Formis tehetelen testét cipeli a 6-os szobába. Ebben a pillanatban megijeletiik Götsch, és revolverrel a szálloda egész személyzetét a pincébe kényszeríti. A gyilkosság pontos menetét valószínűleg már sosem derítik fel. Käsbach nyilván Formis kezét tartotta, és így ez nem tudott azonnal fegyvert rántani, amikor megjelent Nau- jocks a hamis férj szerepében. Az elsó golyó a mennyezetbe fúródott, Formisnak mégis sikerült elővennie fegyverét, mert Naujocks Is lövést kapott a kezébe. EStkor jelenhetett meg Götsch, aki leterltette Formist. A merénylők, mielőtt eltávoztak, benzinnel öntötték le a szobáit és a holttestet, majd felgyújtották. Még aznap átlépték a csehszlovák-német határt. Goebbels első „rádióellentelét" nem éppen „rádiós" módon Intézte el. JELENTKEZIK A PÄRT 1937 márciusában újabb náoíellenes adó hallatta magát az éteHíen. A Német Kommunista Párt rádiójaként mutakozott be az erős, rövidhullámú rádióállomás: Figyelem! Figyelem! A Német Kommunista Párt rádiója jelentkezik a 29,8 méteres hullámhosz- szon. Kedves hallgatóink, elvtársak. elvtársnők! Semmi sem gátolja meg a Német Kommunista Pártot, hogy ne szóljon a német néphez. Sem a terror, sem az üldözés nem tarthatja ettől vissza. Mondjátok meg az ismerőseiteknek és barátaitoknak, hogy minden este tíz órakor jelentkezünk a 29,8 méteres hullámhosszon. Kedves hallgatóink, mai adásunkat Berlinből su^rozzuk. Először néhány hír: Hamburgból azt a jelentést kaptuk, hogy az ottani kikötőben ú- jabb és újabb hajók horgonyoznak le, melyek fedélzetükön a Spanyolországban harcoló Condor légió dicstelenül elesett katonáinak holttesteit szállítják Németországba. A Neptun hajózási társaságot teljesen lefoglalja a hullák szállítása. A társaság Ajax nevű hajója a közelmúltban harminc leclnezett koporsót rakott ki. A rakományt a sevillai kikötőben vette fel,..“ (Folytatjuk) A vészetes ebéd
