Új Ifjúság, 1971. július-december (20. évfolyam, 27-52. szám)

1971-09-07 / 36. szám

»* «1 KITOL TANOL A OTEREKf Hányisor, da hányazor alhangzlk a kérdá«, ha rossz Iát tesz a tűzra. Hát nézzük esak, kitél tanait Vegyünk agy agyszerfi példát. A labdarúgé-mérkőzásekan rengeteget bosszankodnnk, méltatlankodnnk, ha a blré sípszava ntán egyik-másik Játékos — nyilvánvalé szándékkal ->• Jé messzire el- rágja a labdát. Sporlsaarűtlenség, gyakran kiállítás az ára. A máltkor megnéztem a televiziéban a Tllneo — Sloven mérkőzést. Tébbek küzétt megligyeltem a pálya mentén készenlétben, állé, hőfehér mezes nebnlékat, akik szapoirán adogatták az alap- és oldalvonalak mö­gé került labdákat. Egészen addig, amíg nyilvánvalővá nem vált, hogy a hazai csapat tartani tudja 2:l-es e- lönyét. A mérkőzés vége felé, mintha nyomuk ’ veszett volna. Alighanem valami „Jőtét“ lélek elparancsolta őket. Így az egyenlíteni akaré Slovan Játékosai — értékes perceket — fntkározhattak a pályárél kikerülő labdák után, hogy mielőbb Játékba hozhassák. Na mármost, mit várhatunk mi ezektől a labdaszedő gyerekektől, ha felnőnek, amikor már most is sportsze­rűtlen magatartásra biztatják a megfontolatlan szak­vezetők? (palágyl)-'í A női divat az nagyon málandé, váitozé valami. Töb­bek között a hajviselet is. S hogy ez nem is ölesé mu­latság, annak sorstársaim a megmondbatéi, akik szin­tén a teremtés koronájának nevezhetik magukat. De ez még csak hagyján, mert bármily drága is a fodrász, azért van belőlük elég. Am éh. Jaj! Most fogézzanak meg, kedves férfitár­saim! Londonban bemutatták a tegájabb frizuradivatot. Mit gondolnak, miből? A képen látható hölgy fejdf- sze: villanydrétok több színben. Hát most mondják meg nekem, kérem, honnan szer­zek én könnyen, gyorsan és bosszúság nélkül villany­szereiét, ha történetesen elromlik a feleségem frizurá­ja...? (palágyl) A férj mindössze 125 centiméter magas, neve Tom Reynolds, angol színész. Felesége 37 centiméterrel ma­gasabb és 33 évvel fiatalabb, mint kisférje. Ennek el­lenére szeretik egymást. Ogy tűnik, nem mindig szá­mítanak az évek és a centiméterek. tiicso]| megrendezte az amatőr énekesek ver- Egyetlen szőrakoizásom a televízió a versenyre. Ogy szándékoztunk, édes­volt. Néha vasárnap a barátnőimmel anyám megengedte, hogy benevezzek elmentünk tekézni vagy moziba, de a vwsenyre. Ogy szándékoztuk édesa- legkésőbb hatra otthon kellett mindig pámmal, csak siker esetén közöljjjk, lennem. Tizenkilenc éves koromban hogy mivel próbálkozom, hagytam el a szülői házat, de addig Csődött mondtam, minden tekintet- egy estét sem tölthettem házon kívül. ben. A közönség Idegesített, a nagy Ezt nem szemrehányásként mondom, zajban elszornlt a torkaim, alig tud- Szerintem jó is, hogy rövidre fogtak, tam ép hangot kiadni magamból. A Ha egyszer gyermekeim lesznek, én is harmadik helyen végeztem. A nagy tn- hasonlóan nevelem majd őket. A szá- multusban megszöktem a dobogóról, mat csak 17 éves koromtól festhettem és az egész éjszakát átsírtam, egy kicsit. Másnap meglátogatott Raonl Coiom­Amfg a gyárban dolgoztam, csak 1- be polgármester, és azzal vigasztalt, dónként énekeltem — lakodalmakon hogy csodálatos hangom van, csak is­vagy Jótékonysági vállalkozásokon, koláznl kell. Elintézte, hogy az avigno- Rengeteg tapsot kaptam, és ez fokoz- ni konzervatóriumban énekórákat ve- ta bátorságomat. így merészkedtem hettem. Egy évig la kellett mondanom aztán a nagyközönség elé. Avignon mlndenról. polgármester-helyettese minden évben (ná) A V ARI IKREK Mirellla Mathien, a sztár ,lTfeÍén: Gyálölfek. Nekem egész éléteo* at‘ úgy kell téged cipelni, mint egy kölöncöt. Tőled nincs szaba­dulás. Hát ki fog engem kiválasztani, hát hogy lehet engem kiválasztani, mikor én kettő vagyo'k, rögtön pá 'rosával vagyak? Jolán; Tényleg. De miért éppen téged kellene kivá­lasztani, miért nem engem? Es ki fog engem kiválasz­tani, mikor én mi vagyok? Odor: Maradjatok már. Igazatok van. — Igazatok??? Hát nekem már igazam sem lehet egyedül?“ A Szeressétek Odor Emfliát ikerpárja vitatkozik így a filmben szinte gyűlölettel beszélve az ikerség bátrá- nyairúl. Alakítóik Vári Ágnes és Judit tukább az elő­nyökkel ismerkedtek meg eddig. — Hol mutatkoztak meg először „ikeri-mivoltotok“ előnyei? — Hát nem az iskolában. Az ikerekről általánosan elterjedt az a nézet, hogy „de jó nekik, egyik ebből a tárgyból készül, másik abból, és egymás helyett felel­hetnek“. Ml a humán tárgyakból egyformán jók vol­tunk. A reál tárgyakból viszont ellenkező előjellel volt teljesen mindegy, hogy melyikünk felel. Az igazi elő­nyökkel akkor találkoztunk, amikor egyenesen az érett­ségiről kiléptünk 3 nagybetűs Életbe. Ugyanis írásbe­liről rohantunk az OSZK vizsgánkra, és nem minden büszkeség nélkül mondhatjuk, hogy első nekifutásra „A“ kategóriát kaptunk. — Persze nem a vizsgával kezdődött az éneklés. Volt-e valami előzmény? — Még az általánosban kezdtünk el „népi táncolni“ az Építők „Vadrózsák“ táncegyüttesében. Életünk egyik legcsodálatosabb élménye, hogy az együttessel Törökor­szágban jártunk. Judit később orvom utasításra abbahagyta a táncot, ezért Ági sem táncolt tovább. Mindketten tanultak szol­fézst, Ági hegedült, Judit csellózott, így döntöttek a zene, pontosabban az ének mellett. — Első nyilvános fellépésünk mindjárt az egész or­szág előtt zajlott; részt vettünk az 1969-es táncdalfesz­tiválon. A fesztivál után mutatták be a „Szeressétek Odor Emíliát“ című filmet, amelyben az ismert szerepet kaptuk. Még azon a nyáron szabadtéri műsorban lép­tünk fel a „Korda-show“-ban és Korda György meghí­vott minket Tv-show-jába is. A televízióban még a „Ro- konlelkek“ című műsorban szerepeltünk. Tavasszal részt tettünk a Rádió „Tessék választani“ című műsoilában. — Mindig többesszám. £s múlt időben. Mit csinálnak a Váriak jelen időben? — Kisebb-nagyobb megszakításokkal indulásunk óta fellépünk a Béke-knpolában. Nemrégiben az ŐRI egyik központi műsorával jártunk mindenfelé az országban, és voltunk egy hetet Csehszlovákiában. — Mik a terveitek? — Nem egészen a mi terveink, nemcsak rajtunk mú­lik, mi lesz belőlük, de nagyon szép tervek. A májusi NDK-tévészereplés után októberben zenés divatbemu- jlató keretében egy hónapot Kanadában töltünk, és a (svájci szerződésről is folynak már a tárgyalások. — Mit csináltok szabad időtökben? — Szabad idő? Énekóra, hangképzés, táncóra, angol­óra... Abban az időben, ami ezután még szabadnak mondható... Abban az időben gyerekek vagyunk. Se­gítünk otthon a nagymamának, kicsit takarítani, bevá­sárolni... Néha főzünk is. Sétáltatjuk Sutyerákot, a vi­lág legszebb kutyáját. Szeretünk kirándulni, moziba és színházba járni, olvasni, nyáron sokat strandolni. Egy­szóval élünk, mint más húszéves lány. — Gondoltál-e arra. Ági vagy Judit, hogy a másik nélkül vajon elérnéd-e azt, amit így együtt? Egybehangzó a válasz: — Nem. Örülünk annak, amit eddig elértünk, szeret­nénk még többet, még komolyabb eredményeket. Ez a- zonban csak együtt megy. Egyikünknek sem lehet „e- gyedül Igaza“. VARADI KATI

Next

/
Oldalképek
Tartalom