Új Ifjúság, 1971. július-december (20. évfolyam, 27-52. szám)
1971-09-07 / 36. szám
új ifjúság 4 TÁKCDALFESZTtVÁL 71 TÁKCDAL ES JÁTÉK I. gy esztendei „böjt“ után Ismét tánc- dalfesztivál-lázban élt — és él — Budapest... A versenydalok elhangzottak, a zsűri döntése Is Ismert... Az utcákon, a kirakatokban ellemben mindmáig falragaszok, közkedvelt énekesek portréi mosolyognak a járókelőkre; a forgalmas aluljárók nyüzsgésében a táncdalfesztivál kottafüzetét kínálja érces hangon a rikkancs; a hanglemezboltok többségéből pedig az augusztus elejétől bemutatott közel félszáz új dal akkordjai törnek az utca zajába. Talán mondanom sem kell: természetesen, a fesztivál finisébe — a döntőbe jutott tizenhat szám csendül föl a leggyakrabban, sőt, a díjkiosztás óta még tovább szűkült a leginkább keresett lemezek skálája. Augusztus huszonnegyediké, este. Az Erkel Színházban kigyúltak a lámpák. A nézőteret zsúfolásig megtöltötte a szakemberek és a felajzott hódolók serege. A légkört az esemény láza fűtötte... Addig azon- bain„. Addig tsnnészeteseoi — mint minden fesztiválon —■ itt is két teljes napon ái hangyabolyszerű nyüzsgés s nem kis zűrzavar uralkodott. Elromlott egy biztosíték, eltűnt egy gitár, várni kellett az énekesekre, s amikor megjöttek, a műszaki személyzet fölszerelése makacskodott; volt, aki a kosztümös próbára — izgalom fűtötte feledé- kenységből — köznapi ruhában jött... Amikor a fentiek láttán kissé kérdőn pillantottam Bánki Iván rendezőre, 6 csak mosolyogva válaszolt: — Az első elődöntá- n kéuUlve, az ilyesmi iáttán, én is izgni- Uim, da időközben megedződtem. Ogy iát- salk, ez mór elkerülhetetlen velejárója egy- egy ilyen rendezvénynek. Az előadások azonban mind jói sikerültek eddig, s most sem lesz másképpeni fis IGAZA LETT n. Százszlnű virágpompában tündöklő, ötletes színpadon versengtek az előzetes selejtezők s az elődöntők rostáján fennmaradt dalok, illetve előadóik. A tét Jelentős: ki írta az év legjobb magyar táncdalát, és ki adta elő a legjobban? A mezőny szoros, a közönség többször is lázba jön. Többször csattan vastaps, a színpadra hosszú ívben repülnek rózsa- és szegfücsokrok. A győztesek sorrendjét fölsorolni — gondolom — csupán hasztalan szószaporltás lenne, hiszen a tévé és a rádió helyszíni közvetítése révén a nemzetközi zsűri döntése az olvasók zöme előtt amúgyis Ismeretes. Ehelyett Inkább néhány értékelő észrevételt érdemes itt papírra vetni, hiszen elődeihez hasonlóan az idei táncdalfesztivál is több «mlítésre méltó tényt s tanulságot hozott. rendezvény kétségtelenül legpozitívabb eredménye, hogy az előzetes zsűrihez összesen több mint ezer új pályamű érkezett megítélésre. A három elődöntő során ebből a negyvenhat legjobbat mutatták be, majd a bíráló bizottság egyenes pontozása, illetve a postán érkező több száz ezer közönségszavazat összesítésével tizenhat dal jutott a döntőbe. Ezek a számok a mai magyar tánczene érdekes útkereséséről és határozott fejlődéséről tanúskodtak. A legörvendetesebb tapasztalat, hogy az Illyés-együttes és a Non-stop-együttes, illetve néhány — főleg fiatal — zeneszerző s szövegíró (pl. Huszár Erikái) révén a magyar tánczene Is több éves késlekedés után felzárkózott az európai színvonalhoz. Ennek több árnyalatát láttuk és hallottuk a döntőn. Elsősorban; vérbeli fesztiválszám (Schock 0. — S. Nagy I.: Fák, virágok, fény) győzött, amihez természetesen Zalatnay Sarolta kedves-őszinte előadásmódja is nagyban hozzájárult. Szinte hibátlan, igényes beat-muzslkát nyújtott a Szörényi Levente — Bródy jánns szerzőkettős. A Színes ceruzák vagy az Amikor én még kis srác voltam emlékezetes sikerei után továbbra is tudnak dalaikban zeneileg újítani, gondosan ügyelve a szöveg értelmére is. Az idei versenyszám (Elvoinult a vihar) sikerében Szörényinek nemcsak szerzőként, hanem énekesként is nagy érdeme van. A hagyományos, dallamos olasz trubadúrdalokra emlékeztetett a kissé lámpalázasan szereplő Szécsi Fái (Auth E.—S. Nagy I.: Pillangó). Az egy-egy előadó szuverén föllépésére, kiváló hanganyagára építő szerzők sorában talán az Aldobolyi Nagy Gy.—Szenes I.-szerzőkettős kísérletezett a legnagyobb sikerrel, hiszen a Vihar után c. számuk (énekelte Kovács Kati) az elődöntők legjobbja s a finálé egyik esélyese volt. Ha nem is rég, de valóban szép volt a Rég volt, szép volt című dal a népszerű Koncz Zsuzsa előadásában. Legutóbbi külföldi sikereit igazolta Máté Péter (Fel, fel fiúk a dalra-); az alig néhány hónapja ismert. Cliff Richard-os megjelenésű Délhúsa Gjon (Hegyek lánya) pedig az idei táncdalfesztivál egyik legkellemesebb meglepetése volt. A szerzők másik csoportja a régi, részben az operetthagyományokból táplálkozó számok egyre gyengülő pozícióit próbálta erősíteni, visszahódítani. Elsősorban a balladal hangvételű Ne sírj című dalra gondolok itt (énekelte Korda György), különösen a szöveg mindent elmondanlakarása hatott zavaróan... Kordának egyébként a Várom a hajnalt című számmal sem volt szerencséje. Előadásmódján érződött: ez a dal még az előzőnél is kevésbé Illik e jó hangú énekes egyéniségéhez. joggal ítélt a zsűri előadói díjat Koós Jánosnak. Az általa előadott két szám közül minden tekintetben a Kapitány a sikerültebb, a Nekem sincs a szerencséhez bérletem — művészi Igényesség szempontjából — nem Illett a döntőbe. Ez a megállapítás vonatkozik az Aradszky László énekelte Eleonórára is! ' Az előző években nem egy esetben kifogásolható volt a nemzetközi zsűri munkája, ez idén — Gyulai Gál János elnökletével — valóban a „lényegre“ tapintott, hiszen kivétel nélkül az újszerű, zenei képleteikben gazdagabb és értékes szövegű számokat jutalmazta. Jó példa erre a Nonstop-együttes második helye (Victor M. — Huszár E.; Lélegző furcsa hajnalom). A közönség egyetértett a bíráló bizottság döntésével, legalábbis erre utal a díjkiosztás során föl-fölcsattanó vastaps, és az énekesek két-háromszori ráadásai... És hogy milyen boldog érzés lehet egy fesztivált nyerni, azt Clnl, azaz Zalatnay Sarolta vég- telen-lelrhatatlan öröme s könnyel bizonyítják!... III. Az idén már negyedszer nyílt alkalmam személyesen részt venni Budapesten az első nyilvános elődöntőtől az ünnepélyes fináléig százezreket érdeklő és szavazásra ösztönző táncdalfesztlvál döntőjén. (Nem túlzás ez a szám, hiszen egy-egy elődöntő után a rendezőség mindig közel félmillió közönségszavazatot kapott.) Ez idén — akárcsak eddig Is — Ismét úgy éreztem; a mai magyar tánczene legrangosabb hazai rendezvényének távolról sincs határozott, egyéni arcéle és nemzetközt tekintélye; az Erkel Színházban hiányzott valahogy a popfesztiválok sajátos légköre, komolykodó varázsa... L ehet, hogy ellenérvként valaki most például a népes zsűri összetételét hozza majd föl, ahol — többek között — helyet kapott a londoni BBC gyártásvezetője, egy bejrúti impresszárió, a Szlovák Televízió képviseletében I. Oradníőek, a világhírű Gustav Brom stb... A helyszínen látottak, tapasztaltak alapján mégis azt kell mondanom, hogy a döntő inkább egy nemzetközi szakemberek segédletével lebonyolított esti tévéműsorra hasonlított, mint két év könnyűzenei termésének színe-javát fölmérni hivatott hazai nemzeti dalverseny döntőjére. Hadd bizonyítsák „élő“ példával: a rendezőség egyik tagja így jellemezte a táncdalfesztivált: „Ez a fesztivál szórakozás és játék... És nem véletlenül beszéltünk játékról, hiszen a táncdalfesztivál előkészítői és irányítói mind-mind annak szánták. Kellemes augusztusi szórakozásnak...“ Úgy érzem, helytelen kiindulópont, rosz- szul értelmezett alapállás ez, hiszen egy világszerte hatalmas teret hódító, önálló művészeti ág fejlődéséről, évről évre ismétlődő fontos mérföldkövéről van szól A kellemes augusztusi szórakozás helyett (vagy legalábbis mellett) a táncdalfesztlvál fő céljának az eléggé konzervatív magyar tánczene korszerűsítésének kellene lennie. Olyan Időszerű követelmény ez, mely az európai és tengerentúli pop-zene fejlődését látva, aligha tűr halasztást. Ogy tűnik: az előadók és a szerzők körében már megindult ez az útkeresés, hiszen a három első helyen végzett szám mindegyike — s egy- kettő a „mellőzettekből“ is — külföldön is megállná a helyét. Az elődöntők során bemutatott közel félszáz dalt alapul véve azonban már nem ilyen biztató az összkép. Elég belelapozni a rikkancsok által lépten- nyomon kínált kottafüzetkébe, hogy az ember föltétlenül észrevegye számos dal ger- letiúgásos egyhangúságát, vagy a fent már említett akár-egész-regényt-elmnndani-aka- rását. Javítani, köszörülni ezen a csorbán pedig a válogatás, előkészítés, elbírálás révén pedig éppen a táncdalfesztlvál hivatott. gondolatokat, észrevételeket távolról sem puszta szószaporításból vetettem papírra, hanem annak tudatában, hogy a magyar tánczenének a csehszlovákiai magyarság körében Is széles körű hallgatósága van. Hétről hétre Dél- és Kelet-Szlováklából is ezrével érkeznek a közönségszavazatoki De a magyar tánczene iránti nagy érdeklődést bizonyítja a Csehszlovák Rádió mindennapi adása és a csehszlovákiai magyar fiatalok táncdalfesztlválja is. Nem véletlen hát, hogy az Idei táncdalfesztlvál értékelésében több oly „belső“ problémát Is érintettem, mely első pillanatban talán hazai szemmel fölöslegesnek tűnik. Egy-egy röpke bepillantás ezekbe a kérdésekbe csak a látókör bővülésére és az Igényesség javára válhat. rv. „A völgyek, a rétek most boldogan látják, hOigy én más vagyok“ — hangzik a győztes dal egyik sora. Az előző évekhez mért művészi-igényességi fejlődés láttán jelképesen vonatkozik ez a táncdalfesztiválra Is. Érdeklődéssel, szurkolva várjuk a folytatást! Budapest, 1971. aug. 24—25. BORSAI M. Péter Új fejezettel gazdagodik az a könyv, amelybe hazánk ifjúságának munkás hőstetteit írták és írják. A fejezet címe: Nemecká. A haladó múltú Felső-Garam-vidéki község lakossága, a Szlovák Nemzeti Felkelés idején is hősies magatartást tanúsított. A felkelés elnyomása idején a vérszomjas fasiszták tehetetlenségükben a legbrutálisabb módon álltak bosszút a védtelen lakosokon. A SZISZ-hez közel állnak a nemes emberi magatartás elvei, s igyekszik méltó örököse lenni a haladó forradalmi hagyományoknak. Hazánk fiataljai keresték és megtalálták a módját annak, hogyan fejezzék ki tiszteletüket és hálájukat Nemecká lakossága iránt. így került sor arra, hogy a Nemeckái Kilencéves Alapiskola felépítését a SZISZ vállalta. Az igényes feladattal aránylag rövid idő alatt birkóztak meg az ország különböző járásaiból érkező fiatalok több száz tagú csoportjai. Európa egyik legkorszerűbb iskolájának építését már befejezték, most a szerelést és a különféle speciális pavilonok komplettizálását végzik. Az alábbiakban néhány felvételt közlünk: az 1. abban az időszakban készült, amikor az é- pület homlokzatát még zsaluburkolat fedte. Az épületen Július Maroiík fődiszpécser kisért bennünket (2.). A targoncára a korszerű gépek idején is szükség van, (3.). !gy „fest“ az épület — öltözők, higiéniai berendezések — hátulnézetből (4.).
