Új Ifjúság, 1971. január-június (20. évfolyam, 1-26. szám)
1971-03-02 / 9. szám
t • «ft 9 • A uj ifjúság 3 REGGELTŐL SZOMBAT VOLT Szombat — Szlovákia fővárosának, utcai életének legjellegzetesebb napja. Eőlrebocsátom és hangsúlyozom: utcai életről van szó, az utcán kószáló vagy dolga után siető ember szemével nézett és látott utcai életről, hangulatról. Szombat. Kivétel. Más, mint a hétfő, a kedd, a szerda, csütörtök és a péntek, az utcán legalábbis más, hiszen az utcai hétköznapok unifor- mizáltsága azzal magvarázható, hogy a lényeges, a napok, tehát a munkanapok jellegalkotó mechanizmusa, a munka kevésbé kerül a szó szoros értelmében vett utcára; gyárakban, intézményekben folyik Persze kivételt képeznek azok a légkalapácsos emberek, akik talpunk alatt úton-útfélen felszedik az aszfaltot. Ök „direkt“ az utcán dolgoznak, olyannyira az utcán, hogy nélkülük már nem is lenne utca az utca. A szombat fogalma az emberek tudatában már néhány esztendeje egvenlő a szabad szombattal. Azóta jellegzetes nap az szombat, mert mi tehet egy utcát jellegzetessé? Az, ha kihalt vagy az, ha túlzsúfolt? Ez is. A Brodway azért fogalom, mert nyüzsög, a prágai óváros azért, mert kihalt, csöndes, nyugodt. Szlovákia fővárosának szombati jellegzetessége tehát a csúcsforgalom. A felsorolásból kimaradt még a vasárnap. Természetesen azért, mert ez is jellegzetes nap, jellegzetessége, hogy az utcák jóformán üresek. Az okok közismertek, vagy ha nem, legalább „közsejtettek“: szombaton rengeteg vidéki utazik a fővárosba, vasár? nap rengeteg fővárosi utazik vidékre. Ennek sem nehéz megfejteni az okát; az utóbbi évek folyamán nagyon sok vidéki települt a fővárosba, akik vasárnap hazautaznak szüleiket. hozzátartozóikat meglátogatni. Ennek a ténynek viszont már nem az az ellenpéldája, hogy az utóbbi évek folyamán nagyon kevés üzlet épült vidéken. Nem, vidéken elég üzlet épült, ugyanolyan a választék, mint a fővárosban, de hát a vidékiek jönnek. Mert mikor jöjjenek máskor, mint szombaton? Mindenesetre ha zsebtolvaj lennék, csakis szombaton aktivizálnám magamat, ha pedig a betörés nemes professzióját választanám, csakis vasárnap dolgoznék, és csakis a fővárosban, mert nemcsak vidéki látogatásra mennek, hanem mennek a vikendházba, ide, oda, amoda: vasárnap nagyon kiürül a város. De hát erre a felismerésre már régen, és sajnos nagyon sokan rájöttek, nem csak én vagyok ilyen „rafinált“. Előszeretettel használom a „rafinált“ jelzőt, már csak a stílus kedvéért is, hiszen e fogalom klasszikus használói eredetileg is „rafináltak“, mert a zsebtolvajláshoz bizony nagy „ra- fináltság“ szükséges. Ha a fővárosunkban aktivizált zsebtolvajokat szociográfiai alaptörvények szerint kéne kategorizálnom, mindenképpen a faji megkülönböztetés szempontjából kéne létrehoznom az első két alapkategóriát: valahogy így: cigányok és nem cigányok. Mert a fővárosi zsebtolvajok döntő többsége cigány. Persze tisztelet a becsületesen dolgozó cigány származásúak ezreinek, akik természetesen kivételt képeznek. Almáért állok sorban az SZNF tér egyik standja előtt. Közvetlen közelemben hirtelen összecsődülnek az emberek, egy fiatalasszony rendőrért kiabálva egy jólöltözött cigánylány kabátjába kapaszkodik. A hangos párbeszédből hamar megértem, miről van szó, a fiatalasszony háromezer-háromszáz koronát tartalmazó pénztárcáját követeli a cigánylányon és cinkosán, aki feltehetően a [ány anyja. Állítólag pár perccel korábban emelte ki a táskájából, miközben a fiatalas/- szony a kenyérüzletben állt sorban. A cigánylány tiltakozik, kikéri magának a sértegetést, ő terhes — ami nem látszik, de ha igaz. sem csoda — és neki hagyjanak békét. Rendőr nincs a közelben, de megérkezik a Köztisztasági Felügyelet szürke egyenruhás embere, kéri a személyazonosságikat. A cigánylánynak nincs személyazonossági igazolványa, de kabátja alól a földre esik egy vaskos pénztárca. In flagranti oda a „rafináltság“, mennek a rendőrségre, a tömeg szétoszlik, a gyümölcsösstand előtt sorra kerülök, kérek egy kiló almát. Az eladó jól táplált matróna, dobálja az almát a zacskóba, én meg mustrálgatom a gyümölcsöt, semmiképpen nem elsőosztályú alma. hiszen négy fajtából keverték össze. Inkább amott kellett volna vennem, ahol olyan szép, egészséges jonatánt láttam hat ötvenért. De már mindegy, lemérték, kevesebbet is álltam sorban, kom- pótnak ez is jó lesz, és biztosan nem kerül többe négy koronánál. Az idő drága, nem az alma— morfondírozok magamban. .. — Hét ötven — mondja az eladó. — Keverékalma hét ötvenért? Amott hat ötven a válogatott jonatán, csak hosszú a sor,.. — Ebben is van jonatán, és itt van kiírva, hét ötven — mondja hetyke magabiztonság gal. Fizetek és nem hívok rendőrt, nincs időm, hátra van még az egész bevásárlás, a csirke, a leveshús, a zöldség. Hát igen. Szombat van, csúcsfogalom, sok mindent lehet: zsebtolvaj- kodni, óvatosan, gyöngéd mozdulatokkal, és lehet tolvajkod- ni a gyümölcsöspult mögöit. Igaz, fárasztóbb, mint a cigánylány módszere, de tíz óra nyitvatartási idő alatt csúcs- forgalomban akár annyit is össze lehet lopni, mint amennyit a cigánylánynak történetesen nem sikerült. A zöldséget a Grand alatt veszem meg. Ügyes kis csomag, van benne minden és csak három korona. Aki a zöldséget á- rulja, ugyanolyan asszony, mint az a száz, aki ez időben ugyanolyan zöldségcsomagot árul a város száz másik pontján. Különben így árulni csak a piacon szabad. Az asszonyok ezt tudják, mégis az utcán, a legforgalmasabb helyen árulják. Naponta öt, tíz alkalommal fizetnek büntetést, de akkor is megéri. Három koronát kér, de nekem is megéri, szép zöldség, minden van a csomóban, sárgarépa, petrezselyem... ami csak kell a húslevesbe. Üzleteink nem tudnak zöld ségcsomagot készíteni. Erről az aszaltszilva-ügy jut az eszembe. Olvastam az újságban, hogy ennyi és ennyi tonna aszalt szilvát vásároltunk Jugoszlá viától, kilóját hat koronáért, az üzletekbe kilenc ötvenért került. Korábban, még ősszel azt olvastam az újságban, hogy a Kis-Kárpátokban és szerte az egész országban megrohad a fákon a szilva, nagyon gazdag volt a termés, nem tudunk mit kezdeni a szilvarengeteggel. Ezek szerint nem is kezdtünk vele semmit. Mit is kezdhettünk volna vele, ha egyszer nem tudunk szilvát a- szalnl, és ha Jugoszlávia potom hat koronáért szállítja kilóját? Na nem? Kétszáz lépéssel odébb ú- jabb nagy gyülekezet. Mit néznek ezek az emberek? Közelebb megyek, a tömegből előbukkan a rettegett piros autó, a gépkocsivezetők fürge réme, amely egy hónapja szolgálja már a közlekedés kaotikus rendjét. Ha tilos helyen parkolsz, Fiatodad, Skodádat, Chevroletedet pillanatokon belül fölvontatják, jobban mondva fölvarázsolják erre a piros autóra és viszik, át a városon, át a hídon a Duna felett s leteszik egy ligetfalui „kényszerparkolóhelyen“, ahonnét három százasért kiválthatod, és máskor megnézed, hová állítod le kocsidat. Furcsállom is a nagy gyülekezetét, azt hittem, az emberek megszokták már a „kocsielcipelő szolgálatot“, a- melynek hivatalos neve kocsi- elvontató szolgálat. Szolgálat? Az első hallásra iróniát értettem a szó mögött, de aztán rájöttem, nem is irónia, valóban szolgálat. Mert íme a példa, ami miatt a nagy gyülekezet. Innét, az SZNF téri kórház elől most viszik az ötödik autót, amely egy bécsi rendszámú Mercedes. A tömeg mind az öt kocsi elvontatását végignézte, kivárta, hiszen nem nagy idő, rövid húsz percen belül elvontatták mind az öt autót, amelyik a kórház mentőkocsijai számára van kijelölve. A parkolóhely aszfaltján nagy H betű jelzi a mentökocsik rezervált helyét. És ismét megértem, miért szolgálat ez a szolgálat, megértem, hogy a szó mögött nincs irónia. A mentők életeket mentenek, az életmentők privilégiumokra jogosultak, és ez a kórház előtti parkolóhely még csak nem is privilégium. A szaporán dolgozó, különös formájú és már jól ismert te- hetarautó nevét régen lefordították az utca nyelvére. Piros ördögnek nevezik. A Piros ördög elindul az ötödik autóval, és a tömeg szétszéled, ki-ki bevásárlótáskával a kezében hazamegy, ki-ki alrrtpért megy sorba állni, aztán zöldséget vesz a Grand alatt, potom három koronáért. És hiszik vagy nem hiszik, száz méterrel odébb még egy nagy, de az előbbinél tarkább embergyülekezet nyüzsög, de ezt már senki sem veszi észre, megszokott kép, beletartozik az SZNF tér szombatjába, de minden egyes hétköznapjába ugyanúgy, mint vasárnapjába is. Mondom, tarka a gyülekezet és hangos. Azért tarka és azért hangos, mert cigány származású polgártársaink gyülekezete. Őket kénytelen vagyok e hagyományos megnevezései titulálni, hiszen jelen pillanatban nincs köztük lefülelt zsebtolvaj, csak lefüleletlen zsebtolvaj több tucat. Hevesen vitatkoznak. Nyelvüket nem értem, a rendőrség sem érti, de tudom, és a rendőrség is tudja, azon vitatkoznak, milyen ü- gyetlen volt a „bajtársnőjük“, mennyire „rosszul rafinált“, ha ilyen egyszerűen „lehappol- ták". Persze, ez csak feltételezés, és feltételezés alapján — azért, hogy valaki hangosan, érthetetlen nyelven elmondja, 6 hogyan, milyen szakszerű mozdulattal lopta volna el a pénzt — még senkit sem lehet letartóztatni és felelősség re vonni. E tarka gyülekezet állandó képe az SZNF tér egyik pontjának, akár műemlékké vagy idegenforgalmi nevezetességgé is nyilváníthatják maholnap. A külföldiek, már mint a Bécsből jött jugoszlávok, keresnék is e tarka nevezetességet, ha egy második vagy századik útjuk alkalmával nem találnak őket ott. Persze hogy keresnék, hiszen a gyülekezet rájuk vár, rájuk, a Bécsből gyakran át- ruccanókra, akik aranyat, valutát, személyautót csempésznek. Cigány származású állampolgáraink pedig számolatlannak hitt pénzköteggel fizetnek. Ped'g nagyon is jól megszámolt, vaskos pénzkötegek ezek. Senki se vélje, hogy nem tudnak számolni. Már hogyne tudna számolni az olyan ember, aki iksz összegért megvesz valamit és e iksz összeg duplájáért adja tovább. Valamikor golyóstollakkal kezdtek kereskedni. Régi idők. Ma már az aranynál, személyautóknál tartanak s ugyanilyen nagyüzemi módszerekkel, szervezetten végzik a zsebtolvajlást is. A Mihály-kapu alatt már szerényebb és békésebb a forgalom. Rövid kerülőt teszek, kiballagok a Duna-partra. Az új híd építésén ma, szombaton is dolgoznak. Úgy látszik, szilveszter éjszakáján mégiscsak sor kerül majd az átadásra. A monumentális építkezés színhelyén természetesen jóval több a nézelődő, mint a hét bármelyik napján. A Dóm külső restaurálását is befejezték, a külső állványzatot most bent, a templom belsejében építik fel. A belső restaurátorokra is huzamosabb ideig tartó, nemes munka vár. Kívülről nézve már teljes, vadonatúj köntösben feszít a Dóm. Vár. Várja, míg elkészül a híd, várja, míg új köntöst kapnak a váralja Duna-parti részének megmentésre érdemes, kedves, régi épületei, várja, míg új, rendbeszedett külsejével díszelegve beilleszkedhet a környék új képébe. A Szlovák Nemzeti Színház épületén is folyik a munka. Újjáépítik, bővítik, s síinte már biztosra vehető, hogy a tervezett novemberi átadás határideje már semmiképpen sem tolódhat el, még csak e- gyetlen nappal sem. A Tuzex előtt néhány, évek óta ismert, régi arc. Őket csak a városnak erről a pontjáról ismerhetjük, másutt nem láthatók, csupán a Tuzex környékén, reggeltől estig. Ök is adnak-vesznek. Mit? Valutát, valutát és még egyszer valutát. Nagystílű üzletemberek. Nincsenek sokan, de van köztük idős aggastyán, fiatalabb és idősebb nő s egy egész fiatal kamasz is. Persze nehéz ő- ket valutakereskedéssel vádolni, ezért is művelik már évek óta. Ügyesek, a rendőrség szemét zseniálisan kerülik. Meddig? Bizonytalan idő. De egyszer abbahagyják, persze nem a saját akaratukból, a rendőrség akaratából. A délelőtt lefülelt zsebtolvaj cigánylány sorsát az ilyenek sem kerülhetik el. Egyszer mindegyiknek eljön a maga délelőttje. Ismét sorban állok. Remélem, ma már utoljára, mert ez esetben már az autóbuszra várók sorát gyarapítóm. Felszállók, bedobom az egykoronást, megkapaszkodom. Egy anya és tizenkét, tizennégyév körüli lánya ül előttem. A lány természetesen az ablaknál ül és újságolvasásba merül, mint a nála korosabb, felnőtt fiatalok, az anya természetesen bámul kifelé az ablakon, mert közvetlen orruk előtt, természetesen, idős asszony áll, amint az már lenni szokott. A néni mintaöregasszony, akinek még a hatvanévesek is átadnák az ülőhelyüket. A kamaszlány persze nem adja át, belemerül az újságba. Percekig nézem, aztán illedelmes, gyöngéd mozdulattal félrehajtom előtte az újságot, úgy, hogy észrevegye az öregasszonyt. Természetesen nem veszi észre, felháborodott értetlenséggel rám bámul, mit akarok. Az öregasszonyra mutatok. A lány elpirul, az anyja is elpirul és felháborodva tiltakozni kezd, tőle senki se követelje. hová néz, mit vesz észre és mit nem. Pedig én egy szót sem szóltam neki, csak a lánya előtt hajtottam félre az újságot, szótlanul. Az öregasszony leül, a lánynak megköszöni a helyet. Megköszöni, mert nem látta a jelenetet, azt hiszi, milyen rendesek ezek a mai fiatalok. És biztosan boldog, és elégedett a fiatalokkal, és biztosan nagyothall, mert egyáltalán nem reagál a lányt és az anyját „megtisztelő" megjegyzésekre, a- melyeket természetesen az u- tasok. az álló utasok tesznek. Akik ülnek, azok hallgatnak, mert az öregasszonynál mindannyiak fiatalabbak, a kamaszlánynál néhányan idősebbek. Kiszállok. Délután egy óra van. Reggeltől szombat volt. KESZELI FERENC •ffcu dSSUvJjrfCs J. Jv cfl^rihrJi jajuolí/is cued, Asszonyainknak, És lányainknak is, mórt hiszen belőlük Is egyszer feleségek, anyák lesznek... MM boldogság az ember testére szabott — mégis van- w * nak bizonyos alapélmények, amelyek ősi forrásai ennek az érzésnek: szerelem, siker, alkotás, munka, anyai szeretet... Ez a felsorolás a boldogság fogalmán kívül semmihez sincs kötve és nem ts végleges. Van köztük egy, amelyet csak az asszonyok ismernek: az anyaság öröme, az anyaság boldogsága. Ezzel többek a férfiaknál. Vitathatatlanul. Micsoda kinccsel! mwM em szoktam magamról gondolkodni, talán most * ™ először. Egészen egyszerű asszony vagyok. Csúnya? Hát azt már nem. De nem is olyan nagyon szép. Barna hajú, csúf orrú és a lábaim? Ki lehet bírni. Akit szeretek, sosem mondta, hogy szeret. Esténként már csak titokban nyúlok verses köteteimhez, mert tudom, reggel korán kel és a verseket amúgy sem kedveli. Máskülönben nagyon szeret... Elismerem, hogy csodálatosan gondolkodik, egyenesen elbűvölőn. Tud számolni, kiismeri magát a térképekben, történelmi adatokkal dobálózik, de nem tudja, hogyan kerülnek kimosott, kivasalt ingei a szekrénybe, és azt sem, mi különbség az ősz és tavasz között. A minap egészen boldog volt, amikor a borsólevesben felfedezte a fokhagymát és majoránnát... Éjszaka. Ébren vagyok. Gyenge villanyfény. — Kié ez a fiúcska, ez a csodálatos gyerek? Az enyém. Az a kis rózsaszínű testecske az én fiam. Hát persze, már mindenre emlékszem. Kinn ronda fagyos idő volt, és én a szájam szélét harapdáltam. A mentőautó nagy sokára megérkezett. Mondták, dzt nem szabad csinálnom, most mindennél fontosabb, hogy eszméletnél legyek. Pedig olyan jó lett volna összecsuk- lani... i . Ott a fehér csempék között aztán mindennek vége szakadt. Nem sírtál. Egyenesen bömböltél. Így jöttél a világra. A férfiakat mindig irigyeltem. Ha másért nem, hát a tökéletes magányukért. Tudnak egyedül lenni. Kiismerik magukat a vastag könyvekben, amelyek tele vannak számokkal és meg tudják magyarázni, miért ég a villany- körte vagy hogy miért nem ég. Es te is férfi leszel. Csakhogy... Érdekes. Bömbölsz, ha nem vagyok melletted, és már most rá kell jönnöd, hogy nélkülem, nő nélkül semmire sem viszed. Ugye még a hüvelykufjszopásnál is jobb velem? Es ez már így lesz örökké. Tudd meg, apád is ilyen, csak szeretne másmilyennek kinézni. En így is mindnyájatoknál okosabb és erősebb vagyok. Ugye, megértesz? Már régen tudtam rólad. Éjszakánként oldalra feküdve hallgattalak. Kopogtattál. Hogy hogyan? Látod, ha kislány lennél, nem kérdeznéd. Tudod, amíg ttlos volt holttestet boncolni, a legtöbb ember elhitte, hogy a férfiak bordája eggyel kevesebb, mint a nőké. A nők tehát a férfiak hiányzó oldalbordái voltak. Így magyarázták az új születését. Ugye hihetetlen? Engem Évának hívnak, és ez életet jelent, jelképnek is szép. Adám meg azt: én vagyok. Ha nevüket összeolvassuk, kikerekedik belőle, hogy mi ketten, apáddal, férfi és nő, együtt vagyunk az élet. W9 umikesztyüs kezek a magasba emeltek, hogy lát- hassam, fiam van és az enyém. Akkor még nem * tudtam mit kezdeni a gondolattal, hogy ezek után már ketten leszünk. Azt sem tudtam, milyen lesz a hangod, a füled, a szemed, de éreztem, hogy a győzelmem és a holnapi vereségem is vagy. Most fürösztenek, és jó lenne, ha megszeretnéd a vizet. En is szeretem. Bírj ki egy kevéske kórházi bánásmódot, otthon egy szép babakocsi vár rád. De ringatni nem foglak, nehogy azt hidd. Sokat leszünk együtt, a kirakatokat is majd veled nézem ezután. Könyveket is választhatsz magadnak. Matematikát meg történelmet és egy szerény kis verseskötetet. Az utóbbit csak az én számomra, mert te o- lyan leszel, mint ő. Simogatás helyett azt mondod majd, hogy a Katinak is klassz mamája van... Ilyenkor majd nem gondolok arra a napra, amikor felsírtál, sem arra, amikor nagypapa a te születésed ö- römére megitta minden borkészletünket. Elfelejtem talán azt ts, hogy mit jelent újat teremteni. 0 C jszakánként sokszor virrasztók, mert rossz vagy, és ilyenkor azon töprengek, mi lesz pelőled. Felnősz. Rendben van. Üe azt akarom, hogy több legyél Picassonál, Einsteinnél és Galileinél is. Tálán kigondolsz majd egy új világot, amely tetszeni fog az embereknek és amelyben az újszülöttek nem kérdezik: Jókor jöttünk? Csak ne sírt sokat, mert a sírás mindig elszomorít, és megértesz, hogy ez nem fér össze a boldogsággal.
