Új Ifjúság, 1971. január-június (20. évfolyam, 1-26. szám)
1971-06-29 / 26. szám
8 r • «I »» •»<*. • Píjmöci INI? vm. Bozsenka Rabcsan ölében fészkelő- dik. Tónit már ingerli a testes, húsos szőke nőből áradó forróság. Vadul megragadja a konyakósüveget és Bozsenka kezébe nyomja. — Igyál! Még sok van benne. Ton- dának is marad! Bozsenka Is már érzi, mi izgatta fel ilyen hirtelen Rabcsan Tónit. Gyorsan megemeli az üveget, és jó nagyokat kortyolva nyeldesi a konyakot. — Ez három pohárnak is megfelelt — mondja. — Én nem szoktam számolni. — Szavadon foglak! Rabcsan úgy önti magába az italt, mintha vizet inna. Utána vaákarral szorítja magához a szőke nőt. — Ne Itt... — suttogja Bozsenka. — Ha csak ez a kívánságod! — lélegzik fel Tóni, és felkapja Bozsen- kát. Az ágyhoz viszi. — Oltsd el a csillárt... Tóni szót fogad. Bozsenka meggyújtja az éjjeliszekrényen álló kis lámpát. — Látni akarlak. Dobd le magadról a ruhát! Gyerünk a sztriptízzel! — Mivel? — Még kérdezed? Bozsenka is gyorsan leszórja magáról a ruhát. Amikor megpillantja a csupasz férfit, mélyen felsőhajt. Hosszú, hosszú ideig szeretkeznek. — Most pihenj egy kicsit — suttogja Bozsenka. — Hány éves vagy? — Negyvennégy. — Hazudsz! Még húsz sem lehetsz! — Nem hazudok... — Istenem! Meglátszik rajtad, hogy nem vagy városi úri Ne menj sehová... Jó dolgod lesz velem... Keresnek rám a lányok... Rád is keresnének... Bolondokat beszélek... Ne hallgass rám... Nem is tudom, hogy miért beszélek ennyit... Teljesen meg- butulok... Tóni bácsi most nagyon jó vagyok hozzád... Nem engedlek sehová.... Igaza volt Tondának... — Mi?! — Maradj nyugton!... Azt súgta a fülembe, nem bánom meg, ha feljövök hozzád... — Szent Isteni Hány óra van?! — Még nagyon kevés.... Várj! Ne bolondulj!... Hogy lehetsz ilyen kegyetlen?! Rabcsan keze az éjjeliszekrényen motoszkál. Végre kigyúl a fény. — Hány óra van?! Bozsenka a karórájára pillant. — Nem látom... Még nem is baj- nalodik... — Fél kettői — robban ki Rabcsan. — Menj!- Menj! — kiugrik az ágyból. Bozsenka ruháját az ágyra dobja. — Siess! Bozsenka talpra szökken, Tőnihoz fut és teljes erejéből arcul üti. Rabcsan fejébe száll a vér, ütésre emel! a karját. — Azt akarod, hogy idehívjam a rendőröket?! Lehanyatlik Rabcsan keze. — Nem tudod, hogy mit beszélsz, te kurva! — szűri a fogai között. — A te kurvád legalább tudja hogy mit csinál, de te?!... — Szedd magadra a rongyaidat! — Kimegyek én csupaszon is! Majd ha sírni fogsz, gondolj rám! — Sír az öreganyád! — Ne bántsd az öreganyámat, nem tett ő neked semmi rosszatl — Nem érted?! Siess! — Amikor nem lesz kihez fordulnod, gondolj rám, hozzám mindig jö hetsz. Most már tudod, hogy hol találsz meg. Szükségem lenne egy hím- ringyóra! És azt a szuka Markádat is magaddal hozhatod! Tönda az én részemre tanította meg a mesterség re! Mit bámulsz? Tonda megadta a címét... — Tonda?... — Csak az ő nevében hívhatom ide a te Márkádat! Engem nem ismer. És Tondát már soha az életben nem fogod látni! — mondja a lassan öltözködő Bozsenka, hogy minél nagyobbat üssön a kegyetlen Tónin. — Mit mondtál?! — Elment! Egyedül! Nélküled! Rabcsan ökölbe szorított kézzel ugrik Bozsenka felé. A szőke nő kitér előle, és az ablakra mutat. — Ugye, arra akartál szökni? Azt az utat mutogatta neked Tonda? Arra nyugodtan mehetsz. Prágába vezet az az út! Oda, ahonnét jöttél! Most pedig fuss a rendőrségre, jelentsd fel Subrt Tondát, aki azóta talán már el is adta az aranyórádat és az aranyláncot! Mire vársz? Fuss a rendőrségre, hadd keressék Nyu- gat-Németországbani — Hazudsz! — Ne ordíts, mert rád uszítom a hekusokat! — Kurva! — Én kuplerájosnő vagyok! Néha eladom magamat is, mint most tettem. Tonda kifizette az órabért! — Hazudsz! — Nem gondolod, hogy a te szép két szemedért feküdtem le veled?l Tonda megsajnált téged... Rabcsan megragadja a konyakosüveg nyakét, hogy Bozsenkához vág- la. — Te! Hagyj magamra, mert ösz- szétöröm a csontjaidat! Bozsenka az ajtóig hátrál. Félig kitárja az ajtót. Az arcáról is lerí, mennyire sajnálja, hogy félbeszakadt az éjszaka. — Nem hívsz vissza? — kérdezi lágyan az asztal közelében szobor- mereven állő Rabcsantől. — Hazudtál! — Az igazat mondtam! — Te! — ordít fel Rabcsan Tőnl. A szőke asszony kiugrik a néptelen folyosóra, és maga után becsapja az ajtót. A lépcsőhöz felé futva még hallja Tőnl kiáltását. — Hazudtállü A tisztás két szélén Tonda és Tóni máglyát gyújt. Amikor jó magas ra csapnak fel a lángok, elindulnak egymás felé. A tisztás közepén találkoznak. — Tizenöt perc múlva! — mondja Tonda, ős újra a két tűz felé ptllant- gat. Messziről Is jől láthatják. — Már hetek óta várunk erre a pillanatra! — lélegzik fel Rabcsan. — Előbb meg kellett győződnlök róla, hogy megbízhatók-e azok az emberek, akiket beszerveztem. Engem is ellenőriznek! — A fegyvereket hol rejtjük el? — Nálad! Aztán két hét alatt kiürítjük a raktárt. Itt, a központban nem maradhat semmi! Nekünk tisztáknak kell maradnunk. Ügy, mint a háborúban! A katonák ölik egymást, a generálisok pedig... — Én nem vagyok generális! — mondja Töní. — Most az vagy! Tonda kiveszi hátizsákjából a kis tábori rádiót. Bekapcsolja. A fejére teszi a fülhallgatót. A pilótákkal akar beszélni. Az órájára pillant. — Még néhány perc. Hol az egyik, hol a másik mág- lyatüzet nézik. A két tűz között dobják le ejtőernyővel a fegyvereket, a lőszerládákat. — Már jelentkeznek! — suttogja Tonda, s a géphez hajol. — Igen! Té egy beszéli... Értettem... A megbeszélt helyen várjuk! — kikapcsolja a gépet és hátizsákjába csúsztatja. — Már átrepültek a határon... Minden pillanatban... Tóni izgatottan felugrik. — Hallod?! — Jó füled van! Valóban... A tisztás szélére futnak, nehogy véletlenül a fejükre pottyanjón egy lőszerláda. Csakhamar zúgó fekete pont jelenik meg az égen, jól látják a holdfényben. Mintha búgó madár szállna a csillagok alatt. Köröz felettük, és mind alacsonyabbra ereszkedik. Már szinte a fenyők csúcsát súrolja szárnyalva!, s amikor a jobb oldal! máglyatűz fölé ér, valami elválik a géptől, és zuhan, zuhan lefelé. Az a valami széteshetett, mert temérdek apró, lebegő darabokra hull szél. — Mi az? — kérdi hitetlenkedve Tóni. — Hol vannak az ejtőernyők? Becsaptak minket! Papirost szórnak le! — Röplapok? — csodálkozik Tonda is. A tisztás közepére rohannak. Már a fejük felett lebegnek a röplapok. Tonda elkap egyet, és nagyot kurjant. — Pénz! Csupa dollár! Szedd szedd, Tóni! Rengeteg pénz! Még reggelig sem szedjük össze! Mondtam neked, hogy dollárban kapod vissza mindazt, amit rám költöttéi! Tonda kidobja hátizsákjából a kis tábori rádiót és a ropogós bankókkal kezdi telegyömöszölni. Váratla nul közéjük toppan Marka. — Láttam a tüzet! Azt hittem, engem hívtok, hogy körültáncoljuk a tüzet. Mit csináltok itt? Jé, mennyi pénz! Ez meg milyen pénz? Mind nekem adjátok? — kérdezi ujjongva. — Megdolgoztam érte! — és kapdossa a feje felett, a körülötte lebegő papírpénzt. Hirtelen felkiált. — Tóni bácsi! Vigyázz! Rabcsan az égre mereszti szemét. Egy hatalmas, csillogó tárgy zuhan le a magas égből. Felismeri az óriásira nőtt aranyóráját. Ha nem fut el. agyonüti! — Vigyázz! — sikolt fel újra Marka. — Mit törődsz vele?! — ripakodik rá Tonda. — Hadd üsse agyon, legalább nem kell osztozkodnunk! % B. Gyula, Galánta: KérjUk, küldjön be többet karikatúráiból. Jók, egyéniek! Dolgozzon tovább! % M. I. Zselíz (ZeliezovcB): írásai egyelőre nem haladják meg a kezdeti próbálkozások szintjét. Nyersek, gondolattala- nok, sziruposak. Példaként nézzük talán Szeretlek téged című versét: /Akkor lesz szép és boldog az élet / Ha valaki azt mondja néked: / Szeretlek téged /! Ez még nagyon kevés! Tanuljon, művelje magát! % B. J., Dolny Peter: Küldjön többet verseiből! • „Pillangó“: Verseiben elsősorban a gondolat költői megformálásával van baj. A vers logikai felépítése is eléggé zilált. Csak leír és nem láttat. A vers képes beszéd, ne feledje! Tanuljon, művelje magát! Idővel jelentkezzen újra! • „NOROK“: Versei határozott fejlődést mutatnak. Kerülje a szokvány, pongyola kifejezéseket. Biztatásul olvassa el Emlék című versét: / Két- száztizenkilenc napon / Két szúztizenkilencszer megátkozott emléked / Mint hozzám- szelidült árnyék / Kúszik fehéren / A lábam elé / Nem hadakozom inert / Nem szaba dúlhatok csontrácsaimból... / — Küldjön újabb verseket! • B. Z. Ragyolc (Radzovce): A fiatalok című írásából hiányzik a mélyebb ábrázolás, a látás, a láttatás. Szokványhelyzetet dolgoz fel ezerszer megírt megoldásokkal! Ez így i- rodalmí alkotásnak kevés! Nagyobb elmélyülést, plasztikusabb ábrázolást! % „Tulipán“: „Kérem, közöljék verseimet!“ — írja levelében. Mit is kellene közölnünk?! Nézzünk néhány példát: / Meg vagyok örülve mart nem szeretsz édes galambom / stb.; egy másik: / Az ereszen galambok csókolóznak / te meg rám se köpsz / stb. Minden különösebb magyarázat nélkül — LEBESZÉLJÜK! MUDft. MtfAN- cíim MI ÉRDEKLI A FIATALOKAT? Rég ismert tény, hogy a munka előtt vagy a munka közti szünetekben végzett torna gyakorlatok csökkentik a fáradtságérzetet és növelik a munkakedvet. Reggel végezzünk pár tornagyakorlatot, a munkaidő alatt pedig tartsunk űn. testgyakorlási ötperceket, mert ezek biztosítják leginkább az aktív pihenést. Az aktív pihenés jó hatással van az ember egészségi állapotára, agyműködésére, és az eredmény a munkatermelékenységben is megmutatkozik. A tornagyakorlatokkal igyekezzünk azokat az izmainkat „befogni", amelyeket a munkafolyamat alatt kevésbé vettünk igénybe. Csali a valóban kimerítő, egész testünket igénybe vevő munka után orvosság az abszolút nyugatom. Természetes, hogy ilyen kimerítő munkát serdülők számára a zelőírások is tiltják. Tanuljunk meg helyesen dolgozni és pihenni, mert amit fiatalon megtanulunk, felnőttkorunkban is jó hasznát vesszük. Az érdektevékenység egyike azoknak a tevékenységeknek, amelyet a fiatalság spontaneitással, örömmel végez. Nagyon köze! áll a játékhoz, mert nem kel! kötelességből végezni, hanem kedvtelésből, és épp ezért érdekli a fiatalt. Jóformán nincs is olyan serdülő, aki sza- -aj sg -pueripjoj 8i6?Siíua>í9Aaí>(epje ze uiau jazsaa Äßeu efapt pt?q kintélyes időmennyiségről van szó. a legfrissebb kutatások alapján, napi öt órát is fordít a fiatal saját érdeklődési köre kielégítésének. EGY ANKÉT EREDMÉNYEIRŐL Azokra a kérdésekre, mi minden, és mennyire vonzza ezen a téren a fiatalokat, érdekes választ kaptunk egy bratislavai ankéton. A mai fiatal társas lény, vonzódik a kollektívához. Egyformán érdekli öt a könnyűzene, a szépirodalom, a kalandregények, a film, színház, esztrádmúsorok és a jelenlegi némíetközl események. A technika területén leginkább a rádió- és elektrotechnika, a vegyészet és a csillagászat érdekli. Ami a sportot illeti, az ankét eredménye alapján megállapíthattuk. hogy fiataljaink aktívan sportolnak, a népszerűség ranglistáján első helyen szerepel a jégsport: korcsolyázás, hoki. továbbá az úszás, röplabda és fiúknál a foci. A ranglista utolsó helyén áll a könnyüatlétika és az asztalitenisz. Ahol még pótolnivalónk van, az a belpolitikai események, építészet, komolyzene, pedagógiai irányzatú foglalkozások és a mezőgazdaság iránti érdeklődés felkeltése. NE VÁLJUNK HOBBYNK RABJÁVÁ! Ha az iskola figyelmen kívül hagyja a fiatalok érdeklődési körét, lassan elveszíti fontosságát és a fiatalok iskolán kívül keresik a lehetőséget érdeklődésük kielégítésére. A fiatal sokszor túlzott szenvedéllyel, alapvető kötelessége rovására hódol hobbysának. például éjszakákba nyúlva, szinte falja a könyveket, egyiket a másik után. tekintet nélkül azok értékére, tartalmára és az olvasásra fordított idő mennyiségére. Mások viszont a sport, legtöbbször egyetlen sportág rabjává válnak. És hasonlóképp van a többi hobbyva! is. Például az egyik in- ternátus lakói tánc- és énekcsőportot alakítottak. Némelyek oly odaadóan vetették magukat a munkába, hogy ez röviden megmutatkozott tanulmányi eredményükben, de viselkedésükben is. romlott tanulmányi átlaguk, nagyképüekké váltak. Természetes, hogy a nevelők ezen felháborodtak. Látjuk tehát, hogy a túlzott egyoldalú érdeklődés kárára van egyéb nemes érdeklődési területeknek, gátolja a fiatalok többi képességeinek érvényre jutását. Másrészt viszont olyan bíráló szavak Is elhangzanak, hogy a mai fiatal érdeklődése sokirányú, szétforgácsolt, mindenbe belefog, épp ezért felületes. A tudomány és a technika rohamos fejlődése, az újabbnál újabb társadalmi-politikai események, mind-mind gazdag lehetőséget nyújtanak fiataljainknak érdeklődési körük kielégítésére. A fiatalok érdeklődésének sokirányúságát korúnk divatja is befolyásolja s a szinte fantasztikusnak tűnő tudományos felfedezések. De legtöbbjük mégis csak a csodálatnál marad, elenyésző részük jut el a speciális, komoly érdeklődésig. A sport iránti óriási érdeklődés hátterében olyan tényezők állnak, mint a dicsőség, társadalmi elismerés, siker, külföldi utazási lehetőség, és ezek sokkal inkább motiválják a sport iránti érdeklődést, mint maga a sportolás utáni vagy. Természetesen a valóság ráébreszti ezeket az álérdeklödőket, hogy bíráló szemmel vizsgálják meg képességeiket és lehetőségeiket és ennek alapján döntsenek a továbbiakról. Nem kis jelentősége van a jól szervezett érdekköröknek abban, hogy felkeltse és növelje a fiatalok érdeklődését bizonyos dolgok (ránt. Ott, ahol vonzó munkaprogram és jó vezetés biztosítja az eredményes munkát, nincs hiány érdeklődőkben. A kezdeti anyagi nehézségekre való hivatkozás nem helytálló, ezt ismét egy iskola példájával bizonyltjuk. Itt a diákok létrehozták a jó könyv barátai elnevezésű kört. A kör minden tagja otthoni könyvtárából elhozta legkedvesebb könyvét és azt felajánlotta osztálytársainak elolvasására. Mivel értékes könyvekről volt szó, amelyek ily formában az egész osztály tulajdonává váltak, sok örömet és olvasóélményt jelentettek a fiataloknak. Amikor leérettségiztek, utódaikra ötven értékes könyvet hagytak azzal a kívánsággal, kövessék példájukat, gazdagítsák a kör könyvtárát. A komolyzene iránti érdeklődés hiányáért a fiatalok azzal mentegetőznek. hogy nem értenek a zenéhez. Bebizonyosodott azonban a számukra rendezett hangversenyek nevelő és Izlésformáló hatása. Ha a zenéért lelkesedő zenetanár megtalálja attraktív módját és formáját. miként magyarázza meg a hangversenyen, magnószalagról, lemezről vagy rádióból hallott zenemüvet, innen már nincs messze az iskolai zenekar létrehozásának lehetősége. HOGY AZ ALMA NE ESSÉK MESSZE A FÁJÁTÓL A gyermek érdeklődésének felkeltésében, irányításában jelentős szerep jut a családnak. A család: szülők, idősebb testvérek, rokonok az első példaképei, tehát érdeklődése kialakítására is hatással vannak. Próbáljunk meg önmagunknak feleletet adni az alábbi kérdésekre: „Vajon ismerem-e szüléim nemes érdeklődését?“, „Érdekel- e engem, mit csinálnak szüleim, mi a hobbyjuk?“ Lehet, épp itt a titok nyitja, hogy manapság miért nem száll a mesterség apáról fiúra, a gyermek miért nem folytatja a szülők mesterségét, hivatását, művészetét, vesszőparipáját. Ezért kihalófélben vannak eoves érdekes és értékes mesterségek. A MŰVÉSZETEK FIATALJAINK ÉLETÉBEN A serdülőkorban az érzékszervek — mindenekelőtt a látás és hallás — biztosítják leginkább az érzékelési képességet. Hassunk hát fiataljainkra, hogy ezt a képességüket teljes mértékben kihasználhassák lelki látóhatáruk tágítására. (Folytatjuk)
