Új Ifjúság, 1971. január-június (20. évfolyam, 1-26. szám)
1971-01-04 / 1. szám
Új Több mint 120 éven át 15 aradi vértanú nevét őrizték az 1848-49-es! forradalom és szabadságharc mártírjairól szóló krónikák. Az ú- jabb kutatások alapján a közelmúltban a Magyar Televízió filmje állított emléket a 14. hősnek, Kazinczy Lajos tábornoknak. Am még mindig maradt az adósságból. Az aradi vértanúk sorából mindmáig hiányzott az első, báró Auffenberg Ormay Norbert, a honvédsereg vitéz ezredese. y ; : . Báró Auffenberg Norbert császári és királyi hadnagy, a Leiningen gyalogezred tisztje, apja nyomdokain haladva, felségárulással vádolva, 20 évi várfogságra i- téltetett és Munkács várába záratott. Auffenberg 1815-ban a csehországi Dobrcanovban született, cseh főnemesi családban. Édesapja, akit a lengyel szabadságmozgalom iránti rokonszenve miatt a kama- rilla üldözött — Kossuth Lajos későbbi visszaemlékezései szerint — .....ha az emlékezetem nem csal, a bécsi kormány áldozatául is esett.“ Auffenberg egy lengyel felkelés előkészítő bizottságában vett részt, de a szervezkedést elárulták, s őt 1847-ben bíróság elé állították, majd elítélték. Az első felelős magyar minisztérium 1848. április végén rendeletet hozott az ország váraiban sínylődő politikai foglyok szabadon- bocsátására. Munkács várában azonban a parancsnok nem akarta meghallani a szabadság harsonáit. A város lakossága hiába szólította fel küldöttség útján, hogy foglyait a szabadság nevében, a kormány rendeleté értelmében bocsássa el, ó felsőbb katonai utasítás hiányára hivatkozva, a kérést megtagadta, s csak a futár útján kért bécsi jóváhagyás megérkezése u- tán — 1848. május 2-án — tett annak eleget. Auffenberg tizenegyed magával szabadult. A városban napokig ünnepelték a hősöket, nevüket beíratták a Kaszinó emlékkönyvébe, majd segéllyel ellátva indították útnak őket. KOSSUTH BIZALMASA Báró Auffenberg Norbert fogsága idején megtanult magyarul. Rokonszenve — számos más külföldi szabadsághőshöz hasonlóan — oda vitte, ahol a szabadság zászlói lobogtak. A magyar- országi eseményeken fel- lelkesedve nem tért vissza hazájába, i hanem jelentkezett az újonnan alakuló ma: gyár honvédseregbe. Rövidesen Kossuth titkára és hadsegéde lett, őrnagyi rendfokozattal. Az öregedő Kossuth igy emlékezett vissza Auffenberg Norbert - re, aki időközben magyar nevet vett fel és á honvédseregben aranyosi Ormay Norbert néven vált ismeretessé: ..Magasabb, közép, deli termet: szabályos kerek arc, virító egészséges } arcszín, lángoló kék szem. tömött fekete haj s tömött -izakáll, megnyerő mosoly orcáin, szemében szelíd jóság törhetetlen határozottsággal! párosulva. Szép ember volt, a férfikor javában, nem sokkal lehetett több harmincévesnél, midőn hazánkért harcolt és mártírhalált halt“ A VADÄSZOK ezredese 1848 őszén egy vadászezred szervezésével bízták meg. Ormay gyorsan és kitűnően oldotta meg a feladatot. Ezrede nagyrészt lengyel önkéntesekből állt. Az Ormay-vadászok — a honvédsereg első ilyen alakulata — mindvégig részt ^ettek a szabadságharc csatáiban. Különösen kitűntek Tá- pióbicskénél és Isaszegnél. Egyébként Kossuth továbbra is szilárd 'bizalmával tűntette ki Ormayt. Az ő vadászai . szolgáltatták a debreceni kormányépület állandó őrségét is. Ormay Norbert mindvégig e vadászezred parancsnoka maradt, s közben elnyerte az ezredesi rendfokozatot. így érte meg a szabadságharc utolsó napjait, de ó maga a világosi fegyverletécnél nem volt jelen. Amikor Görgey 1849. augusztus 12- én elhagyta Aradot, hogy másnap, a Rüdiger tábornokkal történt megállapodása szerint a cári csapatok előtt letétesse a fegyvert, Ormay ügyei intézése végett Aradon maradt és itt értesült a fegyverletételt követő eseményekről. a. mártírhalál Tiszta jellemét, katonás felfogását sértette, hogy a magyar honvédeket kiszolgáltatták az osztrákoknak, akik azzal is megszégyenítették a tiszteket, hogy a hadiszokásoktól eltérően kardjukat elvették. Ormay tiltakozni kívánt az eljárás ellen Haynaunál, aki időközben Aradra érkezett. Felöltötte díszes honvédezredesi egyenruháját, és minden akadály nélkül besétált az aradi várba, Hay- nau előszobájáig. Magabiztos, tekintélyt sugárzó fellépése megbénította az ő- röket, s egyszerre csak ott állt Pokorny ezredes, Hay- nau hadsegéde előtt, akit korábbról jól ismert. A szobában tartózkodott még Hausstein őrnagy, a tábornagy szárnysegédje is. Ormay arra kérte Pokomyt, hogy haladéktalanul jelentse be Haynaunál, Pokorny —, tudván, hogy Haynaut ismét fejgörcsök gyötrik, le akarta beszélni Ormayt azzal, hogy inkább jöjjön holnap. Ormay azonban nem tágított, mire Pokorny beküldte Haynauhoz Haus- steint őrnagyot, hogy jelentse be a látogatót. Kortárs írók szerint Hay- nau megkérdezte Haus- steint: — Ki az az Ormay ezredes? — Kossuth volt hadsegédje és az 1. vadászezred parancsnoka. Haynau agya elborult. Kossuth nevének puszta említése is elég volt a dührohamhoz, s így szólt a megrettent szárnysegédhez: — Ide figyeljen, őrnagy! Ha ez a nyomorult tíz percen belül nem fog lógni, magát teszem felelőssé! Takarodjék! Perceken belül előkerültek a pribékek. Uthyka főporkoláb és a Párma ezredből való hóhér átvették a gránátosok által megkötözött és összevert ezredest. Uthyka azt tanácsolta a még mindig remegő Haus- steinnek, hogy tíz perc letelte előtt jelentse Haynau- nak a kivégzés megtörténtét, bár a procedúra ennél mindenképpen tovább tart. Ormayt egy nála alacsonyabb bitóra kötözték és lábait rángatva kínozták halálra... Eddig a legenda, amelyet egyébként több régi leírás, köztük Lehotzky Tivadar „Bereg megye és a munkácsi vár 1848-49-ben“ című könyve is meggyőzően ad elő azzal a különbséggel, hogy Pestre helyezi át az eseményt. Egyébként valamennyi forrás augusztus 22- ére teszi Ormay látogatását és kivégzését. A közelmúltban egy köteg elsárgult írás került elő a könyvtár mélyéről a császári seregek hadbirósági irataival és néhány magyar szabadsághősre vonatkozó aktákkal. Közöttük találtuk meg Auffenberg Ormay Norbert Aradról, 1849. augusztus 21-érőI keltezett kihallgatást jegyzőkönyvét is, a- mely minden kétséget kizáróan bizonyítja, hogy Auffenberg 21-én már az aradi vár rabja volt. (Nem kizárt tehát az a más forrásból e- redő állítás sem, hogy még a világosi fegyverletétel e- Iőtt fogságba esett.) Ugyanakkor az is egyértelműen kiderült, hogy nem „tíz percen belül“ végezték ki. Gyilkosai még egy rövid jegyzőkönyv felvételére is szorítottak időt. Az okmányt Auffenberg saját kezűleg írta alá, sőt írásszakértő szerint valószínű, hogy az egészet maga írta. így vitathatatlan, hogy Auffenberg Ormay Norbert, a honvédsereg vitéz ezredese, a lengyel ügyének is pártfogója, a cseh nemzet fia volt az első aradi vértanú, aki méltán megérdemli, hogy a többiekkel együtt tisztelegjünk emléke előtt. UDVARI GÁBOR Hullik a hó a kifakult tájra, elhagyott fészekre, gyerekzajos házra, s a tavasz távoli álom csupán... De a hó alatt dal fakadt és fakad itt az életről, a boldogságról, a szerelemről, a szabadságról... Mindenről, ami szép. Már az autóbuszban megtudtuk, hogy Dolny Rubinban Theo H. Florin szlovák költőt kell felkeresnünk, ha találkozni akarunk Orava leikével. A városka lámpáinak, neonfényeinek a ragyogásában tündéri sziromhullásnak tűnik a hóesés. S a hóban csodálatos piros rózsákat pillantottam meg a csendőrség épülete előtt!... Rózsák a hóban, és micsoda rózsák! Ilyen rózsákat csak a nagyon szép leányok érdemlik meg, vagy a nagy költők, akik az itteni temetőben nyugszanak... És már ott is álltunk Theo H. Florin háza előtt. Az egyik kis földszinti szoba ablakából gyertyafény szűrődött ki. A kapu nyitva, a házikó ajtaja is, de a kopogtatásunkra nem kaptunk választ. Amikor benyitottunk, egy vaksötét helyiségben találtuk magunkat és nem is tudtuk, merre induljunk tovább. Hangos köszönésünkre végre kinyílt egy ajtó, egy jóságos arcú nénike jelent meg gyertyával a kezében: — Kit keresnek az urak? — Theo Florin költőt. — Valahová elment, de nálam megvárhatják! — mondta mosolyogva a nénike. — Isten hozta magukat, kerüljenek beljebb. Valaki kopogtat. — Tessék beljebb! — kiáltja Mári néni, s azután bemutatja nekünk Jozef Skycák közgazdászt. — Ismerkedjenek csak meg! Ö is úgy ismeri Oravát, mint a tenyerét!... Csakhamar bebizonyosodott, hogy nem lódított. Alig győztem jegyezni azt, amit mondott. — Ha nem félősek, kivihetem magukat a temetőbe is... Sötét van ugyan, de azért megmutathatom, hol van Hviezdoslav és a szlovák himnusz szövege szerzőjének, Jankó Matuskának a sírja. Kint nagy pelyhekben hull a hó, az utcák már csöndesek, csak a szálloda irányából hallatszik zene... De mi most nem arra megyünk, hanem a csend hona, a temető felé. • Belépünk a temető nyikorgó vaskapuján. Lábunk alatt ropog a hó és csúszkálva botladozunk a sírok között. Csoda ügyetlen kísérteteknek nézhetnének bennünket az igaziak. S aztán megállunk a temető közepén egy gyönyörű síremlék előtt. — Itt nyugszik ő! — mondja fojtott hangon a kísérőnk, s ebből már tudjuk, hogy Hviezdoslavra gondol. Közgazdász ismerősünktől hallottuk, hogy a Bibliotheca Caploviciana épületében berendezett Hviezdoslav-múzeumban a nagy szlovák költő leszármazottjával is elbeszél- j gethetünk. ! Elena Hégrová-Nováková igazán nagyon I készséges volt hozzánk. Elmondta a múzeum keletkezésének a történetét is. Tu- I lajdonképpeni megalapítója maga a költő I felesége volt, s csak az ő halála után került át a múzeum anyaga a Caplovic- könyvtárba, amely még 1905-ben épült. A könyvtárat az oravai születésű Vavrinec Caplovic, a bécsi császári és királyi levéltáros alapította, aki 1839-ben hatvanezer I könyvvel ajándékozta meg földijeit. A nagyterem főfalán Mrázová művésznő I pompás gobelinje, alatta a költő szülőhá- I zának kicsinyített mása, s ez előtt egy ü- I vegszekrényben a könyvei: Petőfi és A- I rany költeményei, Német nyelvtan, Mértani I nézlettan, Schiller, Goethe, Shakespeare, I Slowacky, Lermontov, Mickiewicz... Tanoda! I bizonyítvány: ...Országh Pál ev. ág. hitval- ■ lásű tanuló... és alatta csupa kitűnő és di- I cséretes osztályzat. Fényképek: a költő I szülei, testvérei, barátai és felesége. A i másik teremben is csupa kedves emlék. De ( a legszebb « harmadik terem: a költő dolgozószobája. íróasztalán Shakespeare mellszobra, tollai, zsebórája... Egy másik asztalon a jegyzetfüzetei, pipája, okuláréja. Kint nagy pelyhekben hull a hó. Hviezdoslav szobrára, és én itt bent állok, e- lőttem A csősz felesége első magyar for- dítása, és a fordító ajánló sorait olvasom: „Hviezdoslav özvegyének, a költő múzsájának, az ember hű társának, öröme és bánata osztályosának kiváló tisztelettel ajánlja Schöpflin Géza.“- \ —O— A népművelödési ház igazgatójával Jozef Voznákkal beszélgetünk. Meglepetésünkre magyarul szólal meg! — Mit csodálkoznak ezen? Hiszen Dolny Rubinban nagyon sokan tudnak magyarul. Több családnak megvan az egész Jókai- és Mikszáth-sorozata... Beszélgetünk és kávénkat iszogatjuk, a- mikor kopogtatást hallunk, és már be is lép valaki, akit keresünk, Theo Florin. — Igen, hallottam már, hogy magyar újságírók keresnek, s tudtam, hogy itt találom magukat. Én mindenről tudok, ami Dolny Rubinban történik... — mondja. Közvetlen, mintha már évek óta ismernénk egymást. — Tudják-e, hogy Jókai és Mikszáth nagyon gyakran ellátogattak ide hozzánk? Mindig Smrecáni Dáriusnál szálltak meg. Jókai állítólag itt írta a Kőszívű ember fiait. — Hol tanult meg magyarul? Nevet és egy igazolványt vesz elő a zsebéből: — Ezt nézzék meg! „A Minisztertanács Elnökének Hivatala Igazolvány Igazolom, hogy Florin Theo a Magyar Népköztársasági Érdemrend IV. osztályának tulajdonosa..." stb, pecsétek, aláírások. — És ezt miért kapta? — Ne felejtsék el, hogy nemcsak költő vagyok, hanem diplomata is voltam! Végtelenül mozgékony ember, tele energiával. Könyveket ad ki, újságokat szerkeszt, ünnepélyeket és kiállításokat rendez. S mindezt majdnem semmiért! —0— Amikor csöngetésünkre kinyílik az ajtó, zavarba jövök és nem is tudom, hogyan köszönjek. Azt hittem, hogy Kolcákék kislánya áll előttünk, s kiderült, hogy az, a- kit kerestünk, Kolcáková Béla festőművésznő. A lakás ugyan kicsi, de művészi ízléssel rendezte be a művész-házaspár. Rengeteg népi faragvány, hímzés, a falakon képek, képek és képek. Mintha egy kisebb képtárba csöppentünk volna. Férje, Kolcák Ignác, szülőföldje szépségét veti vászonra, legszívesebben mégis az embert örökíti meg, és minden portréja egy külön lélektani elemzés lehetne. Felesége pedig a színek nagy mestere. Habár Csehországban látta meg a napvilágot, s csak 1963 óta él itt, már tökéletesen beszél szlovákul és a képein is ott van Orava lelke: a táj és az ember. A férjét nem találtuk otthon, s az asz- szonyka olyan szerény, mintha a főzésen kívül semmihez sem értene, s közben feleség, anya és művész egy személyben. A festészeten kívül könyvillusztrálással is foglalkozik. Eddig hat könyvet illusztrált, köztük Grimm mesekönyvének magyarnyelvű kiadását is. Példaképem Chagall és a szlovákok közül Bazovsky. Volt már kiállításom külföldön I®: Nyugat -Berlinben, Salgótarjánban és Szófiában... Nem, a családi élet nem gátol az alkotásban, de nagyon sok időt vesz igénybe... Búcsúzunk Dolny Rubintól... Még egyszer megnézzük a Hviezdoslav-szobrot s azt a házat, amelyikben haláláig dolgozott a ,naSfy költő. Kollégám lefényképezi dr. Nádasi-Jégé szlovák író és Andrej Radlin- sky emléktábláját... Utoljára kezet szorítunk Theo Florinnal, a költő-diplomatával... Hosszú életet kívánunk Mári néninek. Minden ház emlék itt, hiszen itt jártak a szlovák irodalom legkiválóbb képviselői: Anton Bernolák, Margita Figuli, Jégé, Ján Johanides, Martin Kukucin, Jankó Matus- ka... s így folytathatnám még nagyon sokáig. A város élő irodalomtörténet, mert a lakosai megbecsülik a nagyjait! Nagyon sok város követhetné a példájukat... Hófehér ruhába öltözött Orava, jégkristály palástba... De a hó alatt dal fakad itt az életről, a boldogságról, a szerelemről és a szabadságról- Mindenről, ami szép... N. LÄSZLÖ ENDRE
