Új Ifjúság, 1971. január-június (20. évfolyam, 1-26. szám)
1971-01-04 / 1. szám
5 9 • ti AZ ALIGHA! FOGLYOK BEMUTATÓJA A darab Sartre-tól megszokott nehéz és súlyos gondolatok, különös helyzetek, sorskérdések gyűjtőlencséje. Franz von Gerlách,- a nagy hajőgyáros fia, akit ' apja azzal a szándékkal nevelt, hogy egyszer majd átveszi«: '& mam- mutiizem irányítását, gyermeki gondtalanságban megpróbálja megmenteni az ő volt telkükön létesült haláltábor egyik szq-^ kevényét. Ez nem sikerült néki, és a szobájából elhurcolják,, a szeme láttára megölik a len-, gyei rabbit. Cselekédétp ellendíjaként kötelezik, hogy; vonuljon be és harcoljon a második világháború harcterein. A Szovjetunióba vezénylik. Majdnem mindenki meghal körülötte, de ő hazatér; épp amikor Münchenben a nemzetközi bíróságülésezik. Rémületében y,eszelősen bezárkózik a családi ház egyik szobájába. Befalaztatja az ablakot is, és abban a tudatban él itt tizenhárom évig félőrülten, hogy ő az egyetlen tanú, aki vallani fog a* német nép, nemzet (vélt) kiirtásáról. A család halottá nyilváníttatja, de amikor kiderül, hogy az apa, a hajómágnás gégerákot kapott és rövid időn belül elpusztul, mindenáron viszont akarja látni, illetve tudatosan' magával akarja vinni a halálba. Igén ám, de a szobába nem léphet be senki, csak Leni, a húga és szeretője, aki- őt gondozza és eszelősen védi, álhírekkel, Németország pusztulásáról szóló tudósításokkal félrevezeti fivérét. Johannának, a másik von Gerlach. fiú, Werner-feleségének is Ugyanaz a szándéka, mint az apának. Az egykori híres színésznő ki akarja magát és fér-' jét szabadítani a házból, mert úgy érzi, hogy Fran?, .iljetye egy - agyrém rabjaivá 'váttSjc. Szövetkezik az apával és végül síkérül a- szándéka. Az apa és, fia száznyolcvan kilométeres óránkénti sebességgel száguldó luxuskocsin fejezik be e világi pályafutásukat. A darab természetesen nem ilyen egysíkú. Emlékezések, izzó párbeszédek, gondolatzuhatagok füzében bontakozik ki a színmű fő kérdése: az egész németség, a nemzet bűnösségére vonatkozó vád, illetve a kiút lehetőségét felvető kérdés. Sartre végül úgy oldja még, hogy az apa magával viszi a fiút, és Leni, aki még a nácizmus eszméit vallja, önként bevonul Franz szobájába, hogy ugyanannak a részese legyen, mint aminek fivére volt, hiszen eszméi hitelüket vesztették. A történetet akár tragédiának is vehetnénk, de mégsem tekintjük annak, mert inkább valamiféle megnyugvás lesz rajtunk úrrá. Ez az egyedüli megoldás. Hisz maga a németség jobbik része is így felelt erre a kérdésre, és nemcsak be kellett neki látnia, hanem be is látta, hogy a Hitler és a vele szövetkezők, köztük Fránz is alkalmatlanok voltak a nemzet vezetésére. Azért sem tekinthetjük tragédiának a darabot, mert Sartre hősei nem egészen hús-vér emberek, hanem valamiféle gondolat, történelmi helyzet megtestesítői. Emberi kimúlásuk nem rendít meg. Mindez természetesen nemcsak erénye, hanem fogyatékossága is a darabnak. Nem tiszta dráma, hanem határeset. Egyrészt filozófiai „traktátus“ (ha jól odafigyelünk, érthető!), másrészt pedig szépirodalmi mű amelyet nem lehet másképp és más műfajban megírni, még akkor sem, ha itt-ott jócskán kilóg a színpadi lehetőségek a- dottságaiból. Egyszerűen olyan mestermű, amelyben nincs egységben a forma és a tartalom, de amely mégis igaz és hű képe annak a problémának, amelyet a szerző ábrázolni próbált. A drámai műfajban általában ezt a fajta művet könyvdrámának szakták nevezni, ás mint már annyiszor, mindegyikről kiderül, hogy színre vihető, csak sokkal nehezebben, mint más színházi alkotások. A Thália Színház szándéka és a teljesítménye éppen ezért tekinthető jónak. Sőt az esetleges hibáival is csak hangsúlyozza az előadás eredményét. Az előadásban sikerült egykét vonatkozásban körvonala- zottabbá, határozottabbá tenni a darab mondanivalóját. Ez mindenképpen a színházi teljesítmény létrehozóinak szocialista nézetére vall. A rendezés folytán figyelembe vették mindazokat a tapasztalatokat, amelyek Az altonai foglyok' megírása (1959) és mai felismeréseink között már sajátunkká vált. Ilyen értelemben a rendezés koncepciója helyeselhető és a megvalósítás pedig csak egyes részleteiben kifogásolható, ott, ahol a rendező nem tudta rávenni a szereplőket arra, hogy rje az előző- darabok, hanem az új mű húséit játsszák. Szabó Rózsi Lenije szinte majdnem teljes egészében Lennie vonásait viseli. Nevetései túldimenzionáltak, teatrálisak. Játékában nincs meg a kellő árnyalat: Egysíkú fölénnyel játssza végig a darabot. Nem tudott méltó és emberi lenni ott, ahol erre szükség lett volna: sem a tekintélytisztelet, sem a tekintélyrombolás nem tapasztalható alakításában. Részben ugyanez mondható el Csendes László Wernerjéről is. Ő nemcsak Cocteau Michel- jét, hanem Ibsen Kísértetek című drámájának schizofrenikus alakját is magával hozta. Ami viszont az ő alakításában tetszett, az a darab második részében nyújtott teljesítmény. Itt valódi polgárrá, nagypolgári tudott változni. Alakjában benne volt mindaz a tudatosság, magabiztosság, célratörés és kötelességtudat, ami erre a rétegre jellemző. Sőt, ha pontosak akarunk lenni, akkor azt is el kell mondanunk, hogy érzékelni tudta nemcsak az új helyzet, a gyárigazgatő, egy mammutvállalat irányítójának szerepét, hanem azt a változást is, amelyen keresztülment. A darab kulcsszerepe, Franz alakítása Gálán Gézának jutott. Önmagában talán ez a legjobban megírt és a legjobban játszható szerep. Ezt a lehetőséget Gálán Géza megpróbálta ki is aknázni. Hitelesen keltette életre a józanság és félőrültség közt cikázó egyéniség vonásait. A rendezés és az ő alakításának koncepciójában kicsit letompult az őrület és inkább az cszelösség jutott előtérbe. Ez által még jobban aláhúzódott a sötét tónusú kép, és még inkább kidomborodott az önvizsgálat kegyetlen igazságokat tartalmazó folyamata. Gálán Géza nem- ■ csak saját egyénisége eszelőssé- gét, hanem az egész nemzet, tágabb értelemben a nyugati világ egy rétegének eszelőssé- gét is érzékeltetni tudta. Szinte alig hihető, de úgy tűnik, elég emberi és társadalmi tapasztalata volt és van ahhoz, hogy Sartre áltál maga is beszélni tudjon. Sunyovszky Szilvia Johanna alakítását már nem tudtuk ilyen egyöntetűen elfogadni. Bár alakítása a maga hibáival is élmény volt, nem lehetett nem észre venni, hogy ez a szerepe nem éppen testre szabott. Véleményünk szerint Sunyovszky Szilvia talán még nem eléggé érett és tapasztalt ahhoz, hogy ezeket az összetett és bonyolult szerepeket hitelesen tudná életre kelteni. Persze nem szabad elfeledni, hogy Sunyovszky elsősorban Vörösmarty és Szophoklész darabjaiban nyújtotta élete első és maradéktalan alakításait. A jelen esetben nem tudta mindig kellő szinten és pillanatban érzékeltetni belső változásait. A szerep érzelmeiben megingatható női mivoltát korán, a kelleténél korábban juttatta előtérbe. Johanna Sartre szerint a darab egyik kulmináló pontján vész el, akkor válik teljesen Franz személyiségének rabjává. Sunyovszky alakításában viszont ez sokkal előbb következett be. Az apa szerepében Farkas Endrét, a Miskolci Nemzeti Színház művészét láttuk., Vendégszereplése jól szolgálta a rendező koncepcióját, és talán meg is lehetünk vele elégedve, mert diszkrét játékmodorával több lehetőséget biztosított a fiatalabb, hazai színészek alakításának. A díszletekről, főleg Franz szobájáról egy hosszú dicsérő szózatot írhatnánk. Groteszksé- gében, célszerűségében és szug- gesztivitásában teljesen megfelelt. Mintha egy önálló Platz- ner-képet látott volna az ember, Olyan összhangban, annyira milliőjébe illő volt. Németh István Gárdonyi Géza: isten rabjai A Madách Könyvkiadó most adta ki .Gárdonyi Isten rabjai című történelmi regényét. Gárdonyi általában úgy él a köztudatban, mint a történelmi regény nagv művésze, sok irodalomtörténész és kritikus is a törlé- neimi regény Mesterét látja benne. Szerb Antal például a „legjobb magyar történelmi regényként“ kezelte az Isten rabjait, a korrajzi hűség, nemzeti karakter s a megjelenítés plaszticitása alapján. Stílusát pedig „mintaszerű magyar nyelvként“ emlegette. Hogyan került kapcsolatba a történelemmel, miért idézi minduntalan a történelmet? Saját környezete, élő emberi problémái juttatták eszébe minduntalan a történelmet. ' : Maga Gárdonyi és fia Is a családot 1949-ból származtatja. Gárdonyi élettörténete valóban innen kezdődik. Apja, Ziegler Sándor, gépész, minden vagyonát felajánlottá a magyar szabadság- harc céljaira és Kossuth világosi fegyvergyárát vezette. Világos után menekülnie kellett, de hű maradt Kossuth barátságához. A szabadságharc bukása után hányt-vetett életet élt. Géza fiát nagy erőfeszítések árán tudta csak taníttatni, aki iskolái befejezése után taní- tóskodott. majd több helyen újságíróskodott. 1891-ben sikerült Budapésten megvetnie a lábát. Ott határozta ki, hogy élete hátralevő részét a magyar nemzeti érzésnek a múlttal való összekapcsolására fordítja. „E nap elhatározása termelte a rákövetkező években az Egri csillagok, A láthatatlan ember, A kékszemű Dávidkáné regényeimet és más apró magyarvérű munkáimat“ — írja. Élete utolsó éveit Egerben élte le. Tisza István képviselőséget kínált fel neki. Gárdonyi erre azt válaszolta: „Ha nagyméltóságod az országban mindenkit megvásárolt, a világosi fegyvergyáros fia becsülete akkor sem eladó.“ Az irodalomtörténet feljegyezte, hogy milyen hosszú, izgalmas időszak szülötte az Isten rabjai című regénye. Igaz, egy esztendő alatt megírta, de előtte egy évtizedig tanulmányozta a középkor „érdekes sötétjét“. Egy főiskolai szöveggyűjtemény hívta fel Hegyeimét a Margit-legendára, s a IV. Béla korát megtestesítő mű felépítésében, személyneveiben is a XVI. századból származó fennmaradt, ritkaságnak számító nyelvemlékhez igazodik. Gárdonyi képzeletében azonban Boldog Margit kezdettől a „vallási őrültség legsajnálatosabb áldozatának“ tűnt; tíz év múltán már egyszerűen kétségbe vonta a legendaíró állításait. Az Isten rabjai meséje — más müvekkel összevetve — könnyen összefogható, szerkezete sem bonyolult. A regényben megelevenik IV; Béla kora, a XIII, századbeli életforma, a tatárjárás utáni, viszonyok. Bemutatja a kolostori élet valódi arcát. Az apácák Úgy jömick- mennek, mint szeplőtelen angyalok, <íe h'a már benY vannak cellájukban, civakodnak/hivalkodnak, pletykálnak, akár a világi asszonyok. Külön meglepetés parasztgyerek-hőse is. Olyan figurát teremt Jancsi fráter alakjában, aki egyszerű jobbágygyerekből küzdi fel magát tudósbaráttá. A regény cselekménye Jancsi és Margit irreális szerelmének fonalán bonyolódik. Gárdonyi ki-kitekint ebből a meglehetősen zárt, fülledt világból — óda, ahol a természetes élet zajlik. Jancsi anyja. mint. az emberiség megható példája, a kolostorban sem változik még. A szív azért van elrejtve az emberek szemé elől, hogv ne ismerhessék meg„ne tudjanak róla semmit, Az, hogy mit érez — szenved vagy örül, szeret vagy gyűlöl —, nem tartozik másokra, legyen egyedül a szív titka. Gárdonyi a regény Írásakor vált el végérvényesen, forma szerint is a feleségétől. A Margit-legendábap a lemondás, az önkínző aszkézis fogta meg, s képzeletében Cyprián barátruháját öltve magára, ízlelgette a kolos- tori nyugalmat, kereste a békét. Boldogok helyett azonban csak szánandó rabokat talált: kint az életben a. szenvedélyek és a pénz rabjait, ebben a kis zárt világban, bűnbánó vétkesekben és ártatlan fiatal lányokban az Isten rabjait. (Madách Könyvkiadó 1970). (pazderák) MLVMMUS Jól van ez AZ IGENEVEK mondva? HELYES HASZNÁLATA A mai hyelvhásználatban a -va; -ve végű határozói igeneOet sokszor használlak a létigével (van, volt, lesz stb.l együtt: a búza le lesz aratva, az eredmény ki lesz hirdetve, a gyűlés meg lesz tartva, a munka el lesz végezve, a vádlott meg lesz Idézve, meg lesz mondva — és szörnyűbbnél szörnyűbb • kifejezéseket hallhatunk- Különösén az elmúlt években, amikor a munkahelyeken lazaság uralkodott, szaporodtak el a nyelvben ezek a kifejezések, amelyekkel az egyén elhárította magáról a felelőssér get, mert ha azt mondjuk: a munka el lesz végezve, meg lesz mondva stb., az egyén nincs a kifejezés mögött; majd valaki elvégzi, megmondja. Vagyis én nem mondtam, hogy elvégzem a munkát, hogy megmondom az illetőnek stb. A fenti kifejezések helyes használata: a búzát learatják, az eredményt kihirdetik, a gyűlést megtartják, a munkát elvégzik, megidézik a vádlottat, megmondják stb. A -va, -ve képzős határozói igenevek a létigével Jván, volt, lesz stb.l való használata nem mindig helyes. Csak akkor élhetünk ezzel a szerkezettel, hd személyeknek vagy dolgoknak az állapotát akarjuk kifejezni vele. Pl. Be van az én szűröm ujja kötve Inépdal); A levél már meg polt írva, mikor az üzenetedet megkaptam. Az emberek nagyon ki voltak merülve stb. Akkor, ha nem állapotot jelöl nek, helytelenek ezek a kifejezések: Ez meg lett mondva; Elő vagyok fizetve az újságra. El lesz fogadva stb. Helyesen: Ezt megmondták; Előfizettem az újságra; Elfogadják stb. Tehát, ha cselekvést vagy történést akarunk kifejezni, nem pedig állapotot, akkor ragozott igealakot kell használnunk a határozói •igeneves kifejezés helyett. A kétfajta kifejezésmód különbsége jól megfigyelhető a következő mondatokban: Mire hazaérünk, a ka pu be lesz zárva Ihelyes, mert állapotot fejez ki). Mától kezdve a kapu este likőr lesz bezárnál helytelen mert. cselekvést fejez ki). Helyesen: Mától kezdve a kaput este ll-kor zárják be. Tehát a van igével hasz nált -va, -ve határozói igenév nem hibás á következő kifejezésekben: Zöldre van a rácsos kapu festve; a ruhám el van szakadva. Ezekben a mondatokban az állapotot, tartósságot fejezzük ki. Azonban a tárgytalan igéknek a -va, -ve végző határozói igenevét ne kapcsoljuk össze a van tgévelt Ne mondjuk és ne írjuk: el van utazva, meg van fésülködve, helyette: elutazott, megfé- sülködött. A főnévi igenévvel kap csolatban a következőket kell megjegyeznünk, ha he lyesen akarunk magyarul beszélni. A főnévi igenév hez f írni,. olvasni, beszélni stb.) birtokos ragokon kívül más ragokat nem függeszthetünk. Főleg akkor szoktunk személyragot kapcsol ni a főnévi igenévhez, ha a • kell, lehet, szabad, van, nincs, állítmányhoz csatlakozik. Ilyenkor a személyrag azt fejezi ki, hogy kinek vagy minek kell, lehet, szabad stb. a főnévi igenévben kifejezett cselekvést végeznie. Pl. El kell mennem ft. i. nekem) — helytelen: El kell menni; Meg kell csinálnotok ft. i. nektek) — helytelen: Meg kell csinálni stb. A választékos stílusban akkor is személyragot kapnak a főnévi igenevek, ha a cselekvő személyt -nak, -nek rágós főnévvel vagy a nekem, neked stb. névmással külön is megnevezzük. Pl. Erzsinek el kell mennie. Ezt nektek nem szabad megfennetek. De az sem hiba — különösen a mindennapi beszédben —, ha elhagyjuk a személyragöt abban az' esetben, ha a cselekvő személyt nem akarjuk megnevezni vagy ha a főnévi igenévben kifejezett cselekvést mindenkire vonatkoztatjuk. Pl: A feladatot meg lehet oldani; Itt nincs mit tenni stb. A régi magyar nyelvben — s a mai irodalmi' nyelvben is -a -ván, -vén képzős határozói igenevek is előfordulnak. Pl. Toldi a vadaktól így megmenekülvén, megpihent kevéssé egy zsombékra ülvén fArany: Toldi); Tollászkodnak a sárga lombú fák, fél- lábon állván a hunyorgó napban fJózsef A. Balatonszárszó ). Pazderák Bertalan
