Új Ifjúság, 1971. január-június (20. évfolyam, 1-26. szám)
1971-06-15 / 24. szám
6 új ifjúság _ APRÓ-CSEPRŐ Kerékpározni óhajt? Szegődjék el matróznak a Cambria tankhajóra. A Cambria a földkerekség legnagyobb tartályhajója. Befogadóképessége negyedmillió tonna, hossza négyszáz méter. És éppen ez utóbbi adat tette lehetővé a kerékpársport elterjedését a Cambria matrózai között. A legénység szállása ugyanis a hajó tatján van, a munkahely pedig elöl az orrban. A hajó tulajdonosai ezért több tucat kerékpárt vásároltak, s az alkalmazottak reggelenként biciklin tartanak a munkába... néha ezer mérföldnyire a legközelebbi szárazföldtől. A kocogás talán kiadósabb testedzési jelent — mondta a Cambria egyik matróza —, de a bicikli még mindig jobb, mintha buszra kellene várni. —0— Apróhirdetés a Toronto Morning News hasábjairól: „Alice: rájöttem, hogy jobban szeretlek, mint a jégkorongot, David“. Világos: a korongszezon éppen a végéhez közeledett.-0Helenio Herrerát, az ismert edzőt megkérdezték, igazságosnak tartja-e, hogy egy olasz labdarúgóedző kb. tízszer akkora fizetést kap, mint egy olasz miniszter. — Természetesen — volt a válasz. A mi társadalmunkban mindenki annyit keres, a- mennyit ér. —0— Az Dtah Állami Fegyház kosárlabdacsapata százszázalékos eredménnyel zárta a bajnoki évet. Huszonnégy mérkőzést nyertek, egyetlenegyet sem vesztettek. Könnyű nekik — morgott a vert mezőny egyik csapatkapitánya —, minden mérkőzésüket hazai pályán játsszák. —0— A svédek minden igyekezetükkel azon fáradoznak, hogy a nézők ne hagyják ü- resen tátongani a futballstadionok lelátóit. Az őszi idényben ugyanis átlagosan ezer alá zuhant a legfelsőbb labdarúgó-bajnokság mérkőzéseinek látogatottsága. A szövetség most nagy reklámakciót dolgozott ki, összesen negyvenezer dollárt szánt a propagációra. Az ötlet ügyes: női mérkőzések lesznek a nagy ligatalálkozók előtt. Ha most sem sikerül a nézőtoborzás, akkor igazán komoly bajok vannak a svéd nézőkkel vagy a futballistákkal. Evonne Goalagong Pár év múlva okvetlenül elhangzik majd a kérdés egy sportvetélkedő során: Mikortól számítjuk minden idők legnagyobb női tenisz- játékosának pályafutását? Jó hát a választ már most megjegyezni: 1971. február elsejétől, egy hétfői naptól. Mi történt 1971. február elsején, ezen a hétfői napon? A válasz: Evonne Goalagong 19 éves ausztrál versenyző Viktória Állam bajnokságának döntőjében két sima játszmában megverte Margaret Courtot, a sportág legnagyobb csillagát, Wimbledon, Párizs, Melbourne és Forest Hills sokszorosan megkoronázott királynőjét. Evonne Goalagong: bajnoknő ausztrál módra. Pályafutása, egyénisége kísértetiesen emlékeztet az ötödik világrész legtöbb klasz- szisáéra, Herb Elliottéra, Ron Clarkéra, Dawn Fraseréra, Murray Rosééra. Az isten háta mögül érkezett, földhözragadt szegény családból származott, keménységét, önbizalmát, szívósságát keserves körülmények között szedte ösz- sze. Egyetlen — de annál lényegesebb — különbség: Evonne nem fehér bőrű. Bennszülött. Maori. Goalagong a bennszülöttek nyelvén annyit tesz: fa a csendes víz partján. De Evonne Barellanban született, Sydneytöl nyugatra, a tűzforró gabonavidék központjában. Családja a város szélén él, kis házban, rozsdás autóroncsok, veszettül vonító kóbor kutyák és rengeteg buja gaz kellős közepén. A lakás belseje mégsem nélkülözi az ódon méltóságot. Amerre néz az ember, minden csupa ezüst. Evonne serlegei és kupái. Szinte napról napra érkezik egy-egy újabb darab, bár maga Evonne már alig jár haza. Más dolga van valahol Európában, Amerikában vagy éppen Afrikában. Teniszezik. Evonne kétéves volt, amikor a család Ba- rellanba költözött. Az éppen megszűnt Ba- rellan Leader c. lap elhagyott szerkesztőségében szálltak meg, Linda Goalagong itt nevelte nyolc gyermekét. Nem tudtam én ezeknek játékot vásárolni — mondja a mama. — Evonne szerzett valahol egy ócska teniszlabdát, boldog volt vele. Állandóan szorongatta. nyomogatta, földhöz verte, aztán fogott egy seprűt és pü- fölte. Evonne ötéves korában már labdát szedett a ház mögötti teniszpályán, hatéves korában kapta élete első ajándékát, egy vásott és görbe teniszütőt a pálya valamelyik állandó vezetőjétől. Barellanban nem volt akkoriban mindennapos látvány a teniszütőt lóbáló bennszülött kislány. Bill Kurtzman, a farmer, a teniszklub elnöke felfigyelt rá, odaállította a háló túlsó oldalára. Evonne tízéves volt, amikor Kurtzman átvitte a szomszédos Narrande- rába, benevezte egy versenyre. Csak a helyszínen vették észre, hogy szó sincs gyermek- versenyről, felnőttek készülődtek a gyepen. Evonne — nehogy kárba vesszen a benzinköltség, mégis elindult, és ha már arra járt, megnyerte a női egyest. A vidék legjobb felnőtt versenyzői elleni 1963-ban Vic Edwards, a legjobb ausztrál edzők egyike évi tehetségkutató körútja során Barellanba is elvetődött. A szakértőnek nem okozott túl nagy problémát Evonne felfedezése. Attól fogva Evonne minden nyáron Sydneyben töltött néhány hetet. Az útiköltséget Barellan lakói adták össze. Amikor tizennégy éves lett, Edwards úgy találta, hogy o- kosabb lenne most már végleg Sydneybe költöznie, még jobban odafigyelnie a tehiszre. A szülőknek egy sző ellenvetésük sem volt. — Mindent ráhagytunk Mr. Edwardsra — mondja Kenny Goalagong, a papa. — Azóta is így vagyunk vele. Tudjuk, hogy segíteni akar rajtunk és lányunkon. Azóta ritkán találkoznak. Két külön világ. Kenny Goalagong gyapjút nyír, és a szakmájában elismert tekintélynek számít, 130 birkával is végez naponta, ami megközelíti a városi csúcsot. A Goalagongok sötét arcbőre, származása sem a legjobb ajánlólevél a fehér sport felső köreiben. Ugyanez Evonne e- setében: állandó szenzáció a külföldi riporterek számára. Csakhogy a kislány végtelenül érzékeny. — Nézze mister — mondta egy különösen rámenős angol riporternek —, ha nem száll le az arcbőröm színéről, mindjárt magára mutatok a csonttal. Ez afféle bennszülött-hókuszpókusz. Ha a törzs vénei valakire rámutatnak egy darab csonttal, az illető előbb-utóbb pórul Jár. A riporter sürgősen visszavonult. Bármi legyen is a véleményünk a törzsi babonákról, a módszer mindenesetre alkalmasnak tűnik egy- egy kellemetlen érdeklődő lerázására. Amellett Evonne káprázatosán teniszezik. A nagy mérkőzést megelőző napon az an- ?ol Winnie Shaw-val játszott a döntőbe jutásért. Egy-egy játszmát nyert mindkettő, aztán esni kezdett, félbe kellett szakítani a mérkőzést. Ez gondot okozott Edwardsnak. Evonne lassan melegedik bele a játékba. Ez a gyerek minden ütésével pontot akar szerezni, egyetlen ütésével agyonvágná az ellenfelét. A- míg el nem éri „az üzemi hőfokot“, rengeteg hibát követ el ezzel a módszerrel. Az első játszmát rendszerint elveszti, és másnap délután csak egy játszmát kell' játszania Winnivel... Az aggodalom ezúttal feleslegesnek bizonyult. Evonne 6:2-re lemosta Shaw-t, aztán pontosan nyolcvanöt perccel később pályára lépett Margaret Court ellen. A bajnoknő talán megsejtette, mi vár rá. — Evonne szédületesen játszik, ha nincs vesztenivalója — mondta a mérkőzés előtt. — A legjobbak ellen, Virginia Wade ellen vagy ellenem. Csak akkor kapkod, ha magához hasonló fiatalokkal kell mérkőznie. Evonne az első pillanattól kezdve csodálatos volt. Kétségbeejtő helyzetekben is ő szerzett pontot, fantasztikus fonák röptéket produkált, és remekül ütött el a hálót rohamozó Court mellett. Két játszmában győzött. — 1971 végén mindenképpen visszavonulok — mondta Margaret Court. — Addig azonban még kétszer körülutazom a világot Evonne- nal együtt. Annyit játszom vele, amennyit csak lehet. Igyekszem minden tapasztalatom átadni a kislánynak. Akárhogy is vesszük, nem csekélység. Nincs rá mód, hogy az ausztrál tenisz női egyeduralma a következő tíz év során megszakadjon. PETERDI PÁL 0) ANGOL HULLÁM ző véleményt nyilvánította: „A különbség köztünk és a magyarok között az, hogy mi, angolok rossz futballal is győzünk, a magyarok meg kikapnak." Szinte mindegy volt, hogy az elmúlt években ki kivel játszott, a kép nagyjából ugyanazt mutatta: nagy i- ram, szikrázó összecsapások, sablonos taktika. A felállás otthon és idegenben egyaránt 4-3-3, vagyis a „gólt nem kapni“ formáció. A kitűzött cél általában: 1 gólt rúgni, aztán a megszerzett előnyt megtartani. Sok ország közönsége persze hálás lenne, ha labdarúgócsapata! ezt a nívót elérnék, ám a labdarúgás hazájában ma már többre vágynak, szebbre törekednek. Mexikó után egyre több edző ismerte fel, hogy más irányt kell adni az angol futballnak, s ez a folyamat a legutóbbi hónapokban egyre erőteljesebbé válik. Az a vélemény, hogy a játékosokat fel kell szabadítani a merev taktikai u- tasítások alól. A közönség egyéniségek szellemes játékát akarja látni, nem pedig verejtékező robotemberekét. Ezt úgy kívánják elérni, hogy az angol labdarúgás eddigi minden erényét megtartva feloldják a merevséget a brazil játék szépséges színeivel. A kettő keverékéből valami nagyszerű új születhetne. A most folyó bajnokságban, különösen tavasszal már észlelni lehetett az első eredményeket. A bajnoki mérkőzések érdekesebbek, változatosabbak voltak, különösen a fiatalok bizonyították, hogy lesznek közöttük színes egyéniségek. Ezek közül a sztárjelöltek közül mutatunk be néhányat. Útlevelükbe már most be lehetne ütni az NSZK vízumát: biztosan ott lesznek a VB-n! AKI BANKS HELYÉRE LÉP A Liverpool két évvel ezelőtt nagyon olcsón vette meg a negyedosztályú Scunthorpe kapusát. Ray Clemence a tartalékcsapatban szerepelt, az idén azonban már nemcsak az első csapatban kapott helyet, hanem három ízben az angol utánpótlás-válogatottban is. A Liverpool huszonegy éves kapusa már eddig is a bravúrok sorozatával vonta magára a figyelmet. A Tottenham elleni kupameccset elsősorban az ő pompás szereplésével nyerte meg a Liverpool l:0-ra, egyszerűen nem lehetett gólt lőni neki. Felfedezője, a Liverpool menedzsere a meccs után így vélekedett: Eddig Gordon Banks volt a világ legjobb kapusa, mától kezdve az én kapusomat illeti meg ez a cím. Ha van is ebben egy kevés túlzás, tény, hogy Clemence a jövő embere, hisz már kétszer tagja volt a nagyválogatott-keretnek is. RAMSEYNEK NEM LESZNEK GONDJAI Jackie Carlton kiöregedő- ben, Cabons sérült, Ramsey kénytelen volt tehát új fiú után nézni. A középhátvédek sorában kétségtelenül a Derby County huszonhárom éves labdarúgója, Roy- »-öa- jjtí ‘P ^is.. .■ Mac Farland a legtehetségesebb, aki rengeteget tanult a mellette beáll őst játszó remek futballistától, a Tottenham egykori erősségétől, Mc Kaytól. Roy Mac Farland ötszöri utánpótlásválogatottság után a mélyvízbe került: a Görögország elleni EK-meccsen tagja volt a nagyválogatottnak. S noha a csapatnak nem ízlett a fű nélküli poros pálya, az újonc középhátvéd hibátlanul látta el feladatát, az együttes egyik legjobbja volt. Fő erőssége a fejjátéka — szögletrúgásoknál felfut és értékes gólokat szerez. Nagy előnye, hogy a labdát mindig okosan játsz- sza meg társaihoz. Hosszú válogatott-pályafutását szinte biztosra veszik. LEFŰZTE BESTET Egyelőre főleg azzal, hogy néhány centivel hosszabb a haja, mint a népszerű szélsőnek. A Chelsea középpályása június 21-én tölti be 20. életévét. Egy kőhajítás- nyira a Stamford Bridge-től, a londoni kék-fehérek pályájától fekszik az az épület, ahol Alan Hudson született, s csak természetes, hogy gyorsan odatalált. Tizenhét éves korában írta a- lá az első profiszerződést, s két héttel később már a Chelsea első csapatában kapott helyet. Labdakezeíé- se pazar, villámgyors, e- rős oldala az összjáték. Támadószellemben játszik, jól időzített meredek labdái a- ranyat érnek. Azt mondják, Hudson és Osgood — a Chelsea másik klasszis csatára — között valóságos telepatikus kapcsolat áll. Ismerik egymás gondolatait, villámgyors adogatásaik valósággal felőrlik az ellenfél védelmét. Kettőjük játéka Minden jel arra mutat, hogy az angol futballban véget ért egy korszak, Az a tipikus brit stílus, amely erőre, kitartásra és hallatlan lelkesedésre épült, csúcspontját az 1966-os vé- bén érte el. A siker közvetlen hatása az volt, hogy nz edzők Ramsey szisztémáját utánozták, és a kifejezett erőfutball révén megpróbáltak újabb eredményeket elérni. Ez a kísérletezés Mexikóban megbukott: a babérokat a technikailag képzett játékosokból álló csapatok már az új angol hulISm jelentkezése, az ínyenceknek is gyönyörűséget szerez játékuk. Hudson játékstílusa, játékfelfogása Göröcsére emlékeztet. ÜJ ÁGYÚ Ebben a fiúban óriási fantázia van, kiáltott fel Ramsey, aki pedig nemigen lelkesedik és a nyilvánosság előtt sohasem dicsér. Nem kis képesség lehet tehát ebben a tizenkilenc esztendős balszélsőben, aki nem ragad a partvonal mellé, hiszen arról nevezetes, hogy egyszerűen a hátára veszi a pályát. A Manchester elleni kupameccsen például: fordulásból lőtt bomoagoit a Dai felső sarokba: átkígyózott az egész védelmen, elfektette a védőket, elhúzott a kapus mellett, leállította a labdát a gólvonalon, majd szemtelenül rámosolygott a kapusra, és a labdát a hálóba pöccintette. Utolsó gólja egy csúsztatott fejes volt. Az Arsenal új ágyúja, és mint ismeretes, az Arsenal jelvénye az ágyú. Ezj viselik mezükön a játékosok. Egyébként nagyon rendes, szerény gyerek, vereség u- tán könnyen sírva fakad az öltözőben, a győzelmet pedig kitörő örömmel fogadja. A neve: Charlie George. L. VERNON Hudson, a leghosszabb hajú középpályás Law-val harcol Charlie George aratták le. Igaz, az angol klubcsapatok szép sikerrel szerepeltek továbbra is a kupamérkőzéseken, azonban a szellemes, változatos és szép játékból szinte hírmondó sem maradt. Hiába került a BEK-, KEK- vagy EVK-aranyérem a szigetországba, a közönség elégedetlen, kielégítetlen maradt. Sokan egyetértettek azzal a szakértővel, aki a követke
