Új Ifjúság, 1971. január-június (20. évfolyam, 1-26. szám)

1971-05-25 / 21. szám

'Azt mondják, legcsodálato­sabb alkotása, legnagyobb re­meke az 1895-ben festett Öreg­asszony az ibolyával. Nyilván szubjektív eredői vannak an­nak, hogy hozzám, már egészen fiatal koromban, Rippl-Rönai József egy másik képe - Apám és Piacsdk bácsi vörösbor mel­lett — került a legközelebb, és ez idéz fel bennem a mai na­pig is mindig újszerű, mindig kezdeti hőfokú csodálatot és esztétikai élményt. A somogyi dombok világában, Kaposvárott született száztíz évvel ezelőtt, 1861. május 23- án. A Kapos partjáról indult messzi utakra, előbb München­be, majd Párizsba, ahol két évig Munkácsynál tanult és többnyire annak szalonképeit utánozta, de 1889-ben már önálló stílusú alkotással (Nő fehérpettyes ruhában) jelentke­zett. Azután következett Neuil- ly, a tíz évig tartó „fekete korszak", amikor képein a fe­kete szín dominált, majd kö­vetkezett a barátkozás Mail- lollal és a Nabis csoport tag­jaival, és gyors egymásutánban születtek az olyan kiváló alko­tások, mint ®z Alkonyat egy intim szobában, A Szajna éj­jel, a Kalitkás leány és végül a már említett öregasszony atz ibolyával. Ezt követően hazalá­togatott, megfestette szüleit, ebédlőt tervezett egy budai pa­lotába, majd hónapokat töltött a dél-franciaországi Bamyuls- ban. Ebben az időben született a Maillol arcképe, amelyet azó­ta ezrek csodáltak meg a pári­zsi Musée d'Art Moderne-ben. Az 1900-ban Budapesten ren­dezett kiállítását az úrhatnám polgárok és a botcsinálta kri­tikusok idegenkedve fogadták, és a Mester ismét vándorútra indult, előbb Belgiumiban utaz­gatott, majd Moszkvába láto­gatott, Itt ismerkedett meg Gyagiljevvel is, Ä somogyi dombok' azonban visszahúzták, és 1902-ben szü­lővárosában telepedett le. Ekkor következett második korszaka, a kisváros életének, különös figuráinak halhatatlan megörökítése, a kontúrok la­zulása, a színek élénkebb pom­pája, az artisztikus kolonzmus utánozhatatlan nagyszerűsége. 1914-ben, a világháború kitö­réseikor éppen Franciaországban tartózkodott, a franciák inter­nálták. A táborból csak 1915- ben térhetett haza. Helyét a magyar és az egész európai piktúrában két ténye­ző határozza meg. Az egyik az, hogy Nagybánya és a poszt- impresszionizmus között állt, és ez utóbbinlak, a magyar művé­szet történetében teljesen új megnyilvánulási formának, elő­futára, a másik pedig az elszi­geteltsége, egyedülvalósága, va­gyis az a tény, hogy az utána következő nemzedékeikre nem közvetlenül hatott, hanem úgy, hogy kísérletezéseikre bátorí­tott. Szakított a tradíciókkal, de nem akart temploimalapitó, iskolateremtő lenni, anyagában is ragaszkodott az immateriá- lishoz. Legjobban talán Bernáth Aurél szavaival jellemezhető: ....valahogy nem a virág, ha­nem az illata iránt érdeklő­dik.“ Tudjuk, hogy több mint 2400 olajképet és pasztellt fes­tett, de gyakran megfeledke­zünk arról, hogy nemcsak fes­tő és grafikus, hanem ipar­művész is volt, ezt bizonyítja, hogy asztalt, székeket, tálaló­kat, kandallót, üveg és porce­lán készleteket tervezett, mű­vészi, szeoessiZionista modor­ban. Iparművészeti tevékenysé­gének, alkotómunkájának érté­kelésével még adósak vagyunk. Ezen a téren is feltárásra, kri­tikára van szükség, olyanra:, a- mely finom csápokkal kitapo­gatja mi az, árrá európai igé­nyességével nem hat nagyké­pűen ezen a tájon, viszont nem lösz hűtlen az egyetemes mér­tékhez sem. Időszerű feladat ez, éppori á Mester születésének százti­zedik évfordulója alkalmából! Péterfi Gyula Üj Ifjúság, a Szocialista Ifjú­sági Szövetség Szlov. Központi Bizottságának lapja 0 Kiadja a Smena kiadóvállalata 0 Szer­kesztőség és adminisztráció Bratislava, Prazská 9. Telefon: 485-41-45. Postafiók 30 • F ő- szerkesztó: dr. STRAS­SER GYÖRGY. Nyomja: Západoslovenské tla- ólarne 01 • Előfizetési díj egész évre 52.- Kcs, fél évre 26.- Kés 0 Terjeszti a Posta Hírlapszolgálata, előfizethető minden postakézbesitőnél vagy postahivatalnál 0 Kéziratokat nem örzünk meg és nem kül­dünk vissza 0 A lapot kül­földre a PNSZ Üstredná expe- dícia tlace, Bratislava, Gott- waldovo nám. é. 48 útján lehet megrendelni. OTT LESZ A KONGRESSZUSON Csicsai Ilona nevét jegyezzük be a noteszunkba a nyugat-szlovákiai kerületi pártbizottság egyik dol­gozójának tájékoztatása alapján. A XIV. pártkongresszus küldöttei kö­zött ő a legfiatalabbak közé tar­tozik. A fiatalok gondjaival fog­lalkozik. Nevelőnő, minden bi­zonnyal jobban ismeri a fiatalok életét, problémáját, mint a töb­biek. Irány tehát Komárom (Ko- márno) a gépészeti szakközépis­kola diákotthona. De most jön a meglepetés. Bár teljesen véletlen a választás, még­is mi vagyunk már a nem tudom hányad'ikok. Már jártak itt előt­tünk is, kérdeztek, írtak... Most mi legyen? Már csak’ azért is! Csicsai Ilonka nem nagyon akar nyilatkozni. Nem, ő nem szereti a népszerűséget. Minek az? Tíz éve tagja a pártnak, munkájává!, tanításával próbálja megmutatni, mit jelent párttagnak' lenni. Per­beten (Pribeta) tanított. Csak most. itt Komáromban tudja és látja igazán, hogy mégiscsak jól végezhette a munkáját. Nagyon jólesik neki, ha egy-egy régi diák­ja köszön az utcán: jó érzés, ha egy-egy nénike, idősebb szülő ö- rüi a véletlen találkozásnak. Or­vosok, mérnökök, technikusok let­tek a diákjaiból... Miért jött el Perbetérői? Komáromban kapott szövetke­zeti lakást ős nagyon hosszú volt az út mindennap Komárom és Per- bete között. Nem szeretne ittmaradni a diák­otthonban, mert tanítani jobb, iz­galmasabb, több fegyelemre van szüksége. Földrajz-biológia sza­kos. Beutazta Európa egy részét, járt Egyiptomban. Ügy érzi, jobb volt tanítani, konkrétabb és e- redményesebb munka a tanítás. Mindennap lemérheti erőfeszíté­sének az eredményét. Ha sikerül, ősztől ismét tanítani fog. Nem akar( beszélni, de aztán mégis felenged. Ha nem arról kí­váncsiskodunk, hogyan lesz egy fiatal nőből országos küldött, mit tart a legfontosabbnak, mit vár a kongresszustól, hanem emberi gondjai felé tereljük a szót, szí­vesebben beszél, igaz, megkért, hogy erről aztán végképp ne ír­junk'. Mi mégis úgy érezzük, hogy tulajdonképpen erről kellene Írni. Ez lenne a valódi téma. — A kolléganők említették, hogy negyven fiú van a gondjaira bízva, Másodikosok? — Igen, tavaly ők is én is újak, kezdők voltunk. Mondom, mondo­gatom is nekik ezt. Elég nehéz volt, de egész jól összeszoktak, megbarátkoztak. Jár­tunk színházba, moziba, múzeum­ba. A tavaly még idegenkedő, egy­mást nem ismerő fiúk szeptember­ben azt kérték, hogy ismét egy szobába tegyük őket. Megszoktak az iskola rendjét, a pedagógusok követelményeit. Az előbb még arról beszéltünk, hogy mindenképpen elmegy taníta­ni, mert bem érzi keze alá való­nak ezt a munkát, szereti a konk­rét, lemérhető munkát nyújtó fog­lalkozást, és most mégis egy ó- vatlan kérdés is elég volt ahhoz, hogy felvillanjon valódi énje. Ci­lya« ember, aki nemcsak tehetsé­ges, hanem át is tudja magát ad­ni a munkának. Még akkor is, ha éppenséggel rendhagyó, némileg kizökkentett körülmények között dolgozik is. Úgy látszik, nem tud­ja csak úgy félvállról venni fel­adatait. —nth — Siker volt A CSEMADOK kassal (KoSice) újvárosi szer­vezete értékes kiállítással lepte meg az ér­deklődőket. A CSKP megalakulásának félév­százados jubileuma tiszteletére állították k,i azokat a dokumentumokat, amelyek Kelet- Szlovákia gazdag múltú' történelméből hoz­záférhetőek voltak. Az Állami Levéltár segít­ségével megszerzett egykori jegyzőkönyvek, levelek, röplapok nagy érdeklődést keltettek a fiatalok körében. Szakái Lászlót és Fáber Ivánt, az újvárosiak két vezetőjét kértük meg, tájékoztassák olva­sóinkat a kiállításról. „Csaknem ezren látták — főleg fiatalok — a kiállítást, és elmondhatjuk, nagy volt az ér­deklődés. Ez azzal is magyarázható, hogy a dokumentumok eredetiek és izgalmasak vol­tak. Elég talán, ha a korompai (Krompachy) tüntetés,, a Tanácsköztársaság röplapjait em­lítem, vagy a híres Kassai Munkás példányait. Igyekeztünk színessé tenni az anyagot, így például karikatúrákon is derülhetett a közön­ség. (A korabeli lapokból a tőkés és a pro­letár témája szerepelt elsősorban).“ Tíz napig állt — éppen az SZKP kongresz- szusát megelőző tíz napon — az érdeklődők rendelkezésére annak a korszaknak néhány dokumentuma, amelynek vérrel írott fejeze­teit ma olyan gyakran idézzük. Lenyűgöz az eszme tisztaságába vetett hit, a prpletárinter- nacionalizmus tisztelete és megvalósítása, a különböző nemzetiségű és fajú emberek egy­máshoz való viszonya. Csehszlovákiában gaz­dag hagyományai vannak a munkásmozgalom­nak, és különösen itt, Kelet-Szlovákiában volt élénk a mozgás. A Kassai Munkás Európa el­ső kommunista napilapja volt. Cikkeit olvas­va eltöprenghetünk sok-sok történelmi tényen és bátran meríthetünk az akkoriak lelkesedé­séből és hitéből. Az újvárosiak Kassa legfia­talabb lakói. Házaik húsz évvel ezelőtt még nem álltak, s a Vasmű sem létezett még. Jó ötlet volt a munkásmozgalom eseményeit ép­pen itt, a Vasmű munkásainak háza táján fel­eleveníteni. (bt) A SZEBB ÉS JOBB JÖVŐÉRT A több hónapos előkészület időszaka végétért. Prágában, szocialista hazánk fővárosában összejöttek Csehszlovákia Kom­munista Pártja képviselői. Meg­kezdődött a CSKP XIV. kong­resszusa. Egy héten keresztül a kongresszus olyan kérdések­kel foglalkozik, amelyek nem lehetnek közömbösek azok e- lőtt, akik az ország, a szocia­lizmus, a nép sorsát csak egy kicsit Is szívügyüknek tekintik. Pártunk XIV. kongresszusa egy bonyolult időszak végére tesz pontot. Végétért hazánk­ban a bizonytalanság időszaka. A XIV. kongresszus tanácsko­zása és az itt hozott határo­zatok új távlatokat nyitnak az ország minden becsületes pol­gára előtt. A CSKP KB 1970 decembe­rében megtartott plenáris ülé­se és az itt elfogadott hatá­rozatok a kommunisták figyel­mét már ebben az időben olyan feladatok felé irányították, me­lyek megvalósítása meggyor­sítja a termelést, lehetővé te­szt a közgazdasági konszolidá­ció betetőzését. A CSKP 1969 áprilisában megválasztott vezetősége poli­tikai és közgazdasági szétzi- láltság közepette határozta el, hogy a pártot és az országot kivezeti a válságos helyzetből. Nem volt ez könnyű feladat. A jobboldali opportunizmus és revizionizmus megbénította az ország normális életét. Ilyen állapotból kellett elindulni és biztosítani az ország politikai és gazdasági konszolidációját. A CSKP KB új vezetősége és a marxizmus-leninizmus talaján szilárdan álló kommunisták a két év leforgása alatt bebizo­nyították, hogy még ezt a ha­talmas feladatot is teljesíteni tudják, mert hisznek a párt e- rejében. Az évzáró tagsági gyűlések jelentették a párt kongresszu­sára való felkészülés kezdetét. A járási konferenciák, vala­mint a párt kerületi konferen­ciái értékelték a pártszerve­zetek irányításának pozitívu­mait és hiányosságait, munká­juk hatásfokát, a pártszervek kapcsolatát az alapszervezetek­kel. A párt megtisztítását min­den szinten pozitívan értékel­ték, de egyben felhívták a kommunisták figyelmét, hogy óvakodjanak ez önelégültség­től. Az előkészületek folyamán az egyik legfontosabb kérdés — minden tanácskozáson fel­merült — a pártegység min­denkor időszerű kérdése. A CSKP KB által jóváhagyott „Tanulságok“ is azt igazolták, hogy a jobboldali erők bom­lasztó tevékenységükben nem jutottak volna oly messzire, ha a párt belülről szilárd, egysé­ges lett volna, ha munkamód­szereiben nem lett volna any- nyi következetlenség és forma­lizmus. A párt egysége mint vezérfonál szerepel majd a CSKP XIV. kongresszusán. En­nek jegyében határozzák meg a kommunisták kötelességét, ős ebből indul ki az ideológiai munka. Hisz a párt egysége nem örök időkre adott. Az esz­mei, a szervezeti és az akció­egységért szüntelenül harcolni kell. A CSKP megalakulásának 50. évfordulója alkalmából rende­zendő ünnepségek a párt XIV. kongresszusával azonos idő­szakba esnek. A párt megtisztí­tása a jobboldali opportunista és antiszocialista elemektől a konszolidáció eredményeivel e- gytitt lehetővé teszi, hogy ezen a kongresszuson kijelöljék tár­sadalmunk fejlesztésének to­vábbi programját, amely pár­tunk és a dolgozók szövetsé­gének megszilárdítását szolgál­ja majd. Ma pártunk úgy tekint vissza 50 éves múltjára, mint a ta­pasztalatok és tanulságok for­rására. Büszke a hagyományok­ra és az eredményekre, törté­nelmi jelentőségű küzdelmére, és további feladatát abban lát­ja, hogy megőrizze forradalmi- ságát, áldozatkészségét, a mar­xista-leninista eszmék iránti hűségét, erősítse egységét és szoros kapcsolatait a néppel. A párt tudatában van annak, hogy a nép mindenkor erejé­nek forrása és győzelmének szavatolőja volt és lesz. A CSKP XIV. kongresszusa figyelmet szentel a párt további jelentős programjának, a köz- gazdasági kérdéseknek és az ötéves terv irányzatának. Er­ről tanúskodik az is, hogy a CSKP KB már kongresszusa megnyitása előtt nyilvánosság­ra hozta ezeket az irányelve­ket. így az egész ország dol­gozói láthatják, hogy a kom­munisták milyen programot tűznek maguk és a köztársa­ság minden polgára elé. Az új ötéves terv irányelvei meghatározásában figyelembe veszik a gazdasági konszolidá­ció következtében elért ered­ményeket. A kitűzött feladatok nem könnyűek, de teljesíthe­tők, természetesen mindenkitől becsületes munkát követelnek. Szocialista hazánk további fel­virágoztatásához mindenkinek hozzá kell járulnia, ki-ki leg­jobb tudásához és erejéhez mérten. Hogy csak néhány fel­adatot említsünk: a munkater­melékenység fokozása, a mun­ka jobb megszervezése, a munkaidő jobb kihasználása, tovább kell fejleszteni energia­iparunkat — erről az elmúlt tíz év alatt megfeledkeztünk —, tovább kell fejlesztenünk vegyiparunkat, amely előtt reá­lis lehetőségek állnak, a Szov­jetunió biztosítja ’nyersanyag- forrását. Nem kisebb feladatok várnak ránk a beruházásban, összpontosítanunk kell figyel­münket minden egyes nagyobb beruházásra és meg kell szün­tetni a beruházás szétforgá- csoltságát. Nagy feladatok há­rulnak az építőiparra, ha ki akarjuk elégíteni az ország polgárainak lakásigényét. A felsorolt feladatok csak egy töredékét képezik az el­következő ötéves tervben ránk váró feladatoknak. A kitűzött irányelvek teljesítésére azon­ban megvannak a reális felté­telek. Husák elvtárs az SZKP XXIV. kongresszusán azt mon­dotta, hogy teljes mértékben felújult a népgazdaság terv­szerű irányítása, stabilizáltuk az árakat és a piacot, fokozó­dik gazdaságunk dinamizmusa. Mindez feljogosít bennünket arra, hogy optimizmussal te­kintsünk a jövőbe, bízzunk dol­gozó népünk elszántságában, abban, hogy a nép minden tu­dását, erejét latba veti a párt XIV. kongresszusán kitűzött feladatok végrehajtására a gaz­dagabb holnap érdekében. P. V. Mivel köszönti a Szocialista Ifjúsági Szövetség tagsága a párt XIV. kongresszusai (Öt kérdés Alexander Milly mérnök elvtárs­hoz, a SZISZ SZKB tit­kárához) — Most csúcsosodnak ki a párt megalakulása ötve­nedik évfordulója tiszteletére rendezett ünnepségek. Mi az, amivel hozzájárult az ifjúság az esemény megün­nepléséhez? — Szlovákia fiatalsága a párt megalakulása 50. év­fordulóját a Csehszlovák Komszomol megalakulásának 50. évfordulójával együtt ünnepli. Ez konkrétan Az if­júság stafétája és kezdeményezései elnevezésű mozga­lom programjában fejeződik ki. A mozgalom célkitű­zéseit és terveit a gyakorlatban már megvalósítottuk, jelenleg a mozgalom értékelése folyik. Értékelik az e- gyes járások munkáját, és amelyik a legjobbnak bizo­nyul, az nyeri el a SZISZ SZKB zászlaját. Ha jellemezni akarjuk ennek a mozgalomnak a prog­ramját és eredményeit, akkor elsősorban az ifjúság országépitésbe való fokozottabb bekapcsolódását kell ki­emelni. Szinte a mozgalom kicsúcsosodását jelentő ese­ménynek lehet nevezni az országos ifjúsági műszakot, amelyre legutóbb került sor. Sikeresen zajlott le. Jel­lemző, hogy megélénkült az ifjúság társadalmi és kul­turális tevékenysége. — Milyen ideológiai célt szolgált ez a mozgalom? — Ideológiai téren elsősorban az ifjúság gondolko­dására akarunk hatni. Elsősorban a párt politikájának a támogatását tartottuk szem előtt, de emellett fontos­nak találtuk a proletár internacionalizmus elveinek a hirdetését is. Ügy érezzük, ezt sikeresen oldottuk meg. Mindenekelőtt az volt a célunk, hogy előkészítsük a fiatalokat a XIV. pártkongresszus szabta feladatok tel­jesítésére. Olyan programot állítottunk össze, és ma­gát a szervezetet is úgy építettük, hogy ezt a felada­tot teljesíteni tudjuk. Jelenleg elmondhatjuk, hogy maga a mozgalom ered­ményeivel, de a szervezet is bebizonyította, hogy a Szocialista Ifjúsági Szövetség akar és tud is segíteni a pártnak és az egész országnak. — Hogyan és mivel készült fel a SZISZ tagsága a párt XIV. kongresszusára? — A párt megalakulásának 50. évfordulóját és a XIV. kongresszust konkrét eredményekkel üdvözöljük. Minden fontosabb gyárban, a mezőgazdaságban, isko­lákon és más munkahelyeken megalakítottuk a fiatalok szervezetét. Egy meglehetősen széles és nagy hullámo­kat verő építő mozgalmat indítottunk el. Így pl. az épí­tészetben, a bányászatban és a mezőgazdaságban se­gítettünk megoldani a munkaerő kérdését. A XIV. kongresszuson résztvevő képviselőink bátran jelenthetik, hogy akcióképes és eredményeket felmu­tató ifjúsági szervezetünk van. Konkrétan elmondhat­ják, hogy 11 894 önkéntes véradót szereztünk, 5 381 215 db. erdei facsemetét és 167 893 gyümölcsfát ültettünk ki ebben az időszakban. És az újítójavaslatainkért ka­pott 1373 854 korona is bizonyítja, hogy fiataljaink ezen a területen sem tétlenkedtek. Ezenkívül 71 jégpályát létesítettünk, 40 előadássoro­zatot tartottunk, 38 járásban lezajlott a Smena járást futóversenye, 43 helyen rendeztek gitárversenyt, 39 kü­lönböző, a párt tiszteletére kiadott gyűjteményről szá­molhatnak be, és 39 kiállítást rendeztek a párt tiszte­letére. 1971. április 24-én 164 500 fiatal és 42 000 pionír vett részt az országos ifjúsági műszakban. A ledolgozott munkaórák száma 538 000, és ez pénzben több mint ötmillió koronát ér. Meglehetősen nagy az ifjúsági szocialista brigádok száma. Továbbá sokan dolgoznak tudományos-technikai szakkörökben, munkacsoportokban. Az ifjúság minden egyes megmozdulásának szinte vezérelve volt a Mindenki szocialista módon! jelmon­dat. A felsoroltakon kívül speciálisan ifjúsági jellegű mozgalmaink is voltak. Például rendkívüli eredmény­nyel zárhatjuk a Zenit és az Ifjúsági Fényszóró című mozgalmakat. Meg kell említeni a speciálisan ifjúsági építkezése­ket. Igaz, ezeknek már korábban is nagyon gazdag hagyományaik voltak, de igy is büszkék lehetünk a ne- meckái kilencéves iskola építésére. Az utolsó tárgya­lások alapján elmondhatom, hogy az iskolát ez év szep­tember elsején átadjuk. Ezenkívül még számtalan já­rási, körzeti ifjúsági építkezésen dolgoztak a fiatalok. — Mit emelne ki leginkább az ifjúsági mozgalom el­telt egy évéből? — Elsősorban azt, hogy konkrét cselekedetekkel mu­tattuk meg: a mi szervezetünk mindenképpen a szo­cialista társadalmi rendszer mellett foglal állást. Meg­nyertük a fiatalokat az eszméért, sikerült őket bevonni a szocialista mozgalomba, és ezzel mintegy megnyer­ni a párt politikájának a támogatására. Úgy gondo­lom, ez nem kis eredmény. Az volt az elképzelésünk, hogy olyan szervezetet épí­tünk ki, amellyel mindenki számol a szocialista tár­sadalom építésében. Azt hiszem, ez is sikerült. Az eltelt egy évre tehát a legjellemzőbb, hogy a párt és az egész ország számon tart bennünket, és mindig számíthat is ránk a jövőben. — Az ifjúsági kérdésnél maradva, Ön mit vár a XIV. pártkongresszustál? — Szerintem a járási és kerületi pártkonferenciák­hoz hasonlóan a XIV. pártkongresszus is kiemeli az if­júsággal való törődés fontosságát. Politikai, kulturális és szociális vonalon a jövőben az egész társadalmunk nagyobb-figyelmet fog szentelni a fiatalságnak. Továbbá számítok arra, hogy a kongresszus komoly feladatokkal fogja ellátni a fiatalságot, bevonja őket az ötéves terv megvalósításába. Véleményem szerint az ifjúsági mozgalom, tehát maguk a fiatalok munkahe­lyükön, gyárakban, üzemekben egyre komolyabb fela­datokat kapnak, és így nagyobb részük lesz a terme­lés és az ország irányításában is. Gondolom, mindezt előtérbe helyezi a XIV. pártkong­resszus, a fiatalok pedig rászolgálnak a bizalomra. Lejegyezte: NI

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom