Új Ifjúság, 1971. január-június (20. évfolyam, 1-26. szám)

1971-05-11 / 19. szám

Kiállítás a CSKP 50 éves jubileuma tiszteletére Van egy kiváló intézmé­nyünk, amelyről akárhányszor veszi kezébe az ember a tol­lat, csak jót és szépet Írhat. A neve: Duna menti Múzeum. Igen, valahogy így képzeljük el a többi járási székhely mú­zeumát is. Dunaszerdahely, Ga- lánta, Érsekújvár (Dunajská Streda, Galanta, Nővé Zámky) sokat tanulhat a munkájukból. Ide, ha belép az ember, friss, mai szellem veszi körül. A teg­nappal, tegnapelőttel, a múlt­tal éppúgy a mát szolgálják, mint a fiatal és legfiatalabb képzőművészek tárlataival. Most az ötvenéves múltat te­kintették át. Levéltári anyagok segítségével kartávolságnyira hozták azt, ami mai életünk tegnapi előzménye. A Járási Levéltárral közösen megrendezett kiállításuk iga­zán méltó ajándék a CSKP 50 éves jubileumára. A kiállítás, amely bőséges anyaggal doku­mentálja a párt múltját, har­cát, munkások és vezetők ösz- szeforrottságát, elsősorban gaz­dag és hiteles dokumentumai­val lep meg. A kiállítás rendezői kilenc részre osztották fel az elmúlt ötven évet és a kilenc szakasz- szal bőségesen bemutatják Ko­márom és környékének mun­kásmozgalmi eseményeit. Egy- egy tabló, levelekkel,, igazolvá­nyokkal, rendőri jelentésekkel teli vitrin előtt nemcsak a megilletödöttség, hanem az ér­dekes adatok, dokumentumok is megállítják az embert. Ma­jor István, Steiner Gábor alá­írásával ellátott jelentések, kérvények, beadványok jelzik, hogy ennek a városnak komoly, számottevő, tekintélyt igénylő munkásmozgalmi múltja van. És amikor a látogató elérkezik a mához, akkor is meglepetés várja. Úgy véli, hogy ismeri azt a kort, amelyben élt. De nem így van. Ha meg-megáll egy- egy plakát, karikatúra, válasz­tási névsorokat tartalmazó sza­vazó lista, felhívás előtt, hirte­len az az érzése támad, hogy mégsem ismeri eléggé saját élete eseményeit. A kiállítás bőségesen doku­mentálja azt a harcot, amelyet a párt a munkás- és paraszt­tömegek összefogásáért vívott. NI A kiállítást elsőnek a CSKP komáromi járási bizottságának vezető titkára, Varga Gyula elvtárs tekintette meg. mmmm m nmmom A kiállítás néhány dokumentuma hír: a Csehszlovák Magyar Ta­nítók Központi Énekkara' sze­rencsésen hazaérkezett az íror­szági Corkból, az Énekkarok Világfesztiváljáról, ahonnét az énekkar női kara az első dí­jat, a vegyes kas pedig a meg­tisztelő negyedik helyet érte el. Valljuk be őszintén, ilyen si­kerre igazán nem számítottunk, hiszen az énekkar elutazása előtt is tudtuk, hogy Corkban a világ minden tájáról össze- sereglett kórusok komoly me­zőnyt alkotnak .majd. Janda Ivánt néhány órával a hazaérkezés után már a Duna utcai magyar iskolában, igaz­gatói kötelességeinek teljesí­tése közben találtam meg. — Hogyan került sor arra, hogy Csehszlovákiát éppen a magyar tanítók énekkara kép­SIKER UTÁN INTERJÚ jANDA IVÁNNAL, A CSEHSZLOVÁKIAI MAGYAR TA- NÍTÓK KÖZPONTI ÉNEKKARA NAK VEZETŐ KARNAGYÁVAL viselhette ezen a nemzetközi fesztiválon? — A Népművelési Intézet minden évben a legjobb kóru­sokat javasolja valamelyik vi­lágfesztiválra. Természetesen évente nem csak egy kórus és nem csak egy ilyen fesztivál­ra utazik hazánkból. Az idén mi is bekerültünk az élgárdá­ba, olyan kórusok közé, mint a Szlovák Tanítók Férfikara, a Zilinai és a Kosicei Tanítók Énekkara, a Ltiőnica és a Kon­zervatórium Vegyes Kara. Az idén mi utaztunk elsőnek kül­földre. Természetesen nagy megtiszteltetésnek, nagy lehe­tőségnek vettük és örültünk. Nyilvánvaló, hogy elutazásun­kat egynéhány igényes össz­pontosítás, próba előzte meg. Tudtuk, hogy akkor is megéri, ha csak képviseljük hazánk kórusmozgalmát és díjat nem is hozunk haza. A prágai fö­derális bizottság és a Szlovák Kulturális Ügyek Minisztériu­ma jóváhagyta, a javaslatot és fedezte utazásunk költségeit. Az ott-tartózkodás költségeit a vendéglátó Cork város fedez­te. — Milyen volt a mezőny? — Népes, és rendkívül fel­készült énekkarok alkották. Voltak kanadai, francia, hol­land, angol kórusuk, tliárom nyugatnémet, rengeteg ír és egy nyolctagú le'ngyel kórus'. Meg kell mondani, mi voltunk köztük a legfiatalabbak. — Milyen volt a seregszem­le, a repertoár? — Öt napig tartózkodtunk Corkban, a világ második leg­nagyobb kikötővárosában. Min­dennap kétszer léptünk fel, s minden fellépésünk beletarto­zott a versenybe. Női kórusunk mind a kötelező, mind. a sza­badon választott művekkel a legjobb pontozást érte el. Ter­mészetesen ebből származott az első díj is. Az egyik nyu­gatnémet énekkaron és kívü­lünk mindenki énekelt egyházi dalokat, mivel az ír mozga­lomra az ilyen orientáció nyomta rá a bélyegét. A re­pertoár? Talán azzal kezde­ném, hogy hihetetlenül nagy a Kodály-kultusz az íreknél. Ko­dály gyermekdalai, vegyes ka­ri kórusművei nemcsak ír, ha­nem más énekkarok előadásai­ban is elhangzottak. Legtöbb­ször pedig az Esti dalt hallot­tuk. S mivel Corkban tavaly a Pécsi Kórus nyerte az első dí­jat, az idei kötelező művek között szerepelt Kodály: Is­ten kovácsa című műve is, de mellette ott szerepelt egy Bár­dos Lajos-mű, amely ugyan­csak nagy sikert aratott. Sza­badon választott dalaink kö­zött szerepelt Ferenczi" Ver- bunkja, amellyel a legtöbb pontszámot “ikerült elérnünk. Ezen kívül az öt napon ke­resztül természetesen még sok művet adtunk elő, amelyek u- gyancsak szerepet játszottak abban, hogy az első dijat meg­kaptuk. — És mit láttak e szép út során? — Bejártuk az Atlanti-óceán írországi partvidékét, egy na­pot töltöttünk Londonban, ahol minden nevezetességet, ha fu­tólag is, de végigjártunk, meg­néztünk. Rengeteg tapasztalatot sze­reztünk. Úgy is mint kórusta­gok, úgy is mint pedagógusok, amelyet természetesen mindkét területen hasznosítani tudunk. — GRATULÄLNK és úgy é­rezzük, sokak nevében tesszük ezt. —kszl— új ifjúság 5 Most jelent meg FABRY ZOLTÁN: VIGYÁZÓ SZEMMEL című kötete a Madách Kiadó gondozásában. Alcíme sze­rint: Fél évszázad kisebbségben. A cím és alcím ezúttal a legnagyobb pontossággal fejezi ki a könyv, illetve a négy ciklusra osztott cikkgyűjtemény mondanivalóját. Az első ciklus (Szomorú szemmel) az 1920-1924 között ke­letkezett írások gyűjteménye. A második ciklus (Szigorú szemmel) 1924-1934 között íródott. A harmadik (Riasztó szemmel) 1934-1938 termése, a negyedik (Vigyázó szem­mel)- pedig 1948-tól'1970-ig, a szerző haláláig irt cikke­ket tartalmazza. A most megjelent Fábry-kötet, sajnos immár posztumuszgyűjtemény, s megjelenése pillanatában máris irodalmunk klasszikus értékei között van a helye. A Madách Könyvkiadó második újdonsága eredeti cseh­szlovákiai magyar Irodalmi termés: MACS JÓZSEF: ADÓSSÁGTÖRLESZTÉS című regénye. A regénynek ez a második kiadása, a- mely egyúttal a Magyar Könyvbarátok Körének (MKBK) ez évi első tagilletménye is. Mács kötete a második vi­lágháborút követő évek eseményeinek a krónikája, s szín­helye a csehszlovák-magyar határvidék, hősei a határ­menti emberek. Ahogy a szerző írja az első kiadás fülszö­vegében: „...regényem arra keres feleletet, vajon az em­berek változnak-e a határ mentén, vagy csupán az égbolt a fejük fölött?“. A neves finn szerző, f MIKA WALTARI: MEGMONDJÁK A CSILLAGOK című izgalmas krimije Is most jelent meg A történet színhelye: a Helsinki Csillagvizsgáló, amelynek parkjá­ban öreg csavargó holttestére bukkannak egy szürke haj­nalon. Egy huligánbatida tette el láb alól. A rendőrség hivatása magaslatán áll — huszonnégy órán belül rács mögé kerül a tettes. De vajon valóban a tettes kerül a rács mögé? A könyv szerint, állítólag megmondják a csil­lagok. A közös könyvkiadási egyezmény keretében a magyar- országi könyvpiacról ismét értékes könyvek kerültek a csehszlovákiai magyar könyvesboltokba. Említsük meg mindenekelőtt NÉMETH LÁSZLÓ: KÉT NEMZEDÉK című nagyszerű tanulmánygyűjteményét, amely a szer­ző összegyűjtött műveinek sorozatában jelent meg, s tu­lajdonképpen folytatása „Az én katedrám“ című kötetnek, amelyben kezdetektől a Nyugat elődeiig kísérte figyelem­mel a magyar Irodalom történetét: a jelenlegi kötet „két nemzedékbe a Nyugat és a harmincas évek — József At­tila, Illyés Gyula, Tamási Áron, tehát maga a szerző — nemzedéke. A „Nyugat nemzedéke“ című ciklusban többek között Ady-, Babits-, Kosztolanyl-tanulmányokat, kritiká­kat találunk. „A kereső“ .című ciklusban pedig főleg az erdélyi irodalom problémáival foglalkozik. A „Nemzedék születik“ című sorozat az épp induló „saját nemzedék“ első számbavétele és bírálata. A három utolsó ciklus pe­dig a „Bírálatok“, a „Színikritlkák“ s „A kritikus búcsú­ja“ című sorozatot tartalmazza. A magyarországi behozatal másik újdonsága FEKETE GYULA: VALLOMÁS HAJNALIG címűi regénye. Fekete Gyula nevét sokan ismerik. Van­nak, akik „Az orvos halála“ című regényéért becsülik, vannak, akik a Kossuth rádióban hallható „Egy csepp tenger“ című sorozatáért, mások pedig a bátor közéleti kérdéseket felvető publicisztikájáért. Űj regényéről a kö­vetkezőket mondja a szerző: „Szép az élet, csak nem figyelünk oda; eltelik jóváte­hetetlenül. Nézőpont dolga. Innen, ebből a márciusi éjsza­kából visszanézve rá — a legszebb. ...Csak a perc a miénk. Az időnek egy akkorka atomja, amilyet hangulattal, kéj­jel még átfoghatunk. Tehát élj a mai napnak? Mindig a Pillanat számlájára? — Nem, nem, dehogyis. Éppen for­dítva: élj az örökkévalóságnak. Mert a perc — míg el nem telt — semmiben sem különbözik az örökkévalóság­tól.“ Számos Ifjúsági és gyermekkönyv is megjelent az utóbbi hetekben a közös könyvkiadási egyezmény keretében. Em­lítsük meg közülük: Kovái Lőrinc: Vaskapu című regényét, a „Minden napra egy mese“ című hires gyűjteményt és a „Zengő ABC“-t a legfiatalabb olvasók részére. M». Az összetett mondatok helyes használata II. Kiváló tudósunk előadást tartott a kongresszuson, amely jelentékenyen hozzájárult a bonyolult kérdés megoldásá­hoz. Mi járult hozzá a kérdés megoldásához: az előadás-e vagy a kongresszus? A vontkozó jelzői mellékmondatok szerkesztésére akkor, is ügyelnünk kell, hd használatuk indokolt, azaz nem mel­lérendelést pótolunk velük. Vigyáznunk kell arra, hogy a mellékmondat a jőmondatnak ahhoz a mondatrészéhez ke­rüljön közel, amelyre vonatkozik, különben félreérthetik szavainkat. A mi példánkban a mellékmondat nem a kon­gresszus, hanem az előadás tulajdonságát van hivatva ki­fejteni, a helyes, egyértelmű mondatszerkezet tehát így alakul: Kiváló tudósunk a kongresszuson előadást tartott, amely jelentékenyen hozzájárult a bonyolult kérdés meg­oldásához. A félreértés veszélyét más eszközzel: a rámu­tatószó kitevésével is elkerülhetjük: Kiváló tudósunk olyan előadást tartott a kongresszuson, amely jelentékenyen hoz­zájárult a bonyolult kérdés megoldásához. A vonatkozó névmásokon kívül a hogy a leggyakoribb kötőszó az alárendelt mondatokban. Szinte alig van olyan mellékmondatfajta, amelynek kötőszói között ne találnánk ott a hogy-ot. Ezért könnyen megtörténhet — különösen többszörös alárendelés esetében —, hogy több hogy kötő­szóval bevezetett mellékmondat következik egymás után. A hogy kötőszók sorozata azonban kellemetlenül haló egy­hangúságot okoz, ezért ilyenkor arra kell törekednünk, hogy számukat csökkentsük. Ha lehetséges, hagyjuk el egyik-másik hogy kötőszót; esetleg cseréljük fel más al­kalmas kötőszóval (de ne a miszer-int-tel!) Ügyetlen fogal­mazóra vall a hogy kötőszó ismétlődése például ebben a mondatban: Szeretném tudni, hogy mit szólt hozzá Pista, hogy addig kellett rád várnia az erdőben, hogy bőrig ázott. Ügyesebben fogalmazva a mondat így hangzik: Szeretném tudni, mit szólt hozzá Pista, hogy addig kellett várnia rád az esőben, míg bőrig ázott. Túlságosan gyakran használják egyesek az amennyiben kötőszót is. Ez a kötőszó azonban csak ritkán helyénvaló, rendszerint más kötőszók rovására terpeszkedik el a mon­datokban. A következő mondatban például a jeltételes kö­tőszót szorította ki helyéből: Amennyiben a kitűzött idő­pontban nem jelenik meg, kénytelenek leszünk a fegyelmi bizottság elé állítani. Helyesen: Ha a kitűzött időpontban nem jelenik meg, kénytelenek leszünk a fegyelmi bizott­ság elé állítani. Máskor meg okhatározói vagy magyarázó kötőszó kívánkoznék az amennyiben helyébe: Találmánya nem bizonyult használhatónak, amennyiben előállítása na­gyon költséges. Helyesen: Találmánya azért nem bizonyult használhatónak, mert előállítása nagyon költséges. Vagy: Találmánya nem bizonyult használhatónak, az előállítása ugyanis nagyon költséges. Az amennyiben kötőszó használata c$ak akkor helyes, ha — jelentésének megfelelően — a vele bevezetett mel­lékmondat a főmondat állítását korlátozza. Ilyenkor a fő­mondatban rendszerint ott találjuk az annyiban rámutató­szót, pl.: Annyiban vállalok felelősséget a dologért, ameny- nyiben számíthatok munkatársaim segítségére. Addig megyek, míg a szememmel látok, Míg egy sűrű erdőre nem találok. (N épdal) Az idézett népdalban a főmondathoz két míg kötőszós időhatározói mellékmondat csatlakozik. A különbség köz­tük az, hogy az első mellékmondat állító (míg... látokj, a második pedig tagadó (míg... nem találok). Mi lehet e különbség oka? A míg kötőszós Időhatározói mellékmondatnak a főmon­dathoz való viszonya kétféle lehet: a) A mellékmondat olyan cselekvést fejez ki, amely a főmondat cselekvésével egy időben, játszódik le: a főmondat cselekvésének időtar­tama tehát egybeesik a mellékmondat cselekvésének idő­tartalmával. Pl. Addig megyek, míg szememmel látok (a „menés" addig tart, mint a „látás"), bj A mellékmondat olyan cselekvést fejez ki, amely akkor következik be, ami­kor a főmondat cselekvése véget ér: a főmondat cselek­vésének végpontja egybeesik a mellékmondat cselekvésé­nek kezdőpontjával. Pl. Addig megyek, míg egy sűrű erdő­re nerú találok (a „menés“ akkor ér véget, mikor d „ta­lálás“ bekövetkezik j. A két mellékmondat)ajta jelentésben különbségének nyel­vi kifejezése az, hogy a bj típusba tartozó mellékmondatok állítmányát tagadni kell, ki kell tenni mellé a nem tagn- dószót. Helytelenek tehát ezek a mondatok: Légy türelem­mel addig, míg a seb begyógyul! Addig dolgozott, míg el kellett mennie. Helyesen: Légy türelemmel, míg a seb be nem gyógyul! Addig dolgozott, míg el nem kellett men­nie. — Az ilyen mellékmondatokból csak akkor szabad elhagynunk a tayadószót, ha azt akarjuk érzékeltetni, hogy a mellékmondat a főmondatban foglalt cselekvésnek a kö­vetkezményét fejezi ki, pl. Addig feled, addig feled, csak feled, míg a szíve bánatában megreped (Petőfi: Nem tesz föl a lyány magában egyebet...) A tagadó és az álító (kö­vetkezményes jelentésű) mellékmondat jelentésben eltéré­se jól megfigyelhető a következő mondatpár okban: Addig (annyiraj dolgozott, míg (hogy) megizzadt. A gyermek addig könyörgött, míg az apja meg nem bocsátott neki. A gyermek addig (annyiraj könyörgött, míg (hogy) az apja megbocsátott neki. Pazderák Bertalan

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom