Új Ifjúság, 1971. január-június (20. évfolyam, 1-26. szám)

1971-05-11 / 19. szám

<■ *

Mi lesz

a Santosszal ?

Minden egyes Brazíliából kikerülő kávé- csomagon a „SANTOS“ fölirat ékeskedik. Az utóbbi években Santos néven mégsem kávét értenek. Mindenki Pelé híres egyesületére gondol. Valószínű, hogy ez a klubcsapat a világ legnépszerűbb csapata. Már csak azért is, mert Pelé játszik benne. Kétszer nyerték el játékosai a Világkupát, kétszer pedig az Amerikai Serleget. A Santos tizenegyszer volt brazil bajnok, és ötször nyert Brazil Kupát.

1957-ben került ide Pelé. A Santos azóta több mint 600 nemzetközi meccset játszott. Bejárta a világot. Sohasem játszott 100 000 cruzeirosnál kevesebbért a csapat akkor, ha Pelé is pályára lépett. A klub elnöke és tulajdonosa Curi úr. 1944-ben került az élre a kávémilliomos. Akkor harmincnégy esztendős volt. Ezt a jelszót tűzte ki: „Olyan csapatot kell kialakítanunk, amelyre felnéz a világ. Szórakoztatnunk kell az embereket. „Ezt a mondást az utolsó betűig betartották. A klub elnöke fanatikusan ragaszkodott hozzá.

Nem volt titok, hogy a kávé mellett éppen a Santos jelenti Brazília legnagyobb bevételi forrását. És ez a klub mégsem tudott meggazdagodni. A megszerzett milliókat két kézzel szórták. 1964-ben Roman lett a gazdasági igazgató. Végzetes hibákat vétett. A játékosokat túlfizette. Nem rendelkezett tartalékokkal. A klubot a szakadék szélére sodorta. Mindez akkor történt, amikor Brazília a mexikói világbajnokságra készült. A Santos nyolc hónapon át Pelé, Clodoaldo és Carlos Alberto nélkül volt kénytelen szerepelni.

Ebben az áldatlan helyzetben lépett az elnökhelyettes funkciójába Moura generális. A generális némely játékosokat el akarta adni. Például Carlos Albertot is. A mexikói világbajnokság előtt azonban erről szó sem lehetett. Közben még jobban elmélyültek az ellentétek. Ekkor váratlan dolog történt. A klub tagsága megbuktatta Curi elnököt. 200-an szavaztak ellene. Másnap kihalt volt az egész stadion. A játékosok nem mentek edzésre, nem osztogattak autogramokat. Mintha villámcsapás pusztította volna el a klubot.

A hatvanéves Curi Sao Paulóba költözött. Kijelentette, hogy ezentúl csakis a kávénak él. A futballal nem akar törődni. Az új elnök, a generális, új kor hajnalát harangozta be. Át akarja építeni az egyesületet. Ennek a reformnak kell majd a világ leghíresebb egyesületét a krachtől megmentenie.

Lehet, hogy átmenetileg menni fognak a dolgok. De ki tudja, mi lesz akkor, ha Pelé befejezi pályafutását?

K 1 o c h a n Károly

'-V*

ji

i

Bozsik József éppen lábadozott a szívizom- gyulladás után. Ezt a súlyos megbetegedést úgy szerezte, hogy egy influenzát túl könnyen kezelt, nem feküdte ki és még az olyan erős és edzett szív is, mint az övé — megbetegedett. Azóta már bizonyára kijár ismét az öregfiúk edzéseire és focizik. Az utóbbi időben több összefüggés kapcsán is szóba került Bozsik neve. Az MLSZ-ben is tisztséget kapott?

— Nem, nem. Az a Bozsik József csak névrokonom.

— És a Képes Sport szakcikkírúja?

— Az én vagyok.

— Általában az a vélemény járja, hogy az aranycsapatot hét világklasszis és négy klasz- szisjátékos alkotta. Mi erről az Ön véleménye?

— Hét világklasszis nem volt abban a csapatban, ezt túlzásnak tartom. 4—5-ről beszélhetünk, de a többi 6—7 társ is sokkal jobb volt az átlagnál, azok igazi klasszis labdarúgók voltak.

— Hogyan nézi Ön, a szó igazi és modernizált értelmében is egyaránt remeknek tekinthető (és ki tudja, született-e jobb fedezet azóta?) középpályása a mai játék sokat emlegetett elemeit, a taktikát, stratégiát stb?

— Ma mindent a taktikai megoldásoktól várnak, arra helyezik nagyon sok esetben a hangsúlyt, de közben megfeledkeznek a futballisták tudásának tökéletesítéséről, csiszolásáról. Elfelejtik, hogy taktikai feladatokat csak arra lehet bízni, aki' képzett, aki azokat végre is tudja hajtani. Nagyon sok futballistának — egész magas szinten isi — gondot okoz például a labda kezelése. Hogy bízhatok meg feladattal ilyen játékost? Nem elég a labdát megszerezni, indítani is tudni kell, és úgy kell tudni indítani, hogy társainkat hely zetbe tudjuk hozni. Ma nagyon kevés az ilyen labdarúgó.

(A sorozat címéül nyugodtan adhattam volna ezt: „Egy csapat és egy futballista, aki megelőzte a korát“; külön fejezetet szánhatnék arra, hogy elmondjam mindazt, amit az idősebbek szinte kivétel nélkül tudnak: a húsz évvel ezelőtti magyar válogatott sokkal gyorsabban és korszerűbben játszott, mint a mostani. Hogy száz tény közül csak egyet említsünk: hol látunk ma váratlan, negyvenméteres,* meredek Bozsik-féle indításokat? A mostani játékmesterek addig viszik-cipelik a pettyest, amíg az ellenfél minden játékosa a kapu elé nem húzódik.)

— Most pedig, ha megengedi, beszélgessünk egy kicsit a magyar és a csehszlovák íutbalról — a jelenlegiről. (Még a Magyarország—Franciaország és a Wales—Csehszlovákia találkozók előtt voltunk — b. gy.) Javult-e valamicskét tavalyhoz viszonyítva a helyzet?

— Igen, megindult, nagyon lassan a felfelé- ívelés amúgysem egyszerű és egyik napról a másikra megoldható probléma. Nézzük az angolokat. 1953 és 1966 között mennyi vergődés jellemezte őket. 1966-ban léptek aztán ismét a világ élvonalába. A magyar futballnak is szüksége van legalább tíz esztendőre, amíg erre képes lesz.

— És Hoffer, a szövetségi kapitány?

— Jó barátom, nem nyilatkozom a munkájáról, mert végső soron úgysem a válogatott keret edzésein, hanem elsősorban a klubokban dől el minden. A feltételek megvannak az eredményes és jó munkához, ma már többet edzenek a játékosok, sokszor két fázisban is, mi akkoriban csak délután edzettünk.

— Bizonyára figyeli a csehszlovák labdarúgást is. Mi a véleménye róla?

— Egy barátomnál lehet fogni a pozsonyi adást, ott szoktam nézni a meccseket. A csehszlovák foci mindig jó volt, de ma ott sincs Masopust-szerű tehetség. Adamec, ha formában van, jó focista, és vannak még néhányan, mint pl. Dobiás, Kuna, Szikora. De vajon van- e ma Csehszlovákiában olyan típusú játékos, aki tud támadni, szervezni, irányítani, ritmust váltani? Ezek ugyanis a klasszis-játékos jellemzői. Ma általában fordítva van a taktika is. A csapatok Igyekeznek az ellenfél stílusához alkalmazkodni. Mi pedig fordítva csináltuk, mert mbdorunkat igyekeztünk az ellenfélre kényszeríteni. Masopusthoz visszatérve. A chilei világbajnokság döntőjében egymaga képes volt stílust teremteni, nem kellett taktikai utasításokkal ellátni. Ha kellett, lassította, ha szükséges volt, gyorsította a játékot, amellett gólt lőtt, szervezett, pedig brazilok voltak az ellenfelek. Egyébként a csehszlovákiai viszonyokat nem ismerem olyan pontosan, mint a hazaiakat, mert itt a Honvéd minden meccsén ott vagyok és figyelem a magyar futballt. Pozsonyban sok barátom van, alkalomadtán összejövünk. Ügy érzem, a csehszlovák futball is megtalálja majd az utat felfelé a hullámvölgyből, bár -A mint mondtam — a csehszlovák futball mindig jó volt.

(A Magyarország—Franciaország mérkőzés közvetítését figyelve, és Szepesi hangját tanulmányozva, egyre inkább az volt a meggyőződésem, hogy a magyar aranycsapat egysüly- lyedő, gyönyörű hajóhoz, mondjuk a híres Ti- tanichoz hasonlítható. Gyönyörű volt, amit megalkottak, az a sok sziporka, a rúgásfajták és a támadásfélék és ötletek sokszínűsége. Most már — miután többször is végignéztem a nagy mérkőzések filmdokumentumait nyugodt szívvel állíthatom: a jelenlegi világbajnok brazil csapat sem közelíti meg Puskásakat, Bozsikékat. Valóbarr csak Pelé az, aki foszforeszkált volna Bozsik és Hidegkúti között is, de a többiek bajosan. Élmény ezt az idő hullámsírjába süllyedő kincset klbánysz- gatni és nézegetni.)

(Folytatjuk 1

EGY KIS TÖRTÉNELEM

1. A kassai (Kosice) FMTE kul- túrgócpontja a Munkás könyvkereskedés volt. A fölvétel 1923-ban készült az egykori Malom utcán. A könyvkereskedés a mostani halüzlet helyén állt. Igazgatója Dénes Ferenc volt.

2. A vörös cserkészek egy csoportja az Üdülőn (Alpinka). Az álló sorban balról a negyedik Pajor József, jobbról az első Fábry J., a negyedik Dénes Ferenc.

3. Nők szabadgyakorlatai 1933- ban Rozsnyón (Roznava). Az első oszlop második tagja Mózes Irén.

Nyílt ás bátor tekintetű, szókimondó, deresedő hajú, harcedzett, az élet által megviselt, de mindig friss emberekkel, a Föderatív Munkás Testnevelő Egyesületben kommunistákká lett veterán sportolókkal volt szerencsém beszélgetni.

Fél évszázad küzdelme van mögöttük, az első történelmi pillanattól a máig. Megilletődve, sokszor fájdalmasan hallgatva pergették le előttem szívós, küzdelmes életük eseményeit és harcaikat a szebb jövőért.

„Száll a madár ágról ágra

száll az ének szájról szájra“

Megpengetném lantomat, ha lenne, és úgy, mint régen az igricek, várról várra járva elénekelném hősi eposzukat, az évszázad mérkőzését a fiataloknak —, hogy példát állítsak eléjük. Fegyver és hatalom nélkül szálltak harcba, furfang- gal. leleménnyel, kitartással. Az eszme magasztos volt, de a hétfejű sárkánnyal nehéz volt megbirkózni. Fiatalok, vigyázzatok a strázsán! Dgy, ahogy azt az FMTE-be tömörült munkásifjúság hosszú éven át tette.

Az egyesületekben levők egymás között nem tettek különbségeket, egy családként éltek. Az egyes szakosztályok kölcsönösen látogatták egymás sporteseményeit. Sokgyermekes családok tömegesen eljártak a munkás-sportmegmozdu- lásokra, hogy láthassák csemetéiket. A munkás-kultúrcso- portokkal szoros összeköttetésben álltak, közös rendezvényeket szerveztek együtt. Rendkívül fontosnak tartották a nyilvános testnevelési akadémiákat, mert ezekkel a munkástömegek önbizalmát nevelték. Fellépéseiket a CSKP vagy az FMTE kimagasló képviselőinek szónoklataival, forradalmi tárgyú színdarabok, versek előadásával tarkították. Az FMTE-t a forradalmiság és a marxista ideológia jellemezte. Amikor a hatóságok alkalmatlankodtak, kirándulni mentek és a szabadban tartották meg előadásaikat. Az egyesületek politikai nevelése kiváló volt. Igen lényeges tulajdonságnak tartották a tagok erkölcsi és politikai nevelését, nem feledkezve meg az akarat fejlesztéséről sem. Különösen a proletár internacionalizmus érzéséről, a hazaszeretetről, az öntudatos fegyelemről és a szolidaritásról beszéltek és tanítottak sokat. Az FMTE klubjai nem ismerték a nemzetiség és vallás szerinti megkülönböztetést. A szervezők nagyon jól tudták, hogy munkájuk célravezető, mert látták maguk előtt a jövőt. Mindenüket feláldozták a cél érdekében. Fáradságos munkájuknak megérett a gyümölcse. Ütvén év távlatáról sóhajtozva beszélgettek, sárguló fényképeket mutogattak. Nehéz életük jutott eszükbe vagy az, hogy a mai fiatalok egy része el sem tudja képzelni az akkori viszonyokat? Sokukban nyomot hagyott a múlt. Ezek az idős emberek sohasem tudnák elfelejteni a börtönök penészes szagát és a harcokat.

Hajtsd meg a fejed azok előtt, akik sportolva csatáztak a ináért, akik sportolva politizállak, és akik közül sokan életüket vesztették az eszméért. Kelet-Szlovákiában is sokan a- kadtak, akik egész életüket a harcnak szentelték. Kassán (KuSice) nagyon ütőképes FMTE-ogyesületet alakítottak, a- mely példásan együttműködött a többi kelet szlovákiai mun kásklnbbal, különösen az eperjesi (Proíuv) és rozsnyói |Roz iiava! klubokkal. Mindig a CSKP nyomdokaiban haladtak. De hagyjuk a szavakat, hadd beszéljenek a képek, az etsárgult dokumentumok; a harcról, az évszázad mérkőzéséről.

Kép és szöveg ibti'

inam