Új Ifjúság, 1971. január-június (20. évfolyam, 1-26. szám)

1971-05-11 / 19. szám

t« í#l>.* Az 1920-as év decemberé­nek mozgalmas eseményei, a prágai Népház jobboldal által való lefoglalása, az ezt követő egész országra kiter­jedő sztrájkmozgalom és en­nek véres leverése adták meg az utolsó lökést ahhoz a folyamathoz, melynek eredményeképpen megala­kult Csehszlovákia Kommu­nista Pártja. December után már gyor­san peregtek az események. 1921. január 16-án össze­ült llubochnán Szlovákia és Kárpátukrajna marxista bal­oldalának kongresszusa. A kongresszus egyhangúlag megszavazta a Kommunista Internacionálé elveihez való csatlakozást. Egy hónappal később, feb­ruár 20-án Prágában össze­jöttek a cseh, szlovák, ma­gyar, német, lengyel és ukrán kommunista ifjúság képviselői ás megalakítot­ták egységes szervezetüket, a Csehszlovákia Kommunis­ta Ifjúsága Szövetségét (Komszomol). A Komszomol vezetői és dolgozói, akiket nem méte- lyezett meg a szociáldemo­krata opportunizmus, a CSKP megalakulásának élharcosai­vá váltak. Március 12-e és 15-e kö­zött összejött Liberecben a német marxista baloldal kon. gresszusa. Karol Kreibich vezetésével ez is csatlako­zott az Internacionálé elvei­hez. Kongresszusát a CSKP német szekciójának alakuló kongresszusává nyilvánítot­ta azzal, hogy ez a szekció ideiglenes és az országos alakuló kongresszusig ma­rad önálló. Ezek a fontos politikai és ma már történelmi esemé­nyek előzték meg a Cseh­Az első lépések a győze­lemhez szlovák Szociáldemokrata Párt (baloldal) XIV. kon­gresszusát. A kongresszus 569 kül­dött részvételével 1921. má­jus 14-e és 16-a között ült össze Prágában. Ebből 56 küldött Szlovákiát képvisel­te. A küldöttek 350 000 párt­tagot képviseltek. A kongresszus tulajdon­képpeni munkája 15-én kez­dődött meg. Elsőnek a Kommunista Internacionálé Végrehajtó Bizottságának a kongresz- szushoz intézett levelét ol­vasták fel. A levél tartalma a kongresszus irányelvévé vált. A levél felhívta a fi­gyelmet a baloldal vezetői­nek az ingadozására és a nacionalizmus veszélyére. Továbbá felhívta a kongresz- szust az opportunizmus és a centrizmus elleni megbé- kélhetetlen harcra. Kérte, hogy a küldöttek teljes egé­szében tegyék magukévá az Internacionálé elveit és tak­tikáját. Kifejezte azt a meg­győződését, hogy a kongresz- szus egy tömeges, interna­cionalista párt megalakulá­sához fog vezetni. A küldöttek tapssal és egyetértéssel fogadták a le velet. Ezután dr. Bohumír Sme ral emelkedett szóra és el­mondta a kongresszus főbe­számolóját. A beszámoló elemezte a baloldal taktikáját a Cseh­szlovák Köztársaság mega­lakulása óta. A kommunista párt kiépítését a bonyolult nemzetiségi problémák, az opportunizmus és a nemze­ti illúziók befolyása ellen kellett megvalósítani. A tö­megeknek saját tapasztala­tuk alapján kell a pártba lépniük, s így eljutni a kom­munizmus eszméihez. Ezzel a módszerrel nem szektás kis csoport keletkezett, ha­nem tömegpárt. Olyan párt, amely viszonylag, a lakos­ság számához arányítva, a Kommunista Internacionálé legnagyobb pártja volt, és ez hatalmas sikert jelentett. A következő szavakkal zárta beszédét Bohumír Sme- ral: „A kommunizmus szerve­zet, rend. A szellem, az idő, az erő, az anyag és az együttműködés rendje. Bár mindnyájan, akiket megvilá­gított ennek az eszmének a fényessége, és amelynek szolgálatában sokszor ke­ményeknek kell majd len­nünk, mindezek mellett jó emberek maradnánk. Bárcsak mindig a jó em­berek pártja maradna a ma megalapított párt! Olyan em­bereké, akik nem ismerik az önzést, könnyelműséget és a léhaságot. Ha a jó emberek társasága maradunk, akkor belsőleg boldogok leszünk még akkor is, ha a többi ember gyűlölettel néz ránk, úgy, mint az emberiség ki­átkozottjaira és árulóira. . . . Több vagyunk, mint politikai párt. Az új élet előfutárai vagyunk. Űj vi­szonyokat teremtve, új em­bert is akarunk teremteni!“ Smeral beszámolóját a küldöttek egyetértéssel és hatalmas tapssal fogadták. Ezután további beszámoló hangzott el a következő té­mára: „Csatlakozás a III. Internacionáléhoz.“ A beszámolókat a kon­gresszus legdrámaibb pilla­nata követte, a szavazás. 562 küldött igenlő és 7 ellenszavazásával tehát csat­lakoztak az Internacionálé elveihez és a párt új elne­vezéséhez. Ezzel a szavazással ala­kult meg Csehszlovákia Kommunista Pártja. A CSKP megalakításával megteremtődött az alapja egy új típusú, a marxizmus- leninizmus elvein felépülő pártnak. Csehszlovákia mun kásosztálya olyan fegyvert kapott, amely nélkül sosem tudta volna legyőzni a bur­zsoáziát és nem győzedel­meskedhetett volna a kapi­talizmus felett. Ez a fegyver tette lehető­vé, hogy a munkásosztály valóraváltsa örök álmát — megteremteni szabad hazá­ban a dolgozók hatalmát. A párt a múltból magáé­vá tette dolgozó népünk minden jó, tiszta és haladó hagyományát. A CSKP megalakításával hazánk proletariátusa meg tette az első lépést a győ­zelmes szocialista forrada­lom felé. A nagy tett gyü­mölcsét az 1948-as év ér­lelte meg. A párt alapítói 1921. má­jus 15-én olyan tettet haj­tottak végre, melyet soha­sem felejt el az utókor. Rákérdezhetünk? Igen... Pozsonypüspöki? (Hozzászólás az Üj Ifjúság ez évi 7. és 14. számában közölt „Téli esték“ —hr— és „Rákérdezzünk? Folytassuk?“ —ra— írá­sokhoz.) Nagyon érdekesnek találtuk az Új Ifjúság most Induló bar- kocbbasorozatát. El is szórakoztunk volna rajta, ha nem érin­tett volna bennünket kellemetlenül. Az utóbbi cikkíró, —ra— felszólítására játsszunk tovább. Amíg az idő engedi. Ugyanis az említett barkochbázásnak játékszabá­lyai -is vannak, melyeket az embernek kénytelen-kelletlen be kell tartania. Nem játszadozhatunk a végtelenségig, főleg nem ak­kor,- amikor a további kérdések teljesen fölöslegessé válnak. Tehát következzék a rákérdezés. Községünk lakossága kórus­ban kiáltja faluja nevét: Pozsonypüspöki (Pod. Biskupice). Ne tévessze meg az olvasót, nem a kártyázásról jöttünk rá falunk nővére, hanem olyan jellegzetes fogalmak említéséből, -mint a „kettes“, az új stadion, a főváros közelsége, kb. nyolc­ezer lakost számláló falu stb." Újságból kellett megtudnunk, hogy egyetlen létező kocs­mánkat, a „kettes"-t Sanghajnak is becézik. Érdekélne bennünket, mi vitte arra a vitaindítót és a hozzá­szólót, hogy elhallgatták nevüket? Véleményünk szerint így Írni egy faluról, hogy leírni negatívumait és szó nélkül elmenni a pozitívumok mellett, lelkiismeretlenség. A fent említett cikkek alapján az olvasó képet kapott közsé­günk' életéről. Képet, de sajnos görbetükörbe illőt, nem pedig egy komoly sajtóorgánumba. Ez a görbetükör szűkíti a látószö­get és csak azt mutatja meg, amire ráirányítjuk. Hisszük, ha a cikkírásra igénybe vett időt a püspöki fiatalok körében töl­tötték volna, más lenne a véleményük. Például —hr— cikkét a sötét folyosó és a blattoló fiatalok helyett Így is lehetett volna kezdeni: A valamikori grófi istál­lóból „átalakított“ kultűrház rozzant ajtaját átlépve, a folyosón pingpongozókat kikerülve, jutunk el a CSEMADOK klubhelyisé­gébe, Ha az ember szétnéz, megállapíthatja, hogy ez a szerve­zet anyagilag egészen jól áll. Magnetofon, stereo lemezjátszó, zongora. Az ablakon szép függöny, és a fotelekkel körülvett asztalkánál barkochbázók ülnek. A magnó körül is alakult egy csoport,- ők éppen egy közösen megtekintett Ilimről beszélget­nek. A sarokban egy' csoport tarokkozik. Kerestük a helyi szer­vezet vezetőségének tagjait, de nem találtuk, mert ők helyszűke miatt özv< Reicher Jánosáénál beszélték meg a legközelebbi teendőket. Kártyázás, még egyszer kártyázás és harmadszor is kártyázás. Először, amikor az öregek kártyáznak — nekik már szabad, miivel megszolgálták a magukét. Másodszor, amikor mi kártyázunk, mert a napi nyolcórás mun­ka és a félóra múlva kezdődő kultúrtevékenység között egy ki­csit ki akarunk kapcsolódni. A tarokk, kanaszta vagy zsolipa-rti tagjai asztalt csapkodva,- fiatalos lendülettel dobálják a lapo- ICcli­És harmadszor azok, akik’ á „jól megmondtam nekik“ (ez még a jobbik eset),- -„jól megírtam róluk“ után, igaz, hogy otthon tanük nélkül, de leülnek, és baráti körben maratoni távon űzik ugyanazt a szórakozó játékot,- amelyet nem is olyan régen bű­nünkül róttak fel. Ez keserű pirula volt számunkra. Igaz, hogy nagyon szeretünk kártyázni, ezt nyíltan le is merjük írni, de... 1968-ban három-négy CSEMADOKl-vezetőségi tag elhatározta, hogy ha törik ha szakad, megindítják az ifjúsági klub működé­sét. Eleinte egypáran üldögéltünk csak esténként a klubban, majd számunk lassan, de biztosan emelkedni kezdett. Három év távlatából elmondhatjuk, fáradozásunk nem volt hiábavaló. Hogyan kezdtük? A kártyával. így sikerült több fiatalt a kocsmából a klubhelyiségbe szok­tatni. A kártya mellé folyamatosan vittünk be más társasjá­tékokat és kulturális elemeket, a klubnapok műsorába. Nagy József festőművész, Ozsvald Árpád költő, Stiffter Lajos egyete­mi tanár többször tartottak értékes előadást és elbeszélgettek a fiatalokkal. Közösen látogattunk meg különböző rendezvénye­ket: mozit, színházelöadás-t, kiállítást. Szervezetünk vezetősége népművelő előadásokat, Író-olvasó találkozókat szervezett és szervez. Nem említjük a külföldi kirándulásokat, továbbá a bá­lokat és színdarabokat, melyeket a cikkírók is méltónak tartot­tak megemlíteni. A felsorolt tények nem merítik ki teljes egészében szerveze­tünk munkáját, de feltételezzük, hogy ezek ismeretében nem ügy írtak volna falunkról. Tudatában vagyunk annak, hogy falunk nem fenékig tejfel, és a kritikának helye van. de az építő kritikának. Igaz, hogy nincs országos hírű tánccsoportunk meg énekka­runk, de lehetne, hogyha a város közelsége miatt falunkban élő több művész, újságíró, tanár, rádióbemondó, „kritikus“ alkotó­munkával kapcsolódna be helyi szervezetünk tevékenységébe. <—gyt—). (—sys—). (—gyó—), (— rf—) Válaszféle Kedves barátaim, én is érdekesnek találtam reagálásukat a „Téli esték“ című írásomra, bár nem ért váratlanul. Volt már falumbéli, aki néhány keresetlen szóval ,,hozzászólt“ a cikkhez. Persze, az csak elmondott szó, amely elszáll. Az itt közölt reagá­lás viszont újságban megjelent írás, ezért úgy érzem, jogom van néhány megjegyzést hozzáfűzni. Először talán a helyszín meghatározásához: Önök biztosítják az olvasót, hogy nem a cikkben felhozott negatívumokon keresz­tül ismertek rá falujukra, mert ezek tulajdonképpen nem is lé­teznek (bár cikkükben ezek ellen a nem létező negatívumok el­len hadakoznak), hanem más egyéb ismérvek alapján ismertek magukra; idézek: ....olyan jellegzetes fogalmak említése után, mint a „kettes“, új stadion, a főváros közelsége, kb. nyolcezer lakost számláló falu stb.“ Nos, barátaim, ezek elég gyenge ismérvek. Legalább öt tucat község van ebben az országban, ahol a szocializálás alatt foga­natosított intézkedések nyomán a kocsmákat számmal jelölték meg, tehát nem pozsonypüspöki (Pod. Biskupice) specialitás. Üj stadion is akad szép számmal. Ami a főváros közelségét il­leti, itt egy kicsit ..segítettek“ az érvek súlyosbításán. Én u- gyanis csak várost írtam és nem fővárost. A kettő között van egy kis különbség. Főváros csak egy van, város viszont sok. Az illusztrikus vendéglátóipari kirendeltség „Sanghaj“ elnevezését is csak az újságból tudták meg. Wittenberg József: X///. MAGYAR HÍRLAP Az erőszakos németországi fasiszta terrorhatalom se­gítségéve] létrejött Tiso Szlovák Köztársasága idején egyre-másra szűntek meg a baloldali és a polgári saj­tó kiadványai. Az ország területén csak fasiszta lapok jelenhettek meg. Szlovákiában megszűnt az ellenzéki magyar pártok csoportja, csupán az Esztcrházy János által alapított Keresztény Szocialista Párt tudta megtartani létjogosultságát. A megszűnt ma­gyar lapok helyébe az új párt Magyar Hírlap címen adta ki az egyetlen magyar napilapot. A Magyar Hírlap szerkesztőségének lapvezére Esz- terházy János, a főszerkesztő Somos Elemér volt. A Magyar Hírlap első száma 1941. december 14-én jelent meg. Eszterházy János „lapvezér“ „Üj munka kezdetén“ című vezércikkében jelentette be a szlová­kiai magyar sajtó életének új fejezetét. Az Eszterházy által irányított Magyar Hírlap teljes egészében a fa­sizmus szolgálatában állott. 1941. július 7-én a pozsonyi (Bratislava) Városi Szín­házban megtartott pártvezetőségi ülésen Eszterházy Já­nos mint pártelnök, hatalmas politikai beszámolót tar­tott; többek között bejelentette: „...nekünk is vállalni kell a bolsevizmus elleni harcot.“ 1941. szeptember első napjaiban a bratislavai Első Takarékpénztár lett a szlovákiai magyar népcsoport pénzintézete, és a bank közgyűlésén elnöknek Eszter- házy Jánost választották meg. 1944 decemberében a szovjet csapatok sikeres ellen- támadásainak következtében a lapkiadó beszüntette a Magyar Hírlap megjelenését. EPILÓGUS A csehszlovák állam a harmincas évek végén — ép­pen társadalmi korlátái miatt — nem vállalkozott a szociális helyzet lényeges javítására, a dolgozók jo­gos követeléseinek teljesítésére. Ezekért a legkövetke­zetesebben a kommunista párt küzdött. A belső reak­ciót minden erővel támogatták az angol, a francia és az amerikai imperialisták; soviniszta politikára ösztö­nözték a csehszlovák burzsoáziát. Az a cél lebegett előttük, hogv megerősítsék hadállásaikat Közép- és Dél- kelet-Európában a Szovjetunió elleni harc céljaira. Ez az orientáció 1938-ban tragédiával végződött. Az imperialisták Csehszlovákiát prédául dobták a hitle­ristáknak, hogy Németországot a Szovjetunió elleni há­ború útjára tereljék. Abban az időben az országban egyedül a kommunisták és a haladó szellemű tömegek hívták harcba Csehszlovákia lakosságát, hogy meg- döntsék a fasizmus hatalmát és megszilárdítsák a kap­csolatokat a Szovjetunióval. Az ország határain kívül a Szovjetunió volt az egyetlen állam, amely aktívan síkraszállt Csehszlovákia függetlenségének és nemzeti jogainak védelméért. A müncheni véghatározat és az utána következő fa­siszta megszállás véglegesen szétnszlatta azokat az il­lúziókat, amelyeket Csehszlovákia lakosságának egy ré­sze a nyugati hatalmaktól segítséget remélve, táplált. A fasiszta megszállók Csehszlovákiát az éhség, a nyomor, a jogfosztottság országává tették. A cseh or­szágrészeket erőszakkal a német birodalomhoz csatol­ták, Szlovákiában pedig kihirdették a náci befolyás alatt álló, úgynevezett önálló szlovák államot, s ennek következtében a kommunista és a haladó szellemben írott újságokat és más hasonló sajtótermékek megjele­nését betiltották. Vége Ezzel tehát mint tárgytalan ügyet, le Is zárhatnánk vitás né­zeteltéréseinket. De „barkochbázzunk“ csak egy kicsit tovább, ha már ilyen szépen ,,feladták a labdát“. Hozzászólásukat retorikus kérdéssel folytatják. „Érdekelne bennünket, mi vitte a vitaindítót és a hozzászólót, hogy elhall­gatták nevüket“. Az egyik olvasónk „Rákérdezzünk? Folytassuk?“ című hozzá­szólását saját kérésére láttuk el szignóval és nem teljes névvel. Kérését nem indokolta. (Egyébként a pozsonypüspöki hozzászólás Írói is csak szignóval jelezték írásukat, minden indoklás nél­kül.) ­Ami az én Írásomat illeti, bár munkám miértjéért és hogyan­jáért erre illetékesebb helyeknek tartozom felelősséggel, szí­vesen adok magyarázatot. Ehhez viszont szükséges a cikk meg­írásának motívumát is megvilágítani egy kicsit. A szocializmus felépítésének egyik alapköve a sokoldalúan mű­velt polgár. Az általános műveltségi és politikai szint (az el­múlt évek megrázkódtatásai után szeretném hangsúlyozni a po­litikai szintet) emelése céljából társadalmi rendszerünk több művelődési frontot épített ki. Ide tartoznak többek között a társadalmi és kulturális szervezetek. Sajnos a művelődési mun­ka helyenként ezekben a szervezetekben (de nemcsak itt) meg­lehetősen alacsony színvonalon mozog. Egy elterjedt jelenség­gel állunk szemben. írásommal pontosan erre a jelenségre kí­vántam rámutatni. Tehát nem egy konkrét falura vagy szerve­zetre, hanem egy nagyon konkrét társadalmi jelenségre. Ezért kerültem minden olyan ismérvet, amely a cikk tartalmát egy konkrét helyhez kötné. így nevem aláírásával sem akartam esetleg helyhez kötni. Emellett egy pillanatig sem kívánom ta­gadni, hogy cikkem néhány részének az önök klubja szolgált mintául. Megnyugtathatom önöket, hogy sokkal „rázósabb“ és pontos címre szóló írásaimat is teljes névvel írom alá. De nézzük csak tovább hozzászólásukat: „Véleményünk szerint így írni egy faluról, hogy leírni negatí­vumait és szó nélkül elmenni a pozitívumok mellett, 1 e 1 k 11 s- meretlenség. Ez viszont az én véleményem szerint felelőtlen dobálózás a szavakkal és sértegetés. Mert: — cikkemben nincs egyetlenegy utalás, sem személyi, sem helység- vagy földrajzi név, amely az önök községére vagy bármilyen más községre utalna; — állításuk, hogy csak negatívumokról Írtam, enyhén szólva pontatlanság. Hadd idézzek írásomból: „Kevés ez, vagy sok? Sok. nagyon sok, ha olyan falukkal mérjük össze, ahol pang a társadalmi élet.“ Majd tovább: „Félreértés ne essék! Nem a szervezet helyi vezetőit kí­vánom kritizálni, ök csak dicséretet érdemelnek. Sikerült nekik megnyerni a falu fiatalságának jelentős részét, ami pedig nem kis dolog. Odaadó munkával elfoglaltságot, szó­rakozást kívánnak nyújtani.“ Végezetül, kedves -gyt-, -gys-, —gyó- és -rf-, ha már ilyen szépen kioktattak a lelkiismeret dolgáról és a cikklrás mikéntjéről, engedjenek meg egy kis megjegyzést: újságcikket nemcsak írni kell tudni, hanem olvasni is. Ez viszont már nem az újságíró feladata. Tisztelettel: HORVÁTH REZSŐ

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom