Új Ifjúság, 1971. január-június (20. évfolyam, 1-26. szám)
1971-04-27 / 17. szám
LAWRENCE E. ORIN: A KELEPCE ismert világfi lakásán egy fiatal nő holttestét találta meg. A nőt Devin Virgíniának hívják. Orvosi megállapítás szerint a nőt két nappal ezelőtt fojtották meg. A lakás tulajdonosát időközben letartóztatták. Mivel nem tudott megfelelő alibit bizonyítani, gyilkosság vádjával beszállították a fegyházba és megindították az eljárást. — Scott mint gyilkos, ezt nem tudom megérteni — mondta Allan és rejtett gúnnyal nézett az asszonyra, aki hamuszürkén ült az asztalnál. Fordította: Benyö Antal Allan Drumm nehéz keze megremegett, mikor a titkárnőtől átvette a levelet. A borítékon nyomtatott betűkkel ez állt: BIZALMAS — A CÍMZETT SAJÁT KEZÉBE. A feladó nem volt feltűntetve, de Allan nagyon jól tudta, hogy ebben a borítékban van a nyomozó iroda válasza. Felnyitotta a borítékot és elolvasta a levelet. A levél szövege mindenben igazolta legrosszabb sejtéseit. Kinyomozták, hogy felesége őnagy- sága rendszeresen megcsalja a férjét. Az egészben a legkellemetlenebb azonban az, hogy Scott Bower — a saját unokaöccse szarvazta fel. Az utolsó hónapban Scott és Allan felesége egy Los Angeles melletti motelban töltötték a hétvégét, Brown házaspár néven jelentették be magukat, majd a legártatlanabb képpel érkeztek haza. Kellemetlen, hogy éppen Scott — töprengett Drumm, bár el kellett ismernie, hogy a fiatalember, akárcsak az ő felesége is, mindenképpen vonzó jelenség, gyors autókban száguld a városban és mindig a legújabb divat szerint öltözködik. Viszont Drumm sem rossz megjelenésű, legalább Is ő így gondolta. Azonkívül rendes jövedelme is van és teljesítheti felesége minden óhaját. Igazán nem kellene megcsalnia a férjét. Persze, az bántja a legjobban, hogy a saját unokaöccse a vetélytársa. Allan Drumm elmerengve ült az íróasztalnál. Csak úgy véletlenül vette észre, hogy péntek van, november 19-e. És ekkor megszólalt a telefon. A titkárnője bejelentette, hogy felesége óhajt vele beszélni. — Kapcsolja — mondta Drumm és várta, mivel lepi meg a felesége. — Drágám — kezdte az asszony —, éppen most telefonált apu. Azt mondja, hogy a mama megint nagyon rosszul érzi magát és azt kívánja, menjek hozzájuk. — Az asz- szony hangja a vonal másik végén túlságosan Izgatott volt. — Igazán nagyon sajnálom — mondta Allan. — Tudod mit, azonnal autóba ülök és elmegyek érted, magam viszlek el a mamához. Éjfélkor San Franciscóban lehetnénk. Kis szünet állt be. Allan képzeletében maga előtt látta felesége vonzó arcát — majd újból megszólalt az asszony: — Valóban nagy kár, drágám, de már helyet biztosítottam magamnak repülőn. — Rendben van, akkor legalább a repülőtérre viszlek ki. — Kedves vagy, drágám, de már rendeltem taxit. Nem kell hát fáradnod. Most pedig, ne haragudj, sietnem kell, mert mindent lekések. Viszontlátásra vasárnap este. Pá! Letette a kagylót. Allan sokáig ült gondolataiba mélyedre az asztalnál. Kevéssel később gyalog indult a városba, a klubban megvacsorázott és utána moziba ment. Aztán újra csavargott az utcákon, míg végül egy táncteremhez ért. Minden este tánc — 50 bájos táncosnő kiadó — ez volt a bejárat feletti falragasz szövege. Allan néhány pillanatig gondolkozott, majd közelebb lépett. A pénztáros bizalmasan hunyorított egyet. — Hány jegyet adjak? — kérdezte mosolyogva. Allan öt dollárért vásárolt táncjegyeket és bement a gyéren megvilágított helyiségbe, ahonnan fojtott zene szűrődött ki. A lányok a fal mellett ültek. Valóban bájosak — gondolta Allan. Gesztenyeszínű, fekete és szőke hajú leányok vártak partnereikre. Egyet kiválasztott közülük és odaadta neki valamennyi jegyét. A leány mindjárt belécsimpaszkodott és elcipelte a bárpulthoz. Rendelt valamilyen italt. — Devin Virginia a nevem, de a barátaim csak úgy hívnak, Virgin — mondta. Egy ideig mindenféléről beszélgettek, Allan flörtölt is egy kicsit a leánnyal. Majd előállt az indítványával: — Én most eltűnök. Nem kell, hogy valaki együtt lásson minket,' Érted? És ha itt végzel, gyere hozzám, jó? Ezek után egy nagyobb bankókö- tegböl kiválasztott húszdollárossal egyenlítette ki a számlát. A leány szeme mohón csillogott. Csak bólintott egyet annak jeléül, hogy minden rendben, az ajánlatot elfogadja. De még hozzátette: — De aztán nehogy megjelenjen a feleséged és kellemetlenkedjen nekem — mondta Virgin és átvette a címet. — Ne legyenek gondjaid, kedvesem, senki sem fog minket zavarni — búcsúzott el Allan. Észrevétlenül távozott a helyiségből, majd később ugyanolyan észrevétlenül lépett unokaöccse lakásába, amelytől neki is volt kulcsa. Várakozott. Sőt bizonyos idő múlva már azt kívánta, bár ne jönne a leány. Egyszerre csak arra gondolt, hogy Marguerite, a felesége, éppen most csalja meg Scottal, és újból veszett düh vett rajta erőt Másnap, szombaton, majdnem e- gész nap esett az eső, de vasárnap már újra ragyogó napsütéses volt az idő. Allan délután a golfpályára ment és mikor hazatért, felesége már odahaza volt Nagy körvonalakban ecsetelte beteg mamája állapotát és megjegyezte, hogy a mama nagyon megörült látogatásának. — Milyen folyékonyan hazudik — gondolta magában Allan. Hétfőn reggel, mint rendesen, feleségével reggelizett és közben újságot olvasott. Egyszerre csak meglepetten felkiáltott: — Mi bajod? Mi történt? — tudakolta a felesége. — Itt ni, nézd csak — mondta és odaadta az újságot az asszonynak. — Meggyilkolt nőt találtak az ismert világfi lakásán — olvasta Marguerite hangosan, és eltűnt arcának természetes színe. A jelentésben az állt, hogy a rendőrség egy ismeretlen telefonhívás nyomán Scott Bower HILDE JAUK: Bundavásárlás Egy fiatal lány és egy fiatal férfi lépett be a város legelőkelőbb szőrmeüz- letébe. Habár jól voltak öltözve, kicsit zavartan és bizonytalanul mozogtak. Első szempillantásra nyilvánvaló volt, hogy először vannak ilyen előkelő üzletben. Az elárusítőnő — egy elegáns, ifjú hölgy — büszkén ment eléjük és miután végigmérte őket, hidegen megkérdezte, mit óhajtanak. — Egy bundát szeretnék — mondta a lány és félénken hozzátette —, de olyat, amilyet a filmszínésznők viselnek. Van ilyen bundájuk? — Perszehogy van — szólt az ifjú hölgy kissé lenézően. — Az összes film- színésznők nálunk vásárolnak. Csakhogy ezek a bundák nagyon, nagyon drágák. — Nem baj — morogta a fiatalember. — Pénzünk van elég. Csak az a kérdés, van-e-olyan bundájuk, amilyet a menyasszonyom szeretne. Az Ifjú hölgy egy pillanatnyi türelmet kért. Amikor ilyen drága darabról van sző, értesítenie kel! a főnököt. Hellyel kínálta az „uraságokat“, és szinte ne- vethetnékje támadt, amint látta, milyen óvatosan ülnek le a törékenynek látsző fehér székekre. Csinos kis fejében kergették egymást a gondolatok: Talán lopni akar ez a két ember? Vagy talán a fiú kirabolt egy bankot, és a pénzen bundát akar venni a barátnőjének? A- vagy csupán egy kicsit bolondos kedvük van, és egyszer az életben megjátsz- szák a gazdag embereket? Annyi biztos, hogy tapasztalatlanok és nevetségesen hatnak ebben a szerepben. Nem, pénzhez nincsenek szokva, azt a vak is látja. Végre jött a főnök. A lány elismételte a kérését. —' Tehát milyefi legyen a bunda, perzsa, ocelot, esetleg nerc ?— érdeklődött a főnök', aki úgy nézett ki, mint egy grőf és rövid pillantást váltott az előkelő elárusltőnővel. — Én nem ismerem egyiket sem — motyogta a lány szégyenlősen —, de o- lyat szeretnék, amilyeneket az előkelő hölgyek viselnek a filmekben. — Aha — biggyesztette e! száját á főnök —, és mit gondol, mennyibe kerül egy olyan bunda? — Az mindegy — szólt közbe a fiatalember —, ötvenezret ígértem a pénzből a menyasszonyomnak, hiszen ő is szorgalmasan segített. Az előkelő úr és az előkelő hölgy egymásra néztek. Segített! Miben segített? — mondta a tekintetük. 5S fiatal hölgy diszkréten eltűnt, hogy értesítse a házidetektívet, még mielőtt megkezdenék a bundák bemutatását. A lány egymás után próbálta fel a szebbnél szebb bundákat, ide-oda forgott bennük a tükör előtt, de úgy látszik, egyikben sem találta magát olyannak, mint Sophia Loren. — Valami elegánsabb darabjuk nincs? — kérdezgette. Végül talált egyet,- amivel meg volt elégedve. Csodás darab volt, szürke nerc,- egyike a legértékesebb bundáknak. — Ezt megvesszük — mondta a lány. — Fizesd ki, szivem! — A bunda ára 38 00Ö márka — mondta a főnök és izgatottan várta a hatást. A „szívem“ előhúzott egy köteg száz- márkás bankjegyet egy nem éppen elegánsnak mondható aktatáskából és anélkül, hogy a szempillája is megrezdült volna,- leszámolt belőle 380 darabot az asztalra. Ä főnök' elnézést kért, és átküldte a detektívet a bankba, hogy vizsgálják meg a pénzt. — Tisztán formális dolog az egész, mindig így csináljuk — biztosította a fiatal párt. A lány néhány pillanatig rámeresztette a szemét, azután lassan kibújt a bundából. — 500 000 márkát .nyertünk a sorsjegyen, és a vőlegényem örömet akart nekem szerezni a bundával — mondta mérgesen. Közben visszajött a detektív és valamit súgott a főnöknek. A pénz rendben volt, és nem is törtek be sehová az u- tolsó időben. A főnök és az előkelő ifjú hölgy ékes szavakkal kértek bocsánatot és igyekeztek megbékíteni a lányt. De ő hajthatatlan maradt. Vérig sértve érezte magát és kijelentette, hogy nem kell neki a bunda. — Add nekik vissza — szőlt a fiúhoz. — Látod, az ilyen egyszerű embereket, mint ml, azonnal meggyanúsítják, ha még oly tisztességesek is. Tolvajnak, csalónak vagy isten tudja, milyen léhűtőnek nézik. Itt van a bundájuk. Tartsák' meg! És adják vissza a pénzünket! Mindjárt fogta is a százmárkásokat és közömbösen benyomkodta az aktatáskába. A' fiatalember egy pillantást váltott az előkelő úrral, majd félrevonta a lányt egy sarokba és halkan, meggyőzően beszélt hozzá. Ä lány először megrázta a fejét, nagyon energikusan, azután látszott, hogy már békéltebb, végül is vállat vont kissé bátortalanul, kissé boldog mosollyal. — Rendben vari — mondta a' fiatalember, és ismét .pdMahtást váltott a főnökkel. — Igaz, hogy a menyasszonyom nem akarja felvenni többet a bundát, de azért csomagolják be. A százasokat ugyanolyan lassan és közömbösen számolta az aktatáskájából az asztalra, mint az első alkalommal. Előbb 380-at, azután hozzáadott még egyet: — Az ön részére — mondta az előkelő Ifjú hölgynek. — Ha az ember 500 000-et nyer, egyszer az életben lehet nagyvonalú! Ezután a főnök, az előkelő Ifjú hölgy és a többi személyzet az ajtóig kísérte' a fiatal párt, akik' miután kiléptek a finom üzletből, lassan ballagtak lefelé az utcán. —0— Nem sokkal később — miivel nagy összegről volt sző, és a főnök nem akarta a pénztárban tartani — ismét beküldte a pénzt a bankba. A házidetektlv halál- sápadtan jött vissza. — A százmárkások egytől egyig hamisak — hebegte. — A bank nem vette át. — Ez lehetetlen! Hiszen mielőtt; elfo-i gadtam volna, beküldtem átvizsgálásra a bankba! —s mondta a dühtől tajtékozva és remegve a főnök. —i Nem mondhatok mást, csak amit nekem mondtak — ismételte a detektív. — Ez a pénz hamis! —Q— Olvasóink feladata kitalálni, miként lehetséges, hogy először valódi, másodszor pedig hamis pénzt vittek a bankba. A helyes megfejtők között három krimiregényt sorsolunk ki. Megfejtési határidő: 1971. május 10. • „G. J. Zemliare„Szeretném tudni érdemes-e folytatnom?“ — teszi fel a kérdést a levelében. Versei egyelőre csupán a falvédőszövegek szintjét érik el. Egy példa talán Ars poetica című verséből: / Hűség és szeretet / erény és jóság / vezessen tégedet / az életen át. / Úgy gondoljuk, nagyon sokat kell még tanulnia addig, amíg rádöbben a vers, a költészet lényegére. £ „Gyémánt és arany“: Versei egyelőre nem haladják meg a naív próbálkozás szintjét. Mind gondolatilag, mind nyelvileg nyersek, kidolgozatlanok. Egyelőre csak tanulásra biztathatjuk. # „Meghalni könnyű, ha meghalni szép“: Maradjon meg a vers szereteténél. 0 V. L. Kassa (KoSice): Versei elolvasása utáni állapotunkat ön fogalmazta meg a legpontosabban: / Belenéztem gondolataim / rozsdamarta vödrébe / megannyi kiaszott / giz-gazt látva: visszatántorod- tam. / Lebeszéljük, de csak az írásról. 9 „Jaroslav“: Verseivel sajnos nem tudunk mit kezdeni. Gyerekes, naív próbálkozások, minden költői szín, íz nélkül. Tanuljon. 0 „Ford Mustang“: Versében csupán szirupos sláger és magyar nóta ízeket találtunk. Előbb tanuljon, olvasson, és csak utána próbálkozzon újra versírással. 0 „H. M.“: Versei egyelőre csupán leírt hideg szavak. Hiányzik belőlük az összetartó költői tűz. Gondolatait próbálja általános érvénnyel megfogalmazni. 0 G. M. Zemliare: Versei közül az Egy név és az Ének a gyertyák címűben látunk költészetet. Sajnos, a versek gondolati felépítését itt is elrontotta. Ritmikai hibákat is vét. Tanuljon, művelje magát. m • í m Magyarországon az Egészségügyi Felvilágosító Központ annak idején felmérést végzett a dohányzásról. Az íven egy érdekes kérdés is szerepelt. Nevezetesen: „Milyen Intézkedéseket léptetne életbe a dohányzás megszüntetése, illetve mérséklése érdekében?“ zárjak be a dohánygyárakat? Idézünk a válaszokból, előrebocsátva, hogy akik leírták, maguk Is valamennyien dohányosok. „Megtiltanám az Iskolákban, hogy a tanár a diák előtt cigarettázzon, mert a példa ragadós.“ „Luxuscikként kellene a cigarettaárakat megállapítani“. „Eszpresszókban, szórakozóhelyeken be kellene tiltani a dohányzást“. És a legradikálisabb: „Bezáratnám a dohánygyárakat“. Meglepő válaszok, elvégre szenvedélyes dohányosok írták. Csupán egy volt, aki azt írta: „Én is dohányzom, bolond lennék magam ellen beszélni.“ A többiek viszont szenvedélyesen szóltak önmaguk ellen. Miért? Hát ennyire terhes számukra a nikotinrabság. A jelek szerint ennyire. De senki sem írta meg, mit követ majd el, hogy leszokjék a káros szenvedélyről. Nem lenne egyszerűbb bonyolult tilalmi intézkedések Helyett megpróbálkozni esetleg egy kis házilag előállított önuralommal? Mert képzeljük csak el, hogy egy jó dohányos naponta legalább 8 koronát költ cigarettára. Ez egy év alatt 2920, tíz év alatt 29 200 korona kiadást jelent. Egy átlagos „dohányos emberöltő“, vagyis 40 év alatt tehát 126 046 koronát füstöl el az ember. GfűGYtTHATŰ-E A DOHÁNYZÁS? Gyakran felmerül a kérdés: Gyógyítható-e a dohányzás? A gyógyítás alatt, klasszikus, gyógyszerekkel történő kezelést értünk. Néhány országban egész Intenzíven foglalkoznak a dohányzás elleni gyógyszerek előállításával. Érdekes kísérletet végeztek Nyugat-Németországban a heidelbergi egyetemen. Ferdinand Schmidt professzor vezetése alatt 2300 önkéntes jelentkezőt vetettek gyógyszerekkel való kezelés alá. A kezelés hatására 800 személy abbahagyta a dohányzást. A Ferdinand Schmidt vezette orvosi csoport azonban felülvizsgálta a kezelést, hogy megállapítsa, vajon valóban a gyógyszerek hatására hagyták-e abba a páciensek a dohányzást, vagy pedig más tényezők befolyásolták őket. Érdekes felismerésre jutottak. A kezeltek egy részének, akik a kúra után Is dohányoztak, teljesen hatástalan pirulákat küldöztek szét. Az előírt mennyiségű gyógyszer szedése után többen ugyancsak abbahagyták a dohányzást, állítván, hogy a gyógyszer hatására. Az említett kísérletek azonban azt Is Igazolták, hogy az ismert gyógyszerek közül egyelőre a bolgár Tabex a leghatásosabb, de ez sem csodagyógyszer. Ez a kísérlet Is Igazolta azt a már számtalanszor megerősített tényt, hogy a dohányzás megszüntetése és korlátozása érdekében elsősorban erős önuralomra van szükség. A kezelést tehát mindjárt el is lehet kezdeni azzal, hogy most, miután az olvasó letette az újságot, kivételesen nem gyújt rá. Mert mit tesz a dohányzó emberiség? Megnézi az Ismeretterjesztő kisfilmeket, tanulmányozza a csábító reklámokat, talán elolvasta ezt a cikksorozatot is, aztán — rágyújt egy cigarettára... Vége „Ubar Ham* und . GaitMufM»-' EiVrankuftfl aonttigw Of**"» A nyugatnémet Stern folyóiratból átvett ábra is szemlélteti a dohányzás és a tüdőrák közötti összefüggést. A férfiaknál, akik köztudomásúan többet dohányoznak, mint a nők, a tüdő van kitéve a legnagyobb rákveszélynek, míg a nőknél ezt a szervet támadfa meg legritkábban a rosszindulatú daganat.
