Új Ifjúság, 1971. január-június (20. évfolyam, 1-26. szám)

1971-04-27 / 17. szám

új ifjúság 5 Ritka élménynek lehettünk részesei, akik a Thália Színház nemrég! bemutatóján ott ül­hettünk a nézőtéren. Tamási Áron Énekes madár c. művé­nek bemutatója nemcsak szín­házi élményt nyújtott, hanem a híres szerző e művének meg­ismertetése egyben kultűrpoli tikai tett is. Tapiási 1932-ben írta a darabot, és az akkori sötét korszak vetületét és a ki­bontakozás felé vezető út ke­resését láthatjuk benne. „Színműve a mesejáték, víg­játék és a dráma szerencsés elegye“ — írta akkor Féja Gé­za, majd így folytatja: „Az É- nekes madárral friss légáram tört be színpadunkra, tulajdon­képpen akkor bontakoztunk ki véglegesen régi népszínműveink hamis szemléletéből.“ Jellemző, hogy három évig tartott, amíg a megírt mű szín­padra került. Azután azonban diadalmas utat tett meg a ma­gyar színpadokon. A műfaj megállapítása nehéz. A több elemből „vegyített“ da­rab nem illik bele egy műfaj­ba sem. De nem is ez a lé­nyeges. A lényeges: mit mond és hogyan mondja. Idézzük új­ra Féja Gézát: „Tamási a folk­lórhoz folyamodott, a világe­rőktől kért segítséget, akár a népmesék hősei. Magdó, akit két vénlány nénje üldöz fia talságáért, és két vénlegény szeretné elnyerni ugyanazért, lenyeli az énekes madár tojá­sát, és bűvös erőre tesz szert, odébb tolja a ház falát. Sze­retőjét, Mókát a két vénlegény le akarja rántani a fáról, hogy megöljék, de „a fa emelkedni kezd fölfelé“. Népmese! bűbáj ez? A falusi éjszaka varázsa? Az is, ugyanakkor , lényegesen több. Mi is elmozdítjuk a fa­lakat, megnöveljük az élőfákat, s immár beléptünk a kozmikus térbe. A folklór, bár mesesze­rűen, de eleve látta mindazt,, amire ma tudatosan törek­szünk“. Nos, mindez ott lebegett a Thália színészei és rendezője előtt, amikor elhatározták az Énekes madár bemutatását. Mit sikerült ebből megvalósítani? Kezdjük talán a színészekkel. A darab pozitív eszméinek, a jónak a hordozója Magdó és Móka. Tiszta, önzetlen szerel­mük a végén győzedelmeske­dik, és bár a végső győzelmet az „emberentúli“, a mesebeli erők segítségével vívják ki, mégis a „jóság“, az önzetlen­ség az igazi erő, amely kerék­be töri a gonoszság üzelmeit. A Magdót megszemélyesítő Kövesdi Szabó Mária ritka él­ményben részesítette nézőit. Leheletfinom, szűziesen tiszta. gyermeteg bűbájjal telített a- lakítása sokáig megmarad az emlékezetben. Csendes László Mókája talán egy árnyalattal halványabb volt partnernőjéé- nél. De ezt inkább robusztus színészi alkatával, mint művé­szi invenciónélküliséggel kell magyaráznunk. Nem vitás, hogy Csendes színészi adottságának inkább a drámai feszültséget hordozó jellemek „ülnek“. Tel­jesítménye így is kiváló volt. A szerelmese^ ellenlábasa a négy „öreg“: Eszter és Regina öreglányok — Lukács és Máté vénlegények. Gombos Ilona, Szabó Rózsi, Lengyel Ferenc és Várady Béla „férfias“ munkát végeztek a színpadon. Teljesít­ményük összhangban volt a két szerelmes teljesítményével és egységessé tudták kovácsol­ni a darabot. Külön érdem (és ez a rendező erénye is), hogy alakításuk egymáshoz viszo­nyítva nem vált „tükörképpé“ sablonossá. Bár mind a négy jellem közel van egymáshoz, mégis árnyalni tudták ezeket. Az adott helyzetben' ez a szí­Bemutató a Thália Színházban i • nészi „mesterség“ legnehe- zebbikjei közé tartozik. Köményné szerepében Kirszt Klárát láttuk, aki vendégsze­replő a színháznál. Kirszt Klá­ra a régi kassai színészgárda egyik tagja, ma már nem dol­gozik aktívan. Beke Sándor ál­tal történt reaktivizálása na­gyon jónak bizonyult. Szere­pének egyéni megközelítése új színt vitt a társulatba. Érsek György plébánosa is „együtt“ volt a darab hangu­latával. Érseknek sikerült az amúgy tiszteletet parancsoló hivatásbéliből a mű vidám han­gulatának megfelelő fig'urát formálnia. Ismét bebizonyoso­dott, hogy az igazán művé­szien megírt színművekben nincsenek kis szerepek. A színészgárda erényei mel­lett a bemutató sikerének megteremtője elsősorban Beke Sándor, a rendező. A színmű „sokeleműsége“ a rendezőnek buktató. Ügy megrendezni a darabot, hogy minden eleme a maga megfelelő „hangnemé­ben“ szólaljon meg és mégis összhangban és egységes le­gyen, nagyon komoly rendezői feladat. Bekének sikerült. Ez a tény feleslegessé teszi a ren­dező méltatását. Ami ezen fe­lül külön említést igényel, az a rendező által „beiktatott“ táncos-mozgásművészeti gazda­gítás. Nagyon szerencsésnek találom ezt a megoldást, mert ezzel simábbá tette az átme­neteket a reális valóságból a mese világába és vissza. Ag Ti­bor jó zenéjére Quittner János koreográfus jól oldotta meg ezt a feladatot. Szerencsés kézzel választotta ki és „öltötte“ a színészekre és az Oj Nemzedék együttes tánckarának tagjaira mozgásművészeti elképzeléseit, ízlését dicséri, hogy nem re­kedt meg a nyers folklórnál, hanem ötletes stilizációval újat teremtett. A színház viszont az­ért érdemel dicséretet, hogy a tehetséges koreográfusnak, aki eddig csak népművészettel fog­lalkozott, lehetőséget nyújt ta­pasztalatot szerezni a táncmű­vészet más ágazataiban is. Ha mindehhez hozzáfűzzük, hogy a darab díszletterve Ki­váló, röviden talán sikerült e- cSetelnl azt a gyümölcsöztető munkát, amelyet a társulat ez­zel a bemutatóval végzett. HORVATH REZSŐ I Meghalt Igor Sztravinszkij követ. A táncjáték 1910-ben a párizsi ősbemutatón egy csa­pásra ismertté tette nevét. Első jelentős művét követte a Petruska („burleszk jelenetek 4 képben“), melyet 1912-ben mutattak be. 1913-ban a Tavaszi áldozás („képek a pogány Oroszországból ) című újabb táncjáték, majd a Csalogány című háromfelvonásos opera született. Meghalt Igor Sstravinszkij — orosz zeneszerző, a XX. szá­zad szellemi életének egyik legnagyobb hatású egyénisége. 1882-ben született Oranienbaumban (ma Rankov) Pétervár mellett. Édesapja a pétervári opera jónevű basszistája, nagy műveltségű művész volt, akinek házában az orosz szellemi élet legjobbjai fordultak meg. Édesanyja jól zongorázott, a gyermek Sztravinszkij tőle kapta az első zenei irányítást. Gyermekéveinek döntő élményei között később a parasztok dalolását és Glinka Ivan Szuszanyinját említi. Az egyetemen ismerkedett meg Rimszkij-Korszakov fiával. Az ő közvetíté­sével mutathatta meg a mesternek első kompozícióit. Rimsz­kij-Korszakov biztatására, s apjának 1902-ben bekövetkezett halála után véglegesen a muzsikuspálya mellett döntött. Első művei nem keltettek különösebb figyelmet; 1909-ben azonban a véletlen összehozta Szergej Gyagilevvel, az Orosz Balett nagyhírű vezetőjével, akinek ezentúl éveken át buzgó munkatársa maradt. Gyagilev társulata 1910-ben mutatta be Párizsban a Tűzmadár című táncjátékát, melyet nagy siker Ezek az újabb Sztravinszkij-művek Európa-szerte feltűnést és heves vitákat keltenek; a háború óta a fiatal muzsiku­sok egész gárdája szegődött Sztravinszkij nyomába, s benne látták az útmutató mestert, az új zene apostolát. Hírnevét s a körülötte fellobogó vitákat még fokozták újabb színpadi művei (A katona története, melodráma, Mavra, egyfelvonásos vígopera, Falusi lakodalom, balett-kantáta stb.“, majd újabb munkái, melyek 1920-ig követett, részint barbár, részint né­pies irányával hirtelen szakítva, a klasszicizmus felé fordul­tak s Európa-szerte új, neoklasszikus törekvéseket, valóságos archaizáló iskolát kezdeményeztek (Concertino vonósnégyes­re, Oedipus Rex színpadi oratórium, 'Pulcinella balett stb.). Sztravinszkij már első sikereinek idején elköltözött Orosz­országból s egy ideig Párizsban, Londonban, Amerikában élt, majd újabb párizsi tartózkodás után végleg Amerikában te­lepedett meg. 1963-ban hazalátogatott a Szovjetunióba, ellá­togatott Magyarországra is és nagy sikerű hangversenyeket adott műveiből. (p. b.) Klimits Lajos ezerkilencszázötvenkilenc óta a Cseh­szlovák Rádió magyar szerkesztőségének rendezője, s neve nemcsak mint rendezőé ismert, hanem mint szerzőé is. Ez ideig öt hangjátékát közvetítette a rádió (az egyiket Budapest is), yalamit elárulunk: Klimits a kö­zeljövőben új oldaláról mutatkozik be: egy májusban bemutatásra kerülő dokumentumfilmnek ő a forgató­könyvírója. Hogyan is kezdődött? Egész egyszerűen. A bratisla- vai Kisfilm- és Dokumentumfilm-stúdió tavaly filmöt­letpályázatot hirdetett a CSKP megalakulásának 50. év­fordulója alkalmából.' Klimits Lajos pályázott, és — nyert. A bíráló bizottság tizenhét beküldött pályamű közül négyet tartott jónak. Az első díjat nem osztották ki, két második és két harmadik díjat ítéltek oda, s az egyik harmadik díjat kapta Klimits.-Az ötlet nemcsak érdekes, hanem felettébb időszerű is: a kosúti (Kosuty) véres pünkösd története. A bí­ráló bizottság elnökének, Rudolf Urcnak, aki dokumen- tumfilm-rendező volt, annyira megtetszett a téma, hogy kijelentette: ezt a filmet ő rendezi meg. Klimits rövi­desen elkészítette az irodalmi forgatókönyvet, és hoz­záfogtak a forgatáshoz. A‘ hajdani bratislavai bírósági palota tárgyalótermé­ben, a trnavai kórházban, a kosúti temetőben, a dió­szegi (SládkoviCovo) cukorgyárban folytak a felvéte­lek. A dokumentumfilm egyetlen szereplője a narrátor. Elmeséli a kosúti sortűz előzményeit és következmé­nyeit, végigvezet Kosútűn, bemutatja a trnavai kórhá­zat — ide szállították a sebesülteket — látjuk a tár­gyalótermet, ahol Major István, a kosűti tüntetés szer­vezője ült a vádlottak padján. Ezerkilencszázharminc- egy május huszonötödikén Kosúton tüzet nyitottak fegyvertelen emberekre, mert a földmunkások maga­sabb bért mertek követelni.. „Negyven állig felfegyver­zett csendőrrel szemben maximum százfőnyi fegyver­telen tömeg állt, köztük gyerekek és asszonyok... és a kosúti utcán felporzott a puskagolyó. Három halott és számos sebesült volt az áldozat. A nép kenyeret kö­vetelt. Követelésükre puskatűzzel válaszoltak a felfegy­verzett csendőrök., „Szlovenszkó Kosúton lett történe­lem: vérrel aláhúzott igazságtalan valóság“ — írta Fábry Zoltán kerek negyven éve. Vérrel aláhúzott, igazságtalan valóság. A kosúti tün­tetés „eredménye“: három halott és számos sebesült. Erről a vérrel aláhúzott igazságtalan valóságról szól a dokumentumfilm. Májusban mutatják be a dunaszerdahelyi (D. Streda) színjátszók Klimits Lajos drámáját, amely szintén a kosúti sortűzről szól. -szcs­M'i víifV|;i Itta A helyes mondatszerkesztés A helyes mondatszerkesz­tésről a következőket je­gyezzük meg. Úgy írjunk és beszéljünk, hogy írásunk és beszédünk megjeleljen a ma­gyar ember gondolkodás­módjának! Ez ellen a gon­dolkodásmód ellen a leg­többször a következőkben szoktunk véteni. A míg időhatározói kötő­szó, ne használjuk tehát el­lentét kifejezésére, ne mond­juk: Nálunk májusban gyö­nyörűen süt a nap, míg é- szakon kemény fagyok van­nakI Helyesen így kell mondani: ...északon azonban még ekkor is... A feltételes mondatok kö­tőszava a ha és nem az a- mefihyiben. Az amennyiben nem feltételt fejez ki, ha­nem a cselekvés korlátozá­sát: Amennyiben rajtam áll, a- mennyiben megtehetem, se­gíteni foglak. A feltételes mellékmon­dat főmondatában a magyar nép sohasem használja az úgy határozószót. Tehát: Ha eljössz hozzánk, szívesen lá­tunk (nem pedig: ...,úgy szívesen látunkJ. A megengedő mellékmon­datok kötőszavai helyett ne használjuk az annak dacá­ra, annak ellenére, hogy ki­fejezést; Ez a nyelvhaszná­lat németes észjárásra vall. Az is régóta divatozó, de igen rossz szokás, hogy a jelzői mellékmondatok köz­beszúrásával a főmondat összetartozó részeit egymás­tól szétválasztják: Az olyan szerződés, me­lyet a felek nem írtak alá, semmis. Helyesen: Semmis az olyan szerződés, melyet a felek nem írtak alá. Törekedjünk arra is, hogy a főmondat végére, a vonat­kozó névmás elé lehetőleg az a szó kerüljön, amely- lyel egy fogalmat jelent: Ez az a puska, amelyet (ti. puskát) a fasiszta rab­lótól elvettünk. Elhoztam azt a könyvet, amelyet (amely könyvet) neked ígértem. Elültettem azokat a pa­lántákat, amelyeket (ti. pa­lántákat) az efsz-től kap­tam. Furcsán hangzanék az i- lyen beszéd: Lassan ballagott a rako­mánnyal a ló, amely elég nehéz volt. Az állam városnegyedet építtet a munkásságnak, a- mely dísze marad ennek a századnak. . Nem tudhatjuk, hogy az amely kötőszó az első mon­datban a rakományra vonat­kozik-e vagy a lóra, de a második mondat amely sza­va is vonatkozhatik a fő- mondatnak a munkásság meg a városnegyed főnevé­re is. De azonnal értelmes lesz beszédünk, ha változ­tatunk a főmondat szórend­jén, és kitesszük a jelzett szó elé a megjelelő név­mást: Az állam olyan városne­gyedet építtet a munkás­ságnak, amely dísze marad ennek a századnak. A főmondatbeli mulatószó tehát fontos része az egész összetett mondat szerkeze­tének, mert azzal, hogy ki­emeli a jelzett szót, kétség­telenné teszi azt is, hogy a mellékmondat kötőszava a főmondatnak erre a szavá­ra vonatkozik: A kerti házba hordtuk az ásókat, gereblyéket, kapá­kat és az öntözőkannákat, melyeket csak a minap sze­reztünk. Ha ezt az összetett mon­datunkat megvizsgáljuk, itt is azt látjuk, hogy az ame­lyeket kötőszó vonatkozha­tik a főmondatbeli felsoro­lás összességére és a fel­sorolás minden egyes tag­jára, ha azonban a mondat végére tesszük a megfele­lő szót, elébe pedig a mu­tató névmást, nem lehet Izét séges a mondat igazi ér­telme: A kerti házba hordtuk az ásókat... és azokat az ön­töző kannákat, melyeket... Nem magyaros az alábbi mondat sem: A miniszter, aki tegnap este érkezett városunkba, ma meg fogja nyitni a ki­állítást. Ebből arra lehetne követ­keztetni, hogy egy másik miniszter is érkezett hoz­zánk, ennek a szerepéről a- zonban semmit sem közöl­tek velünk. A fenti mondat helyesen így hangzik: A miniszter tegnap este érkezett városunkba; ma meg fogja nyitni a kiállítást. Ugyancsak hibásak az i- lyen mondatok is: A gyűlést a helyi nemze­ti bizottság elnöke nyitotta meg, aki ismertette a gyű­lés tárgysorozatát. Helye­sen: ...nyitotta meg és ismer­tette... A kiállítást Prágában ren­dezik meg, ahonnét az a- nyagot bemutatásra átszál­lítják Kassára is. Helyesen: ...és innét... Az ami névmás néha az egész mondat tartalmára vonatkozik (a szlovák ilyen­kor. a öo, a latin a quod vonatkozó névmást használ­ja): A házmester megzörgette a kulcsokat, ami azt jelen­ti: föl is út, le is út. Ez értelem szerinti egyez­tetés, ami ebben a műben igen gyakori. Nyelvtanaink az ilyen ami helyett mutató névmásos fő- mondatot ajánlanak: ...megzörgette a kulcsokat, s ez azt jelenti... ...szerinti egyeztetés; ez igen gyakori... PAZDERÄK BERTALAN

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom