Új Ifjúság, 1971. január-június (20. évfolyam, 1-26. szám)

1971-04-20 / 16. szám

8 ú) ifjúság Hát igen, van az úgy néha, hogy aki másnak vermet ás, maga esik bele. Theo Timpe nem kevesebbszer, mint háromszor kísérelte meg, hogy eltegye lába alól a nagybátyját, de sehogy sem sikerült. Ellenkezőleg... Szándéka, hogy megbolondult any­ja agg fivérét a túlvilágra küldje, már két éve foglalkoztatja, azóta, hogy szállítóhivatalával a tönk szé­lére jutott. Az adósságok összecsap­tak a feje fölött. Ekkor született meg benne az a terv, hogy végez az öreg­gel és új életet kezd az örökséggel. A nagybácsi messze a városon kí­vül magányosan élt egy igen csinos villában. E villán kívül Guszti bá­csinak volt még két nagy bérháza, sok részvénye egy gyárban, egy régi, de egészen újnak látszó angol gyárt­mányú kocsija és ami legfontosabb, egy Nanke nevű kutyája. Az évek múltával a kutya és a gazdája mind­jobban hasonlítottak egymásra. Mind a ketten megvénültek, bogarasak és szeszélyesek lettek. Theo már csak ezért is gyűlölte a kutyát, mert a nagybátyja egyszer kijelentette, hogy ha Nanke nem len­ne kutya, megtenné örökösének. — Igaz, hogy arról még korai be­szélni — fejezte be mondókáját a nyolcvankét éves Gusztáv bácsi. Tehát a nagybácsi és az unokaöcs közötti viszony csöppet sem volt szí­vélyesnek mondható, noha az öreg egyszer, amikor Theonak a vállalata tönkrement, jókpra összeggel meg­védte a legrosszabbtól, a váltóhami­sításért járó börtönbüntetéstől. Az első merénylet nem sikerült. Theó a hét végére kiutazott Gusztáv bácsihoz. Hétfőre virradóra beosont a garázsba, meglazított az öreg ko­csin néhány csavart. Arra számított, hogy Gusztáv bácsi szokásához hí­ven azon a reggelen is elmegy ko­csijával az állomásra újságért. Az ál­lomásra vezető bazaltköves úton van ugyanis egy éles kanyar, és mögötte az utat öles tölgyfák szegélyezik. Tudta, hogy Gusztáv bácsi magas ko­ra miatt gyengén lát és igen gyorsan hajt, Theo arra számított, hogy az éles kanyarban majd csak nekifut valamelyik fának. Ámde Nanke, az átkozott kutya éj­szaka megbetegedett, és az öreg ki­hívta hozzá az állatorvost. A recep­tet Teonak nyújtotta azzal a kérés­sel, hogy siessen a gyógyszertárba és hozza minél előbb kedvenc ku­tyájának az orvosságot. — Vedd a kocsit, Theó — mondta izgatottan és hallani sem akart ar­ról, hogy Theó kerékpáron menjen a patikába. — Micsoda badarság — dünnyögte. — Nanke várja az orvos­ságot. Sietned kell! így aztán az éles kanyar előtt Theónak le kellett állnia és a szaka­dó esőben káromkodva a kocsi alá kellett bújnia, hogy meghúzza a csa­varokat. A második kísérlet is a kutya miatt hiúsult meg, habár Guszti bácsi ak­kor könnyen észrevette volna Theó tervét. A rokonszenves Theó ugyanis valahol azt olvasta, hogy az idős emberek, ha elesnek, nehezen gyó­gyítható csonttöréseket szenvednek, amelyek tüdőgyulladással, trombózis­sal vagy más halálos kimenetelű szö­vődményekkel járnak. A nagybácsi szobája az emeleten volt, ahonnan keskeny, meredek lép­cső vezetett a földszintre. Egy szom­bat este Theó ismét meglátogatta — a nagybácsi a szobájában tartózko­dott — és az ötödik lépcső felett térdmagasságban ruhaszárító kötelet feszített ki. Nagy sokára kijött az öreg a szobából és lefelé indult a lépcsőn. Előtte Nanke ballagott a ho­mályban. Amikor a kutya a kifeszí­tett kötélhez ért, vinnyogni kezdett és nem akart tovább menni. Az öreg hiába szólt a kutyára, az meg sem mozdult. Erre Theó után kiáltott: — Mi lelte ezt a makacs dögöt? Mert nem enged le a lépcsőn? A kutya veszedelmesen morgott, és Theónak nem volt más választása, gyors mozdulattal leoldotta a kifeszí­tett kötelet. így a második kísérlet sem sikerült. Már egy éve latolgatta Theó a töb­bi lehetőségeket.. Egész sereg köny­vet olvasott a gyilkosságok minden fajtájáról. Tanulmányozta a hírhedt méregkeverők ajánlásait, sok időt töltött, egy, olyan éjjeli lámpa meg­szerkesztésével, amely halálos áram­ütéssel sújtja azt, aki felkattintja. Az öregnek akarta ajándékozni. De ezt a tervet is elvetette. Azzal a gondo­lattal is foglalkozott, hogy altató­szert kever az öreg teájába, aztán téli hidegben kinyitja rá az ablakot, de ezt a tervét is elvetette a kutya miatt. Gondjait szaporította a Lizával folytatott viszonya is. Liza nagyon csinos, szőke asszony volt. Férje az év tizenkét hónapjából tizet tenge­ren töltött. Banánt és déligyümölcsö­ket szállított. Az alatt a két hónap alatt is, amíg otthon volt, csak ivott és kártyázott. Liza nagyon is tudatában volt a szépségének és ehhez mérte az igé­nyeit. Esküdözött égre földre, hogy szereti Theót, akinek ez rengeteg pénzébe került. így Theó anyagi hely­zete egyre reménytelenebbé vált. Egy este Liza könnyezve megsúgta neki az édes titkot, amelyet a szive alatt hord, s amelynek csak ő lehetett az előidézője, neki kell tehát kiutat ta­lálnia. így Theó végleg elhatározta, hogy végez Guszti bácsival. Ahogy hazament, egy plakátra lett figyel­mes, amely a gázfűtés előnyeit pro­pagálta. Theó hirtelen ráeszmélt, hogy megtalálta a legjobb megoldást. Az öreg hálószobája és a vendégszoba között, ahol Theó lakott, ha látoga­tóba érkezett, egy gázra működő kis zuhanyozófülke volt. Miután a zsörtölődő házvezetőnő hazament, Guszti bácsi és Theó meg­hitt légkörben töltötte az estét. Ti­zenegy óra tájban a bácsi felállt. Theó udvariasan megkérdezte: — Nem zavar majd, ha egy kicsit lezuhanyozom? — Csöppet sem — mondta az öreg s jó éjt kívánt. Theó várt egy félórát, aztán csen­desen belépett a fülkébe. Megenged­te a vizet, majd hallgatózott. Az öreg szobája felől horkolás hallatszott. Felkattintotta a zseblámpáját és mun­kához látott. Talán csak nem húzza keresztül is­mét a számításaimat az az átkozott dög. Nehogy fölébredjen az öreg. Re­mélem, hogy lesz annyi gáz a falak­ban, hogy örökre elaltassa őt. Miközben így töprengett, elduga­szolta a biztosító lángot és kinyitot­ta a gázcsapot. A gáz halk sister­géssel áramlani kezdett. Nagybátyja szobájához osont és halkan kinyitot­ta az ajtót. Végül visszafojtott léleg­zettel a saját szobájába sietett. El­nyúlt az ágyon és izgatottan várt. Félóra elegendő lesz, gondolta. A karóráját figyelte. Néhány perc múl­va éjfél. De ő tovább várt. Amikor a folyosón lévő óra lassú ütésekkel kongatni kezdte az éjfélt, Theó lépéseket hallott. A csoszogás közeledett. A tizenkettedik óraütés­nél megmozdult a kilincs. Theó egész teste libabőrös lett. Az ajtóra bámult, amely lassan kinyílt, és a nyílásban a bácsikája jelent meg. Hosszú fehér hálóingben olyan volt, mint a kísértet. Theó mozdulni sem bírt a rémülettől. Homlokát kiverte a veríték. Félelmében behunyta a szemét. Amikor ismét kinyitotta, a szellem már eltűnt. Remegő ujjakkal előkotorta az öngyújtóját. Felkattin­totta. Ez volt az utolsó tudatos moz­dulata. A többit cikázó lángok, ha­talmas dörrenés és a beomló ofal alatt utolsó halálhörgés követte, ^gy végződött Theó élete. Ügy látszik, rossz volt a gázbojler — magyarázta másnap Guszti bácsi a rendőröknek. Feje be volt kötözve, s míg beszélt, közben a kutyáját ba­busgatta. — A kutyám ébresztett fel. Kábult voltam a kiömlő gáztól. Át­mentem az unokaöcsémhez, hogy megnézzem, mi történt vele. De nála tiszta volt a levegő. Aludt. Én vi­szont nagyon rosszul éreztem ma­gam. Kimentem az udvarra, és ak­kor földhöz vágott a robbanás. Már- már azt hittem, hogy eltört valame­lyik csontom, de szerencsére épség­ben megúsztam a dolgot. JANUSZ OSEKA: | Mennyi 2x2? Egy bizonyos iskolában egy bizo­nyos tanító egyszer azt mondta a gyerekeknek: „Jegyezzétek meg, drá­ga gyermekeim, hogy kétszer kettő kilenc". Egyike volt ez utolsó órái­nak, mert röviddel utána magas ‘ko­rára való tekintettel nyugalomba vo­nult. A tanító nyugalomba vonulása u- tán a pedagógiai tanács komoly prob­lémával találta magát szemben: ho­gyan oktassák tovább a matemati­kát, mikor a gyerekek abban a tév­hitben élnek, hogy kétszer kettő ki­lenc? Hogyan fejlesszék tovább ben­nük a szorzásra vonatkozó ismerete­ket? Hosszas vita után a tantestületben valaki arra a végkövetkeztetésre ju­tott, hogy őrültség lenne a gyerekek előtt felfedni a szorzás valós érté­két, a négyet. Ez a számolásban hir­telen bekövetkező nagy különbség, ámításuk szerint, mérhetetlen káro­kat okozna a gyermeki tudatban. Ez­ért aztán az új tanítónak meghagy­ták, hogy a valóshoz közelebbi ered­ményt jelentsen be diákjainak: 2x2 = 7. — A gyerekek fokozatosan közelít­sék meg a valós értéket — mondta az iskola igazgatója a pedagógus ta­nács ülésén. Es ennek értelmében a kővetkező órán úgy látták jónak, ha a valós­hoz még egy közelebbi számot adnak meg eredményül: 2x2 = 6. Csakhogy a tanítási módszer ered­ményeit nehéz lett volna előre meg­jósolni. Nem minden diák reagált u- gyanis egyformán erre a számolás­ban bekövetkezett, enyhén szólva, fe­jetlenségre. Akadtak olyanok, akik a bejelen­tett eredményeket minden különösebb érdeklődés nélkül írták be a füzet­be. Voltak olyanok is, akik a lelkűk mélyén tiltakoztak ellen, de nyilvá­nosan nem szóltak semmit. Akadt a gyerekek közt egy olyan csoport is, amely a tanítás után ma­gyarázatért fordult a tanítóhoz, de az valamiféle ürüggyel elküldte őket. A diákok számos csoportja pedig keményfejűen továbbra is kitartott az első variáns mellett, „2x2 ±9“, azért, mert egyszerűen nem akarózott ne­kik mindig átírni egy és ugyanazt a feladatot. A jó gyerekek az új eredményeket mindig örömmel és lelkesedéssel ír­ták be a füzetbe. A rosszak meg ilyen förtelmekkel írták tele a palánkokat: „2x2 = 4“. A karrieristák a szünetekben nyil­vánosan azt kiabálták (úgy, hogy az igazgató is hallja őket), hogy két­szer kettő három vagy csak egy. Ugyanakkor az osztályban egy pil­lanatig se kételkedett senki a bizo­nyosban, hogy 2x2 = 4, mert minden gyerek ki tudta számítani az ujjain. (f: —tö—) • P. J. „örömmel venném tanácsait, amennyiben nem keresztezik individuális szem­léletemet. Azt hiszem, a sti­lisztika és a fémhangosság lesz a legnagyobb hibám" — írja levelében. Verseit elolvasva úgy döntöttünk, hogy inkább nem mondunk semmit, ne­hogy keresztezzük individuális szemléletét“. • „Rózsa“: Verseiben né­hány ismerős sort fedeztünk fel. A többiben nem látunk se erőt, se tehetseget. Lebeszél­jük! Ám hogy jobban higgyen, olvassa el néhány sorát „ere­deti“ helyesírásban: / Oly si­mán gyere, mint az árnyék, / Tudjam, hogy ki vagy, Remény / Csak így tudsz megváltani. / így nem csapombe magamat vélled / — stb. Inkább olvassa a verset, semhogy írja... • „Sors“: Ne szégiyellje ver­seit — írja megi a nevét is. • „Harangok“: Verseiben egyelőre csupán jó sorok van­nak a vers egészet rontják az édeskés „vágyakozások“. Gon­dolatait úgy fogalmazza meg, hogy egyéniek legyenek, de ugyanakkor általános érvény­nyel is bírjanak. Még valamit: a vers logikájára, gondolati felépítésére vigyázzon; a sza­vak kevesebbet mondanak, mint a képek. 9 „Norok“: Verseiben te­hetséget látunk. Gondolatilag, nyelvi kifejezőerőben kell még mélyülnie, gazdagodnia. Bizta­tásként olvassa ól Emlék című. versét: / Száznegyvenhárom nappal / És száznegyvenhárom éjszaka / Süppedt az emlékek mélyébe / Addig hullattuk / Vágyunk hófehér pelyheit / Addig haldokoltak / Létezésünk alatt a vasárnapok / Addig si­koltozott 1 Testünk sokszor sejtjében / A szerelem / Száz­negyvenhárom nappal / És száznegyvenhárom éjszaka /. — Küldjön idővel” újabb versei­ből. • „Napraforgók és marga­réták“: Versei zavarosak! Ta­nulnia, olvasnia kell! A dohányzás elleni küzdelem legalább olyan régi ke­letű, mint maga a dohányzás. Persze voltak idők, amikor távolról sem egészségügyi okokból tiltották a dohányzást, és még több idő tellett el addig, amíg tudományos ala­pokra helyezték a káros szenvedély elleni küzdelmet. Hazánkban csupán 1958-ban indítottunk céltudatos — hogy úgymond — intézményes harcot a dohányzás ellen. Csak ekkor kezdett foglalkozni néhány intézmény a do­hányzás ártalmasságának a kutatásával. 1959-ben Hradec Královéban létrehozták az első dohányzásellenes testüle­tet és tanácsadó szolgálatot. Sajnos, azóta sem szentelünk e problémának olyan figyelmet, amelyet megérdemelne, és a hatás sem megnyugtató. KÍSÉRLETI NYULAK 1951 óta a brit orvosok kétharmad része a dohányzás ártalmainak tanulmányozására önkéntes megfigyelésnek veti magát alá. A megfigyelések eredménye vészjósló. Azoknál az orvosoknál, , akik mellre szívták a cigaretta füstjét, 80 százalékkal nagyobb az elralálozási arányszám. Hasonló eredménnyel zárultak az amerikai munkások kö­rében végzett megfigyelések is. Amerikai tudósok megfigyelték továbbá, hogy a füst­szűrös cigaretták 40 százalékkal csökkentik a dohányzás­ból eredő betegségek fellépésének valószínűségét. A ku­tyákon végzett kísérletek is a füstszűrő használata mel­lett szólnak. Ámbár legjobb, ha az ember egyszer s min­denkorra abbahagyja a dohányzást. Éppen az angol orvo­sokon végzett kísérletek igazolják, hogy a dohányzás fel­hagyását követő öt év múlva a megfigyelt személyeknél felére csökkent a tüdő beteges elváltozásainak az előfor­dulása. Tizenöt év elteltével pedig az egykori dohányos szervezetének ellenállóképessége úgyszólván olyan, mint azé a személyé, aki életében sohasem dohányzott. DOHÁNYZÁS ÉS SZÉPSÉG A utóbbi években a dohányzás a nők körében is aggasz­tóan terjed. Még ennél is aggasztóbb, hogy elsősorban a fiatal nők körében hódit e káros szenvedély. A tudományos kutatások egyértelműen igazolják, hogy a nikotin károsabb hatással van a nők szervezetére, mint a férfiakéra. Befolyásolja például a vegetatív idegrend­szert, a véredények, különösen a hajszálerek, továbbá az idegrendszer működését, de hatással van a szexuális élet­re is, mivel csökkenti a hormonképződést és az izmok, beleértve a nemi szervek izmainak rugalmasságát is. El­változásokat okoz a méh, a petevezeték és a petefészek normális élettani működésében is. A címben azonban felvétettük a dohányzásnak a szép­ségre gyakorolt hatását, ezért részletezzük egy kissé e kérdést. Általában a közönséges földi halandó is megfigyelte már, hogy a dohányzó nők bőre korán elveszti színét, petyhüdt és ráncos lesz. A dohányzó nők kivétel nélkül koravének lesznek. Mivel magyarázható ez? A nikotin hatására a hajszálerek összehúzódnak, a bőr vérellátása nem kielégitó. Ha ez az elváltozás huzamos — márpedig a rendszeres dohányzás esetében azzá lesz — a bőr a rossz vérellátás miatt elszürkül, az izmok elvesz­tik rugalmasságukat, petyhüdt és ráncos lesz a bőr'. A dohányzás hatására felbillen a belső elválasztású mi­rigyek, köztük a petefészek normális működése, amely rendes körülmények között a nő egész testi működését kedvezően befolyásolja és különös hatással van a nő má­sodlagos nemi jeleinek egészséges fejlődésére és a szép­ség fogalma alá sorqlt külső jelekre. A petefészek működésében beállt rendellenességek a termékenységben is megnyilvánulhatnak. A huzamos és nagyméretű dohányzás rendellenességeket időz elő men­struációban is. A nikotinélvező nők menstruációjának le­folyása eleinte hosszadalmasabb és fokozottabb vérzéssel jár. Később a menstruáció rendszertelenné válik és éles fájdalmakkal jár. Előfordulhat azonban, hogy a túlmé­retezett dohányzás a terhes nőknél elvetélést okozhat. Megfigyelték például, hogy a dohánygyárban dolgozó nők­nél eléggé gyakori a korai elvetélés. Hogy miért? A magyarázat egyszerű: a túlzott nikotinélvbzet esetleg egy hirtelen nikotinmérgezés ingerli az anyaméhet, amely összehúzódik, s ennek következtében megindulhat a szü­lési folyamat. 1 (Befejezése következik)

Next

/
Oldalképek
Tartalom