Új Ifjúság, 1971. január-június (20. évfolyam, 1-26. szám)

1971-04-20 / 16. szám

— Engem akár megüthet a guta, a fiatalúr pedig ahelyett, hogy tanulna, arról olvasgat, hogyan kell tábortüzet rakni. A nyomolvasást böngészgeti, ez igen, pontosan ez kell egy o- lyan diáknak, akt négyesre áll latinból... A sátor formái és tí­pusai.^ Hurkokl Az apa felemelte a könyvet, és már-már úgy látszott, hogy a fia fejéhez vágja, aztán mégis meggondolta a dolgot és kiment a szobából. De a fele­ségének még végig kellett hall­gatnia egy előadást arról, hogy mi mindent enged meg a fiú­nak. Egyszóval, ez az egész nap jóformán semmit sem ért. E- gyébként a következő nap sem volt sikeresebb. Legelőször is a törvényszéki boncolásból ki­derült, hogy faroSnét valami­lyen nagyobb felületű tárgy- gyal, legvalószínűbb, hogy egy kisebb homokzsákkal fejbe vágták. A szíven talált félre­érthetetlen leletekből az orvos megállapította, egy gyengébb ütés Is elég volt ahhoz, hogy elveszítse az eszméletét. Azu­tán már igazán könnyű volt nyakába vetnt a hurkot, meg­fojtani és felakasztani az ab­lakra. A tettes nyilván felté­telezte, hogy mivel a sztórfüg- göny eléggé sűrű, s átellenben nincs semmiféle ház, egyha­mar nem fedezik fel a gyil- tározta, hogy még egyszer kö­rülnéz a lakásban. Nemsokára útnak Is indultak Brülek felü­gyelővel. Ogy találták a lakást, ahogy előző nap hagyták. A félretolt asztalt a székekkel... Az abla­kon még mindig ott lógott a végzetes zsinegdarab. A felfor­gatott szobákban a házkutatás nyomainak kínos sivársága. És sehol egy fillér pénz. Még az áldozat elnyűtt kézitáskájában sem. — Mondhatnék valamit, ta­nácsos úr? Szerintem az, aki megölte, biztosra ment. Jól is­merhette itt a dürgést... Lehet, hogy kesztyűben dolgozott. Egy biztos: készülődhetett rá. Brülek felügyelő tovább ma­gyar ázgatt a elméletét arról, hogy nem nehéz megtalálni a pénzt az efféle idős asszonyok­nál, mert amióta a világ világ, mindig a párna alá vagy a ko­módba szokták elrejteni a pén­züket. Itt-ott esetleg a varró­dobozba. Amikor a gyanúsan hallgató tanácsos felé fordult, látta, hogy az egyáltalán nem figyel rá. Merően vlzsgálgatta az ab­lakszárnyat, amelyen tegnap a halott függött. A zsinegdarabot nézte. — Barátom, figyelje csak meg ezt a hurkotI — szólalt meg végre a tanácsos. Brülek felügyelő közelebb lé­pett és elismerően bólintott: — Ügyes hurok. — Inkább furcsái Másszon fel, kérem, és próbálja meg le­venni, de ne oldja kil Ha nem megy, szerelje le a zárat. Brülek felügyelő kitünően teljesítette a parancsot. Leug­rott a székről és diadalmasan szorongatta a kötéldarabot a furcsa hurokkal. — Tudna maga ilyen csomót kötni? — kérdezte a tanácsos úr. Brülek felügyelő a fejét ráz­ta, s arra gondolt, ml mindent nem várnának el ma az urak az embertől. A tanácsos úr nyugtalanul járkált fel-alá a szobában. Han­gosan gondolkodott: — Az a csomó... a teremté­sit... az a csomó... kár, hogy már tegnap nem néztem meg jobban. Es váratlanul felkiáltott: — Hurkokl Brülek felügyelő értetlen ké­pet vágott. — Táborozási zseb­könyv, tűzrakás, nyomolvasás, hurkok... Tudja, mindez külön tudományi A tanácsos úr kur­tán felnevetett: — Tegnap es­te épp hogy csak fel nem po­foztam a fiamat miatta, és lám... még én is hasznát vehe- teml Brülek úr, fogja ezt a kö­téldarabot, és gyerünk. Délután mindketten ott ültek a tanácsos úr irodájában, és „A helyes táborozás zsebköny­ve“ szerint gyakorolták a hu­rokkötést. Már elég ügyesen ment nekik. —. Tehát ez volna a skóthu­rok... Ez pedig a halászhurok.. Es hegymászóhurkot tud már kötni? Brülek felügyelő büszkén je­lentette, hogy már jobban megy neki, mint az imént. Az­után megpróbálkoztak még WD Kl/äEiECS: KOVCSDt JÁNOS roftD/TÁSA egyszer az ambuláns csomóval, de főleg azt gyakorolták, a- melyiket a gyilkos kötéldara­bon találtak: a hajóscsomót, a- vagy matrózhurkot. — Matrózhurok... Éppen mat- rózhurokl Mit szól hozzá, Brü­lek úr? Brülek felügyelő vállal vont: — Azt hiszem, jó lenne megkérdezni, hogy az a Kocba- ba véletlenül nem szolgált-e a tengerészeknél? — Már megkérdeztem — vallotta be a tanácsos úr. — Nem ott szolgált és semmi dolga a hajókkal. Sajnos. — Akkor talán jó lenne meg­nézni, nlncs-e nálunk nyilván­tartásban valami tengerészféle. A tanácsos nem válaszolt. — Vagy körülnézni azok kö­zött, akik a moldvai gőzhajó­zásnál szolgálnak. Elvégre a- zok is ilyen hurkot kötnek. A víz Soukup ügyosztályához tar­tozik, ha óhajtja, azonnal ér­te megyek. A tanácsos úr magába mé­lyedbe járkált fel-alá dolgozó- szobájában. Végre megállt és azt mondta: — Természetesen mindezt megtehetnénk. De ahhoz, hogy valaki matrózhurkot tudjon köt­ni, egyáltalán nem kell tenge­résznek lennie. Matrózhurkot bármelyik siheder köthet, aki­nek lélekvesztője van... A mai ifjúság, Brüiek úr, romantikus fajzal. Az én fiam például az erdőben érzi jól magát. Vásá­rol egy pár szafaládét és ro­han a természetbe megsütni. Hogy a gusztusa szerint süt­hesse meg, ahhoz legalább öt­féle tűzrakási módot kell is­mernie... De matrózhurkot bár­melyik vtztturista tud kötni, a- ktnek van kenuja. Ne feled­kezzen meg róla, hogy a meg­boldogult vízparti telkeket á- rult. Olyan víkendházák építé­sére, amelyek a vízisportokhoz szükségesek... Holnap végigjár­ja azokat a boltokat, amelyek­ben hajózási kellékek kapha­tók. Állapítsa meg, hol adtak el az utóbbi napokban valami­lyen drágább felsezrelést. Szombatra teljes készültséget rendelünk el, magához vesz néhány embert a floyamhajőzá- si osztályról, és előállíthat mindenkit, akinek új kenuja vagy kajakja van... Mindenki köteles pontosan megmondani, hol szerezte rá a pénzt. Mat­rózhurok, érti? Most majd mi húzzuk meg. Azt már tudjuk, hogyan kötik. Brüiek felügyelő nem szeret­te a nagy szavakat, ám az, a- mit az imént a tanácsos úr mondott, megdöbbentette. Csak annyit mondott: — A minden­ségit, tanácsos úr, ez nagysze­rű ötletl Es mert leplezetlen csodálat viliózott a szemében, a taná­csos úr elmosolyodott. A szombat eleinte nemigen mutatkozott különösebben ígé­retes napnak. A sportüzletek­ben megállapították, hogy a legutóbbi napokban csupán két kajakot vásároltak, az egyiket egy roudnicei lakos, a mási­kat a magisztrátus egyik tiszt­viselője vette meg. A bűnügyi rendőrségnek te­rn hát nem maradt más választá­sa, mint hogy serényen figyel­je a folyópartot, nem jelenik- e meg ott valamilyen új hajó. A keménykalapos urak minden feltűnés nélkül álldogáltak a parti kőgát mentén, ám a jampec turistákat ez egyálta­lán nem gátolta abban, hogy titkos jelekkel figyelmeztessék egymást: Vigyázat, rajzanak a zsaruk! Nyakon csíptek három suhan- cot, de nemsokára kiderült, hogy fölöslegesen. Brüiek úr időközben megál­lapította, hogy a Sasek-cégnél új kenut készítettek rendelés­re. A kenu egészen különleges volt, a megrendelő óhajára mindkét oldalát sárgaréz le­mezzel borították be. Buta tet- szelgés az egész, mondták a cég emberei Brűieknek, de ha így akarta... Annyi a különb­ség, hogy ötven koronával drá­gább lesz. Brüzek felügyelő tehát már szombaton reggel megjelent a csónakkészítő műhely előtt és várta, mikor jön a megrende­lő a kenuért. Meleg volt, és ő szívesen megivott volna egy pohár sört, ám a folyó felől élénk zsivaj ütötte meg a fü­lét, ami ifjúkori gondolatokat ébresztett benne: „Hol vannak azok a napok, amikor a fele­ségemmel a folyóparton sétál­gattam. Akkor természetesen még nem léteztek ilyen csó­nakok, de azért hajó nélkül is szép volt!“ Amikor már nagyon unni kezdte magát, váratlanul két siheder lépett ki a műhelyből. Egy vadonatúj kenut vittek. Az arcuk ragyogott az örömtől, a sárgaréz borítás pedig káprá­zatoson csillogott. — Szép kis hajó — mondta Brüiek barátságosan, miközben elhaladtak mellette. A suhancok csak végigmér­ték és továbbmentek. — Hé, hová hová, kirándu­lásra? — kiáltotta utánuk. A fiúk meggyorsították lép­tüket. Brüiek felügyelő szin­tén. Amikor visszanéztek és látták, hogy az idegen férfi a nyomukban van, még gyorsab­ban szedték a lábukat. Ez biz­tos nem volt könnyű dolog a hajóval, de úgy siettek, hogy a felügyelőnek legalábbis fut­nia kellett volna, ha nem a- karja őket szem elől téveszte­ni. Bosszankodva előrántotta a sípját. Amikor belefújt, a suhancok futásnak eredtek, és úgy ro­hantak lefelé a folyóparton, hogy majd orra buktak. De hiába menekültek, mert lent a víznél egy rendőr várakozott, s meghallva a sípszót, azonnal elébük hágott. Azután már ment minden, mint a karika- csapás; nemsokára mindkettő­jüket bekísérték a Négyesre. A tanácsos úr bús tekintet­tel fogadta őket. Főleg azért, mert az idősebbik alig töltötte be a tizenkilencedik esztende­jét, a fiatalabbik pedig éppen tizenhét éves volt. Mindketten nyurga termetüek, a fiatalab­biknak ritkás sötét szőr nőtt az álián, s az arca tele volt pörsenéssel. h / — Hát váltjátok csak be az igazat, hol szereztétek a pénzt a hajóra? Az idősebbik elvigyorodott: Megspóroltuk. Dolgozunk... — Es fcvroS nénit ismeritek? — szegezte a mellüknek a kér­dést a tanácsos, szigorúan a szemükbe nézve. A fiatalabbik nyelt egyet. Az idősebbik lehunyta a szemét és megrázta a fejét. — Hát hurkot kötni... tud­tok? De nem egyszerűt, ha­nem matrózhurkot... Ilyet, ni. Függönyzsinórból. Á rendőrtanácsos váratlanul az asztalra dobta a kötéldara­bot, mire a fiatalabbik fiú fur­csán nyelt egyet. De az idő­sebbik is, aki egy kicsit daco­sabb volt emennél; valahogy elsápadt. A tanácsos úr aztán csenge­tett, és a szobában egy idő­sebb gépírónő jelent meg; a szigorú öregúr egyenesen a gépbe diktálta a jegyzőköny­vet, a kihallgatás nem tartott sokáig. Véletlenül kerültek el Ja- rosné asszonyhoz, körülbelül két héttel ezelőtt; még két másik társukkal négyesben egy darab földet akartak tőle vá­sárolni, de annyi pénzük, a- mennyibe a parcella került volna, nem volt. így hát akkor csupán megismerkedtek az i- dős asszonnyal, aki megígérte nekik, hogy megkérdezi az is­merőseitől, nem volna-e vala­milyen kisebb eladó telekré­szük, amelyre futná a fiúk pénzéből. Azután egyiküknek, az idősebbiknek, akit Bilinek hívtak, de a keresztségnél a Bohous nevet kapta, az a gon­dolata támadt, hogy az öreg­asszonynak alighanem sok pén­ze van. Ezért rögtön másnap egy bunkói varrt vászonból. — Csak játék volt az egész — mondta a fiatalabbik csuk- ladozó hangon. — Meg akartam ijeszteni — dünnyögte az idősebbik. — Azért töltötték meg azt a bunkót homokkal, ugye? De jobb lenne, ha nem hazudná­tokI — Egy kicstt meg akarta le- gyinteni vele — árulta el a fiatalabbik. — Igazán csak egy kicsit... De a néni mindjárt összeesett. — Akkor aztán kieszeltétek, hogy legjobb lesz, ha felköti­tek az ablakra, mintha fela­kasztotta volna magát... Ki vágta le a függönyzsinórt? — öl — kiáltotta az időseb­bik a barátjára mutatva. — Ö adta a kezembe a kötelet — tette még hozzá s aztán elsír­ta magát. Erőt vett rajtuk a kétségbeesés, olyasmi történt, amire egyáltalán nem számí­tottak. — Es a pénzt? — A kézitáskájában talál­tunk egy betétkönyvet, s ab­ban ezerötszáz koronát. Azt magunkhoz vettük. — Es a betétkönyvvel mit csináltatok? — Visszátettük a kézitáská­ba. A tanácsos úr jelentőségtel­jes pillantást váltott Brüiek felügyelővel. Nézzük csak, hi­szen a betétkönyv nem volt ottl — Es abban a kézitáskában több pénz nem volt? — Valamennyi apró, de azt otthagytuk. — Es miért? Mindketten hallgattak. Kis idő múlva az idősebbik azt mondta: — Mert... féltünk... A jegyzőkönyvet mind a ket­ten szögletes, csaknem gyere­kes betűkkel írták alá. Amikor elvezették őket, a rendörtaná- csos nyújtózott egyet a karos­székben: — Nos, Brüiek úr, ugye el­megy azért a Kocbabáért is? Fogadni mernék, hogy az a be­tétkönyv nem jeligés. Külön­ben ott hagyta volna, mint azt a másikat is, amelyiket a szék tényben találtunk meg a fehér­nemű alatt. Ezzel az eset le is volt zár­va. A tanácsos eltette „A he­lyes táborozás zsebkönyvét" és akaratlanul is a fiára gondolt. Csak később eszmélt rá, hogy gondolatban a két suhanctól sem tud elszakadnt, akik most ott lépkedtek a börtön sötét folyosóján. Néhány évig ezt a folyosót járják majd, ahol nem lesz se napfény, se folyópart, se csillogó sárgaréz lemezzel borított új kenu. Vége TÖRÖK ELEMÉR: Eppur si muove Behömpölygik kiszolgáltatott életedet a tagadásból szőtt remények az Idő megfulladt jaja sikolt ajkadon arcodra keserű mosoly száradt bajszod majdani sírod csókra szűkülő pamacsként lóg az álladra rád kopog az óvó öregség elfordul tőled a nyár kopár mezőkre látsz hol virágok hevernek csírátlan kövek közt letépve nem tudod mi forr s bomlik atomként egyre hevesebben a világ katlanában kérdőjelek sora vonul feletted álmodhatsz magadnak csöndet az éjszakára nappalt itt nincs menekvés csak a fegyelemmé szigorodott folyton-küzdés amire anyád szült vállalnod kell a keserűség poharát szádhoz emelve s a rád csukódó elmúlás gyűrűjében a lét legvégső peremén is valljad miként Galilei tette: EPPUR SI MUOVE1 KULCSÁR FERENC: * Állapotok A KISLÄNY A kislány szemét kitalálták. Két keze lóg oldalán. Leng felette csak leng fekete cérnán meztelen babája. TÁJ Míg néztem a tájat a két piros gyermek játszott a szememmel. alagOt Ahogy alagútba értünk a két piros gyermek egymás ölébe bújt. Az alagút másik végén már havas volt a táj. AZ ISTEN Kiüríti pipáját este az Isten s oly ravaszul hogy a szürke hamu eszelős arcomat a földnek makacsabb felét beborítja. A LANT Bölcs Apollón a lantot öcsédtől mégis elfogadtad. Én szlovákiai magyar fiú. SZEGYEN Csöndes űr ring csöndesen az én teljes két kezem fel- felsejlő szégyenem. Roskoványi István illusztrációja

Next

/
Oldalképek
Tartalom