Új Ifjúság, 1971. január-június (20. évfolyam, 1-26. szám)
1971-04-20 / 16. szám
— Engem akár megüthet a guta, a fiatalúr pedig ahelyett, hogy tanulna, arról olvasgat, hogyan kell tábortüzet rakni. A nyomolvasást böngészgeti, ez igen, pontosan ez kell egy o- lyan diáknak, akt négyesre áll latinból... A sátor formái és típusai.^ Hurkokl Az apa felemelte a könyvet, és már-már úgy látszott, hogy a fia fejéhez vágja, aztán mégis meggondolta a dolgot és kiment a szobából. De a feleségének még végig kellett hallgatnia egy előadást arról, hogy mi mindent enged meg a fiúnak. Egyszóval, ez az egész nap jóformán semmit sem ért. E- gyébként a következő nap sem volt sikeresebb. Legelőször is a törvényszéki boncolásból kiderült, hogy faroSnét valamilyen nagyobb felületű tárgy- gyal, legvalószínűbb, hogy egy kisebb homokzsákkal fejbe vágták. A szíven talált félreérthetetlen leletekből az orvos megállapította, egy gyengébb ütés Is elég volt ahhoz, hogy elveszítse az eszméletét. Azután már igazán könnyű volt nyakába vetnt a hurkot, megfojtani és felakasztani az ablakra. A tettes nyilván feltételezte, hogy mivel a sztórfüg- göny eléggé sűrű, s átellenben nincs semmiféle ház, egyhamar nem fedezik fel a gyil- tározta, hogy még egyszer körülnéz a lakásban. Nemsokára útnak Is indultak Brülek felügyelővel. Ogy találták a lakást, ahogy előző nap hagyták. A félretolt asztalt a székekkel... Az ablakon még mindig ott lógott a végzetes zsinegdarab. A felforgatott szobákban a házkutatás nyomainak kínos sivársága. És sehol egy fillér pénz. Még az áldozat elnyűtt kézitáskájában sem. — Mondhatnék valamit, tanácsos úr? Szerintem az, aki megölte, biztosra ment. Jól ismerhette itt a dürgést... Lehet, hogy kesztyűben dolgozott. Egy biztos: készülődhetett rá. Brülek felügyelő tovább magyar ázgatt a elméletét arról, hogy nem nehéz megtalálni a pénzt az efféle idős asszonyoknál, mert amióta a világ világ, mindig a párna alá vagy a komódba szokták elrejteni a pénzüket. Itt-ott esetleg a varródobozba. Amikor a gyanúsan hallgató tanácsos felé fordult, látta, hogy az egyáltalán nem figyel rá. Merően vlzsgálgatta az ablakszárnyat, amelyen tegnap a halott függött. A zsinegdarabot nézte. — Barátom, figyelje csak meg ezt a hurkotI — szólalt meg végre a tanácsos. Brülek felügyelő közelebb lépett és elismerően bólintott: — Ügyes hurok. — Inkább furcsái Másszon fel, kérem, és próbálja meg levenni, de ne oldja kil Ha nem megy, szerelje le a zárat. Brülek felügyelő kitünően teljesítette a parancsot. Leugrott a székről és diadalmasan szorongatta a kötéldarabot a furcsa hurokkal. — Tudna maga ilyen csomót kötni? — kérdezte a tanácsos úr. Brülek felügyelő a fejét rázta, s arra gondolt, ml mindent nem várnának el ma az urak az embertől. A tanácsos úr nyugtalanul járkált fel-alá a szobában. Hangosan gondolkodott: — Az a csomó... a teremtésit... az a csomó... kár, hogy már tegnap nem néztem meg jobban. Es váratlanul felkiáltott: — Hurkokl Brülek felügyelő értetlen képet vágott. — Táborozási zsebkönyv, tűzrakás, nyomolvasás, hurkok... Tudja, mindez külön tudományi A tanácsos úr kurtán felnevetett: — Tegnap este épp hogy csak fel nem pofoztam a fiamat miatta, és lám... még én is hasznát vehe- teml Brülek úr, fogja ezt a kötéldarabot, és gyerünk. Délután mindketten ott ültek a tanácsos úr irodájában, és „A helyes táborozás zsebkönyve“ szerint gyakorolták a hurokkötést. Már elég ügyesen ment nekik. —. Tehát ez volna a skóthurok... Ez pedig a halászhurok.. Es hegymászóhurkot tud már kötni? Brülek felügyelő büszkén jelentette, hogy már jobban megy neki, mint az imént. Azután megpróbálkoztak még WD Kl/äEiECS: KOVCSDt JÁNOS roftD/TÁSA egyszer az ambuláns csomóval, de főleg azt gyakorolták, a- melyiket a gyilkos kötéldarabon találtak: a hajóscsomót, a- vagy matrózhurkot. — Matrózhurok... Éppen mat- rózhurokl Mit szól hozzá, Brülek úr? Brülek felügyelő vállal vont: — Azt hiszem, jó lenne megkérdezni, hogy az a Kocba- ba véletlenül nem szolgált-e a tengerészeknél? — Már megkérdeztem — vallotta be a tanácsos úr. — Nem ott szolgált és semmi dolga a hajókkal. Sajnos. — Akkor talán jó lenne megnézni, nlncs-e nálunk nyilvántartásban valami tengerészféle. A tanácsos nem válaszolt. — Vagy körülnézni azok között, akik a moldvai gőzhajózásnál szolgálnak. Elvégre a- zok is ilyen hurkot kötnek. A víz Soukup ügyosztályához tartozik, ha óhajtja, azonnal érte megyek. A tanácsos úr magába mélyedbe járkált fel-alá dolgozó- szobájában. Végre megállt és azt mondta: — Természetesen mindezt megtehetnénk. De ahhoz, hogy valaki matrózhurkot tudjon kötni, egyáltalán nem kell tengerésznek lennie. Matrózhurkot bármelyik siheder köthet, akinek lélekvesztője van... A mai ifjúság, Brüiek úr, romantikus fajzal. Az én fiam például az erdőben érzi jól magát. Vásárol egy pár szafaládét és rohan a természetbe megsütni. Hogy a gusztusa szerint süthesse meg, ahhoz legalább ötféle tűzrakási módot kell ismernie... De matrózhurkot bármelyik vtztturista tud kötni, a- ktnek van kenuja. Ne feledkezzen meg róla, hogy a megboldogult vízparti telkeket á- rult. Olyan víkendházák építésére, amelyek a vízisportokhoz szükségesek... Holnap végigjárja azokat a boltokat, amelyekben hajózási kellékek kaphatók. Állapítsa meg, hol adtak el az utóbbi napokban valamilyen drágább felsezrelést. Szombatra teljes készültséget rendelünk el, magához vesz néhány embert a floyamhajőzá- si osztályról, és előállíthat mindenkit, akinek új kenuja vagy kajakja van... Mindenki köteles pontosan megmondani, hol szerezte rá a pénzt. Matrózhurok, érti? Most majd mi húzzuk meg. Azt már tudjuk, hogyan kötik. Brüiek felügyelő nem szerette a nagy szavakat, ám az, a- mit az imént a tanácsos úr mondott, megdöbbentette. Csak annyit mondott: — A mindenségit, tanácsos úr, ez nagyszerű ötletl Es mert leplezetlen csodálat viliózott a szemében, a tanácsos úr elmosolyodott. A szombat eleinte nemigen mutatkozott különösebben ígéretes napnak. A sportüzletekben megállapították, hogy a legutóbbi napokban csupán két kajakot vásároltak, az egyiket egy roudnicei lakos, a másikat a magisztrátus egyik tisztviselője vette meg. A bűnügyi rendőrségnek tern hát nem maradt más választása, mint hogy serényen figyelje a folyópartot, nem jelenik- e meg ott valamilyen új hajó. A keménykalapos urak minden feltűnés nélkül álldogáltak a parti kőgát mentén, ám a jampec turistákat ez egyáltalán nem gátolta abban, hogy titkos jelekkel figyelmeztessék egymást: Vigyázat, rajzanak a zsaruk! Nyakon csíptek három suhan- cot, de nemsokára kiderült, hogy fölöslegesen. Brüiek úr időközben megállapította, hogy a Sasek-cégnél új kenut készítettek rendelésre. A kenu egészen különleges volt, a megrendelő óhajára mindkét oldalát sárgaréz lemezzel borították be. Buta tet- szelgés az egész, mondták a cég emberei Brűieknek, de ha így akarta... Annyi a különbség, hogy ötven koronával drágább lesz. Brüzek felügyelő tehát már szombaton reggel megjelent a csónakkészítő műhely előtt és várta, mikor jön a megrendelő a kenuért. Meleg volt, és ő szívesen megivott volna egy pohár sört, ám a folyó felől élénk zsivaj ütötte meg a fülét, ami ifjúkori gondolatokat ébresztett benne: „Hol vannak azok a napok, amikor a feleségemmel a folyóparton sétálgattam. Akkor természetesen még nem léteztek ilyen csónakok, de azért hajó nélkül is szép volt!“ Amikor már nagyon unni kezdte magát, váratlanul két siheder lépett ki a műhelyből. Egy vadonatúj kenut vittek. Az arcuk ragyogott az örömtől, a sárgaréz borítás pedig káprázatoson csillogott. — Szép kis hajó — mondta Brüiek barátságosan, miközben elhaladtak mellette. A suhancok csak végigmérték és továbbmentek. — Hé, hová hová, kirándulásra? — kiáltotta utánuk. A fiúk meggyorsították léptüket. Brüiek felügyelő szintén. Amikor visszanéztek és látták, hogy az idegen férfi a nyomukban van, még gyorsabban szedték a lábukat. Ez biztos nem volt könnyű dolog a hajóval, de úgy siettek, hogy a felügyelőnek legalábbis futnia kellett volna, ha nem a- karja őket szem elől téveszteni. Bosszankodva előrántotta a sípját. Amikor belefújt, a suhancok futásnak eredtek, és úgy rohantak lefelé a folyóparton, hogy majd orra buktak. De hiába menekültek, mert lent a víznél egy rendőr várakozott, s meghallva a sípszót, azonnal elébük hágott. Azután már ment minden, mint a karika- csapás; nemsokára mindkettőjüket bekísérték a Négyesre. A tanácsos úr bús tekintettel fogadta őket. Főleg azért, mert az idősebbik alig töltötte be a tizenkilencedik esztendejét, a fiatalabbik pedig éppen tizenhét éves volt. Mindketten nyurga termetüek, a fiatalabbiknak ritkás sötét szőr nőtt az álián, s az arca tele volt pörsenéssel. h / — Hát váltjátok csak be az igazat, hol szereztétek a pénzt a hajóra? Az idősebbik elvigyorodott: Megspóroltuk. Dolgozunk... — Es fcvroS nénit ismeritek? — szegezte a mellüknek a kérdést a tanácsos, szigorúan a szemükbe nézve. A fiatalabbik nyelt egyet. Az idősebbik lehunyta a szemét és megrázta a fejét. — Hát hurkot kötni... tudtok? De nem egyszerűt, hanem matrózhurkot... Ilyet, ni. Függönyzsinórból. Á rendőrtanácsos váratlanul az asztalra dobta a kötéldarabot, mire a fiatalabbik fiú furcsán nyelt egyet. De az idősebbik is, aki egy kicsit dacosabb volt emennél; valahogy elsápadt. A tanácsos úr aztán csengetett, és a szobában egy idősebb gépírónő jelent meg; a szigorú öregúr egyenesen a gépbe diktálta a jegyzőkönyvet, a kihallgatás nem tartott sokáig. Véletlenül kerültek el Ja- rosné asszonyhoz, körülbelül két héttel ezelőtt; még két másik társukkal négyesben egy darab földet akartak tőle vásárolni, de annyi pénzük, a- mennyibe a parcella került volna, nem volt. így hát akkor csupán megismerkedtek az i- dős asszonnyal, aki megígérte nekik, hogy megkérdezi az ismerőseitől, nem volna-e valamilyen kisebb eladó telekrészük, amelyre futná a fiúk pénzéből. Azután egyiküknek, az idősebbiknek, akit Bilinek hívtak, de a keresztségnél a Bohous nevet kapta, az a gondolata támadt, hogy az öregasszonynak alighanem sok pénze van. Ezért rögtön másnap egy bunkói varrt vászonból. — Csak játék volt az egész — mondta a fiatalabbik csuk- ladozó hangon. — Meg akartam ijeszteni — dünnyögte az idősebbik. — Azért töltötték meg azt a bunkót homokkal, ugye? De jobb lenne, ha nem hazudnátokI — Egy kicstt meg akarta le- gyinteni vele — árulta el a fiatalabbik. — Igazán csak egy kicsit... De a néni mindjárt összeesett. — Akkor aztán kieszeltétek, hogy legjobb lesz, ha felkötitek az ablakra, mintha felakasztotta volna magát... Ki vágta le a függönyzsinórt? — öl — kiáltotta az idősebbik a barátjára mutatva. — Ö adta a kezembe a kötelet — tette még hozzá s aztán elsírta magát. Erőt vett rajtuk a kétségbeesés, olyasmi történt, amire egyáltalán nem számítottak. — Es a pénzt? — A kézitáskájában találtunk egy betétkönyvet, s abban ezerötszáz koronát. Azt magunkhoz vettük. — Es a betétkönyvvel mit csináltatok? — Visszátettük a kézitáskába. A tanácsos úr jelentőségteljes pillantást váltott Brüiek felügyelővel. Nézzük csak, hiszen a betétkönyv nem volt ottl — Es abban a kézitáskában több pénz nem volt? — Valamennyi apró, de azt otthagytuk. — Es miért? Mindketten hallgattak. Kis idő múlva az idősebbik azt mondta: — Mert... féltünk... A jegyzőkönyvet mind a ketten szögletes, csaknem gyerekes betűkkel írták alá. Amikor elvezették őket, a rendörtaná- csos nyújtózott egyet a karosszékben: — Nos, Brüiek úr, ugye elmegy azért a Kocbabáért is? Fogadni mernék, hogy az a betétkönyv nem jeligés. Különben ott hagyta volna, mint azt a másikat is, amelyiket a szék tényben találtunk meg a fehérnemű alatt. Ezzel az eset le is volt zárva. A tanácsos eltette „A helyes táborozás zsebkönyvét" és akaratlanul is a fiára gondolt. Csak később eszmélt rá, hogy gondolatban a két suhanctól sem tud elszakadnt, akik most ott lépkedtek a börtön sötét folyosóján. Néhány évig ezt a folyosót járják majd, ahol nem lesz se napfény, se folyópart, se csillogó sárgaréz lemezzel borított új kenu. Vége TÖRÖK ELEMÉR: Eppur si muove Behömpölygik kiszolgáltatott életedet a tagadásból szőtt remények az Idő megfulladt jaja sikolt ajkadon arcodra keserű mosoly száradt bajszod majdani sírod csókra szűkülő pamacsként lóg az álladra rád kopog az óvó öregség elfordul tőled a nyár kopár mezőkre látsz hol virágok hevernek csírátlan kövek közt letépve nem tudod mi forr s bomlik atomként egyre hevesebben a világ katlanában kérdőjelek sora vonul feletted álmodhatsz magadnak csöndet az éjszakára nappalt itt nincs menekvés csak a fegyelemmé szigorodott folyton-küzdés amire anyád szült vállalnod kell a keserűség poharát szádhoz emelve s a rád csukódó elmúlás gyűrűjében a lét legvégső peremén is valljad miként Galilei tette: EPPUR SI MUOVE1 KULCSÁR FERENC: * Állapotok A KISLÄNY A kislány szemét kitalálták. Két keze lóg oldalán. Leng felette csak leng fekete cérnán meztelen babája. TÁJ Míg néztem a tájat a két piros gyermek játszott a szememmel. alagOt Ahogy alagútba értünk a két piros gyermek egymás ölébe bújt. Az alagút másik végén már havas volt a táj. AZ ISTEN Kiüríti pipáját este az Isten s oly ravaszul hogy a szürke hamu eszelős arcomat a földnek makacsabb felét beborítja. A LANT Bölcs Apollón a lantot öcsédtől mégis elfogadtad. Én szlovákiai magyar fiú. SZEGYEN Csöndes űr ring csöndesen az én teljes két kezem fel- felsejlő szégyenem. Roskoványi István illusztrációja
