Új Ifjúság, 1971. január-június (20. évfolyam, 1-26. szám)
1971-03-16 / 11. szám
A háromgyerekes Ficeréné ugyanott jár ki az utcára, ahol az internátusi lányok. Egyik nap elé áll egy gombafejű, langaléta fiú. — Szia! — ragadja meg a fiatalasszony karját. — Szólj Stubweisz Évának, hogy Tyutyu várja... En senkit sem ismerek az internátusbán... Nekem sietnem kell, megyek a fér... — Kisanyám, engem sem a falvédöről léptettek le — vág a fiú Ficeréné szavába. — Addig nem engedlek ki, amfg nem szólsz Évának. Na, nyomás vissza. Mit tehetett szegény Ficeréné, csöngetett a kapusnak, üzent Évának, s a langaléta fiú máris félreállt az útból. Amikor az asszony kilépett az utcára, a fiú kedélyesen a hátuljára csapott, s Így oktatta ki: — Látod, kisanyám. Tyutyunak nem mondhatnak nemet a nők! (lg) Hogy ragyog a képernyőn. Nehéz napunk után este föl— izzik szobánkban, úgy tut töl a készülék parányi egére, mint mennyboltozatra az augusztusi ég csillaga. Jólesik hallani és látni. —O— „Sohasem gondoltam volna, hogy a bemondónoi hivatás eny- nyi érdekességet, izgalmat és örömet rejteget. Vannak persze nehézségeim is és álmaim. Szívesen készítenék saját műsort, szívesen dramatizálnék egy-egy általam választott dolgot. A munkámat fontosnak tartom és szeretem. A munkám a hobbym. Nem mindenütt alkalmaznak bemondónőket. Az angol BBC-nél, úgy tudom, nincsenek. Örülök, hogy be n o ml ón ó lehetek. Egyszer talán lesz egy saját, önálló műsorom is. egyéniségemnek. alkatomnak legjobban megfelelő. Ha egyszer megkérdeznék, mi lennék, ha bemondónő nem lehetnék. azt válaszolnám: tévékritikus. Régen vagyok a tévénél. de nem tekintem magam kimondottan „belső embernek“. Ismerem az adás struktúráját, ám Ismerem a nézőt is, mert egy picit én is néző vagyok. És mivel hallom a „belső“ véleményt Is, úgy érzem, a kettőt ötvözni tudnám. Egy egész heti műsor összeállítását persze nem vállalnám, mert félnék. hogy nem tudnám megteremteni az egyensúlyt és a közönség és a müsorvezetés kívánalmai között. Elsősorban az irodalmi műsorok érdekelnek. De nagyon szeretem a ko- tloly zenei adásokat: szívesen leskelődöm és hallgatózom a hangversenyek próbáin, csodálatos karmestereket láthatok. Többnyire az élő adásoknak részese vagyok, és bár csupán egy-két mondattal veszek részt az adásban, mégis nagyszerűen érzem magam. Kedvelem azonban a jó könnyűzenei produkciókat is szívesen működöm közre, ha megbíznak vele. A levelek? Már a borítékra pillantva megsaccolom, ki ír. A gyerekek általában fényképet és autogramot kérnek. Ezeket később bontom föl. Az „intelligensebb“ Írás különösen érdekel, mert az ilyen levél tartalmazhat hasznos észrevételeket, tanácsokat. Legutóbb például egy idős. hatvan és hetven esztendő közötti bácsi írt, aki közölte. nagyon megörült, amikor hosszabb szünet után (Moszkvában jártam) ismét meglátott a képernyőn. Rendszeresen figyelte munkámat, és föltűnt neki, hogy sokat dolgozom és szomorú vagyok. Karácsonykor megörült, mert engem látott és hallott, de ugyanakkor sajnált is mert éppen engem osztottak he szolgálatra. A bácsi kedves levelére okvetlen válaszolok mert jólesett figyelmessé- qe. aggódása iőlesett. hogy a leoapróbb rezzenések sem kerülték el figvelmét. Teljesen igaza volt akkor amikor szomorúnak látott. Valóban rossz volt a hangulatom; fáradt voltam, és Ilyenkor az ember nem tud olyan friss benyomást kelteni, nem ragyog úgy. Vannak aztán ostromló levelek is. Egy tizenhat éves fiatalember például ezt Irta: ..Ezennel a feleségemmé nyilvánítalak. Légy szíves, válaszolj azonnal hogy tudjam mihez tartani magam." Nem tudom. mi lett a fiatalemberrel, de azt hiszem, nem felelnék meg neki. Állandó levelezőim az idősebbek és a gyerekek. Ők rendszeresen nézik a műsort. Persze, ennek is külön lélektana van. Nem mindenki fogja ugyanis a ceruzát vagy a telefont, hogy tanácsot adjon. Hol több. hol kevesebb levél jön. —O— A hatvanhárom éves néni, aki mellől öt éve úgy hullt sírba a férje, mint fáról a novemberi levél, és aki esténként a képernyőtől várja, hogy szíve megteljen kevéske örömmel, aki muskátlik, kaktuszok, neve sincs zöld növénykék, mézédes befőttek között, kopott huzatú székbe süppedve issza magába a műsorok varázsitalát, aki megnézi a híradót, a mesét, a mezőgazdaság problémáiról szóló kerekasztal-beszélgetést és a reklámot, akinek arcán egyre keményebb vésővel munkál az idő — néhány órával azelőtt, hogy Takács Marival, a Magyar Televízió népszerű bemondónő- jével riportot készítettem, ezt mondta: — Istenem, de szép az a Mari, de gyönyörű. Estéről estére szebb, csak nézem, csak nézem és nem tudok betelni vele. —0— „Egy szürke napom? Vegyük a tegnapit, az szolgál a legközvetlenebb élménnyel. Adásnapkor általában délelőtt választom ki a ruhámat, a müsortlvel. Megbeszéljük, milyen anyagok esedékesek aznapra. Én fölolvasom a szövegem, az esetleges hibákat kijavítjuk. A műsorvezető bejelenti, hogy előreláthatóan melyik műsor ér véget hamarább a tervezettnél, lesz-e könyvismertetés vagy plusz-kisfilm. Miután ezzel megvagyok, lemegyek a sminkszobába és „kikészítem“ magam. majd beülök a bemondó- fülkébe. Ez aranyos kis hely, remek fölszereléssel, a legkorszerűbb kamerával. „Bevilágítanak“, jön az operatőr, elkészül az adáshoz illő háttér. Félórával az adás előtt már csak a munkámra összpontosítok. Rendszerint ekkor kapom meg a híreket; ezeket jó hangosan átolvasom, hogy a neveket is helyesen és jól ejtsem, mert a politikában naponta bukkannak föl új nevek. Ha valamit nem tudok egész precízen, utánaérdeklődöm. s aztán megkezdődik az adás. A bemondónak nincs könnyű dolga. Csupa igéből, névszóból és kötőszóból álló mondatot kell hangulattal, tartalommal megtöltenie. Minden azon múlik, hogy a kellő pillanatban „rá- áll-e“ az anyagra. A sztnészeksebb időt. mert más napokon teljesítünk szolgálatot, de ha egyszer összefutunk, be nem áll a szánk. Megtörténik, hogy a munkáját éppen befejező híradós bemondó meglátogatja társát a bemondófülkében, és akkor kezdetét veszi a „traccs- party“. Ilyenkor nem követjük mindig az adást, és ekkor történik meg. hogy nem találjuk el a megfelelő hangot a képernyőn. Egy jó vicc után elég nehéz a sorra kerülő drámát bekonferálni. A néző bizonyára sejt valamit, a hangszln árulkodik.“-0A telefonban csupa jókedv, csupa trilla, csupa játékosság. „Fél négykor a Berlin presszóban. Fölismer majd? Az élet nem képernyő!“ Fél négy után tíz perccel befut s az asztalunkhoz ül. Olyan szép, mint á képernyőn. És olyan közvetlen is. Ügy látjuk, szereti a nevetést, a legapróbb humorszikra is fölmele- gjti. Coca colát iszik és elszív két Kentet. Magyar szakot végzett az Eötvös Loránd Tudományegyetemen. Harmincegy éves. Van egy harminchat esztendős bátyja. SzigetszentmikBRILIÁNS A KÉPERNYŐN pustól függően. Tegnap például színházi közvetítés volt, de volt párizsi jégrevű is, tehát estélyi ruhát vettem fel, olyat, hogy azért a délutáni műsorok jellegének is megfeleljen. A „külalakot" otthon készítem, utána fodrászhoz megyek. Tegnap már kettőkor a fodrásznál ültem, aki azonnal megcsinálta a frizurámat. Ezt a fodrászt a tévé bocsájtja rendelkezésünkre és a tévé fizeti. Háromkor voltam bent a munkahelyemen és legépeltettem az aznap est) szövegemet. Egy idő óta ugyanis mi. bemondók írjuk meg a szövegeinket, persze nem fellengzősen, mert tartanunk kell magunkat a témához. Miután ez megvan, összeülünk az adásvezetővel, a lebonyolítás vezetőjével és a zenei szerkesztőnél az átlényegülés felel meg a ráállásnak. Általában nézem az adást. Tegnap meglepetés ért: kb. nyolcvan nevet kellett bemondanom. A színházi szerep- osztás is tartalmazott vagy negyvenet, méghozzá nem is a- kármilyen neveket: örményeket. Hasonló meglepetések naponta érnek. A színészt két- három havonként éri hasonló sors, mert új kifejezésekkel csak az új darabban találkozik. De hát ez már a véremben van; íme, most is megvettem az ?Estl Hírlapot, pedig ma nem is dolgozom, de érdekel, mi történik, mik az új események. Legközvetlenebb munkatársaim a műszakiak és az adásvezető, velük vagyok állandó kapcsolatban. Bemondőkol- légáimmal töltöm a legkedvelósról származik, a szülei most is ott élnek. Férje Kazimir Károly, a Thália Színház rendezője. Ügy ragyog. mint a zápor utáni szivárvány. —O— „Elég nagy nemzetközi tapasztalatom van, ismerek jő néhány bemondót. Voltam Varsóban, Szófiában, Zürichben, s bármerre járok, megnézem a tévéműsorokat, de elsősorban a kolléganőket. Jártam Grácban. Stockholmban, Olaszországban. Az Olasz Televízió például színésznőket is fölkér bemondói munkára. Megismerkedtem a csehszlovák Koséovával is. Mindenütt figyelek, fülelek, s a tapasztalatokat igyekszem hasznosítani. Meg kell azonban jegyeznem, hogy értékes tapasztalatokat szerzek hazai kollégáimat figyelve. —O— A hatvanhárom éves néninek, aki mellől öt éve úgy hullt férje a sírba, mint fáról a novemberi levél, és ki esténként a képernyőtől várja, hogy szive megteljen kevéske örömmel, aki minden műsort néz, aki kopott huzatú székbe süppedve, muskátlik, kaktuszok, neve sincs növénykék és mézédes befőttek között lesi az adást, és aki azt mondta: — Istenem, de szép az a Mari, de gyönyörű —, a hatvanhárom éves néninek üzenem. néhány órával a riportkészítés után: Igen. nagyon szép az a Takács Mari. De ami még fontosabb, nagyon kedves, nagyon jóságos is! / K0LÄR PÉTER fölvételei BATTA György BL0KÄD A Magyar Hanglemezgyártó Vállalat tavaly Pepita 0- roszlán díjat alapított, amelyet ezután évről évre a legsikeresebb beat-együttes és pop-énekes kap szilveszterkor. Az első alkalommal Koncz Zsuzsáé és az Omega együttesé lett a Pepita Oroszlán. Koncz Zsuzsa 240 ezer pontot kapott — és mint az egyik magyar lap írta — „utcahosszal“ verte társait. Á tárgyilagosság kedvéért tűntessük még fel a Pepita Oroszlán „verseny- , szabályait“: egy nagylemez 3 pont, egy kicsi 1 pont. A Pepita Oroszlánt január elsején 0 óra 20 perckor nyújtották át a televízió műsorában. Akik még nem aludtak, vagy akiknek nem voltak látási zavarai, bizonyára emlékeznek rá. — ürülsz a Pepita Oroszlánnak? — 0, nagyon. Én minden elismerésnek örülök. Legalább látom, hogy az embereknek tetszik, amit és a- hogy csinálom. Karrierem is úgy indult az 1962-es „Ki mit tud“-on, hogy a közönség fogadott a kegyeibe, azóta is hálás vagyok neki érte. Ha valaki nem emlékezne már rá, akkor Gergely Ágnessel a Nagymami című dalt énekeltük. A Pepita Oroszlánt nyomban el is neveztem Oszkárnak. Persze nem téveszthető össze azzal a híres Oscarral. — Hány lemezed jelent meg eddig? — Körülbelül 700 ezer. — Melyik számodra a legkedvesebb? — Nekem mindig a legújabb a legkedvesebb. De ha már így szólt a kérdés: a két nagylemezem, a Volt egyszer egy lány és a Szerelem. — Mikor jelenik meg újabb nagylemezed? — Április közepén Illésékkel megkezdjük a legújabb nagylemezem elkészítését. Csakhogy ilyen nagylemez elkészítése rendkívül sok munkával jár. Három hónapig is eltart. Ilyenkor nincs egy nyugodt pillanatom sem. Próba próbát követ. Alig van olyan nap, amikor éjfél előtt ágyba kerülök. — Akkor beszéljünk talán a magánéletedről, ha a sok fellépés, felvétel és próba mellett egyáltalán lehet róla beszélni. — Ami azt illeti, nem nagyon. Ha van egy kis időm, olvasok. Kedvenc íróim: Örkény István, Moravia, Iszaak Babel. Szenvedélyem a lemezgyüjtés s ezenkívül mindenféle régiségeket is gyűjtök. Van egy kétezer éves görög szobrocskám. — Kedvenceid vagy példaképeid? — Beatles, Illés, Dusty Springfield, Petula Clark, Ella Fitzgerald és mások. Sok kitűnő énekest és együttest említhetnék, ezek elsősorban azért tetszenek, mert a legkultüráltabak. — Legközelebbi terveid? — A nagylemez elkészítése. Valószínűleg szeptemberben vagy októberben kerül forgalomba, a napokban néhány lemezfelvétel Münchenben, egy egész estét betöltő műsor a hamburgi televízió számára, Aranyszarvas Fesztivál Brassóban. Ez lenne dióhéjban. — Mikor láthatunk ismét Csehszlovákiában? — Ide mindig nagyon szívesen jövök vissza. Bergen- dyék jönnek májusban, és talán én is velük tartok. Palágyi Lajos Koncz Zsuzsa
