Új Ifjúság, 1970. július-december (19. évfolyam, 27-52. szám)
1970-08-11 / 32. szám
GÁLFALVI GYÖRGY: INCSELKEDŐI Batta György versei Amlkgr a hetedik beküldött írására ts azt a választ kapta, hogy túlságosan tételes, és hiányzik belőle az epikai hitelesség aranyalapja, Némák Péter úgy döntött, hogy felköti magát. Az igazsághoz hozzátartozik, hogy nem egyik percről a másikra jutott erre az elhatározásra. Nooák Péternek kölyökkora óta imponáltak a határozott emberek, s módszeresen hajszolta magát bele, hogy hasonlítson hozzájuk. Az utóbbi években másból sem állt az élete, mint hogy ktsebti-nagyobb célokat tűzött ki maga elé, aztán szívós következetességgel, s ha kellett, önkín zó szigorúsággal csörtetett feléjük. Nem taposott el közben senkit, de barátai mégis értetlenül, majd gyanakvással figyelték ezt a fenenagy célszerűséget. Csak Gyúr jegyezte meg egy szer csendesen: — Azt hiszem, legény, te sem bízol túlságosan magadban, s ezért égeted fel magad mögött az utakat, jobb doppingszer: is találhattál volna. Novák Péter szerette a kiélezett helyzeteket. Vagy, vagy — ez volt az életelve. „Vagy elvégzem az egyetemet, vagy bele- döglöm“, „vagy író lesz belőlem, vagy beledöglöm“. Az egyetemet könnyedén elvégezte, leu aránylag simán feleségül ment hozzá. Az íróvá válással már bonyolultabbnak látszott a helyzet. Mint olyan ember, aki szerette tudni magáról, hogy mindenért meg kellett küzdenie, a teljesítményt kizárólag az erőfeszítéssel volt hajlandó mérni, és sehogysem értette, miért estek mások hasra például a buzi-képű Szép Károly előtt, aki, ha formában volt, mellettük a kocsmaasztalnál Irt meg egy tíz- flekkes elbeszélést. — Látod, ezfirt nincs mit olvasni az írásaitokon — nézett vele szembe egyszer, amikor Szép Károly két bekezdés között a pohara után nyúlt. — Igazad van, öreg fiú. ítéleted súlya alatt meggörnyedve várom, hogy fényt gyúftsál a sötét éjszakában. Addig ts e- gészségünkre — emelte koccintásra poharát. Ekkor került napirendre a „vagy író leszek, vagy beledöglöm“ alternatíva, leu a második visszautasított novella után költözött vissza a szüleihez. Sehogy sem tudta megérteni, miért kell hónapokon keresztül otthon kuksolnia és lábujjhegyen közlekednie a lakásban, miközben Novák Péter szinte nyögve hajolt az íróasztal fölé. Barátaik rendre elmaradoztak. Egyedül Gyúr nézett be időnként. Nagyszerűen tudtak kettesben hallgatni. Most tehát a beledöglésen volt a sor. C'est la vie — állapította meg magában Novák Péter, s kedvenc ftlmszínésznőjé- től ellesett fintort vágott hozzá. Egy pillanatra felvillant u- gyan benne, hogy marhaság az egész, és sürgősen fel kellene rúgnia az önmaga által felállított fátékszabályokat. Veszíteni is tudnia kell, percek múlva jött ki hang a Az igazság különben az volt, hogy sohasem számolt komolyan a kudarc kockázatával, csak saját magát akarta ijeszteni és munkára serkenteni a benne lappangó lehetőség meg-megsu- hintásával. Játszott a tűzzel, s örömét lelte a játékban, annál is inkább, mert tudta, a tűz úgysem égetheti meg. Most, hogy a játék komolyra fordult, tisztán látta, hogy nem volt és nincs benne egy szemernyi halálvágy sem, de azt is pont olyan tisztán látta, hogy nem tudja elképzelni tobábbi életét, ha megfutamodik. • Tiszta papin vett elő, s nekiállt búcsúlevelet írni. Nem tudta ugyan, hogy kitől búcsúzkodik és miért, de olyan íráskényszert érzett, hogy szinte bizseregni kezdtek az ujjhegyet. Hónapok óta tartó görcs oldódott jel benne, eddig önmaga előtt sem eléggé tisztázott összefüggéseket feltárva, veteti számot az életével, s arra a következtetésre jutott, hogy „nem tudok úgy élni, ahogy akarok, és nem akarok úgy élni, ahogy tudnék“. Hát erről van szó, erősítette magát, s megfelelő kötél után nézett, de csak egy vékony ruhaszárító madzagot talált. Novák Péter nem akart 'csalni. Előbb arra gondolt, hogy elfut, a kötélveröhöz a második utcába, de félt, ha haladékot ad magának, elpárolog az elszántsága. Kitépte hát villanyrezsója meghosszabbítóját, a lámpavashoz erősítette, ügyetlen kézzel hevenyészett hurkot kötött rá, a nyakába tette, majd mély lélegzetet vett, és kirúgta maga alól a széket. Amikor Gyúr körülbelül tíz másodperc múlva a szobába lépett, Novák Péter feje fölé emelt karokkal, görcsösen vergődve igyekezett a hosszábbítóba megkapaszkodni. Gyúr később úgy emlékezett vissza rá, hogy hatalmas pókhoz hasonlított, amely hálószövés közben sehogy sem tud visszamászni a szálon, amelyen a mélybe ereszkedett. -Nem az az ember volt, aki könnyen pánikba estk, céltudatos, nyugodtnak tűnő mozdulatokkal vágta el a konyhakéssel a hosszabbítót, s inkább dühösen, mint aggódva, pofozta életre barátját. Levette a kabátját, homlokáról letörölte a verítéket, s amíg Péter a he- verőn éledezett, megtömte és meggyújtotta a pipáját. — Inni kéne valamit — szólalt meg később. — Tulajdonképpen ezért jöttem fel. Novák Péter kissé támolyogva lépett a szekrényhez, egy liter fenyővizet és két borospoharat vett elő. Hónapok óta nem ivott. Szótlanul, koccintás nélkül öntötték magukba a pálinkát. Novák Péternek az ötödik pohár után kezdett el rázkódni a válla. Előbb nyüszítve, később bugyborékolva zokogott Gyúr várt, amíg elcsendesedik, aztán belediktált még két pohár pálinkát, és végigfektette a heverőn. Visszaült az asztalhoz, és elolvasta a búcsúlevelet. — Na — szólalt meg hangosan —, aztán gondosan egymás alá Illesztette és négyrét hajtotta a három ív papírt s a zsebébe süllyesztette. Végigszívta a pipáját, betakarta a barátját, a lámpavasról leoldotta a hosszabbító maradványát és a hurokkal együtt magával vitte, bár jól tudta, hogy teljesen fölösleges aggódnia. Novák Péter másnap a szokott Időben bement az ügyészségre, átnézte az asztalán heverő hatalmas Irathalmazt, ősz- szeállltott néhány iratcsomót, aztán délben, régi barátjaI legnagyobb meglepetésére megjelent a söröző törzsasztalánál. Ettől kezdve mindennap eljárt közéjük, nagyokat hallgatott, de rendszerint utolsónak kelt fel az asztal mellől, s ha volt kivel, szívesen visszaült. Néha egy-egy ismerős lány is melléjük vergődött, Ilyenkor moziba mentek vagy felléptek valakihez zenét hallgatni. Hét végén a fiúk magukkal hívták kirándulni, s Növik Péter velük tartott. Hatalmasat gyalogolt, IctadŰsakal harapott a levegőből, este a tábortűznél együtt énekelt a többiekkel, sőt a parazsat tlpró csürdöngölőben ts részt vett. Hazafelé jövet régen hallott vicc jutott eszébe, elmondta a többieknek. Sikere volt. — Már azt hittük, egészen bezápultál — csaptak a vállára. — Végre Ismét használható ember lett be tőled. Igen, Nooák Péter Is érezte, hogy ismét használható. Csak azt nem tudta még, hogy mire. Otthon levél várta a szerkesztőségből. Szokatlan volt izgalom és várakozás nélkül, közömbös mozdulatokkal feltépni a föl ismert barna borítékot. A levélben ez állt: „Na, látja, ez már egészen más. Küldjön fényképet és pár soros önéletrajzot. Be akarjuk mutatni az olvasóknak.“ Novák Péter értette nul olvasta el újra és újra a sorokat, s nagyon nehezen kapósait. Gyúrnak néha Illusztrációi jelentek meg a lapban. Két hét múlva megjelent a „Búcsúlevél“. A helyi irodalmi kör lobogó hajú fiatal krttikusa a másnapi ülésen tízperces hozzászólásban fejtegette, hogy az egész karcolat, de különb sen az utolsó mondat szuggesztíven fejezi ki egy nemzedék életérzését, és külön megdicsérte a karcolat remek alapötletét, mármint azt, hogy búcsúlevél formájában írta meg a szerző. Novák Pétert közeli és távoli ismerősök hívták meg egy egy féldecire, s a szerkesztőség alatti cukrászdában az írók asztalánál bérelt sarokhelye lett. ö volt a Fiatal író. Aránylag könnyen váltott át erre az 'életformára. Eégi és új törzsasztalának beszédtémái nem sokban különböztek, 6 e- gyébként is hallgatag ember volt. A siker egyelőre Megnyugtatta. de különösebb örömet nem szerzett neki. Talán azért, mert régebben, amikor egy-egy novellájával küszködött, any- nylszor ábrándozott róla, s képzelte el már kézzelfogható pon- t tossággal, hogy most, amikor az ölébe hullt, éppen olyan természetesnek vette, mint annak idején azt, hogy elvégezte az egyetemet, vagy, hogy leu a felesége lett. Közömbösen hagyta, hogy a napok átfussanak fölötte, valu mi furcsa zsibbadtságban élt, alig érzékelte az időt. A szokottnál is jobban unta munkáját az ügyészségen, s amikor a személyzet ts figyelmeztette, hogy hanyagul dolgozik, szó nélkül felállt, és betette maga mögött az ajtót. Volt valami megtakarított pénze, úgy számította, hogy a kötetig kitart. Elhatározta, hogy komolyan íráshoz lát, annál is inkább, mert barátai és a féldecís ismerősök egyre gyakrabban érdeklődtek, min dolgozik mostanában. — Kisregényt írok válaszolta, és csakugyan nekiveselkedett. Bibliai téma volt divatban, 0 sem akarta alább adni, de bárhogy igyekezett, júdás az Istennek sem akart a személyzeti főnőkéhez hasonlítani, s Gyurból Is csak a kör szakállt tudta jézusra átruházni. Amikor harmadszor ts elakadt az első fejezet közepén, úgy döntött, hogy elolvassa a bibliát. Egy pillanatig őszintén bánta, hogy kölyökkorában vallásóra helyett ünneplő nadrágjában inkább focizni ment a nagyrétre, de ahogy olvasáshoz látott, belátta, hogy talán igaza is volt. Unta a bibliát, unta az íróskodást, unta az egész életét. Éjszakánként Icuval álmodott. Beleclkkant, hogy valamit végzetesen elrontott, de pont úqy nem tudta másképpen elképzelni az életét, mint búcsúlevele előtt, lmom kell, ha bele ts döglöm — szorította össze fogait, a valóságban és lélekben egyaránt. Kapóra jött, hogy esti sétája közben összefutott Labanccal, az irodalmi lap szerkesztőjével. — Mi van', ftú, elkukkantál? — fogta meg Labanc a kabát- gombját. — Hallóm, kisregényen dolgozol. Ml a témája? — Péter apostol három megtagadása — rögtönzött Novák Péter, s örömmel állapította meg, hogy az ötlet nem Is olyan rossz. — Na, fene érdekes lehet — csetttntett Labanc elismerőleg, szokása szerint egyik lábáról a másikra helyezve mind a százhúsz kilóját. — Mikor hozol jel valamit mutatóba? — Szóval... nem szeretném elkiabálnl, mielőtt be nem fejezem. — Értem én, értem, de azért mégiscsak érdekelne. — Tudod mit — nézett htrtelgn farkasszemet vele Novák Péter —, gyere fel, mondtuk a jövő csütörtökön. Addig kész leszek az első résszel, azaz az első megtagadással, mert így képzeltem el trlpíichonszerüen... — Nagyon helyes, tehát jövő csütörtökön, mondjuk öt órakor benézek — egyezett bele- Labanc, akt szeretett a fiatal írók barátja szerepében tetszelegni, s mert precíz ember volt, zsebnaptárába gondosan bejegyezte a nevet, a dátumot és az órát. A kocka tehát el van vetve, s most gurul — állapította meg Novák Péter hazafelé menet. Otthon újra elővette a bibliát, átrágta magát az Ótestamentumon, de semmit sem tudott kezdeni vele. Hatalmas adag kávékat főzött, de hiába próbálta lankadó figyelmét noszogatni, gondolatgi csak azért is másfélé poroszkáltak el. A koffein marta a gyomrát, krónikus hányinger kínozta, éjjel nem bírt elaludni, nappal kábult volt az álmatlanságtól. Pokolian gyorsan telt az idő, s Novák Péternek, bár görcsösen összpontosított, sehogy sem sikerült beleélnie magát Péter apostol szerepébe. Csütörtök reggel mentőötletként felmerült benne, hogy elutazik vagy telefonál Labancnak, hogy megbetegedett, de rögtön belátta, hogy ezzel semmit sem oldana meg. Ekkor már biztosan tudta: ha száz évig.élne, akkor sem írná meg azt a kisregényt. Délben hozzálátott második búcsúleveléhez, ott kezdte el, ahol a másikat abbahagyta, Igyekezett mindent precízen rögzíteni, csak az Icuval való álmatt színezte ki egy kicsit. Befejezte az írást, átnézte, s Időnként javított rajta. Egészében véve meg volt vele\elégedve. Elment a kötélverőhöz, de korán érkezett, a bolt még zárva volt. Nyitásig fel-alá ücsörgött, aztán kiválasztott egy kötőjüket és gondosan becsoma- goltatta. Otthon felkötötte a lámpavasra, a szekrényből kenyeret, fél tábla vajat tett az asztalra, s hanyagul közéjük helyezte a konyhakést. Az ablakhoz állt és várt. Labanc öt óra előtt két perccel érkezett a ház elé'. Ahoau eltűnt a kapualjban, Novák Péter fellépett a székre, s nyakába helyezte a hurkot. Tökéletesen nyugodt volt, másodpercre kiszámított mindent. Közvetlenül a lift mellett lakott, balra az első lakásban. Megvárta a llflajtó csattanását s az ajtaja jelé induló lépteket, .aztán kirúgta maga alól a széket. Labanc kopogott, de mielőtt a kilincset lenyomta volna szórakozottan a Ujttáblára nézett, mintha csak az érdekelné hányadik emeleten száll ki a zöldnadrágos, hosszú hajú szőke lány, akit a földszinten gépies udvariassággal előre enae- dett Furcsa, villant át rajta váratlanul, furcsa, hogy tulajdonképpen mindig a hosszú hajú szőke nők tetszettek s mégis következetesen rövid hajú barnákkal botlottam össze Ez a felismerés^ egészen meghökkentette. Tizenöt év alatt, amióta szerkesztő volt, elszokott a hasonló gondolatoktól. Két perc is eltelt, amíg magához tért. Ojből kopogott, és választ sem várva benyitott az ajtón. Novák Péterbén ekkor már alig lehetett élet. Labanc egu ideig dermedten nézte, aztán zsebkendőt vett elő, letörölte arcáról a verítéket, feljebb tolta, majd észbe kapva, levette ka- lapját s a telefonhoz lépett. A tudakozót tárcsázta, s megér- deklődte a rendőrség és a mentők számát. Egy pillanatig gon- 7ielylket níDl° hamarabb. A rendőrség mellett dön- löt különben ts másodpercek kérdése volt az eqész. Az érthetőségre jól vigyázva, tagoltan diktálta be az adatokat az- tan visszatette a kagylót á villára és Várt. Észrevette a bú csúlevelet a konyhakés mellett, maga elé húzta, s a halottól ° vasn> keidett' Al els0 sorok után egészen bele i Zze N<°oak Péter nyt,va Welte“ tolla után nyúlt, etszer is belejavított a szövegbe. A végére érve bosszúsan mnrZr8 CZi írá,SL ~ Utánérzés! Eszre sem vette, hogyan ? 3a]?eMnná, s a szerkesztőségben megszokott mozdulatával hajította a papírkosár felé. Idejében észbe kapott kivette Igyekezett kisimítani, s egész kétségbeesett, ha arra gondolt, hogyan fog kimagyarázkodnt. A rendőrségi kocsi szaggatottan szirénázva fordult be a sarkon. A mentők csak jóval később érkeztek KETTEN A HÓBAN Bekapcsolom szívem — vetítem filmem t. kép: Pici borpince. Csillag-hő vakít Az ital ma is a téboly szféráiba lőtt ki valakit. Csöpp fiú lépked köldökig hóban. Bivaly-apjában vörös öklüket rázzák a borok, cipője tankja hópihék puha fészkét nyomorítja, réztüdejéből alkohol őrült trombitája recseg. Borsszem fiúcska bivaly-apját tereli a hóban fél - énekel ő is II. kép: — Pince? — Gázkamra? — Csillag-hő? — Szögesdrót vakít! Hitleri sátán borsszem fiúcskát terel köldökig hóban, kis szivét gyilkos szókkal szitává lövi a fasiszta! Lám, így fogannak újra háborús vérgyökerek, így buggyannak elő pokolpatakok, így szüli újra szörnyetegét földünk, a gyémánttengelyen pergő A FORRADALOM PIROSA (A még föl nem szabadult népeknek ajánlom) A forradalmat őrzik a strázs&k. befogják kis puskák száját, tankokon görögnek végig, a „szabadságot" és „jogot" féltik, s miközben' álmot meglesnek, s mindenkit hidegre tesznek, s lecsapnak sűrű rajokban nem látják, végül ők vesznek! — iNemcsak szívekben — dalokban, a forradalom pirosa ott van minden dologban: cseréptetőkön, szekfű-zászlókban, tintában, toliban, katicabogarak hátán, nők kalapkarimáján, a forradalom pirosa ott van kőzetekben, almaburokban, halak hasán patakokban, útjelző táblán a téren, szemafőr izzó szemében. A forradalmat őrzik a strázsák, befogják kis puskák .száját, tankokon görögnek végig, a „szabadságot" és „jogot" féltik, s miközben álmot meglesnek, s mindenkit hidegre tesznek, s lecsapnak sűrű rajokban, nem látják, végül ők vesznek: a hómezők pirosak lesznek! Utóirat: Ismertem egy huszonhét éves férfit, hatszázas fiaton süvöltözijtt, virágok tüzénél melegedett, szőpiramisokat emelt, olykor tokaji borokat ivott, országokban csatangolt míg otthon gombaként nőtt a lánya. Ki hitte volna, hogy már a hómezőket is pirosnak látja?
