Új Ifjúság, 1970. július-december (19. évfolyam, 27-52. szám)
1970-08-11 / 32. szám
8 új ifjúság A zok közül az utasok közül, akik Harwichban leszálltak a gőzösről, az egyik férfi világosszürke kabátot, fehér mellényt és ké_ kesszürke szalaggal díszített ezüst színű szalmakalapot viselt. Hosszúkás, sovány arca pamacsszerű fekete szakállal végződött, s ez spanyolos kinézést kölcsönzött neki. In-i gyenélőkre emlékeztető gondtalansággal cigarettázott. E- gyetlen jel sem árulta el rajta, hogy a szürke kabát töltött revolvert, a fehér mellény ren- dörigazolványt rejt, a szalma, kalap pedig Európa egyik legfondorlatosabb koponyáját fedi. Az utas maga Valentin, a párizsi rendőrség híres főnöke volt. Brüsszelből utazott Londonba, hogy letartóztassa Flambeau-t, a hírhedt nemzetközi bűnözőt. , Flambeau Angliában tartózkodott. Három ország rendőrsége követte nyomon ezt a ifagyvonalú bűnözőt, Genftől Brüsszelig, Brüsszelből Hollandiáig, onnan pedig Londonig, ahol éppen nemzetközi felekezeti kongresszus volt. Feltételezték, hogy Fiambeau kihasználja az alkalmat, és a kongresszus részvevőiéként, sőt esetleg titkáraként érkezik majd a városba. Természetes, ez nem volt egészen biztos, Flambeau-nál még Valentin sem lehetett biztos semmiben. Flambeau az utóbbi években abbahagyta dicstelen' működését. Akkor azonban már világszerte híres volt, és mindenütt jól ismerték. Aj. újságok naponta közöltek cikkeket nem mindennapi bűntetteiről. Feltűnően magas termetű, Gascogneti férfi volt’. Roppant testi erejével tűnt ki. Hajmeresztő történeteket beszéltek róla: hogyan állított fejre egy rendőrfelügyelőt, mondván, hogy „megtisztítja az agyát“; hogyan szaladt végig a Rue de Rivolin egy-egy rendőrrel a hóna alatt. Nagy tételekban rabolt, s emellett minden egyes bűntette önmagában nagy esemény volt. ő irányította azt a londoni tejüzemet, amelynek egyetlen tehene, egy 'szikra te. je sem volt, ügyfeleinek száma mégis több ezerre rúgott. Egyszerűen azt a tejet szállította nekik, amit emberei a rendes tejüzem vásárlóinak az ajtaja elől gyűjtöttek össze, Ugyancsak ő számoztatta át éjnek idején az egyik utca összes házát, hogy áldozatát lépre csalja. Híres volt akrobata ügyességéről, ügy mászott a fára, akár a csimpánz, aztán ágról ágra ugrálva, eltűnt üldözői szeme elől. Amikor tehát Valentin elhatározta, hogy kézire-keríti,tudta, nehéz feladatra vállalko. zott. Elképzelése arról még nem volt, hogyan bukkanhatna a bűnöző nyomára. Flambeau magas termetére mindenképpen építhetett. Ha az utcán meglátott volna egy rendkívül magas gyümölcs- árust, hórihorgas gránátost vagy egy sudár ladyt, a helyszínen letartóztathatta volna anélkül, hogy fennállt volna a tévedés veszélye. De a gőzösön és a Londonba közlekedő vonaton is csak normális növésű emberekkel találkozott. Fürkészve figyelt mindenkit, aki a Harwick és London közötti állomásokon felszállt a vonatra. Az egyik állomáson pap szállt fel. tNyilván valamelyik essex-i falubői utazott a kongresszus^ ra. Kerek arcú, alacsony termetű, nevetséges figura volt. Tekintete üres, akár az Északi-tenger. Mindkét kezében barna papírba csomagolt dobozt tartott. Nagy, kopott esernyőjét szüntelenül a padlóra ejtette. Valentin nem nagyon kedvelte a papokat. Ez azonban sajnálatot ébresztett mindenkiben. Gyermeki együgyű- séggel újságolta mindenkinek, mennyire óvatosnak kell lennie, meri az egyik csomagjában értékes, kék kövekkel díszített tiszta ezüst tárgy van. Egyszerűsége egyre jobban szórakoztatta a francia detektívet. Majd az egyik állomáson leszállt a pap, de visszajött az ottfelejtett esernyőért. Valentin ekkor jóakaratűan figyelmeztette, ne úgy őrködjön a . kékköves drágaság felett, bogy fűnek-fának beszél róla. Ö_„ten szállt le, onnan a Scotland Yardra indult, és megtárgyalta Flambeau ügyét, és szükség esetére segítséget' kérjen. Több utcán végighaladva, a Victoria Station közelében bement egy kis vendéglőbe, helyet foglalt az ablak mellett, és feketét rendelt. A pincér nemsokára hozta is a kávét. Megcukrozta, és a csészét a szájához emelte. De mindjárt elrántotta, mert cukor helyett — sőt tett bele. Érdeklődéssel szemügyre vette a cukrosdobozt. Kétségkívül az volt, netji sőtartő. Csodálkozott a furcsaságon, s közben két sőtartót is észrevett az asztal távolabbi részén. Megkóstolta a tartalmukat, s azokban meg — cukor volt Körülnézett, semmi különöset nem vett észre, éppen csak a fehér falon éktelenkedő sötét foltot. Hívta a pincért. Kissé gúnyos hangon megkérte, kóstolja meg a cukrosdoboz tartalmát. — Ilyen kanadai tréfákkal szórakoztatják a vendégeket? — kérdezte tőle. Az olasz származású pincér biztosította a rendőrt, hogy vendéglőjük szeriőz üzem, s a jelen esetben szerencsétlen tévedésről van sző. Figyelmesen forgatta, vizsgálgatla a cukrosdobozt meg a sótartót, de sehogy sem tudtá megmagyarázni a tévedést. Aztán hirtelen eszébe öltött valami, és felkiáltott. — Azt hiszem, az a két pap csinálta ezt! — Miféle papok? — Azok — magyarázott tovább —, akik a fajra öntötték a levest. — Falra öntötték a levest? — ismételte a detektív az olasz szavait, mert azt gondolta, ez valamilyen olasz szőlásmondás. — Igen, igen — monta indulatosan a pincér a fal felé mutatva. — Adaiöttyintették. ni! — Aztán hozzátette: — Igen, uram, így van, és azt hiszem, ennek valami köze van a sóhoz meg a cukorhoz is. Bejött két pap, rögtön a nyitás után és levest rendeltek. Mindkettő nyugodt volt, és tiszteletreméltó ember benyomását keltették. Egyikük kifizette a számlát, és elment, a másik lassúbb volt, kissé tovább tartott neki, amíg összeszedte a csomagjait. Végül fel- kerekedett, de elmenőben fogta a félig üres tányérját, és a levest a farla öntötte. Éppen a hátsó helyiségben voltam, s mire idejöttem, már csak a leöntött falat láttam, a papoknak hűlt helye volt. Utánuk eredtem, de az utcai forgatagban eltűntek. Csak annyit láttam. hogy egy saroknál betértek a Carstairs Stteetre. A detektív tüstént talpon termett,'és elhatározta, a titokzatos papok után ered. Fiambeau felkutatására úgysem volt határozott terve. Annyit tehetett, hogy a fel- felbukkanő furcsaságokra összpontosítja figyelmét. Amikor a Carstairs Streeten haladt, szemébe tűnt egy utcai gyümölcsárus. Hosszú pultján különféle gyümölcsök halmaza, s mindegyiken tábla jelezte az árat. A diőrakás feletti feirat így hangzott; A legfinomabb narancs — két pennyért. A narancs tábláján viszont ez állt: A legízletesebb brazíliai di6 — négy penny kilója. Valentinnak eszébe jutott, hogy ezzel a humorra! már találkozott. nem is olyan rég, és figyelmeztette a piros ■ arcú i elárusítót. — Bocsánat — folytatta- a detektív —, szeretném megkérdezni, nem függ-e össze ez a táblaosere két pappal, egyikük magas, a másik kerek arcú és alacsony. Az üzletes szúrós pillantást vetett az idegenre, és indulatosan válaszolt. — Nem tudom, mi köze hozzájuk, de ha a barátjai, akkor mondja nekik, hogy legközelebb, ha megint szétdobálják az almámat, leütöm a buta fejüket, akár papok, akár nem. — Valóban szétdobálták az almáját? — Igen, az egyik — tüzelt a kereskedő. — De megfogtam volna a bolondot, ha ... — Hová mentek — Amott bal oldalt mentek a tér felé — mutatta az irányt. V alentin _ tovább követte a két szertelen tréfálko- zőt. A tér másik felén egy rendőrhöz lépett, és illedelmesen megkérdezte: — Kolléga, nem látott az utcán két papot kalapban? A rendőr elmosolyodott, és határozottan válaszolt. — De igen, uram, s ha ér. dekli, egyikük részeg volt. A közlekedési vonalon állt addig, amíg... — Merre mentek? — vágott a detektív a szavába. — Egy sárga autóbuszra szálltak fel, amely Hampstead felé közlekedik. Amott szemben. Valentin igazolta magát, és megkérte a rendőrt, hívjon két férfit, akik segédkeznének a papok követésében. Két és fél percen belül csatlakozott a francia detektlvhez egy felügyelő és egy polgári ruhás rendőr. — Nos, uram? — szólt a felügyelő. — Mindent megmagyarázok az autóbuszban — válaszolt Valentin és sietett a sárga kocsi felé. Mindkét férfi követte. Helyet foglaltak az emeleti részen. A felügyelő meg. jegyezte: — Taxin négyszer gyorsabban menne a dolog. — Tökéletesen igaza van — válaszolt Valentin nyugodtan —, csak tudnánk, hova keli mennünk. — Hát akkor tulajdonképpen hova megyünk? — nézett rá kérdően a felügyelő. Valentin néhány másodpercig szótlan maradt, aztán kivette szájából a cigarettát, vállat vont, s csak ennyit mondott: — Nem tudom. A két kísérő ősszenevetett, de hallgattak. Ügy tűnt, hogy a sárga autóbusz végtelen idő óta csiga lassúsággal mászik az utcákon észak felé. Valentin szótlanul ült, és feszülten figyelt, kísérői lógó fejjel bóbiskoltak. felrázta mindkét társát, rászólt a sofőrre, hogy álljon meg. Gyorsan kiszálltak. Valentin az. utca bal oldalán egy ablakra mutatott, egy étterem ablakára, amelynek közepén nagy lyuk tátongott. — Végre találtunk egy nyomot! — kiáltott fel. (Folytatjuk) 'múmiám Házassági balesetek elsősegélye X1. (Szemelvények dr. M. Plzák újabb könyvéből) A második tok — időleges viszonylagos különélés. A házastársak egyike időlegesen elhurcolkodik a közös háztartásból, de időről időre meglátogatja a másikat. Ez annyit jelent, hogy a konfliktus nem volt mély, és a dolgok lassan elrendeződnek. Mind a ketten ügyelnek arra, hogy az együttlét he legyen mindennapos, és aki elhagyta a lakást, vendéghez méltő fogadtatásban részesüljön. A szexuális együttlétet csak abban az esetben engedélyezhetjük, ha a kapcsolat javul. Ha kellemetlen érzéseket ébreszt, akkor tilos. Az első fok — a házastársak elkülönülése nélkül. Mind a'két fél ott marad a lakásban, és azonos jogú'albérlő. Az érintkezésük udvarias. A házasságvédelmi rendszer mindhárom formájára kötelezően érvényes a harmadik számú elv: Nem szabad sietni! A házasságvédelmi rendszer két fázisa A házasságvédelmi rendszer első időszakát a házastársak következetes izolációjának is nevezhetjük. Ebben az Időszakban mind a két fél saját magányába vonul, és a hibák eredetét keresi. Ebben az időszakban nem segítenek egymásnak, nem kérdezik egy- . mást és magyarázatot sem igényelnek. Az utolsó időben egy kicsit túlértékeltük a kollektivizmus jelentőségét, de viszont elhanyagoltuk, esetleg mellőztük az egyedüllét és a magány kérdését. Most ennek a magánynak a hatását kell felhasználnunk hogy véleményt alkossunk, állást foglalhassunk. Ebben az Időben mások véleményére sem támaszkodunk, hiszen tudjuk, hogy a laikus véleménye csak ronthat a helyzeten, teljesen más tanácsot ad az az asszony, akit megcsalt a férje és fordítva. E- gyedüli tanácsadónk ebben a helyzetben a szakember, tehát a pszichológus lehet. Persze nem mindenkinek áll módjában szakemberhez fordulni, ezért melegen ajánljuk a szakirodalmat. Ebben az időszakban mindenekelőtt az alábbi két lényegei kérdést kell tisztáznom. Ha pl. elfeledem azt a sok gyötrelmet és megalázást, amely ért, remélhetem-e, hogy a házasságunk mégsem borul fel; a történtekért mennyiben vagyok én Is hibás? Ha rájöyök, hogy a meglevő konfliktusok ellenére sem vagyok képes felbontani házasságomat, világos tehát — a társamat még mindig szeretem. Ezután a következő körülményt latolgatom: Ha házasságunkban már gyermekek is vannak, kérdem, jogomban á!l-e őket büntelenü! sújtani. Ha úgy döntök, hogy nem bontom fel házasságomat, a fent emlftett második kérdést teszem fel magamnak. Tehát egyáltalán nem foglalkozom azzal, menynyiben bűnös vagy hibás a társam, ez az ő személyes, egyéni ügye. Ez azért van, mert mint tudjuk, ebben az időben egysze-. rüen csak saját magammal foglalkozom. A házasság két felnőtt ember önkéntesen vállalt köteléke. S mivel ez a kötelék sok ellentmondást Is magában hord — s ha ezeket nem sikerül kiküszöbölni —, konfliktus keletkezhet. Tekintet nélkül arra. hogy mit vétett a társam, világos, én magam is okozója voltam a konfliktusnak. Ezt még annak az asz- szonynak is be kell Ismernie, aki egy szép napon rájött, hogy a férje megcsalta. Vagyis magamban kell keresnem azokat a hl bákat, amelyek a társam viselkedését Ilyen súlyos csődbe juttatták. Ha ezeket például nem találom meg az együttélés motívumaiban, hát akkor ott a hiba. hogy éppen őt választottam magamnak társul. Amint erről az oldalról közelítem meg a konfliktust, nagy megkönnyebbülést érzek. A páciensek legnagyobb része az adott tanácsok után néhány napon belül egészen más szempontból nézte az adott konfliktust, és fölöslegesnek találta a házasságvédelmi rendszer további alkalmazását. Ögy is mondhatnánk, ilyenkor az győz, aki saját magában Is megtalálta a hibát. Az olvasó bizonyára felfedezte ennek az időszaknak a célját: elhárítani az elemi gyanakvást. Lényeges, hogy ne egyoldalúan nézzük a dolgokat, ne csak azt lássuk, hogy én, csupán én voltam a megsértett, megbántott fél stb. A házasságvédelmi rendszer második időszakát következetesén szabályozott együttélésnek nevezhetjük. Ha a házastársak megegyeznek a házasságvédelmi rendszér alkalmazásában, pontosan meg kell állapodniuk, melyik fokot választják, és melyik formáját az együttélésnek. Én ajánlok egy megegyezést, amelyben a következő három a- laptételt mindig szem előtt kell tartanunk, 1. Pontosan döntsük el, ki és hogyan gondoskodik a gyermekekről; 2. A család gazdasági életének a biztosítását is foglaljuk bele a megegyezésbe; , 3. KI és milyen formában gondoskodik a lakásban a rendről, tisztaságról stb. Bár, nehéz, mégis igen szükséges, hogy ebben az időszakban a házastársak előzékenyek és szolgálatkészek legyenek egymással szemben. A második szakasz további szükséges föltétele, hogy olyan körülményt teremtsenek a házastársak, mint amilyenben a Jiázas- ság előtt éltek. Fontos, hogy színházba, moziba járjanak. Talán kicsit komikus, de orvosi praxisom alatt már megesett, hogy az asszony egy ilyen konfliktus után szenvedélyes szurkolóvá vált, avagy a férfi éppen az Időben vette először kezébe a törlőrongyot, és kezdett segíteni a házimunkában. Az egymással való érintkezés következetesen a jövőre irányuljon, Arról beszéljenek, hogy hol ás hogyan fogják tölteni a szabadságukat, milyen programjuk lesz vasárnap stb. Érzelmileg elsősorban a gyerekre összpontosuljanak. Még az se mutassa fájdalmát. aki a konfliktusban a szenvedő fél volt; nem szabad, hogy ezt a gyerekek érezzék, és ők szenvedjenek a leginkább. A normális házastársi együttélés akkor kezdődik újra, amikor mind a kettő eljut odáig, hogy az elmúlt eseményeket teljesen jelentéktelennek tartják és ezekről beszélni fölöslegesnek találják. Ez az az időszak, amikor az élet naqvszerűségéhez képest a többi dolog mind elhanyagolhatónak tűnik. És éppen most, a kiegyensúlyozott életkörülmények közepette adva van a lehetőség, hogy visszatérjünk a történtekhez, és nyugodtan megbeszéljük a bajok eredetét. (Folytatjuk)
