Új Ifjúság, 1970. július-december (19. évfolyam, 27-52. szám)

1970-08-11 / 32. szám

2 új ifjúság Két korszak között Száznyolcvan évvel ezelőtt, 1790. augusztus 8-án született Sződemeteren KÖLCSEY FE­RENC költő, reformkori politi­kus, neves szónok, a magyar kritika egyik első, jelentős képviselője. Bal szemére him­lőben megvakult; gyenge test­alkatú, vérszegény gyermek volt, zárkózott, bizalmatlan magány­ban élt, és korán elkezdte ha­talmas műveltsége felépítését. Kossuth Lajos „túlvilágl je­lenésnek“ nevezte a borotvált, szikár, mindig sötét ruhába öltözött költőt. Olyan korban bírálta kíméletlenül a magyar hibákat, amelyben szinte tör­vényszerű volt az öntömjéne­zés. Nem véletlen, hogy ez a reszkető érzékenységű lélek, a magyar Idealizmus megfogal­mazója. a magyarság legfájdal­masabb embere alkotta a nem­zet Imáját. Saját bevállása szerint a la­tin klasszikusok olvasása éb­resztette fel hazaszeretetét. Cicerótól és Plutarkhosztól ta­nulta a sztoikus magatartást. Ma sem tudjuk, hogy a köl­tőt, a bölcsészt, a szónokot, vagy a politikust kell-e legin­kább becsülnünk benne. Ami­kor Írásaival jelentkezett, már volt magyarnyelvű' Irodalom, egyre többen és egyre többet írtak, és szükség volt a sze­lektálásra, a műértő bírálatra. És éppen Kölcsey volt az, aki a Kis Jánosról. Csokonairól és Berzsenyiről írt bírálataival megindította a magyar kriti­kát. De nemcsak a magyar Iro­dalmat bírálta féltő, emellett szigorú szeretettel,- hanem az egész magyar életet, az elszi­geteltséget, a külsőségek imá­datát, az üres politikai frázi­sokat, a fontoskodó magyar urakat — sőt, talán túlozva, talán kissé igazságtalanul — a magyar történelmet is: „És az a honi régiség! Parányi fész­kek a sziklabércen, apró har­cok a sík mezőn, változékony apák, emléktelen kor. szalma- , fedelű városok .. A nemzeti pesszimizmus egyik legszélsőségesebb képvi­selője volt,, túlzott érzékeny­ségével megsokszorozott erő­vel, önmarcangolással érezte, látta a nemzet fejlődését fe­nyegető veszélyeket, és félel­mes erejű költeményében, a Zrínyi második dalában, meg­rajzolta a tragikus, reményte­len jövőt: „És más hon áll a négy folyam partjára, Más szózat és más^ keblű nép...“ A betegség és a túlzott ér­zékenység miatt szinte elvisel­hetetlen lelki terhek alatt ros­kadozott. szerelmi élményeiről — ha egyáltalán voltak — nem tudunk és barátja is csak egyetlen volt. Szemere Pál. Az 1832-36 évi pozsonyi or­szággyűlésen Szatmár megye követe és egyben az alsótábla ellenzékének egyik vezére volt, de 1835-ben lemondott, mert a megye antiliberális pótutasítá- sait ^ nem akarta végrehajtani. Költészetének kezdeti roman­tikus sóvárgását később fel­váltja a tömött, expresszív e- rejü nyelv,-a tragikus, férfias erejű líra, novellisztikája az elmélkedő és tettre vágyó em­ber sajátos alkotása — Révai József szerint: „Két nagy nép- forradalmi korszakot'* kapcsol Össze, de az egyikhez későn, a másikhoz korén érkezett __ Híd Batsányi és Petőfi között." Á magyar jakobinus költők utódja és a plebejus-népi köl­tők elődje 1838. augusztus 16- án egy hivatalos úton meghűlt, és egy hét múlva, augusztus 24-én örökre lehunyta szemét. Tévedett, amikor azt Irta, hogy: „nemsokára e nép em­berei közül senki nem lesz, ki rólam emlékezzék“. Amíg magyar ember él e földön, Kölcsey emlékét nem boríthatja be a feledés leple! PÉTERFI GYULA Oj Ifjúság. Szlovákia Szocialis­ta Ifjúsági Szövetsége Kőzpon ti Bizottságának lapja © Kiadja a Smena kiadóvállalata © Szer­kesztőség és adminisztráció Bra­tislava, Pralská 9. Telefon; 485 41-45. Postafiók 30 0 Főszer­kesztő: dr. STRAÍS7EH GYÖRGY, tőszerkesztőhely ette- és kultúra: TÖTH ELEMÉR. A riportrovat vezetöle: PALA- GYI LAJOS. Riporterek: ZA CSEK ERZSÉBET. KESZELI FE­RENC. NÉMETH ISTVÁN, ke­let-szlovákiai szerkesztő és sportrovat vezető BATTA GYÖRGY. A melléklet rovat­vezetője: HORVATH RUDOLF Nyomja: Zspsdoslovenské tla- itame 01 • Előfizetési díj egész évre 52.— Kés. fél évre 26.— Kés. negyedévre 13.- Kés 9 Terjeszti s Posta Hír Ispszolgálata, előfizethető min den postaicézbesltönél vagv postahivatalnál 0 Kéziratokat Bem fezünk meo és nem kül­dünk vissza 0 A .lapot kül­földre a PNS Ostredné expe- dlcla tlaöe, Bratislava, Gott- waldovo «ám é. 48 útján le­het megrendelni. VI. NYÁRI IFJÚSÁG TALÁLKOZÓ, 1970 (Folytatás az L oldalról) megnyitójának előestéjén. Majd kiegészítették, hogy Böjtös Jó­zsef mérnökhöz már eddig több mint 70 fiatal küldte be jelentkezését. „Ez nagysze­rű — ujjongtam ismét. Ha 70-en leszünk, akkor legalább az első, 1965-ös találkozó lét­számát elérjük, és ez bizony nem kis dolog — főleg, ha fi­gyelembe vesszük azt Is, hogy csak Ilyen rövid idő állt az előkészítő bizottság rendelke­zésére. Másnap, azaz vasárnap au­gusztus 2-án reggeltől a La­torca védősáneát, figyeltük. Egy kicsit az első találkozó légköre, várakozással teli han­gulata IdéződÖtt fel bennünk. Akkor is így vártuk a tábo- rozókat, a találkozó minden egyes taq.iát. s szaladtunk elé­jük ... És lassan jöttek is az emberek. Délutánra harminc, öten-negyvenen lehettünk. Ké­ső este fogadtuk az aznap utolsóként érkezőt — aki egé­szen nyugatról, a Pozsony melletti Fél községből jött. Egyetemista lány, Pesten a bölcsészkaron tanul pszicholó­giát.' Ekkor ftiár ötven felé közeledett a szám. Böjtös József mérnökkel át­néztük a jelentkezőíveket, a jelentkezők névsorát összeha­sonlítottuk a megérkezett tá­borozok névsorával. Az Ötven- nyi jelenlevő közül csak mint­egy húsz-huszonöt érkezett A megnyitót Geönczeöl Gyu­la vezeti, Böjtös József mér­nök üdvözli a táborozőkat, hi­vatalosan pedig Otto Moncman, a SZSZISZ KB elnöke nyitja meg. Ő is látja, hogy a magyar fiataloknak szükségük van e- zekre a találkozókra. És be­szél a SZSZISZ küldetéséről, munkamódszereiről. Kijelenti, hogy a magyar fiatalokra szin­tén sok feladat vár, mert az elnökség elképzelése és a le­fektetett alapszabályzatok sze­rint minden községben, város­ban, üzemben, gazdaságban, működni fog az aiapszervezet. Beszélt arról, hogy a találko­zók programját gazdagítani kell, és gazdagítani akarják. Meggyőződése, hogy a találko­zók. egységes tradíciőját meg keli őrizni, ezért döntött úgy az elnökség — mondta —, hogy az idén is sor kerüljön rá. Rö­vid beszéde után megígérte, hogy augusztus 6-án Ismét meglátogatja a fiatalokat, és akkor Juraj Varholíkkal, az országos szervezet előkészítő bizottságának az elnökével megbeszélik a magyar fiatatok bevonását a szervezetbe. Alig hagyja el a SZSZISZ elnöke a tábort, Böjtös Jó­zsef is megy. Ki kell hozni Le- leszről a vacsoránakvalót — gondoskodni kell mindenről. A környező szövetkezetek segítik a fiatalokat — főleg a Leleszi efsz. Vacsora után szerény kis tábortűz mellett ül a csoport, Az ötödik, kéméndi találkozó (Foto: KURUCZ SÁNDOR) jelentkező lappal. A többiek ez nélkül indultak útnak. Te­hát a valószínűségszámítás szerint akár száznegyvenen is lehetünk? — kérdeztük ön­magunktól. Közben néhányan a konyha körül .szorgoskodtak, mások a higiéniai berendezéseket ké­szítették. Az „istállómester“, Tóth Attila, a prágai Ady En­dre Diákkör tagja a táborépí- tésre ügyelt. A fiúk oldalán két sorban is álltak már a sátrak, de a másik oldalon csak két-három díszelgett. Hiába, a lányoknak mindig több idő kell a készülődésre! Geönczeöl Gyula az ebédlő­sátor vázát építette, mások zászlórúd után néztek. Közben megérkezett Otto Moncman, a SZSZISZ elnöke, továbbá a ke­let-szlovákiai kerület előkészí­tő bizottságának elnöke, Zo- zulák elvtárs, és a terebesi pártbizottság .megbízottja is, hogy megnyissák a táborozást. Igen ám, de az eddigi tábo­rozások zászlaja még nem ér­kezett meg. Itt van a terebesi járás magyar fiataljainak ta­vaszi találkozójáról a zászló, vonjuk fel azt. Meg is érdem­lik a terebesi járás fiataljai, hogy zászlójuk felkerüljön a rúdra, hiszen főleg az ő éi%e- mük ez a táborozás. Végre a megnyitóra is sor kerül. Nem olyan fényes és gördülékeny, mint a korábbiak, de lényeg, hogy van és nem esett ki a hatodik találkozó sem. Ebből is láthatjuk,.a ma­gyar fiatalok igénylik a tábo­rozást. s végre először pihen a pa­rancsnok is. Beszélgetünk a táborozás programjáról, meg­választjuk a parancsnokokat, vezetőket (Böjtös József, Geön­czeöl Gyula, Tóth Attila, Gá- gyor Mária, Havasi Péter, Lo­vas Zsuzsa). Aztán felcsendül az első népdal. A Csehszlová­kiai Magyar Tanítók Központi Énekkarának az egyik fiatat tagja vezeti a tűz körül ülő „énekkart“. Szóval táborozunk, jól érezzük magunkat. Látjuk, hogy a qondok nagyobbik fele megoldódott... De ezért még holnapra is maradt, s akkor nem is gon­doltuk, hogy esetleg az utolsó két-három „kis“ elintéznivaló nehezebb lesz a többinél... Reggel meghozzák a tejet, megjön Basa Gizi néni, a mi kedves szakácsnőnk, csak a víz kevés. Messziről kell hordani, nincs elég edényünk. Már a türelmes Gizi néni is lassan türelmét veszti — el is szólja magát, ha ez így megy, nem jön holnap. Közben éget a nap, a táborozók torka teljesen szá­raz. De ha megérkeznek a „vi­zes" fiúk, elég annyit mondani c táborozóknak, bogy a víz a konyhára kell, máris tovább­engedik a kis kordét. Fél po­hárnyi vízen hárman-négyen megosztoznak testvériesen, és mennek fürödni. A Latorca vi­ze derékig ér, néhány szolgá­latoson kívül, mindenki a fo­lyóba meneküli. Most már le­hetünk vagy hetvenen-hetven- öten-nyolcvanan — sőt taián többen is, mert eljöttek a kör­nyező falvak fiataljai, legalább megnézni, mi történik itt, ér- demes-e kijönni egy-két nap­ra... Megjön Böjtös József — most már mindenki Jocőnak szólítja. „Gyerek, mindjárt jön a víz. Kaptunk, az egyik szö­vetkezet elnöke már elküldte a Az első' táborozás legemléke­zetesebb eseménye (Foto: BOROS KÁLMÁN) traktort a lajttal.“ Igen ám, ezt még délután mondta, de a Jajt még estefelé sincs itt! A járási pártbizottság vezető titkára is azzal a hírrel ér­kezik, hogy jön a víz. Lassan már itt az este, és a lajtoknak még se híre, se hamva, össze­gyűjtöttük az újabb tábortűzre való fát is — és akkor egy­szerre, egymás után megjele- nik a töltésen a lajtos tüzol- tókocsi és traktor. Minden bi­zonnyal nem ez az egyetlen munkája a traktoroknak, hogy vizet szállítsanak — az embe­rek mégis találtak rá módot, hogy segítsenek — maga a já^ rási pártszervezet vezető tit­kára is. Egy kis ideig beszél­getünk. Szerinte azok a fiata- lók, akik egyébként nem kér­nek semmit készen, mindent maguk építenek, igazán meg­érdemlik, hogy szükség esetén ml is segítsünk nekik. Itt vannak már a SZSZISZ dolgozói is, kijött a CSEMA- DOK járási vezetősége — min^ denki segíteni akar. Kijön va­laki autóval, a következő pil­lanatban már hajt vissza a fa­luba, hogy intézkedjen — mint például dr. Sutka és. mások. — Nos, Gizi néni, kijön hol­nap? — Hát persze hogy! Most már minden rendben van ... Nem tudom, hány nem vár­ható akadály gördül még a tá- borozők elé, de meggyőződé­sem, hogy a találkozó sikerülni fog. Ezt egyébként majd meg­tudjuk, mert a táborozők kö­züli többen is megígérték, hogy megírják. NÉMETH ISTVÁN A hibák gyökerei ifjúsági mozgalmunkban ' Az ötödik plénum eredményei Az események további elemzésében Ján Hanzlfk fog­lalkozik az V. plenáris üléssel, és megállapítja, hogy alapjában véve háromféle nézet alakult ki az ifjúsági szervezet jövőjéről. A nézetek első csoportja: Meg­őrizni a régi szervezetet, a CSISZ-t, ezen belül meg­engedni az egyes csoportok szükségletei szerinti na­gyobb differenciálódást, és a többi létrejött szervezet igényeit pedig respektálni, és kapcsolatot teremtem velük. Voltak, akik azt a nézetet vallották, hogy legjobb lenne azonnal megszüntetni a CSISZ-t, és megvárni, míg természetes úton, az ifjúság igénye szerint létre­jönnek az új szövetségek. A harmadik nézet szerint pedig következetesen kel­lett volna eljárni, ami a változásokat illeti. A CSISZ- ben és a szervezeten kívül levő csoportoknak lehető­vé tenni, hogy alulról létrehozhassák a maguk szerve­zetét, és szükség szerint az egységesítő erővonalak fó­rumát is kereshessék. Ez a jellemzés azért találó, mert megmutatja, hogy hol és miképpen merültek fel a problémák. Az új modell problémái Egységes legyen az ifjúság vagy sem? Szlovákiában konstruálták. Országos viszonylatban a dolgok „világo­sabbak“ voltak: Integráció, dezintegráció, nihilizmus — mind az egységesítési folyamat közfoevetett áMomása. Szlovákiában ahogy a szervezet szétverését kiagyalták, épp úgy az „egységet“ is, de mind a kettő nagyon ne­hezen ment. A szubjektív okok mellett voltak Itt ob­jektiv okok is, mégpedig az egység felfogásában rej­lettek. A CSISZ támadói a szervezet munkájában mu­tatkozó hiányosságokat egységének rovására írták, bár eddig az egység fogalmát sem definiálták kellőképpen. Sőt a destrukciót is azonnal a CSISZ ellen fordították! Ez azért történhetett meg, mert a hibák helyrehozásá­ra vonatkozó elmélkedések nem haladták meg a CSISZ- ben már elhangzott elmélkedéseket, és mert végső so­ron a társadalom problémáit sem tudták megoldani. Főleg a főiskolások érvelése volt ismert, amely sze­rint a múlt túlkapásaival szemben az új szervezet is tehetetlen lesz — bárhogy is akarják a szervezők az ellenkezőjét. Pedig a diákok nem azért voltak elége­detlenek, mert az ő szervezetüket ugyanaz a szerv i- rányltja, mint a munkásokét, hanem azért, mert rosz- szul vezetik őket. Sokan rájöttek arra is, hogy amíg a korábbi nézetek képviselői vezetik az új szervezete­ket, ugyancsak megismétlődhetnek az egykori hibák. Azt is tudatosították, hogy a CSISZ eddigi munkájából nem lehet mindent elvetni. A grandiózus csalás A plénum vége felé az egyik legnagyobb csalás ját­szódott le. Arról volt szó, hogyan lehetne megváltoz­tatni a IV. plénumnak azt a határozatát, amely sze­rint az év végéig meg keil tartani a szervezet rend­kívüli országos közgyűlését. A CSISZ országos elnöke a következőképpen hadakozik: „A szervezet rendkí­vüli országos közgyűléséről beszélni annyit jelent, mini a CSISZ megszüntetéséről beszélni." Tehát féltek a közgyűléstől, hiszen éppen a szervezet legfelsőbb fó­ruma nélkül verték azt szét. Taktikai manőverekkel végre elérték, hogy a rend­kívüli országos közgyűlés összehívását" nem szavaz­ták meg, és a plénum határozatai után teljesen elindí­tották a szervezet felbomlását. Lehetetlenné tették te­hát az országos szervezet legmagasabb fórumának az ülését, és ezzel természetesen annak beleszólását is az eseményekbe. A hivatalos felelősség A plénum után tehát az egész irányítást a CSISZ SZKB veszi át, és ezt levélben hivatalosan ís tudtára adja a járási és a kerületi bizottságoknak mindjárt 1968. július elején. Ä levélben a CSISZ SZKB elmondja, hogy miért Is vállalta a felelősségei — mert szeretne ő is rétit venni az ország új e’-enlezése alapjainak az előkészítésében Levelét a kővetkezőképpen zárja: ..A felsoroltakból világos, hog> a jávisi és a kerületi bi­zottságok kötelesek a CSISZ S/KB-ánák utasítási!? be­tartani.“ A levél megfogalmazói sót ezt Is felemlítik, hogy a prágai központ anyagait és utasításait csak in­formatív anyagként szabad kezelni stb. Ezek után ilyen helyzet alakult ki: ,1. Mivel Szlovákiában a CSISZ SZKB nem esett szét, nem jött létre az országos KB analogikus szerve sem. 2. A járási és a kerületi bizottságok nem engedték át feladatkörüket a szociális rétegek tanácsainak, mint ahogy az megvolt a cseh országrészekben. Ugyanakkor nem mindig vették tudomásul és tartották be a CSISZ SZKB-a határozatait és utasításait sem. 3. Ezek után pedig létrejött egy érdekes kétoldalú alárendeltség — az egyik oldalon a tanácsok, a mási­kon viszont a KB. Az alapszervezetek szempontjából azután ismét nagy káosz következett, mert a KB szer­vei megkerülték a járási és a kerület! bizottságokat — főleg azokban a járásokban, ahol ellenkeztek a közpon­ti elképzelésekkel... Leginkább az iskolákra, nagy üze­mekre specializálódtak, és sikerült Is befolyásolniuk a- zokat. Főleg a nagy gyárakban használták ki az utolsó - időben tapasztalható rossz irányítást, és ezt az egy­séges szervezet ellen fordították. Miután a KB hivatalosan is átvette a felelősséget, a tanácsok olyképpen folytatták a munkájukat, mint a- hogy az körvonalazódott a márciusi plénum után. Eb­ben az Időben a járási és a kerületi bizottságok állás­pontja ezért is nem változott. Sőt úgy tűnt, hogy egy­re kevesebbet néznek el egymásnak. Lassan szerte­foszlottak a különböző elképzelések, megszűntek a vi­ták, és lényegében két irányzatban összpontosultak. A kőt Irányzatra jellemző, hogy az egyik fel akarta osz­latni a szervezetet, a másik pedig a következetes bel­ső differenciáciő ellenére is fenn akarta tartani, meg akarta őrizni az egységet. Természetesen, csak mint egységes szervezetet akarták megmenteni, mert arról, hogy a többi Is létrejöhessen, sző sem lehetett, hiszen ez bizonyos értelemben ellenkezett volna a párt akciós programjával. * (Folytatjuk) \

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom