Új Ifjúság, 1970. július-december (19. évfolyam, 27-52. szám)
1970-08-04 / 31. szám
8 új ifjúság AZ ÚJ IFJÚSÁG KRIMIFEJTÖRŐJE Nyári szórakozásként Murdock felügyelő két esetét közöljük. Olvasóink feladata röviden megokolni a felügyelő cselekedetét, és augusztus 18-ig beküldeni a szerkesztőségünkbe. A megfejtők között 5 krimiregényt sorsolunk ki. A helyes megfejtést és a nyertesek névsorát az augusztus 25-én megjelenő számunkban közöljük. A NŐK BÁLVÁNYA Murdock felügyelő már többször látta Vane-t, tulajdonképpen gyakrabban, mint szerette volna. Akkoriban a mosolygó hősszerelmest, a „nők bálványát“ nézte. Ma már nem is szívesen emlékezett ezekre az előadásokra. Az asszonyok szerették Vane-t, Murdock azonban nem szerette. Vane elegáns megjelenése, hullámos haja, fogpasztareklám mosolya nem hatották őt meg. A híres Vane-mosolyt pedig kimondottan visszataszítónak tartotta. Most azonban Vane nem mosolygott, és amint Murdock közelebbről szemügyre vette, megállapította, hogy a fimszlnész már nem is volt olyan fiatal, mint ahogy hódolói hitték. Arca beesettnek látszott, bőre hamuszürke volt. Különben ez természetes is, hiszen Vane rengeteg vért vesztett, a hatalmas tócsa vért a vastag szőnyeg szívta magába, amelyen feküdt. A halántékát ért vágás halálos volt. Az asztalon fehér vászonba csomagolva, egy nagyon éles tőr feküdt, a falon, körülbelül fél méterrel Murdock feje fölött, lógott a tokja. A gyilkos valószínűleg kirántotta a tokból, és a tőrrel keresztülvágta Vane koponyáját. Az eset úgyszólván világos volt. Még tanú is jelentkezett, aki habár látszólag kevés, de mégis fontos részlettel szolgált. Parfitt, Vane inasa hallótávolságra volt a lakásban, a- mikor az urát meggyilkolták. Murdock elgondolkozva nézett végig az inason. Aránylag jól nézett ki, sűrű haja már őszbe vegyült, eléggé idősnek látszott. — Hol láttam én már magát? — kérdezte Murdock. — Öh, uram..; — a megszólított kissé habozott. —, ha fiatalkorában mozibarát volt, valószínűleg a mozivászonról ismer. Annak idején elég híres voltam. James Hansen néven játszottam. — Hát perszehogy ismerem. Bevallom, nagy Hansen-imádó voltam. Az öreg arca egy kicsit felcsillant, de utána ismét elkomolyodott, amint megszólalt: — Én is Ismerem az ön foglalkozását, uram. Sajnálatos, hogy ilyen körülmények között találkoztunk. — Tényleg kár — bólintott Murdock. — És mondja, mióta dolgozott Vane-nál? — 1930 óta, uram. Akkor fejeződött be az én karrierem, és kezdődött az övé. Hiszen tudja, akkor jött a hangosfilm. Én már nem tudtam magam bedolgozni. Vane-t pedig mintha arra teremtették volna. Akkor fogadott fel hivatalosan inasának, valóban pedig... nos, nem akarom magam fontossá tenni, de azt hiszem, színészi tapasztalataimmal sokat segítettem neki a pályafutásában. — És hálás volt érte? — Igen, uram. Senki nem lehetett volna hálásabb. Ezért biztos lehet benne, segítségére leszek a tettes felkutatásában, még akkor Is, ha nőről van szó. — Csak lassan, lassan — mondta Murdock. — Nem kell annyira sietni. Még nem is tudjuk, hogy tényleg nő volt-e. — De kt más lehetett? — kérdezte az öreg. — Hiszen én engedtem őt be a lakásába. Hallottam a hangos nézeteltérést, s végül a zuhanást is. Ki más lehetett? Én... én megpróbáltam őt utolérni... siettem, ahogy tudtam, de nem sikerült. — És nem tudja, hogy ki volt' az a nő? Parfitt sajnálattal rázta a fejét. — Már mondtam, uram, gyenge a szemem. De a hallásom kitűnő. „Te durva,... te állat...“ Azután hallottam, a- mint mr. Vane felkiált: „Tedd azt le!“ — Amint már mondtam, uram, először azt hittem, hogy filmjelenetet próbálnak. Csak amikor hallottam az ajtót becsapódni, sejtettem, hogy valami nincs rendben. Mur.dock bólintott. Nem szólt egy szót sem, Kis idő múlva megkérdezte: — 11 óra 30 perc volt, amikor a látogatót beengedte, igaz? — Talán még egy kicsit több is —• helyeselt Parfitt. — És egész biztos benne, hogy azelőtt sosem látta? — Sszintén szólva, uram, én nemigen szoktam szemügyre venni azokat a hölgyeket, akik Vaue-t látogatták. Ráadásul még nem is látok jól... — Tehát nem tudná felismerni, ha ismét találkozna vele? — Talán a ruhájáról. Az arcvonásairól egész biztosan nem. Az egyetlen, ami talán segíthetne, hogy nagyon alacsony volt, valamivel több lehetett, mint 150 cm. — Nos, a fiatal hölgyet ebbe a szobába vezette. így szokta, gondolom, olyankor, amikor mr. Vane már ágyban volt? — A hölgy azt mondta, mr. Vane várja őt. Bementem hozzá, felköltöt- tem. Felkelt, és magára kapta a há- zikabátját. Ebben nem volt semmi rendkívüli. Különben mr. Vane aznap nem volt a filmstúdióban. Ilyenkor többnyire éjfélig aludt, azután felkelt és még benézett valamelyik bárba vagy klubba. — Szeretném megnézni a hálószobát. Sok néznivaló nem volt rajta. Az éjjeliszekrényen egy pohár vízben volt a halott hamis fogsora. Murdock lebiggyesztette a szája sarkát. Ez volt hát a híres Vane-mosoly! Különben nem talált semmit. — Rendben van — bólintott a felügyelő. — Menjünk csak vissza! Leült, Parfitt vele szemben. Murdock megtömte a pipáját. — Dohányzik? — kínálta Parfittot. — Igen, köszönöm, de csak cigarettát. — Sajnálom, cigarettám nincs. — Van itt néhány a fiókban — felelt Parfitt, és kihúzta az egyik fiókot. — De’hogy... Murdock is észrevette — a fiókban egy kis gyöngyház nyelű revolver volt. — Ez különös — szólt —, fogalmam sincs... Murdockhoz fordult: — Mr. Vane az éjjeliszekrényében tartotta a revolverét. Talán megérezte, hogy egyszer ebben a szobában lesz rá szüksége? — Nem, Parfitt, nem így van — mondta Murdock. — A revolvert maga tette oda ma este. Nem emlékszik rá? — Én, uram? — Maga, Parfitt. Maga ment be este a hálószobába és maga vette ki a fiókból a revolvert. Felköltötte Vane- t, kihívta a szobába és... nem lőtte le, bár meg akarta ölni. De revolverlövés nem illett volna a mesébe azzal a nővel, aki nem is létezik. A falon levő tőr jobban megfelelt a céljának. Parfitt elsápadt. — Két bizonyítékom van a bűnösségére, Parfitt. Ismerje be a tettét! Mtből állapította meg Murdock felügyelő, hogy Parfitt hazudott? Mi a két bizonyíték? KÉNYES ÜGY Murdock bűnügyi felügyelő és én, a Jobb keze", már néhány napfa megérdemelt szabadságunkat élveztük a Földközi-tenger partfán. Nem tudtunk betelni Nizza és környékének a természeti szépségeivel. Éjfel két órakor telefoncsengetés riasztott fel álmunkból. .— Elnézését kérem, kedves barátom — hallatszott a kaszinó igazgatófának Izgatott hangfa a telefonban —, Igénybe vehetném a szolgálatát? Igen kényes ügyről van szó! Murdock felügyelőt ■ régi barátság fűzte az igazgatóhoz, nem akarta hát elutasítani a kérését, beleegyezett, hogy még az éfszaka felkeresi őt az irodáidban. Max Lezin, az igazgató nem titkolta felindultságát, s azonnal a tárgyra tért. Egy Játékos az este óriást összeget vesztett a ruletten. Az ismert d’Orsaglto qrófról van szó. A veszteségről az International Bank részére csekket állított ki. — És? — kérdezte a felügyelő. — A grófnak sokkal nagyobb a bankbetétté, a csekk tehát fedezett lenne. De egyes vélemények... — Milyen vélemények? — érdeklődött a felügyelő. — Kikértem a bankigazgató tanácsát. Az aláírás valódinak látszik, de ő személyesen nem ismeri a grófot, és tudomása szerint jelenleg Floridában tartózkodik. Az Igazgató szobájában pattanásig feszült a hangulat. D’Orsaglio gróf választékos eleganciával öltözött férfi, őszülő halántéka kimondottan illett egyenletesen barnára sült arcához. Erélyesen tiltakozott: — Nevetséges kételkedni csekkem valódiságában. Ezért a bizalmatlanságért még drágán megfizetnek! — A bankigazgatóhoz fordulva, mérgesen odavetette: — Panaszt emelek ön ellen a bank vezérigazgatójánál! A kaszinó igazgatója csak most futott hozzá, hogy bemutasson minket: — Murdock felügyelő és asszisztense. Lesznek olyan kedvesek, hogy az ü- gyet a lehető leggyorsabban elintézik? D’Orsaglio gróf becsmérlő pillantást vetve ránk, így szólt: — Azonnal in- tézkedfenek, mert sietek! Murdock felügyelő legelőször is megkérdezte: — Ön d'Orsaglio gróf? — Ogy van — jelentette ki a kérdezett. — De azt mondják, hogy jelenleg Floridában van. — Ha éppen érdekli, tegnap jöttem vissza Miamiból! — Ügy emlékszem, hogy d'Orsaglio szakállt visel. Vagy talán tévedek? — szólt közbe a bankigazgató. A gróf kézlegyintve magyarázta: — Elegem volt már a szakállből. Ilyenkor túl meleg. Tegnap délután lebo- rotváltattam. Murkock felügyelő rám pillantott, s mielőtt a gróf magához tért volna a meglepetéstől, csuklójára csatoltam a bilincset. — Micsoda szemtelenség! — kiáltott felháborodva. — Azonnal engedjenek szabadon! Hogy jönnek ahhoz, hogy d'Orsaglio grófot megbilincseljék...! — A maga helyzetében, „gróf, minden szót kétszer meg kellett volna gondolnia, mielőtt kimondja — jegyezte meg a felügyelő. — Hiszen elárulta önnönmagát! Mivel árulta el magát a csaló? • „Gömör szívében“: Biztatjuk! Tanuljon, olvasson sok verset. A most beküldött versének érdekes ré-* szei vannak; az összkép a-> zonban még mindig halvány. Gondolja végig a verset még egyszer! Vigyázzon logikai felépítésére, mélységére! Irtsa ki belőle a szokvány-, elcsépelt kifejezéseket! A legjobban a Gyötrődés és az Emlék című sikerült. • „Eszter 70“: Versei nyersek, kidolgozatlanok. Mi sajnos nem látunk bennük fejlődést. Csak leír — de hol marad a költészet, a mindent újrateremtő „tűz“? A vers — zene, logika, gondolat stb., s ha ezek mindegyike jelen volt, nyújthat csak maradéktalan élvezetet. Tanuljon! • „Diákszerenád": Bár verseiben egyelőre sok a gyámoltalanság, a nehézkesség — mégis biztatjuk. Persze, addig sokat kell még tanulnia, amlg elfogadhatót tud írni, de szerintünk megérné a fáradságot. Biztatásként olvassa el Újjászületés, című versének befejező sorait: / Szenvednem a múltért így kell, / hogy az érzés embrióként csírázzon ki szívemben, / hogy majd egy újabb fejezetben folytás'-' sam a kínt, / melyet, hogy élek, azzal szereztem. / E- zekbeh a sorokban már felsejlik a költészet — önön múlik, hogy ne csak sejtés maradjon... • „Keresztút“: „Ifjú szemmel nézem, tanulmányozom ezt a világot, amelyben é- lek. Ha olyan dolgot fedezek fel, amely mélyebben elgondolkoztat, arról versei írok.“ — írja levelében. Komoly, nagy szavak. Mind- járt el is olvastuk verseit, ahol viszont ilyen sorokat találtunk: / Száraz ágon varjú károg: / Kár-kár, hogy elmúlt a / nyár már./ Ilyen sorokat egyetlen kezdőnek sem szabad már leír-- nia, különösen akkor nem, ha a nyilvánosságnak szánja őket. A többi versében sem látjuk a költészetet: lelkendező hideg szavak csupán, de fiatalságát figyelembe véve, még nem beszéljük le. Házassági balesetek X. elsősegélye (Szemelvények dr. M. Plzák újabb könyvéből) Házasságvédelmi rendszer Ä házassági konfliktusok eltorzítják az együttélés megszokott formáit, ezért fontos a házasságvédelml rendszer bevezetése. Ennek a rendszernek — úgy is mondhatnánk, rezsimnek — a bevezetése nélkül nem tudjuk megoldani a konfliktust, mint ahogy nem tudjuk megoldani teljes megbocsátás nélkül sem. A családi amnesztia alatt időlegesen feledésbe kell merülnie annak, amit a házastársak eddig a konfliktus előidézőjének tartottak. Hangsúlyozom, időlegesen, mert a konfliktus helyes megoldása következtében eljön az az idő, amikor az elővigyázatosság szempontjából Is vissza kell térni az okokhoz. Ez a pillanat azonban csak akkor következik be, amikor megszűnnek a veszekedések, amikor helyreáll a megbolygatott béke, és felújul az eredeti érzelmi állapot. Ezt a momentumot úgy és akkor ismerjük fel, amikor már a bűnt hibának tekintjük, és saját magunkban is kezdjük keresni a hibákat. Magától értetődően naivitás lenne azt hinni, hogy a megbocsátással azonnal visszatérnek az eredeti érzelmek. Az egészen jelentéktelen összezörrenések esetében még talán lehetséges. A házastársak ebben az időben különös ürességet éreznek, és kell, hogy ezzel az ürességgel szembe tudjanak nézni. A házasságvédelmi rendszer bevesetésének az a célja, hogy rendezze az együttélést, vagyis zárja ki a veszekedések és ösz- szeszólalkozások lehetőségét. Vigyázat! A házasságvédelmi rendszerrel csak az együttélés formáit igazítjuk ki, és csak ennek sikeres megoldása után remélhetjük, hogy az eredeti, esetleg az eredetinél intenzívebb érzelmi állapot is létrejön. És mivel mi már tudjuk, hogy a házasságon belüli szerelem feltétele a helyes együttélés, tehát tudjuk azt is, miért van szükség az együttélés felújítására. Hangsúlyozom ezt a tényt, mert tudom, hogy a házastársak ebben az időben rengeteget vitatkoznak. Szeretik taglalni szerelmi kapcsolatuk milyenségét, egyre csak azt kérdik: szeretsz, nem szeretsz stb. Erről a témáról vitatkozni tilos! Talán teljesen ártatlannak tűnnek ezek a viták, rendszerint mégis újabb veszekedések forrásai. Egyébként teljesen felesleges, mert honnan tudhatom, mit érez a' társam, és milyenek lesznek érzelmei a jövőben, és én is mit fogok iránta érezni. A „szeretsz", „nem szeretsz“ kérdésre csak igennel vagy nemmel felelhetek. A társam pedig vagy elfogadja, vagy nem, és a harmadik válasz pedig már nem is válasz. hanem veszekedés, sértés stb. Tudatosítanunk kell, hogy a szerelemnek kézzelíoghatő bizonyítéka nincs. Az az erő, amely a dolgok megvitatására ösztönöz, óriási. Ezért még a múltat se említsük, hiszen úgyis fölösleges, mert társam a múltról már mindent tud. Nagyon vonzó téma, s egyben szakadék is a házasság általános kérdéseiről vitatkozni. Betiltjuk a házastársaknak, hogy saját bajaikról beszéljenek, ezért csak az általános kérdésekre összpontosítják figyelmüket. Látszólag teljesen ártatlan helyzet vagy téma — és mégis veszekedést vált ki. Hadd Idézzek egy jellemző példát: Az egyik házaspár elfogadta a javaslatomat, pontosan betartotta a házasságvédelmi rendszer föltételeit. Egy szép napon a feleség bejelentette, hogy válik a húga, mert a férje megcsalta. Mit lehet csinálni? — válaszolta a semmit, sem sejtő férj. Erre a feleség lerohanta, hogy tehát Így, tehát ilyen az o erkölcse, még ő is egyetért azzal, hogy a férj csak csavarogjon, lányok után szaladgáljon stb. Egyszerűen nem szabad megengedni semmilyen vitát, mert még a látszólag ártatlan kérdéskörök is felidézik az eredeti problémát, és máris ott vagyunk, ahol nem akartunk lenni. A házasságvédelmi rendszer három foka Valójában három formáját ismerjük a házasságvédelmi rend. szernek, és a helyzet súlyossága szerint alkalmazzuk a megoldás formáját. A harmadik tok — a házastársak teljes időleges különélése. Az egyik fél időlegesen elhagyja a közös háztartást; elhurcol,- kodik, és csak alkalmi találkozásokra kerül sor. Ilyenkor -azt vizsgálják, tudnak-e úgy együtt lenni, hogy ne veszekedjenek. Vagyis: képesek-e még együtt élni, beszélni a közök jövőjükről, örülni egymásnak, várják-e a találkát, nlncs-e bennlik keserűség stb._ Köyetkezetesen saját lakásukon kívül találkozgatnak, és olyan körülményeket teremtenek, amilyenekben a házasságkötés előtt éltek. A szexuális együttlét tilos! Elismerem, hogy a szexuális együttiéttel sok mindent meg lehet oldani, főleg a kisebb félreértéseket, de nem lehet megoldani a mély házassági konfliktusokat. Hasznos, ha a házastársak igyekeznek meggyőzni egymást, hogy most már jobban ismerik egymást, mint korábban... (Folytatjuk! I
