Új Ifjúság, 1970. július-december (19. évfolyam, 27-52. szám)
1970-07-28 / 30. szám
új ifjúság 9 r olvajlás ma ts akad nálunk. De mintha lóval kevesebb akadna. Van, akt már átnevelődött, és nem lop többet. Másokat nem elégíti ki, hogy úgy mondtam, a választék. Megint mások pedig, nem találva tókéseket és milliomosokat, átrendezték soraikat, és most az államtól lopnak. No -persze, nem úgy lopnak, mint régen. Manapság csak a buta ember lop, aki nem hallja meg a kor szavát. Sokan nagyon jól értik a kor szavát, és máris elsajátították az új irányzatokat. Nemrég például egyik szövetkezeti boltunkban történt lopás. De ebben az esetben legalább valami filozófiai gondolat fut érvényre. Elmondom, hogyan történt. Szövetkezet. Vagyis hogy szövetkezeti bolt. Hogy úgy mond- fam, áruelosztó. Sokféle áru, persze. A kirakatban exportkacsák. Még lazac is. Disznók, már bocsánat, hasítva. Saftok. Ez csak az ennivaló. Sok minden egyéb árucikk ts. Női harisnyák. Fésűk, Es így tovább. Mindez bőségben felhalmozva, és hogy úgy mondjam, rendkívül előnyösen hever a kirakatban. Es persze hogy magára vonzotta valaki tekintetét. Röviden szólva: valaki éjnek Idején bemászott a hátsó bejáraton a boltba, és ott kedvére gazdálkodott. Amt pedig a legkülönösebb: a házmester ott aludt a kapu előtt, és semmit sem neszeit meg belőle. — Valami furcsát csakugyan álmondtam az éjjel — azt mondfa —, de semmt olyasmit nem hallottam. Különben rettentően begyulladt, amikor a lopást felfedezték. Ide-oda szaladgált a boltban, mindenkire ráakadszko- dott. Könyörgött, hogy ne tegyék tönkre. Satöbbi Az üzletvezető azt mondta: — Neked kicsi részed van a dologban. Hogy elaludtál, azért persze nem simogatták meg a fejecskédet, de aligha akasztanak vádat a nyakadba. Hát nem kell úgy begyulladnod. De ne keveregf itt láb alatt, és ne idegesítsd fel az üzlet dolgozóit a jajveszékeléseddel. Eredi haza, és aludd kt magad! A házmester azonban nem tágít. Ott táblából és sopánkodik. Főleg az hangolja le, hogy o- lyan sok mindent elcsórtak. — Ezt már aztán sehogy sem értem — kesereg. — En min dig ébren alszom, és a lábamat keresztbe rakom a kapu előtt. Lehetetlen, hogy én fölöttem átvihettek volna két zsák cukrotl Roppant különösnek találomI MIHAIL ZOSCSENKO: Érdekes lopás a szövetkezetben Azt mondja az üzletvezető: — Mert úgy aludtál, mint a bunda, te kutyaházi! Iszonytató, hogy mennyi árunak kelt lábal Mire a házmester: — Hogy sok árunak, az nem lehetséges. Arra én fölébred- tem volna. A vezető azt mondfa: — Mindjárt leltárt csinálunk, majd akkor kiderül, miféle madár vagy, micsoda mérhetetlen kárt okoztál az államnak! A rendőrség jelenlétében nekiláttak a leltározásnak. Beszélni kezdtek a számok, összeadás. Kárbecslés. Es egyéb ilyesmi. A szegény házmester csak a kezét csapkodja, és mafdhogy sírva nem fakad — lám, hogy szenved a fó honpolgár, menynyire együtt érez az álammal, szldfa-gyalázza magát az álomszuszék ságáért. Az üzletvezető diktálja: M ariska foszlott kis kartonruhában érkezett Futóékhoz, derekára csavart kendővel. Az ebédlőben, ahol állva maradt, tócsa keletkezett körülötte, mert a cipőiéből szivárgott a víz, ha mozdult, szörcsögött a cipő, lábujjai ijedten topogtak a vízben. — Gyere, megfürdetlek — mondta Futóné, és kihámozta a nagykendőből, kartonruhából, mely alatt pórén bújt meg a teste. — Bugyid nincsen? — kérdezte Zsuzsi, Futóék mindenese szemrehányóan. — Képzelje, árvizes gyereket vettünk Ide — újságolta a vlcinének. — Nincsen annak se inge, se bugyija, csak csontja meg bőre. A cipője a lábához madzagolva, csak úgy csurog belőle a víz. Máris összekente a parkettámat. Lesz nekem elég bajom vele! Mariska ezalatt riadtan állt a fürdőszobában. A melegen zubogó vízsugár valami varázslatot sejtetett vele, a nikkelcsapok, hófehér csempék csodálattal vegyes rémülettel töltötték el. Amikor nyakig merült a kádban, sírni kezdett. Hangos, gye- rekbőgéssel sírt, tátott szájjal, keservesen. A kádba szorított víz, mely csapkodó lába nyomán apró hullámokat vert, talán a haragos víztömeget futtatta eszébe, a falánk nagy folyót. amint bekapta a házakat, a kerítést, s rohan tovább, magával rántva fákat. Ólakat; csipogó szárnyasokat is, oldalra dűlt részeg szekrényeket dobálva. — Huszonhét kiló az egész gyerek — jelentette Futóné a férjének. — Megnézem, Erika mennyit nyomott tizenegy éves korában. — Egyél, Mariska — nógatta Futó a kislányt, aki átlátszó füleivel, vékony nyakával mereven illt közöttük. — Miért nem eszel? Mariska tányérjára bámult, melyen fehér dombocska púposodon, csillogó, síkos pettyekkel, fehér hósapkával: gyümölcsrizs. — Nem ismeri ezt az ételt — magyarázta Futóné. — Mit szokott édesanyád főzni? Mariska a vállát oonogatta. Csak Zsuzsinak mondta meg este: — Köménymagos levest e- szünk, krumplit, zsíros kenyeret. — Affenel — rémüldözött Zsuzsi, és lelkendező részvéttel közölte a vicinével: — Ilyen kódts népség a demokráciábanI El se htnné az embert — S vitte kt magával Mariskát a konyhába, a fásládára ültette, PALOTAI BORIS: ÁRVIZES GYEREK kenyérszeletkékkel töröltette vele tisztára a lábast. — Kapod be mindjárt? — Lába közé nyomta a kávédarálót, s fenyegető recsegéssel darálni kezdett. — Van neked apád? — kérdezte, s a tányéron hagyott húsmaradékot két uffával összeseperte, azt nyomta a kislány szájába. — Van háti Otkaparó. Testvérem Is van: Béla, Ilon, Károly és Annus. Annus még kiest. — Minek nektek annyi gyerek? Ha egyszer etetni se tud— írják: „Kilenc púd finomított cukor. Százhatvan csomag cigaretta. Nőt harisnya két tucat. Nyolc karika kolbász..." Diktál, a házmester pedig szinte égig ugrik minden egyes szám hallatára. A pénztárosnő egyszer csak megszólal: — A kasszából — írják fel — ,s zázharmtnckét rubel értékű utalványt fújtak meg. Három tintaceruzát és egy ktsallót. E szavakra a házmester egyenesen röfögni kezd, és hétrét görnyed, annyira elkeseríti szegény embert az óriási kár. Az üzletvezető odaszól a rendőrnek: — Hordják el innen azt a házmestert! Csak idegesít a rö- föaésével. Azt mondfa a rendőr: — Hallod-e, báeslkám, eredj hazai Majd szólunk, ha szükség lesz rád. Ebben a pillanatban felkiált a hátsó szobában a számvlvó: — Itt lógott a szögön a selyemsálam, az sincs megI Kérem, írfák fel, követelem a kár megtérítését. A házmester váratlanul megszólal: — Micsoda bitang! A sálfá- hbz nem is nyúltam. Es a nyolc karika kolbász, az meg egyenesen Istenkáromlást Kettőnek kelt lába. Kétségbeesett csend ereszkedett az üzletre. A házmester így folytatja: A kutya viqyen el benneteketI Vallók. En voltam. De én aránylag becsületes ember vagyok. Nem engedem, hogy többet írjanak felt A rendőr nem hisz a fülének: — Hát ez meg micsoda? Azt akarod mondani, báeslkám, hogy te hatoltál be a boltba? A házmester: — En hatoltam be. De nem nyúltam az utalványokhoz, sem a klsollóhoz, sem ahhoz a rohadt sálhoz. En — azt mondfa — ha tudni akarják, egy fél zsák cukrot vittem el, egy tucat női harisnyát és két karika kolbászt. Es kikérem magamnak, hogy az én lobogóm alatt egy ilyen zsiványságot csináljanak! En az államérdekek őrhelyén állok. Es engem mint szovjet dolgozót félhábofátok? Ki hallott már olyat? — Zsuzsi komolyan haragudott. A tányérokat csapkodta, mérgesen hadonászott a törlőruhával. — Csak akadjak össze az a- nyáddal! Mariska tisztelettel hallgatta Zsuzsit, aki felháborodva vitte róla a híreket. — Ruhástul a- kart az ágyba feküdniI Az Istennek se vetkőzne leI Minden este ez a cirkusz... Már vettünk neki hálóinget, kettőt is. De hát így szokta meg, éjjel- nappal egyazon rongyban. Szagolni se bíromI Annyi a munkám vele... Futóné valóban hiába magyarázta el türelmes hangján, a- melyet pedagógiai tanulmányok szinte személytelenre szelídítettek, hogy a testnek szellőznie kell, Mariska kemény kis öklével védte a ruháját, habselyem bugyiját, mely mint egy csöppnyi kályha fűtötte vézna testét. — Egy-kettő, levetkeznit — pattogott Zsuzsi, s Mariska ijedten engedelmeskedett. — Nem lehet a gyerekkel ilyen szigorúan bánatI — intette Futóné. — Tán rimánkodjak neki? Instáljam?! — Zsuzsi gyakran le szalasztotta a boltba Mariskát. — El ne csavarog!t — kiáltotta utána. Az is előfordult, hogy marokra fogta a portörlőt s a kezébe nyomta: — hajolj csak le, nincs csont a hasadbanl — Ne dolgoztassa a gyereket. — Már mért ne? — hülede- zeit Zsuzsi, és hátba vágta Mariskát. — Attól nem nő bütyök a lábán, ha megtörli a rekamét. Futóné nem értette Zsuzsit, esténként aggódva számolt be a férjének: — Ntncs ebben a lányban egy csöppnyi szeretet. Szinte kinézi a gyereket a házból Négy hetet töltött Futóéknál Mariska. — Haza kell menned — mondta egy reggel Futó. rít, ami Itt történik — hogy l- lyen pimaszul az én számlámra írnak olyat ts, ami el se tűnt. Az üzletvezető azt mondta: — Persze, persze, ml ts tévedhetünk. Majd felülvizsgáljuk. En örülök a legjobban, ha kevesebbet loptak el. Mindjárt lemérünk mindent. A pénztárosnő megszólal: — Pardon, az utalványok ttt hevertek a sarokban. Megvannak. De a klsollóm eltűnt. A házmester háborog: — Mindjárt beleköpök a szégyentelen szemébe! En nem vittem el a kisollófát! No, keresd csak meg, te tyúk! Mert mlnd- fárt kirántalak abból a kasszából! A pénztdrosnő: — Ah, csakugyan, már meg is van az ollói Lecsúszott a kassza mögé. Ott hever. A számvlvő hírül adja: — Meglett a sálam ts. Az oldalzsebembe keveredett. Az üzletvezető: — Tudják mtt, írják át a leltárt. Cukor csakugyan fél zsák hiányzik. A házmester tovább méltatlankodik: — Számold meg, te dögvész, a kolbászt isi Vagy nem felelek magamért! Nekem, ha már arról van szó, tanúm is van: Nyusa néni. Hamarosan összeszámolták az árut. Kiderült, hogy pontosan annyit loptak el, amennyit a házmester mondott'. Galléron ragadták, és vitték a rendőrségre. Nyusa nénit ts letartóztatták. Nála volt elrejtve a lopott áru. Egyszóval, amint látják, ko- pefkányit loptak el, és ezerre fújták fel. Ebből ts kitetszik, milyen játékokra képes az ármány os fantázia, s még holmi filozófiát gondolat is érződik benne. Enélkül, azt mondják, nem lehet boldogulni manapság. E- nélkül csak a tökkelütött bolond lop. És egykettőre hurokra kerül. Ezen a téren tehát jogerőre emelkedik a ravaszság és az ármány. Némelykor Kant és Ntetzshe testvérek egyenesen butucska kölyökkutyáknak tetszenek a mai gondolkodókhoz képest. — Mtnd az árvizesek mennekt — harsogta Zsuzsi. — Letelt az idejük! Mariska körülfártatta szemét a szobában. Megfogta a függöny zsinórját, tde-oda húzqál- ta. —• Még lecibálod nekeml Mégy haza az anyádhoz, nem hallod? — rázta meg Zsuzsi, és már szedte is össze a cókmók- ját. — Itt akarok maradni — hallatszott Mariska hangja valahonnan a függöny mögül, beszorítva a fény közé. — Ingben akarok aludni — motyogta, aztán elakadt, s furcsa, foftott sírás bugyborékolt a sarokból. — Ingben alszol — nyúlt érte Futóné. Anya ts aludfon ingbe... és Hon... és mind... — Mariska hüppögő gyereksírása kiáltásba fordult. — Hát persze — csitította Futó. — ö mondfa meg! — Mariska könnypácos arcát Zsuzsira emelte, s a keze után kapott, amely petrezselyem szagú volt. Amikor visszajöttek az állomásról, Zsuzsi felfordult lakással várta őket. — Nagytakart- tok — morogta, és lármás mozdulatokkal tologatta a bútorokat. — Meg se kérdi, hogy ment el a gyerek? — csodálkozott Futóné, s azon töprengett, méri szerette Mariska éppen Zsuzsit, amikor mindenki főbb ésgyön- qédebb volt hozzá. Néhány napig tartott a vad nagytakarítás. Amtkor Zsuzsi elkészült vele, odaállt az asz- szonya elé. — Tessék más lány után nézni... — Szegletes, csontos arca mozdulatlan maradt, csak a szemében villant valami. — Elmegyek ahhoz a kis nyavalyáshoz. Megmutatom nekik, hogyan Igyekezzenek, hogy ingben aludjanak... DÉNES GYÖRGY VERSEI Dénes György költészetét nem kell bemutatnunk ol* vasóinknak. Számtalanszor közöltük már verseit a lapunkban. A most közölt verseket a közelmúltban megjelent Az idő börtönében című (Válogatott versek) kötetéből vettük. A versszeretők ezt a kötetet mint • legszebbek egyikét vehetik kezükbe. KÍVÜL, BELÜL Belül a törvény szigora, kívül az élet mosolya; boldog már nem leszek soha. Belül a kínba tört Ideg, kívül a harsány, friss tömeg; elcserélném a szívemet. Belül a sunyi félelem, kívül a bátor értelem; mentségek meg az életem. A VESZTES DICSÉRETE Nem azt dicsérem, aki győz, nem azé az érdem, Ki megszenved, azé vagyok, én a vesztest dicsérem. A győztest emeli a bír, róla zeng dajkaszózat, a sanda szándék rákacsint, és mindent megtorolhat. KIMONDHATATLAN A szó lassan belénk kövül, mondataink jégbe fagynak, már nem értjük futáséi a kék habos pataknak, az erdők zúgását sem értjük, a lombok szárnyas -, kedvét, a párzó szarvasok örömét, a sárga frakkos lepkét. Idegen már az éj, a bolyhos csönd. A nappalt legyűrő árnyék többé nem marasztal s nem csábít, hogy remegve rátaláljunk más valónkra — széthullott ifjúságunk. Anyánk arca, a föld, amit ujjongva láttunk, mikor a fényre nyílt első pillantásunk, nem mosolyog ránk többé. Iszonyú magányban vergődünk, s új álmokért könyörgünk mindahányat!. Jaj, korán mentettük át az életünket a zárt falak közé. Szomjúság tikkasztja szánkat. S mert megtagadtuk szülöanyánkat, ő most már kemény szerelemmel büntet. Gépek, motorok, faragott kövek, segítsetek! Emeljetek a fényre, ti új, okos istenek! Mondassátok el velünk, ami kimondhatatlan, szegődjetek körénk hittel és vigasszal! NEM A FÖLD PUSZTÍT Nem a föld pusztít, nem a nap, nem ettől lettél szomjasabb, nem ettől lettél keserű diófa, sötét gyökerű. Nem a vihar veri rád kemény öklével, s nem a szörnyű fény sorvasztotta meg lombodat, nem ettől lettél szomjasabb. A benned munkáló konok értelem, az a gyilkosod, a könyörtelen gondolat sürgeti halálodat. A szó, ami benned úgy kering, hogy mélyebb lesz tőle a csend, s kietlen, mint a sivatag homokja, ha kihuny a nap.
